Negyvenhatodik fejezet
Gorilla és a Púpos Henry kémlelik az utat. A többi egy csoportban áll hátul. Reggeledik...
- Aszondom, hogy ez a fiú bajt hozott... Nem olyan ember, mint a többi.
- Az asszony hozza a bajt... - dörmögte a púpos.
- Ha rablók asszonyhistóriába fognak, az a vég...
A Véres Tucksont is asszony miatt vitte el az ördög...
- És ránk uszítja az embereket - lépett oda Gunner. - Nem szeretik errefelé, ha egy finom nőt fogva tartanak a Pokolkövön... És ha tudni akarjátok, nekem sem tetszik... Nincs itt keresete asszonynak...
A csendes estében idegesen lestek az útra.
Egyszerre Gunner kinyújtotta a karját...
- Oda nézzetek!
Ahol a hajnal első fényei érték a hegyet, fegyveres alakok tűntek fel, sok-sok ember... A Pokolkő felé igyekeztek...
- Az asszonyért jönnek! - kiáltotta a Gorilla, és szitkozódott.
- Na és? Lepuskázhatjuk valamennyit, mielőtt ideérnek. A szűk feljárón csak kettesével jöhetnek.
- De nem tesszük - mondta a púpos. - Minek megdühíteni minden embert a vidéken?... Asszonyról van szó... Vigyék az asszonyt... Nem is való ide... Énrám ne mondják, hogy elrabolt nőért lelőttem valakit.
- A púposnak igaza van - mondta Gunner. - Elvonulunk Silver City felé. Vigyék az asszonyt...
<< | Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek | >> |