Negyvenhetedik fejezet

Amikor Edith magához tért, az indián leány éppen a kezét dörzsölte.

- Hideg volt a kezed, asszonyom, de már átmelegedett.

- Köszönöm, Hijowa. - Az ablakhoz támolygott. Lent némaság volt. Ébredt a nap.

- Elmentek a rablók, asszonyom.

- Hová?

- Nem mondták.

Rémülten ült le. Egyedül vannak az indián leánnyal a hegytetőn?... Mi történhetett? A Lord küldte el őket?...

Furcsa zűrzavaros hangokat hallott. Felállt, hogy lenézzen, de ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és...

Texas Bill állt a küszöbön... Sárosan, foszlányokban lógó ruhában, poros, véres, sebes arccal, de a szeme ragyog, és tele szájjal nevet, hogy valamennyi fehér foga látszik.

Hogy lement róla minden, minden, abban a pillanatban, amikor a férfi átölelte.

- Most velem jössz.... - mondta a fiú - Kansas Cityben lakik egy unokanővérem, ott megmosdunk, és eszünk valamit...

Hirtelen kibontakozott, és rémülten nézett a férfira.

- "Ő" hol... van?...

- "Ő" nem volt a férjed. Görény Bob a fia, és tizenhat év előtt elvette a rablóvezér leányát...

- És... többet... most már... nem nősül... - hebegte.

Fáklyafények lobogása és hangzavar közeledett...

- Jönnek! Az egész város elindult, amikor megtudták az igazat a Lord-ról...

Derék emberek... A leány szeme lehunyódott, és megtántorodott, de egy jól ismert kéz megfogta a csuklóját, és ettől, mint már annyiszor, ismét erősnek érezte magát...

Különösen most, amikor tudta, hogy ez a kéz nem engedi el többé soha... A Vad Tülök és Buldog megérdemelték a tízezer dollárt. Mert Bill természetesen nem fogadta el a vérdíjat.

Hazament a menyasszonyával New Yorkba, és felkereste az apját.

Érdekes csak az volt, hogy a két gazdag gentleman, Tülök és Buldog ugyanúgy éltek ezután is, ahogy eddig.

Buldog újra felépítette a viskóját, csak bánta, hogy nem a régi düledező kis ház ez, a korhadt bútorokkal. Vad Tülök elfoglalta vagonját ahol mint sürgönydrótcsősz működött, és hogy Bill elvette Edithet, azt csak sokkal később tudták meg, amikor távoli Keletről elhozott a posta egy szép zománcos táblát, Texas Bill küldte Buldognak, és ez állt rajta:

ANYAKÖNYVI HIVATAL A FÖLDSZINTEN JOBBRA!


 

VÉGE!


<< Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek