Negyvenötödik fejezet

Bill ott ült a sás között egy kövön, és cigarettát sodort. Időnként körülnézett. De óvakodott attól, hogy megmozduljon.

A Rio-Cocos deltája félelmetesen kihalt, elhagyott, mocsaras vidék. Messze környéken csak indiánok lakják.

De errefelé azok is ritkán járnak. A hegyekről olykor rókák lopakodnak le vadászni, vagy űzött rabló húzza meg magát rövid időre.

A felhők alján már fehéres fények derengenek, rövidesen megjelenik a hold.

És ha nem jön el?

Nehéz szívvel ült ott, és szívta a cigarettáját...

Millió béka kvartyogott, és furcsán keveredett a friss növények szaga a mocsár bűzével... Itt-ott már a közelgő ősz hírnöke, lomhán terjengő, áttetsző köd vonult el a mocsár furcsa, foszforos fényei előtt...

Távol lódobogást hall. Azután csend...

Az érkező hold előrevetülő fénye már lesugárzik a felhők széléről.

Két lövés dörren.

Bill megérti. Bejelentette a Lord, hogy eljött.

Ő is a levegőbe lő, és gyorsan elsurran a sás között, távolra az elárult helyről. A cigarettát eldobja. Érkezik a hold! Furcsa élénkzöld lesz a dús növényzet. Bill mozdulatlanul ül, a fejét lassan forgatja jobbra-balra, és végigsöpri tekintetével a mocsarat...

Semmi. Bizonyos, hogy a Lord is vigyáz... Már itt van a nádasban, és nem mozdul. Majd a hold. Ha valamelyiküket eléri, az veszített. Hasalni itt, a vízben nem lehet, a piócák és a siklók között.

Távolabb két madár röppen fel. Ott van... De ha odalő vaktában, és tévedett, akkor vége. A hold emelkedik... Ameddig elér a fénye, sehol sincs lenyomva a nád... semmi... Rossz helyen van. Félórán belül eléri a fény... Szerencséje lenne a Lord-nak?... A hold szinte merőlegesen áll, a fehér fény kúszik feléje.

Elmozduljon?... Már késő. A másik bizonyosan figyel.

Egy nagy, fekete madár ereszkedik le vijjogva...

Hiába guggol. A Lord látni fogja a nád között a sötét foltot, ahol megszakadt a folytonosság.

Ő is észrevenné... Keményen fogja a pisztolyt, hogy nyomban visszalőjön... mert esetleg... bár nincs sok remény...

Most furcsa zörgés. Emeli a pisztolyt. Valaki lopódzik ott... De nem lehet... A Lord, hiszen recseg, a letörő nád... Feszülten figyel... Most kibukkan...

A mocsár egy tiszta foltján, a fehér fénytől megvilágítva egy hatalmas, szürke farkas áll! Mozdulatlanul... Most felemeli a fejét...

Ez lesz a döntőbíró!

Ez megérzi az embert, ez felhajtja majd valamelyiket, a másik pisztolya elé... Bill szaglászik... Merről fúj a szellő?

Örömmel megdobban a szíve... Érzi a farkas átható szagát, tehát a másik irányból fúj a szél. Azt az embert érzi meg a farkas amelyik arra van.

Az állat nyakba húzott fejjel két lépést tesz... Morog... Lelapul a lábaira, olyan hangot hallat, mintha a föld dübörögne, és ugrik...

Lövés dörren!

Ott van... Megvan.

De Bill nem lő. Miért? Nem tud egy emberre lőni, akit a farkas támad.

Az állatot nem érte halálos találat. A félreugró Lord, szinte öntudatlanul, a tisztásra kerül; kitűnő célpont, fehér fényben, közelről...

És nem képes rá, hogy lelője, így... A második golyó végez a farkassal. A Lord áll a tisztáson... Nem mozdul.

- Texas Bill! Miért nem lősz?! - kiáltja vaktában.

- Azt hiszed talán, hogy most kínlódom? Tévedsz. Nem félek a haláltól, és ne várd, hogy futás közben lőj rám... Itt állok és várok.

Bill cigarettát sodor.

- Lord - mondja. - Én így nem tudok párbajozni. Tedd vissza a pisztolyodat. Kilépek a tisztásra, és szemtől szembe elintézzük az ügyünket. Akarod így?

- Rendben van.

Bill megnyálazza a cigarettát. Azután feláll. Szép lassan elindul. Közben rágyújt. Végre ott áll egymással szemben a két ellenfél.

Egyik sem nyúl még a revolveréhez. Tudják, hogy az a küzdelem kezdetét és a végét jelenti, egy másodperc alatt.

- Beszélni akarok néhány szót veled! - kiáltja a Lord.

- Nincs mit beszélnünk egymással - feleli minden indulat nélkül a fiú.

- Mit csináltál Bobbal?

- Ha tudni akarod: ápoltam. Megsebesült. De jól van. És mindent elmondott. Jeff Bart leányát feleségül vetted. Így van?

- Így. Tudja ezt más is?

- Csak én. Ha megölsz, akkor folytathatod ezt az undorító játékot.

- Rendben van. Kész vagy?

- Kész vagyok, Lord.

Két villanás, egy dörrenés... Tompa puffanással egy test zuhan végig... Sár freccsen fel. Bill, mint a kilőtt nyíl vágtat el a szörnyű helyről.

A farkas és a Lord teteme mozdulatlanul fekszik...


<< Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek >>