Negyvenharmadik fejezet

A pomaci kocsmában sok vendég tartózkodott, közöttük a lótenyésztő, a sheriff és történetesen a Gorilla is, aki ellen szinte nem volt semmi bizonyíték.

Valaki bevágta az ajtót. Egy porral lepett alak ugrott be és kint látszott hogy egy ló áll, zihálva, gőzölögve, testéről patakokban szakad a tajték. Honnan a pokolból lovagolhatott ide, ilyen gyorsasággal?

- Hé! - kiáltja érdesen. - Emlékszel-e rám, Bulkin?

A lótenyésztő falfehéren feláll.

- Texas...Bill...!

Mindenki felugrik. A sheriff revolvert rántana, de két pisztoly mered feléjük az új vendég kezében.

- Senki se mozduljon! Gorilla! Ismerheted a revolveremet... - A hatalmas rabló lassan, lefelé húzódó keze megmerevedett.

- Emberek. Egy percig akarok beszélni veletek. Azután átadom a két pisztolyt a sheriffnek. Rendben van?

- Ha egy percig akarsz beszélni, azt megteheted... De nem ajánlom, hogy új cirkusszal próbálkozz - mondta a sheriff.

- Helyes. Hát figyeljetek. Én itt kockán egy kis pisztolyt nyertem Austintól. A pisztolyt a kormányzó húgától rabolta el az, aki megölte a négytagú autós társaságot... Ezért helyeztek törvényen kívül. Öt mentőtanúm van, és egy sem jelentkezett. Beszélj, Bulkin!

Csend volt.

- Bulkin az egyik tanú? - kérdezte a sheriff.

- Igen. Ő itt volt, amikor nyertem a pisztolyt.

Ismét csend. Végül a lótenyésztő előrelépett.

- Hát mindegy. Úgysem bírta a lelkiismeretem... Ezt most intézzük el. Én eddig is kértem Bulkint meg a többit... Texas Bill ártatlan, Austin a gyilkos, ő ajánlotta itt megvételre a pisztolyt, és Bill elnyerte tőle.

Moraj támadt, amibe Bill hangja süvöltött fel:

- Vigyázz, Gorilla! Nem veszem le rólad a szememet...

- Bulkin... - mondta a sheriff.

- Igaz - felelte a vendéglős. - Nem mertem szólni... És a többiek is... féltek a rablók bosszújától. Leöltek volna mindannyiunkat...

- Az egy perc elmúlt, sheriff. Akarod-e a revolveremet?

- Nem. Aljasság volt, hogy Bulkin és a többiek a pácban hagytak... De most tisztulj innen, Texas Bill. A nőrablásra nincs mentséged...

- Megyek. Csak még valamit, Gorilla. Vigyél üzenetet a Pokolkőre. Mondd meg a Lord-nak, hogy én most a Rio-Cocos deltájához lovagolok, és éjfélig várom őt. Lehetőleg sötétben jöjjön, mielőtt a hold világít, mert nem akarok előnyt. Mondd meg, hogy ha nem jön el, akkor én mindenfelé elmondom, hagy kicsoda Görény Bob és kicsoda Jeff Bart leánya. Ő ezt majd érti. Mondd, hogy Bob nálam van, ő fog vallani, és akkor a Lord-ot vérebekkel kergetik ki a hegyekből. De mondd, hogy eljöjjön, mert ha én megyek érte, akkor velem jön minden épkézláb, tisztességes ember a környékről...

A Gorilla bizonytalanul állt, azután szétnézett.

Az emberek ismét hajlottak arra, hogy Texas Billt rokonszenvesnek találják.

- Átadom az üzenetedet - felelte, azután végigment az ivón, kint nyeregbe ült, és elvágtatott.


<< Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek >>