A gyerek mozdulatlanul feküdt.

- Érdekes - mondta a Vad Tülök. - Gyulladt a seb, és még sincs láza.

Bob felnyögött, kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett körül...

- Baga... Baga...

- Csendesen, fiú - mondta Bill... - Csak feküdj nyugodtan. - Kicserélte a kötést, és vizes borogatást tett rá.

- Az ördög látott ilyent - dünnyögte Buldog -, egy ekkora kölyök, pisztollyal, lovon, egyedül, a prérin...

Bob csodálkozva nézte a sebével foglalkozó embert.

- Csúnya egy alak lehetett, aki egy gyerekre fegyvert emel, és méghozzá két lövést adott le... hé! hiszen itt is húst szakított a golyó... - kiáltott Bill, és megfogta a gyerek karját... Azután elcsodálkozott.

- Mi az? - kérdezte Buldog.

- Hogy mondtad, Tülök? - fordult Bill hosszabb barátjához: - Hogy gyulladt a sebe, és nincs láza?...

- Igaz is... A csoda látott még ilyent.

- A karja meg hideg, mint a jég. Mintha...nem lenne vérnyomása, mint egy halott... Szörnyű gondolat villant át az agyán, maga sem tudta, hogyan, és ijedten felkiáltott: - Hej, fiú! Nem vagy te a Lord fia? Mi?

- Deb!, deb! - kiáltotta rémülten a gyerek.

- Hazudsz. Most látom, a szemed is olyan. Az apád mesélte, hogy az ő fajtája ilyen halvérű...

- Debigaz... eresszed...

- Hát ki az apád, mi?

- Beghalt... és...

Elgyengülten lehanyatlott a feje.

- Most hagyd békén - mondta a Buldog. - A kis seb is veszélyes, ha megnyílik újra...

Bill megfogta a gyerek homlokát - mint a jég. És a szája körül egy kemény, gúnyos vonás.

- Ez a Lord fia - mondta csendesen a másik kettőnek. - És meg kell tudnom... Igen, meg kell tudnom... Ó!...

Reggelig ült maga elé meredve...Tülök és Buldog aludtak. A sebesült hortyogott.

Hajnalban friss kötést tett fel, a seb szépen összezárult. Bob csak nézte, de nem szólt. Bill nem mondott semmit. Forró kávét adott a gyereknek. Amikor kiitta, odaült melléje, és nézte.

- Mondd, Bob... szereted az anyádat?...

Réveteg, ide-oda mozgó, bizalmatlan szemmel nézte az ápolóját.

- Igen... - felelte aztán csendesen.

- Hm... Akkor most őszintének kell lenned. Te a Lord fia vagy. Hallgass!... A Lord feleségül vett egy nőt, azt, akit üldöz. Érted, amit mondok?

- I...iged...

- De az édesanyád... ebbe belehal... Az is lehet, hogy a Lord megöli...

- Deb!

Kétségbeesett blöffel igyekezett valamit kivenni a gyerekből.

- Gyerek vagy, de talán megérted, hogy egy embernek csak egy szíve van. Nem szerethet két nőt. És az igazi, az mindég a feleség.

- Iged? De belyik? Az első vagy a básodik?... Bi? - felelte diadalmasan.

- Hogy mondod?

- Az én anyáb az régebbed a felesége...

Bill szeme felvillant...

- Beszélj...

A gyerek megrémült...

- Bit...akar?...

- Beszélj, ha kedves az anyád élete, róla van szó!... - Ki a te anyád...

- A dagyapám leánya... Az én dagyapáb Jeff Bart volt... És az éd agyámat régen feleségül vette a Lord, hát ő az igazi... Begmondtam!

Nem is hallgatta tovább. Kirohant.

- Hej, Tülök...Buldog!

A két csavargó éppen főzött valamit a sziklakaptatón.

- Na mi van?

- Én ellovagolok... Vigyázzatok a gyerekre, és ha egészséges, akkor hozzátok Pomacba!

- De hát... miért?

- Tízezer dollárt ér a fiú!... Isten veletek...

Lóra ugrott, és úgy nyargalt el, hogy a két ember leesett állal nézett, a veszett iramban távolodó fenegyerek után...