Edith eleinte örült, hogy a fiú, akiről azt hihetné első látásra az ember, hogy hajlamos minden szemtelenségre, olyan személytelenül, pajtáskodó, olykor atyáskodó módon bánik vele. Nem érezte Bill közelében, hogy nő, nem félt egy pillanatig sem, ha éjszaka az erdőben, vagy a vasajtóval elzárt tehervonat mélyén kettesben volt ezzel a férfival, akiről mindössze annyit tudott, hogy csavargó.

Bill változatlanul megmaradt jó pajtásnak, kamaszosan csúfondárosnak, és amíg egyrészt eszeveszetten rohant a veszélybe, őrült vállalkozásokba, másrészt testvéri gyengédséggel vigyázott Edithre.

Ez eleinte nagy aggodalomtól szabadította meg a nőt, és jólesett neki.

De most már kissé idegesítette. Végtére mégiscsak nő. Nagyon szép nő. És hiúsága is van. Kezdte bosszantani, hogy Bill egy pillantással, egy szóval sem jelzi, hogy olykor tudomást vesz erről. Attól, ahogy Bill bánt vele, a nagyanyja, vagy az unokahúga is lehetett volna a fiúnak. Csakugyan ennyire közömbös számára az, hogy a nő, akit megmentett, akiért szinte percenként kockáztatja az életét, szép és fiatal?...

A gondolatsor végén dühösen megrántotta a kantárt, hogy a ló felkapta a fejét, és idegesen lépegetett hátrafelé.

- Mi az? - kérdezte Bill.

- Semmi.

- Érdekes - kezdte mesélni a fiú vidáman. - Arizonában csodálatos tájak fordulnak elő. Sokszor egy nagy város közelében olyan vad vidék terült el, mintha mérföldekre nem akadna emberlakta hely. Egyszerűen elkerülik a telepesek, mert a föld kissé nedves vagy köves szóval némi munkát kívánna, és ezek az emberek megszokták, hogy áldott, kész termőföld várja őket errefelé. Nem érdekes?

- De igen.

"Hm... Mitől lóg őnagysága orra?", gondolta Bill. "Valami van a bögyiben, az biztos." Talán nem volt elég udvarias hozzá? Vigyázni kell erre az elkényeztetett leányra, mert még megsértődik, és amúgy is elég bajuk van.

Felértek az egyik domb tetejére.

- Ott ég valami! - kiáltotta Edith, hátrafordulva. Messze, Connictednél egy ház lángokban állt.

- Igen... Csakugyan tűz van. Úgy látszik, égve hagyta valaki a lámpát... Vagy mi... - A nő összehúzott szemöldökkel nézett a távolba, hogy a tűzvész világán át meglásson valamit...

- Na jöjjön, siessünk... - mondta Bill, és megrántotta Edith lovát is.

- Nem tudja, hogy hol a tűz?

- Talán a vendéglőben. Nem látni azt ilyen messziről.

Pedig nem mondott igazat. Jól látta, hogy Buldog háza ég.