Huszonkilencedik fejezet
A "lótankhoz" érve leugráltak a nyeregből. Mindenfelé kutattak, de a sziklás talajon semmi sem árulta el a menekülés irányát.
- A Gorilla most Kindlow-ban vár majd - mondta Gunner.
- Valószínűleg mi is odamegyünk, ha itt nem akadunk nyomra.
Körül néhány fán már ott függött a körözvény, némelyiken a Lord üzenete is. Bob gyors munkát végzett.
- Csak Kindlow felé menekülhettek - mondta a púpos -, mert másfelé nincs út, kivéve Connictedet, ahová nem merészkedhet vissza a gazember.
- És a vasút? - mutatott Gunner a távoli töltéssáv felé.
- Ugyan! Kelet felé minden vasúti kocsit átkutatnak. A gyilkost nem hagyják elmenekülni. A kormányzó húgát és barátait ölte meg...
- Austin tette - dörmögte Gunner.
- De ezt ők nem tudják.
Tanácstalanul álltak néhány másodpercig. Valóban ostoba kísérlet lenne, ilyen bűnténnyel körözve, Kelet felé induló vonatra ülni vagy visszatérni Connictedbe.
- Csak Kindlow felé vehette az útját, és a Kékhegységen át Keletre akar jutni. Én így tennék a helyében.
- Igen... De azt hiszem, ez a fickó okosabb nálatok...Mindegy, nincs más hátra, mint Kindlow.
Nagyon távolról mintha kiáltást hallottak volna.
- Odanézzetek! - mondta a púpos, és kinyújtott karral mutatott valamerre. Odanéztek... A domb lejtőjén túl egy távírópóznánál integetett valaki.
- Austin lenne?
A Lord fagyos tekintete néhány másodpercig mozdulatlanul meredt a póznára. Azután azt mondta:
- Bob akar valamit. Gyerünk...
Mire odaértek, a vastag fejű suhanc már elébük igyekezett, lomha, nehézkes járásával, száron vezetve egy lovat.
- Mi van ott, Bob? - kérdezte Gunner...
- Elbágták a drótot... Valami elbágta... Gyomok bezetnek... Nedbes földön... Arra...
A töltés felé mutatott.
- Mégis vasútra merészkedtek volna? - csodálkozott a púpos.
- De miért vágták el a drótot - töprengett a Lord.
- Hiszen Kindlow-ból is sürgönyözhet valaki, ha a körözvényt Keletre... Hm... Hát ez mi... - követte a lábnyomot és odaért a másik póznához.
- Érdekes... Levágta a drótot, de azért, mert kellett valamire... Elcsípte a másik végén is, és... magával vitte... Minek?
Gunner a homlokára csapott:
- A Vad Tülök... Arrafelé egy hóbortos csavargó lakik, aki mindenféle drótot lop. Vagy ő volt...
- Vagy elrejtőztek nála, és ajándékot vittek neki... Gyerünk a Vad Tülökhöz.
Most már úgy nyargaltak, mint a vérebek, ha az űzött vad szagát feléjük hozza a szél. Rövidesen ott álltak a dőlt teherkocsinál.
A Lord rohant elől, revolverrel a kezében. A többiek utána.
- Kirepültek a madárkák - mondta púpos. - Idejöttek a kovácstól, az bizonyos...
- És innen...
Az ázott földben néhány nyom vezetett a töltéshez. A Lord követte a csizmák lenyomatát. Sokáig vizsgálódott, térden csúszva a kövek között. Valamit megsimított a kezével.
- Olaj! - kiabálta le. - Itt valamit megolajoztak.
- Hajtány! Kindlow-ba utaztak lopott hajtányon... Istenemre nem rossz ötlet. - A Lord a sínekre meredt, és lassan felvonta a vállát.
- De az olajnyomok Connicted felé húzódnak.
Ezt senki sem értette. Odacsődültek a töltésre, nézték a síneket, lassan követték az itt-ott látszó olajfoltokat, és miután jó darabon újra meg újra feltűnt egy csepp olaj, kétségtelen volt, hogy Connicted felé menekültek a hajtánnyal.
- Bob! Nyargalj Kindlow-ba - mondta a Lord. - Értesítsd a Gorillát, hogy Connictedben vagyunk, a Szarvastetőnél várjuk, vagy üzenetet kap.
A fiú elvágtatott. A Lord az emberekkel továbbnyargalt a vasút mentén, és félóra múlva megtalálták a sáros, lágy talajban azt a feltúrt részt, ahol közvetlenül Connicted előtt, lefutottak a menekülők a töltésről.
- A fickó sok munkát ad, az biztos. - Törülgette Gunner a homlokát. - Eszeveszett gondolat, visszatérni Connictedbe.
- De okos! Ott azután biztos lehetett, hogy senki sem keresi.
- És tévedett - mondta a Lord, tompán, mintha rög hullott volna egy koporsóra...
<< | Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek | >> |