Austin messziről észrevette a porfelhővel távolodó kovácsot, aki nagy tempóban igyekezett Kindlow felé. Nem látta pontosan, hogy a másik ló nyerge üres. A szürke távoli gomolyag csak azt jelezte, hogy arrafelé vágtat valaki...

Megsarkantyúzta a lovát, és sebes vágtába kezdett. Már feltűntek a kisváros első házai, amikor beérte az álmos szemű küldöncöt.

- Állj!

- Nem lehet... Sürgős...

Austin nem sokat vitázott. Eléje ugrott, és megragadta a karját. A "lótank" tulajdonosa kis híján lebukott a nyeregből. Dühösen a pisztolyához kapott, de az idegen úgy kapta el a torkát, hogy menten kiszorult a lélegzete.

- Kutya! Megfojtsalak?!

- Mit akar?... - kérdezte szelídebben, rövid köhécselés után.

- Hol loptad a két lovat?

- Nem loptam... Eresszen el gyorsan, mert a két lovat...

- Csend! Mondd el, ki bízta rád, és hogyan, de nagyon gyorsan!

A kovács nem sokáig habozott. Az idegen zord egyéniségnek látszott, és tiszteletreméltó szorítása van. Elmondta egyszerűen, sorjában a történetet, a nőről és a férfiról, akit különben jól ismer, sokszor járt nála mindenféle holmit venni, utána kártyáztak, és ha visszanyerte a vásárolt apróságok értékét, akkor elment. Texas Bill néven, jónevű csavargó az Államokban, és nem hihető róla, hogy lótolvaj legyen, vagy ilyesféle...

- Add ide a levelet...

- A levél nem önnek szól...

Egy hirtelen ráirányuló pisztoly csöve arra késztette, hogy mégis átnyújtsa a levelet. Szomorúan látta, hogy az ismeretlen egyén felbontja, átfutja és zsebre teszi.

- Adja vissza...

- Felesleges... A két lovat az ismerősöd Connictedben lopta, és azért küldi veled Kindlowba, hogy tévútra vezesse az üldözőket...

További magyarázat nélkül megfordította a lovát, és elrúgtatott abba az irányba, amerről érkezett.

A kovács tanácstalanul állt. Végül is úgy döntött, hogy elmegy Kindlowba, a seriffhez.

A Lord közben a nyomokat vizsgálta, de egyre zavarosabb lett, különösen miután Austin lova is közbenyargalt.

- Három ló ügetett arra, az világos... - mondta a "Púpos Henry" nevű rabló, akinek eltört valahol az egyik lapockája, és azóta torzan kidudorodott a fél válla. Ezenfelül ijesztően kancsal volt, akkora mellkassal, mint valami rosszul kitömött bábu.

- Három ló... - sziszegte dühösen a Lord -, mert az a hülye Austin előttünk nyargal, és összezavarja a nyomokat...

- Kindlow-ig mindenesetre követni kell őket.

- Helyes is - jegyezte meg a púpos. - Hiszen arra kell áthaladniuk.

- Túl egyszerű lenne - mondta a Lord, - a fickó nem olyan ostoba, hogy ilyen tiszta nyomon haladjon előttünk.

- De a két ló...

- Meglátjuk... Előre!

Alig nyargaltak egy mérföldet, amikor Gunner lovagolt szemben, három emberével. Ezek elébük vágtak, mert nagy félkörben megkerülték a völgyét, lejtős terepen, nagyobb iramban.

- Vissza! - kiáltotta a kecskeszakállas. - Az a gazember becsapott bennünket.

- Tudtam - mondta a Lord, és szitkozódott. - Ki jár előttünk?

- Egy ostoba alak, akire rásózta a két lovat. Austin utolérte, kivallatta és találkozott velünk. Azt mondja, nem mer a szemed elé kerülni, pedig fontos közlendői vannak.

A Lord egy távoli facsoport felé fordult, ahol nem látszott senki.

- Gyere ide! - kiáltotta.

Austin kilépett a fák közül, és odament.

- Lord - mondta - a fickó nincs Kindlow-ban, legalábbis nem ezen az úton ment.

- Beszélj!

Elmesélt mindent. Végül odaadta a levelet.

A rablóvezér átfutotta.

- Rendben van. Visszafordulunk.

- Pedig, ha más úton is, de erre kellett jönniük...

- Akkor is meg kell találnunk először a nyomukat...

Austin állt. Várta, hogy visszafogadják. De a Lord röviden rárivallt.

- Takarodj!

A kis csapat elvágtatott, és Austin külön folytatta az útját a rablók nyomában.