Ez volt Bill terve. Tudta, hogy mindenfelé keresik, utakon, mezőkön és tehervonatokban, de Connictedben, ahonnan vágtatva menekült, sarkában a halállal, senki sem kutatja.

- Idehallgass, Buldog... Te nem tudod, mit vállaltál azzal, hogy befogadsz a nővel...

- Hülyeség... - dörmögte, piszkos nagy szakállát a kabátja fölé simítva.

- Azért mégis elmondom mindazt, amit a Vad Tülöknek már elmeséltem.

Miután befejezte, Buldog sokáig csendben ült.

- Átkozott história. Hogy akarsz kimászni belőle?

- Most csak azt tudom, hogy egy napig pihennem kell. A gyulladás akadályoz mindenben. Ezalatt te kissé körülnézel, hogy megtudj egyet s mást.

- És azután? - kérdezte a Vad Tülök, mintegy felelve is a reménytelenséget kifejező hangsúllyal.

- Azután meglátjuk... Talán sikerül valamerre, Kelet felé elmenekülni az asszonnyal... Most adjatok hideg vizet és borogatásnak valót...

Délutánig aludt, egyfolytában. Amikor felnyitotta a szemét, ott ült mellette Edith. Éppen kifacsarta a vizes ruhát.

- Jó mélyen aludt - mondta mosolyogva. - Többször cseréltem borogatást a vállán, anélkül, hogy felébredt volna közben.

- Hol van Buldog?

- Nem tudom. Vad Tülök itt alszik az íróasztalon.

Úgy is volt. A kétméteres csontváz a kis íróasztalon horkolt, hosszú lábait magasan felrakta, úgy, hogy megviselt tehénbőr csizmáinak sarka a szekrény peremére támaszkodott.

Csodálatos, harsány diadalmassággal horkolt.

- Miért nem mondta, hogy megsebesült?... Azért jött gyulladásba a seb, mert elhanyagolta.

- Nem szeretem a részvétet. Ez családi nálunk. A nagyapám halálos ágyán, szigorúan meghagyta a személyzetnek, hogy amennyiben elhunyna, úgy részvétlátogatók számára nincs otthon! Hogy van?

- Nagyon jól. Csak nem merek a tükörbe nézni.

- Szavamra semmi oka. Elsőrangúan hat, mint zord vadász - felelte, miközben végignézett a bő lovaglónadrágban, és ormótlan trapperkabátban gyerekesen festő Edithen. - Csak azt csodálom, hogy nem fél egyedül tartózkodni egy ekkora ruhában.

Csodálatos volt. Tréfáltak! Mosolyogtak egymásra. Az ablakon betűzött a nap az eső utáni, párás, nedves táj csillogásától vidáman. Mintha nem is a halál árnyékában ülnének itt, benn a csapdában.

- Okos volt, hogy visszajöttünk. Itt nem keres bennünket senki.

- Na látja - hencegett Bill -, még nekem is lehetnek értelmes ötleteim. Legyen szíves, adja ide azt a bőrövet az asztalról. Köszönöm...

Az övet hozzávágta Tülökhöz, aki revolvert rántva, harcra készen felugrott.

- Ne hortyogj már, mint valami gőzfűrész.

Tülök kidörzsölte az álmot a szeméből.

- Már indulunk?

- Ha csak az lenne a célunk, hogy meglincseljenek, akkor igen.

Tülök sóhajtva igazgatta revolverövét, amit álmában sem vetett le.

- Csak tudnám, hogy hová megyek most, és hol teszek majd szert egy újabb vagonra... Megszoktam a főbérletet.

- Gyerekjáték. Elsőrangú tervem van, kitűnő jövedelem. Neked való! Nagy kockázat, kevés munka.

Buldog jött vissza. Szokott komor, de semmitmondó arckifejezésével. Három arc nézett rá várakozással. Elsősorban megnézte a bögrét az asztalon.

- Legalább főzött volna friss kávét, aki megitta, hogy full...

- Én ittam ki - mondta gyorsan Edith, elébe vágva a sértésnek.

- Igen?... Hm... Maga is főzhetett volna...

- Voltál a városban?... - kérdezte Bill.

- Hát?... Mit gondolsz, halászni mentem - felelte gorombán. - A vendéglőben voltam. Todlernél.

- Mi volt?

- Büdös... Elszoktam a füsttől meg az ázott cowboyruháktól...

- Rólunk nem hallottál?

Morgott... az övét húzogatta, és egy nagy darab birkahúst vett elő a zsebéből, néhány törött cigaretta társaságában.

- Semmi különös nincsen... Az üldözők Kelet felé mentek Kindlow-ba... És... sóval dühösek még, beszélnek rólad, de sokan már a lovasversenyre kötnek fogadást... hm...

Odatette a kávét. Bill kutató pillantással nézte.

- Azt hiszem - mondta Edithnek -, jó lenne, ha valamivel rövidebbre nyírná a haját. Amennyire egyedül tudja... Jobb ha nem látják azonnal, hogy nő...

- Jó. Hol találok ollót?

- A szomszéd szoba sarkában van egy régi utazóbőrönd... Ott talál ollót, tűt, cérnát és egy farkascsapdát.

Edith elsietett a másik szobába.

- Most beszélj - mondta Bill.

Buldog a kabátzsebében kotorászott.

- Sok felírást gyűjtöttem...

- Újabban a környéken is lopod a táblákat?

- Nem tábla. Írás.

Előszedett egy csomó gyűrött papírt.

- Itt az elsőféle... Ezt lovas küldöncök vitték Denver felé, és minden harmadik fát teleaggattak vele.

Ez állt az írásban:

KÖRÖZVÉNY!

Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csirkefogót élve vagy halva kézre keríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött.

Nevada Állam Kormányzója nevében:

A connictedi sheriff
Thompson

Hallgattak...

- Szóval?... - kérdezte Bill.

- Szóval Kelet felé minden vonatot átvizsgálnak, és minden fékező résen van - jegyezte meg a Vad Tülök. - És az országutakon, hegyen-völgyön csapatok kutatnak utánad, ez most már valószínű.

- Hm... - tűnődött Bill. - A pásztorok és a csapdaállítók között sok jó barátom van, ezek fütyülnek a jutalomra.

Bill kotorászott a papírok között, és elővett egy másik ívet.

- Ezt meg egy fiú viszi szét, gyors paripán. Mindenhol látni.

Másolópapírral sokszorosított írás volt.

EMBEREK!

Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon a kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom, Isten engem úgy segéljen.

A Lord

- Ez a rosszabb - dünnyögte a Buldog. - A másik miatt csak a sheriffektől és a városi polgároktól kell tartani. Ez mindenkit elriaszt. Tudják, hogy a Lord beváltja a fenyegetését...

Bill felugrott és fütyörészett.

- A vállam jól van. Még ma indulunk.

- Hová?

- Igazán egyszerű. Oda, ahol nem félnek a Lord-tól, amerre nem gyanítják a menekülés útját: Mexikóba.

- Ez okos! - kiáltotta Tülök. - Dél felé nem kutatnak, csak Kindlow-tól keletnek...

Ebben az egyben tévedett a Vad Tülök.