Bizony nem szép szokás az Államokban, hogy a potyautast ugrásra kényszerítik, töltött revolverrel.

Bill vigyorgott.

- Nem lehet ugorni, barátom. Női szakasz... A hölgy nem gyakorolta magát ebben a svédtornában.

- Fogd be a szád! A nő elmehet Connictedig. Te leugrasz, vagy golyót kapsz. Jól tudod, hogy nincs irgalom. Ti sem szoktatok irgalmazni a fékezőnek, ha többen vagytok, és lefegyverezitek.

- Nézd...

- Elég! Ugorni!

- Hogy lehet valaki ilyen udvariatlan...

- Hármat fogok számolni...

- Az nagyon kedélyes lesz.

- Egy...

- Az apám vasúti igazgató...

- Kettő...

- Hát ha mindenáron akarod...

Mielőtt háromra tüzelt volna az őr, egy forduló kezdetén, ugrott... A leány sikolyát még hallotta a tizedmásodperc alatt, amíg átzúgott a levegőn...

Edith elszörnyedve állt. A fékező a vaslétráról átlépett a vagonba.

- Hát te, szép kis virág, honnan szöktél el, mi?

- Kérem... - hebegte.

- Ha átadlak a vasúti kirendeltségnek, szép jövő vár rád...

- Csak nem akar... átadni...

- Jack, a fékező, híres gavallér, jó fiú. Ne félj semmit. Akarsz egy korty rumot? - Egészen közel ment. Edith irtózva hátrált a kocsi faláig.

- Talán félsz tőlem? Ne légy buta. Azt hiszed, hogy a fékező rossz fiú?

- A fékező egy marha - mondta mögötte Texas Bill, azután elővette a revolverét, és úgy vágta szájon, hogy három foga letört...

Edith az éhségtől, a kíntól, a fáradtságtól és az ijedtségtől lassan elalélt, és lassan lecsúszott a fal mellett ájultan a padlóra...

A fékező rémülten meredt a csavargóra, aki az imént leugrott.

- Látod, öregem, ilyen az élet - mondta a feldagadt arcú fékezőnek, revolverrel a kezében.

- Egyszer fenn, egyszer lenn. Hagytad szépen, hogy megvárjam a kanyart, és csak azután ugorjak. Amikor elfordult veled a kocsi, az utolsó vagonra ismét felkapaszkodtam. Ez neked nem fog sikerülni, te gavallér fékező, aki vagy, hogy kisülhet a szemed...

- Csak nem akarja, hogy ugorjam? - kérdezte nagyon szelíden.

- De! Alig várom már! Ahol azt mondom, "most", ott ugorsz ha nem, úgy is jó. De én nem mondom el a kis egyszeregyet, mielőtt lövök.

- Nézze... Van húsz dollárom...

- Komolyan?...

- Igen. Akarja?

- Jó lenne. Csakugyan nekem adod?

- Igen... És jóba leszünk?...

- Nem bánom, de ugorni azért kell. Attól még jóba lehetünk.

- Nézze, hallgasson ide - siránkozott a fékező. - Én nem akartam...

- Most!

...Mint a szöcske, úgy ugrott. Bill egy mocsaras részt választott a mutatványhoz, és így látta, amint felcsap a sár, majd egy fekete csöpögő tömeg húzza nehézkesen a lábait, ahogy megindult a part felé.

Levette a kalapját, és integetett.