Texas Bill meglepetten állt.

Ez megint mi? A szép senorita a rabló... felesége?

De hát akkor ez szörnyű... Ő elrabolta valakinek a feleségét. Egy rabló rossz házaséletet él, veszekszik a feleségével, mire beugrik hozzájuk egy őrült cowboy, lelövi a férjet, és most itt áll éjjel az országúton az özveggyel. Ha ugyan a Lord meghalt.

És ez még a jobbik eset.

De minek jött el az asszony találkozni a különváltan élő férjjel, ha utóbb örült, amikor elmenekülhetett?

- Kissé fejbe ütött - felelte végre csendesen. - Most hová akar menni?

A nő felvonta a vállát.

- Nem tudom.

- Engedje meg, hogy elkísérjem, én is oda készülök.

A félelem elmúlt. Ismét a régi vidám fickó lett.

Viszont a leány olyan rémülten, tanácstalanul állt ott az éjszakában, hogy Bill nagyon megsajnálta.

- Nézze kérem - mondta. - A rablók bizonyára rossz néven veszik majd, hogy lelőttem a cégvezetőt tehát rövidesen számos útonálló követ bennünket. Talán elhiszik, hogy a sötétben, a szakadékba zuhantunk, ez esetben egérutunk lesz, talán rájönnek a csalásra, és akkor kissé sietni kell, mert elcsípnek, és nem hinném, hogy tapintatos elbánásra számíthatunk.

- De... hová?

- Nincs senkije, aki megvédje? Rokona? Otthona?

- Van. De azokra nem szabadítom rá a Lord-ot és a bandáját.

- Megvan! Menjen Keletre! New Yorkba vagy Philadelphiába nem követheti a Lord, és egy nyugati bandita arrafelé csak közveszélyes csavargó. Nincs revolverhős, és a rendőrség a leggyengébb embert a leghatalmasabbal szemben is megvédi...

- Ez... jó lenne... De... Hogyan?

- Tessék? Gyorsan! Igen, ez a leghelyesebb: gyorsan.

- És van... van magának pénze?

Texas Bill fölényesen nevetett.

- Meghiszem azt! Szerencsére nyertem ma egy kis revolvert és majdnem három dollárt...

- Három? Abból akar Philadelphiába utazni?

- De mennyire. Úri módon... Önnél, Lady, nincs egy vas sem? - kérdezte tiszteletteljesen.

- A kabátom... az erszénnyel ott maradt.

- Hála Istennek!

- Tessék?

- Így legalább a Lady kénytelen elfogadni a kíséretemet.

A leány arcán mosoly suhant át.

- Ne... nevezzen Ladynek. Edith Brent a leánynevem. Hívjon így, kérem.

- Miután ezt megbeszéltük, siessünk tovább, mert így megtalálnak.

Megfogta a leány csuklóját és letérve az útról, megindult vele lassan a piszkos színű derengésbe kibontakozó mezők felé.