- Ne haragudjon, Bulkin - mondta. - De egy csomagot, azt hiszem, hagyma lehetett, kidobtam az ablakon, hogy zuhanásszerű hangot halljanak kintről ezek a rablók.

- Ide hallgasson maga fenegyerek, ezt véletlenül ismét jól csinálta, de azért előbb-utóbb mégis elbánnak magával.

- Én is azt hiszem. De hát ha sírva fakadok, az nem enyhíti balsorsomat.

Roppanás hallatszott. Diót tört a fogaival, és evett. Veszett egy fickó!

- Tudja, Bulkin, a halál pillanata olyan, mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy... Ez jó volt. Nem?...

A lótenyésztő szólalt meg a nyomasztó sötétben:

- De hát... hogy akar kimászni ebből?... Nincs valami terve?

Behallatszott a dühös banditák csalódott szitkozódása.

- Tervem? - felelte csendesen. - Szeretnék öreg napjaimra Kaliforniában letelepedni és horgászni...

- Az ördög van ezzel a gazemberrel - kiáltotta egy rekedt, dühös hang. Valaki berúgta az ajtót.

- Hé, Bulkin, gyújts világosságot, te kutya! Ne félj, nem eszünk meg. Whiskyt akarok!...

- Halló, itt a kocsilámpa! - kiáltott egy másik, és máris hozta.

Most vége!

A vendéglőt elárasztotta a lámpafény és...

És a helyiség közepén senki sem ült! Texas Bill eltűnt! A vendéglős, a lótenyésztő és a két cowboy bután összenéztek.

A rablók dühösen csapkodták a polc bádogfedőjét.

- Pálinkát! - kiáltotta rekedten egy sovány, de roppant széles állú gyilkos, aki a "Gorilla Jeff" néven rettegésben tartotta a vidéket.

- Esküszöm, hogy itt bujkál valahol az a csaló - dühöngött Austin, akit az átvérzett kötés még ijesztőbbé tett.

- Honnan cseppent ide? - kérdezte Pete, egy rövid, zömök, tömpe orrú bandita. - Nem láttátok azelőtt erre? - fordult Bulkinhoz.

- Azt mondta, Texasból jön... - felelte a vendéglős.

- Errefelé még nem járt - jegyezte meg a lótenyésztő. - Valószínűleg a folyóba ugrott, és levitette magát az árral.

- Arra elvágtuk az útját! - mondta Gorilla Jeff. - Itt bujkál valahol.

Kintről lárma hallatszott, és többen bejöttek. Úgy látszik, a sors nem akarta, hogy a foxiképű cowboy megússza a könnyelműségét. Elöl a "Karika Dod" sietett, rettentően görbe lábaival, és egy felrepedt zacskót hozott, burgonyával.

- Idenézz! Az ablak alatt találtam. Lehet, hogy ezt hallottuk puffanni.

- És a fickó esetleg ki sem ugrott! - kiáltotta Austin.

- Akkor most is itt van! Kutassuk át a házat!