Tizenhatodik fejezet
A Lord még gyenge volt. Mindössze pár órát aludt az erdei házban, mert ide vitette magát az embereivel. A Pokolkő felé vezető út elágazásánál volt ez a ház.
- Miért nem akarsz biztonságos helyen pihenni, Lord? - kérdezte Austin.
- Mert reggel már a nyomukban leszek. Egy percet sem akarok feleslegesen pihenni, amíg az az ember él, és a feleségem nincs ott, ahol lennie kell!
- Csak nem szándékozol ilyen állapotban üldözést kezdeni?...
- De... Nincs semmi bajom... Csak a vérveszteség... Azt hamar kiheverem... A seb nem olyan veszélyes - halottszürke pillantása a távoli semmibe meredt.
Kissé bizonytalanul, de a nyeregbe ült, és lassan, lépésben haladtak.
- Ha Keletre érnek, akkor kisiklottak a kezemből... - tette hozzá. - Itt most alszom néhány órát... Hétkor gyertek értem... Addig kövessétek a nyomukat, és próbáljátok megállapítani, hogy merre mentek...
Odaértek az erdei házhoz, és a Lord óvatosan lesiklott a nyeregből.
- Menjetek - mondta. - De pontosan hétkor itt lenni...!
- Ne maradjon veled két ember?
Nem nézett a beszélőre, mereven nyugodott a pillantása egy fa koronáján, miközben válaszolt:
- Felesleges. A nyomukat keressétek mindnyájan. Ha elfogjuk őket, fejenként tízezer dollárt kaptok. Jól tudjátok, hogy mit ér az ígéretem?... Aki megöli azt a kölyköt, az külön tízezret kap... siessetek!
És otthagyta őket.
A rablók néhány másodpercig zavartan nézték egymást. Általában így néztek össze, ha a Lord rövid mondatai után magukra maradtak. Talán szégyellték egymás előtt, hogy félnek ettől a különös embertől?
A vastag Pete nyeregbe szállt.
- Előre! Még nem lehetnek messze.
- Annak a kölyöknek lova sincs! Ketten menekültek egy rozoga homokfutón.
Gyors iramban vágtattak a lejtőn. Még alig virradt. Elérték az országutat. Az éjszakai forgalom errefelé nem törölhette el a keréknyomokat. Világosan látszott a két csík. Le sem kellett szállniuk a nyeregből. A Corner River előtt sziklás, füves terep következett. Itt a kocsikerék nem hagyott lenyomatot.
Feszült figyelemmel kutattak, de úgy látszott, hiába. Embernek, kocsinak nyomát sem látták. Egy karikalábú, nagy fejű, idióta külsejű kamasz, hirtelen felkiáltott. Náthás emberekre jellemző orrhangja volt:
- Idd boldak... Idden nyomok. A dócsában!
Ez volt a Görény Bob. Egy félvér asszonynál lakott a városban, és a rablók körül settenkedett mindig. Apró szolgálatokat tett nekik, és ezért az anyjával együtt, a Lord árnyékában éltek. A banditák gondoskodtak róluk.
- Mi az?! Görény! Mit látsz?!
- Idden... Egy dócsában. Nyomok...
Odasereglettek. Egy kis vizesgödörben tisztán látszott a kerék lenyomata. A csodába! A szakadékon csak nem repültek át? Egy homokfutóval!
Reggel lett.
- Halló! - kiáltotta Pete. - Oda nézzetek! Megvannak...
Valamennyien köréje sereglettek a szakadék szélére, és lenéztek.
A rohanó folyó part menti vizében, iszapos zátonyok között, egy összetört kocsi roncsa látszott a magasból. Fejét a víz sodrába lógatva, egy döglött ló teste tartotta ár ellen, zátonyon a homokfutót.
- Begbokrosodott - kiáltotta izgatottan a Görény Bob. - Begbokrosodott a ló, és lezuhadtak a folyóba.
A fiú megállapítását el kellett fogadni.
Úgy látszott, nem maradt más tennivalójuk.
Az erdei lakhoz még korai lett volna visszatérni. Elhatározták, hogy reggeliznek. A menekültek éjszaka nekihajtottak a szakadéknak. Ezzel befejeződött az ügy. Bob száraz ágakat hozott, tüzet gyújtottak, és hozzáláttak a kávéfőzéshez.
- Szép kis jövedelmet rántottak a szakadékba a lovak... - szólt búsan "Ganner", egy vén, kiszáradt arcú rabló, akinek sárga, fonnyadt bőre és ősz kecskeszakálla volt.
Ébredt a nap. Kávét ittak. A kis köpcös, úgy látszik biztosan számított már a jutalomra, mert zord arccal hörpölte a reggelijét.
- Aszondom - mondta Gunner -, hogy szívesebben foglalkozom a vasúttal, bankkal vagy más effélével, mint embervadászattal. Ott is akad bőven dollár, és nem érzi az ember fenevadnak magát.
- Mondd ezt a Lord-nak - felelte gúnyosan Austin. - Azt hiszem, legszívesebben kikaparná ezt a fiút a folyó iszapjából, és feltámasztaná, csak azért, hogy ő ölje meg.
Pete cigarettát csavart.
- Csak azt szeretném tudni, ki ez a nő, akire azt mondta, hogy a felesége.
Távol a mezőn marhák tűntek fel. A rablók szedelőzködtek.
- Kár, hogy a tízezer dolláros lehetőségnek fuccs - foglalta össze Pete a végeredményt.
- A tízezer dollárt még megszerezhetitek... - mondta valaki mögöttük. A Lord állt ott.
<< | Rejtő Jenő: Texas Bill, a fenegyerek | >> |