Bulkin halottfehéren, tanácstalanul állt. Mellette a sovány lótenyésztő és a két másik vendég, ahogy besiettek a lövésre.

A padlón ott feküdt a Lord. Úgy látszott, hogy halott. De most nagy nehezen megmozdult, és a tenyerére támaszkodott. Másik kezével az öve táját fogta, és vörös nedvesség csillant meg az ujjai között.

- Eltaláltak, Bulkin... Ha akarják... most kiszolgáltathatnak... tízezer...dollárt jelent... négyüknek...

Hallgattak. Ez csakugyan nagy esemény. Itt fekszik a Lord, tehetetlenül. És elküldte a rablóit is.

- Akárhogy is van - mondta kissé bágyadtan, de szokott határozottságával a Lord -, elsősorban lássák el a sebet, mert... elvérzem, azután, ha akarják... hívják el... Cliffordot...

Feltették az ágyra. A lótenyésztő elment.

A golyó elcsúszott a bordán, és így nem hatolt be mélyen. Bulkin megérezte a hüvelykujjával a roncsolt borda alatt. A seb erősen vérzett, de nem látszott veszélyesnek...

- Nyomja ki, Bulkin...

- Nem értek hozzá...

- Majd elmagyarázom... - felelte halkuló, de változatlanul hideg hangon. - Az egyik kezét tegye a golyó alá... A hüvelyk- és mutatóujjával fogja össze körötte a húst... így... mintha csípne... Most szorítsa össze teljes erejéből... Így... Erősebben....

A homlokára homályos pára ült ki, de különben egy arcvonásán sem látszott, hogy milyen hihetetlenül kínlódik.

- Várjon - mondta. - Úgy látszik, hogy összezárult a nyílás... Kis kaliberű vacak lehetett... Tágítsa ki késsel a sebet...

A vendéglős halotthalvány volt.

- Nem...bírom...

- Eh! Ostoba...! Adja ide a kést.

A Lord szája már kék színű volt, és az arca gipszszerűen fehér. Elvette Bulkintól a kést, belecsúsztatta a nyílásba, és megforgatta...

- Most... tegye alá a kezét... Így... Csípje össze... szo...szorítsa... Jobban.

Egy koppanás...

A kis golyó ott feküdt a padlón. A Lord nagyot sóhajtott.

- Gyorsan... kötözze...be...

Amikor az utolsó vászondarabbal átcsavarták a derekát, belépett az ajtón a lótenyésztő és vele Clifford, a sheriff.