REJTÕ JENÕ

 

 

EZEN EGY ÉJSZAKA

 

 

 

TARTALOM

 

Bevezetés egy előszóhoz

 

Elõszó a bevezetéshez

 

Elsõ fejezet

Piroska és a bagdadi tolvaj

 

Második fejezet

Hósötétke (És a hét sörte)

 

Harmadik fejezet

Dr. Halász és a Szellem

 

Negyedik fejezet

Csali baba és a negyven napló

 

Ötödik fejezet

A pólyakalifa

 

Hatodik fejezet

Seherezádé ezer meséje egy éjszaka

 

Hetedik fejezet

Haladin és a csodavárás

 

Befejezés

 

 

Bevezetés egy elõszóhoz

 

Kabos Gyula emlékének ajánlom
mindenki figyelmébe

 

Egy levél, mely kikézbesíthetetlen, mivel a Címzett ismert helyre költözött:

 

Kedves Gyula bátyám!

Pillanatnyi tartózkodási helye hajdan földi ember közlése számára megközelíthetetlennek tûnt az idõk végeztéig. Ám a technika mai állása már lehetõvé teszi, hogy egy modern, korszerû, igazi elsõ vonalbeli sóhaj komplett díszkötésben azon nyomban megérkezzék a néhai Címzetthez, aki ismert helyre elköltözött az élõk sorából.

Bocsásson meg, Gyula bátyám, hogy jelentéktelenségem ír Magához, és egy kissé nekünk is Magáról.

Magáról!

Írjam le, hogy ki volt? Hogy kik voltak õk az asztalánál, a rajongók és a tisztelõk? Valamennyien különbek nálam, jobb életûek és finomabb urak, kik több okkal és több joggal (mélységesebb szomorúsággal) küldhetnék drót nélküli búbánatukat oda, ahol most bizonyára Napóleont, Apponyit, Galileit, Marton doktort, Nézse Feketét, Beöthyt, Móra Ferencet, esetleg magát Washingtont szórakoztatja, sõt bizonyára Márton Miskát sem nélkülözi, hiszen õ már e földön valóságos angyal volt, bár ez nem tûnt fel róla senkinek, hátrányos külleme miatt.

Ha mégis éppen én emlékezem meg Magáról, annak oka nem a hivatottabbak és különbek szórakozottsága, nem indolencia, ami jobb híján a szürkébbek közül késztetett egy kartársat, hogy méltassa Gyula bátyámat.

Semmi esetre sem.

Mindössze az írói etikáról van szó. Semmi egyébrõl.

Etika kérdése.

Ugyanis a mûvészpálya erkölcsi szokása kötelez, hogy megemlékezzem hajnali sétáinkról, mielõtt a “Villámtréfá”-t elkezdem.

Hajnali sétáink emléke dereng (borongva) a ceruzám alatt. Beszéltünk errõl a témáról. Elmeséltem. Maga egy-egy viccet mondott. Nem is mondta õket. Elõadta. Halott szavak feltámadtak egy csücsörítésben, egy-egy lágy tónusú orrhangján keresztül, hogy mulatsággá fejlõdjenek pillanatok alatt.

Mi volt az ok? Mibõl lesz a hajnali séta?

Budára készült, bal parti lakosnak, de mert a Margithíd átalakítása még folyamatban volt, hát várt. És hajnaltájt kisétált, hogy ellenõrizze a munkálatokat. Ahogy tréfásan mondta: fél, hogy éjszaka amerikáznak a híd kiszélesítésével.

Viszont az új lakáshoz a Margithídon elõirányzott autóbuszjáratra feltétlenül szükség van. Hogy beköltözött-e az új lakásba, nem tudom.

Ügyünkre annyiban tartozik az eset, hogy hajnaltájt, ahogy ott ültem a kávéházban, egy kézirat fölött félig bóbiskolva, egyszer csak odajött azzal a furcsa, titokzatos, ravasz mosolyával, és azt mondta:

“Mi a fenét ül itt? Jöjjön sétálni. Maga mindig ír! Ezt még becsületszavamra nem láttam... Megnézzük a Margithidat.”

És mentünk.

Budáról sötét kontúrok felett mosóvászon-kék mennybolttá fakult az éjszaka, ibolyaszínû bárányfelhõk vesztegeltek mozdulatlanul a Duna felett. Nyár volt. Por, kopácsolás, világítórudak alatt folyt a munka.

És ott, ahogy nekidõlt a híd korlátjának, vidám szeme megcsillant, ha “érezte” a viccet. Csak ennyi volt, de ez több volt, mint amikor más harsányan felkacag. Esetleg ezt mondta: “Jó”. Azután továbbfûzte, ha eszébe jutott valami. És a szeme csillogott a tört hajnali fényben, mint a harmatcsepp. Most is látom. És most mindig így áll majd elõttem, csillogó szemével, a humornak ezzel az égi adományával, mennyei harmatjával.

Régen volt. Tovább szõtte, szövögette velem ezt a groteszk tündérmesét. Természetesen színpadra. Ez érdekelte. Ilyesmit szeretett volna játszani. Tragikomédiát.

Gyors, monoton orrhangon mondja: “Ide figyeljen... Bejön a kelengye-nagykereskedõ, jó, mi? És azt mondja... “ Látom, amint nevet, és hirtelen komor lesz, újra nevet, újra komor lesz, csücsörít. “Hehe... azt mondja (csücsörít és pislog), van szerencsém, Csali Baba. A nõ nem szól. (Pislog, csücsörít, ijedten, gyorsan.) Angyal Baba... A nõ megint nem szól... Mondom: Drágaságom, hol a negyven napló... mondom, hol a negyven napló... (rendes hangján). Hát ezt csak úgy nagyjából meg kellene írni Magának (széles mosoly, pislogás, egészen mély orrhang). De hol van ma egy írónak ideje írni? Mi? Ez jó... Hehe... Maguk nem tudnak írni. (Ugratni fog.) Mert gondolnak valamit, és akkor jön egy rendelés... Hehe... hehe... Írni azt kellene, amit maguk gondolnak. De hol van maguknak idejük gondolni valamit? Jön a Bedus, ad hatszázat, és õ gondol is valamit, és maguk megírják, majd aláírják. Én ezt nem úgy mondom magának. Látta, mit játszattak velem legutóbb? Csak mondja! (Nem hagy rá idõt.) És mit játszattak elõtte?... Én nem írhatok magamnak darabot. Nem azt mondom, hogy nem tudnék, de nem vagyok író. Nevetséges... (Dühös.) Becsületszavamra. Nincs színdarab. Csak kínlódás!”

Szükségét éreztem, hogy ez most elmondjam, kedves Gyula bátyám, nemcsak azért, mert akad néhány ötlet, amit Maga kikerekített, továbbfûzött, amit inspirált a hangja, a mosolya, egy-egy gesztusa - bár nem lett belõle színdarab, nem is lehetett -, hanem azért is, mert az én képzeletemben ez a regényem szervesen kapcsolódik a Maga egyéniségéhez.

Körülbelül száz vagy kétszáz képét szõttünk egy mai fiatalemberrõl az “Ezeregyéjszaka” mesebeli köntösének persziflázsában, mind a legjobbak voltak, sok szereplõ volt, csodálatos, mesebeli jelmezek. A horribilis költségvetés akadályát mellõzve, Budapest színházainak lehetõségén légvonalban túltettük magunkat. A valóságban ezért csak könyv lehetett a történetbõl.

De hiszen nem is volt gyakorlati lényege e hajnali sétáknak, hiszen csak a Maga halála révén lettek megírásra kivételesen érdemesek. Talán megérdemelnének helyettem egy Dosztojevszkijt, aki összekapcsolná a “Fehér éjszakák”-at ama örök éjszakával, amely elfedte Magát tõlünk hirtelen és örökre.

Oda került, ahol a szellemek és tündérek jelmezei, az óperenciás, mesebeli díszletek minden tõke nélkül, mint szürke valóság, rendelkezésére állanak, és a tragikomikus figurát, aki meseországban éli a valóságot, végre eljátszhatta. Ne haragudjon, ha ez a szereplése nem illeszkedett stílszerûen sikerei közé: senki nem nevetett.

Kívánom Önnek, Gyula bátyám, hogy nyugodjon békében. De mikor megy ez a kívánságom teljesülésbe?

Budapest, 1941. december 17.

Rejtõ Jenõ

 

Elõszó a bevezetéshez

Régi meggyõzõdésem, hogy az emberek a lehetõ leghülyébben választják meg a példaszókat. Úgy illik, hogy bizonyítsam a tételt néhány helytelen példaszóval, míg végül elérkezem ahhoz, amelyikre szükségem van. Régi írói fogás. Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja. Így jutottam el ahhoz a példaszóhoz, amely egyben a rossz példaszók koronázatlan királya. Nem is koronázatlan.

Kifejezetten koronázott.

Ugyanis a példaszó így hangzik: Fillérbõl lesz a korona. Kérem, fogadjuk el allegorikus értelemben mint fizetési eszközt a koronát, amely ma már legbizonytalanabb tudomásom szerint csak Svédországban maradt meg érvényes cserekereskedelmi eszköznek. Végeredményben itt nem a korona a fontos, és nem a fillér, hanem az állítás, amely az embereket csalárd módon takarékosságra buzdítja, és el akarja hitetni velük, hogy 100 fillérbõl 1 korona lesz, 1000 fillérbõl 10 korona, 100 000 fillérbõl 1000 korona és így tovább.

Hát, igen tisztelt matematikusok, filozófusok és bölcs, vidéki nagynénik. Van szerencsém ezennel tisztelettel bejelenteni, hogy ez nem igaz. Akinek egy korona századrésze képezi minden vagyonát, annak soha életében nem lesz egy koronája. Ne mondják, hogy fösvény vagyok, tegyük fel, hogy valakinek 50 fillérje van. Abból sem lesz korona. 50 fillérbõl az lesz, hogy az ember mindjárt kiad 20 fillért valami elengedhetetlenül fontos villamos- vagy telefon- vagy egyéb távolsági kapcsolat létesítésére az irányban, hogy mûködését folytassa. Ha az illetõ feleség, akkor telefonál a férjének. Ha az illetõ gyári munkás, akkor hazautazik villamoson.

Fillérbõl sohasem lesz korona. Fillérbõl sóhajtozás lesz, gond, õrlõdés, beosztás, fejtörés. Az az igen tisztelt közmondás- vagy példaszó-konstruktõr, aki annak idején elõször mondotta el, hogy fillérbõl lesz a korona, az a látszólagos igazságok könnyû sikereit kedvelõ szélhámosok fajtájához tartozott.

Miután ezt megbeszéltük, megállapítjuk, hogy mibõl lesz a korona.

Koronából. Egyszer olvastam, hogy egy igen gazdag ember a sofõrnek kevés borravalót adott, és ezt mint dicsõ dolgot terjesztették róla. Ez csak akkor volna dicsõ dolog, ha takarékossággal szerezte volna a vagyonát. A vagyonát azonban spekulációval szerezte.

“Halló Stallings! Ajánljon még nyolcvanezret, és negyvenezerrel fedezze, és kilencvenkétezret ígérjen az ügynöknek!”

Ilyeneket mondott a pasas a telefonba, amikor hihetetlen vagyonát megszerezte. Ma pedig a sofõrnek egy koronát ad, és 50 fillért visszakér. És nyájasan mosolyog, míg az a hóban kigombolja a bundáját. Hogy bizonyítsa, mennyire tiszteli a garast is, holott vagyona van. Így lett gazdag. Ez az úr nem fösvény. Szó sincs róla! Ez az úr csak képmutató, ez az úr szeretné elhitetni embertársaival, hogy a pénz megbecsülése, összerakása mint helyes életelv odáig vezette õt, hogy ma a világhírû Blümen & Watson Mûvek vezérigazgatója.

Tehát szó sincs róla, hogy fillérbõl lesz a korona. A korona kétféle módon lesz.

Egyik se a fillér. Legelsõ módja, elõfeltétele, õsténye, bázisa a szerencse.

No most értünk a második számú példaszóhoz, az ész második számú közellenségéhez, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.

Ez az újabb antik szélhámos, aki a polgárosodás barokk kõkorszakában merészelte kiejteni a száján ezt az ostobaságot, voltaképpen ikertestvére a fillérbõl lesz a korona címû igazság feltalálójának.

Mindenki szorgalmasan kovácsolja saját szerencséjét. Ez tény. De a semmit kovácsolja. Csak igen kevés embernek van szerencséje. És csak igen kevés embernek lesz. Az, hogy valaki a szerencséjét kovácsolja, és ennek ellenére szerencséje is lesz, majdnem lehetetlen, mert a szerencse lényege az, hogy õt nem lehet kovácsolni. Õ a fából vaskarika, õ a nem várt, nem mûvelhetõ és nem kontemplálható. Õ a Szerencse. De nem fabrikálható, nem számítható. Jön és van, vagy megy és nincs. De kikér magának mindenféle kovácsolást. Azokat fumigálja elsõsorban, akik szeretnék õt akaratuk igájába betörni. Hogy egzakt tudományos kifejezéssel éljek, mindenki a feje tetejére állhat, ha nincs szerencséje, de akkor is, ha van. Õ ezzel édeskeveset törõdik. Ehhez nem jön, amarra ráakaszkodik, mint valami vizsla.

A regényben különlegesen nagy szerepet játszik a szerencse.

A szerencse jön. Egy fiatalembert inzultál, leghirtelenebb horogütésével. Az illetõ elkábul. Nem tudja, hogy inzultus érte. Azt hiszi, ez a szerencse, amint mosolyog.

A szerencse akkor mosolyog, ha simogat. Ha üt, akkor dühös, mint egy öreg, morózus vadházastárs. Ilyenkor késõbb átalakul balszerencsévé.

A fiatalember, e regény hõse, sok tanulsággal, egy nagy átalakulással gazdagabban, több hatalmas csalódással szegényebben megváltozik a szerencse karmai között.

Így igaz a közmondás: Mindenkit a saját szerencséje kovácsol!

És most a bevezetés:

A regény színhelye egy kabaréíró fantáziája. A fantázia tárgya, játéka, anyaga: maga a kabaré. Amikor a fantázia s az élet találkoznak, különösen eltorzul a valóság arca. Karikatúra születik a házasságukból.

Elõrebocsátom: nem kulcsregényt írtam. Gondosan kerültem, hogy létezõ kabarét írjak meg. A kabaré hangja, humora, magánélete az, amihez a valóság illúzióját akartam adni regényemben.

Szeretném elkerülni az olvasó esetleges tévedését a személyeket illetõen, ezért a leghatározottabban kijelentem, hogy a regény alakjait nem a valóságból mintáztam. Ha valaki olvasás közben mégis azt hiszi, hogy egyik vagy másik regényalakban élõ személyre ismer, úgy meg kell hogy mondjam, ez csak tévedés lehet, mert legfeljebb azt tartom tehetségesnek, hogy az általam kitalált regényalakra merészel hasonlítani valaki, amiért természetesen a felelõsséget nem vállalhatom.

 

Elsõ fejezet

Piroska és a bagdadi tolvaj

A kínai császár vadul szitkozódott, mert koronázási bíborpalástja hónaljban kissé bevágott.

- Kemnitzer, maga dög - mondá az uralkodó -, ez nem az elsõ eset! Nincs szíve hozzá több anyagot beleadni ezekbe a rongyokba.

- Tévedés, Gál úr! - tiltakozott a szabó. - Ha egyszer ingujjban tetszett próbálni a palástot, akkor nem csoda, hogy most vág, amikor a ruha fölé veszi. Tessék a kabátot levetni, és úgy csinálni a koronázást.

- Maga tanít engem koronázni?! - ordította magánkívül õfelsége. - Azzal törõdjön inkább, hogy ilyen kacatból nem lehet két milliméternyit kiengedni!

- Nem áll! - hördült fel szabóiparosi önérzetébe gázoltan Kemnitzer. - Ha egyszer ingujjra tetszett próbálni, akkor zakóra bevág a karlyuk! Csodát én nem tudok csinálni, kérem!

- De tud! Maga valami varázslattal megcsinálta azt a csodát, hogy még mindig nem rúgták ki innen, és magától kölcsönzik ezeket az ócskaságokat! Ez nagyobb csoda, mint a napéjegyenlõség! De ha a hattyúszárnyak is bevágnak hónaljban, maga szélhámos, akkor eljátszhatja az operaparódiát helyettem! Mert megmondtam elõre, hogy gumit tegyen rá! Nem lehet kifogása!

- Gál úr! Gál úr! A “Népszövetség”! - üvöltötte valaki a mélybõl, és õfelsége, legsúlyosabb búcsúátkait szórva Kemnitzerre, mint egy bõszült Lear, rohant lefelé a rozzant falépcsõn, bíborpalástja szegélyét alsó karjára nyalábolva.

...A birodalom, ahol Gál úr, a kínai császár megátkozta fõszabóját, mint azt az olvasó az eddigiekbõl is sejthette, nem a Sárga-tenger világrésznyi országa; az eléggé szövevényes terület Málnási igazgató mûintézete, célszerûbben a Fõvárosi Kabaré, tehát semmiféle köze sincs Kínához.

Illetve talán annyi, hogy bizonyos fokig ez is mennyei birodalom, mint általában a kulisszák világa, ahol sûrûn találhatók csodálatos rivaldafényben tündöklõ, görl nevû tündérek. Hinni kell, hogy a színház igazi mennyország, mivel szavahihetõ habitüék egybehangzó állítása szerint az említett tündérek valóságos angyalok.

Az “Ezeregyéjszaka” csodálatos birodalma ez!

Itt a mulattatás kiapadhatatlan fantáziájú Seherezádéja már legalább ezeregy éjszakát próbált felderíteni a számtalan fejû és megszámlálhatatlan kezû szultánnak, aki jókedvében valamennyi arcával nevet, és összes kezeit tapsra emeli, míg egyetlen unalmas estéért hidegen szíven szúrja (hallgatással, ásítással és némasággal) boldogtalan kegyencnõjét: a mûsort.

Van-e kegyetlenebb kényúr a közönségnél? És kiszolgáltatottabb odaliszk a színháznál? Aligha.

E pillanatban az utolsó próbák izgalma vibrál a folyosókon, a nézõtéren, az elõcsarnokban, ahol egyenként vagy kisebb-nagyobb csoportokban, országos hírû vagy országosan jelentéktelen mûvészek ácsorognak, nevetgélnek, sonkás zsemlét esznek.

1.

Úgyszólván semmi sem jelezte, hogy ez a délelõtt rendkívüli, szinte megrendítõ esemény színhelyévé avatja a kabarét.

Délre jár.

A nézõtérrõl bizonytalan zongorapityegés hangzik ki. A fehér kabátos fõvilágosító, Rézovics ruhatárbérlõ és a kellékes egymást keresve ácsorognak mindenfelé. Most érkezik, tetõtõl talpig a legutolsó divatban, Barta, a híres komikus, egy fõpróba második felvonásáról, és elsorolja Bogár Mancinak meg Bicskeinek a bemutató szereplõinek hibáit, anélkül, hogy erényeikrõl is említést tenne. A nyüzsgésben feltûnik egy másodpercre Spiró úr, aki a másnapi premier plakátjának korrektúráját hozta, és szinte egyidejûleg megjelenik Loránd, a fõkomikus-sztár, a koráról elterjesztett rémhírek ellen hetyke járással, huszárosan egyenes testtartással, hátrafeszített vállal. Alacsony, õsz ember, de egy fejjel magasabbnak tûnik, amint ruganyos léptekkel, gavalléros kalaplendítéssel belép, és “általános jó napot” kíván. Semmi rendkívüli. Itt álldogál néhány izgatott szerzõ, ott néhány lármázó, röhögcsélõ görl, és két munkás egy háttérfalat hoz. Látszólag éppolyan nap volt ez is, mint a többi.

Lehetséges, hogy valami baljós, hangulatnyi elõjel ott lebegett mindannyiuk fölött, csak éppen nem vették észre. Talán Bárány, ez a primadonnaságig elkényeztetett konferanszcsillag, a szokottnál hangosabban méltatlankodott, amiért egy koszos tréfát annyit próbálnak, mintha a Dóm téri ünnepi játékokra készülnének vele, és nincs kizárva, hogy a büfésnõ ma elszántabban követelte Forró mûvész úrtól a virslik árát, mert ellenesetben levonatja az a kontóból - mondom, talán egy tónusszerû különbség jelezte a nagy eseményt, mint ahogy néhány rezdülõ falevél olykor a pusztító ciklon elõhírnöke lehet, azonban árnyalatnyi megnyilvánulások itt senkinek sem tûntek fel.

Állítólag a büfésnõ azt mondta a görlöltöztetõ Zsófi néninek, aki neki jó barátnõje, hogy a kritikus idõben véletlenül éppen az órára nézett, és fél tizenkettõ múlt öt perccel.

Ellenõrizhetetlen állítás: Rézovics, a ruhatárbérlõ azt mondja, hogy sokkal elõbb történt, õ emlékszik, mert akkor küldte a portást fröccsért, és Forró is hozatott.

Mások úgy mesélik, hogy késõbb lehetett, éspedig az idõ tájt, amikor Szilágyi, a fõkomikus és Ruszkainé, a komika befejezték szokásos, rövid, de heves szóváltásukat, és egy újabb életre beszüntették a köszönõviszonyt ebben a szezonban is.

A görlök Tulai ügyelõ hívására egymás sarkán tolongva a színpadra siettek, és Málnási kiszólt az irodából, hogy Lantos Emília telefonált: nem jön próbálni, vegyék elõbb a parasztdarabot. A többiek zsongtak, ácsorogtak, magyaráztak, vitatkoztak, és füst is terjengett bõven valamennyiük felett.

Ekkor kinyílt a mûvészbejáró ajtaja, és belépett az elõcsarnokba Birsics Ferenc banktisztviselõ.

Hirtelen csend lett, és mindenki feléje fordult.

2.

Különös, nem?

Már többen is benyitottak az utcáról a délelõtt folyamán, anélkül, hogy bárki feltekintett volna beszélgetés közben. De most, hogy ez a Birsics úr megállt a küszöbön, két másodpercig valamennyien odanéztek.

Furcsa. Senki sem tudhatta elõre, hogy Birsics jön. És tegyük fel, hogy értesültek errõl. Ki tudta itt, hogy kicsoda Birsics? A név után inkább gyümölcsnek vélik, mint embernek. Valaki esetleg azt mondja, hogy adjanak neki egy negyed kilót.

Sokáig így sem tartott az általános felfigyelés, mert mire Birsics úr megköszörülte a torkát, és azt mondta, hogy “jó napot”, addigra már mindenki elfordult, tovább beszélgetett, és összevissza egyetlen jelenlevõ bólintott feléje jóindulatú mosollyal: a büfésnõ Csicserinek becézett tízéves kisfia. A pillanatnyi csend azonban mégis jelezte a mûvészek finomabb ösztönét, mellyel nagyjában megérezték, hogy valami csodálatosan távoli, ide nem tartozó ember érkezett.

Vagy talán azt érezte mindenki, hogy ez az ember elõször életében lépi át délelõtt egy színház küszöbét?

Az illetõ, Birsics Ferenc, a Pestvidéki Le- és Felszámítoló Bank tisztviselõje volt. E konzervatív szellemû pénzintézet alkalmazottai, a személyzeti igazgató szerint, még az esti órákban is helyesebben teszik, ha tekintélyükhöz méltóbb szórakozást keresnek, mint amilyen a Fõvárosi Kabaré elõadása. De ha a személyzeti igazgató arról értesülne, hogy valamelyik hivatalnok e délelõtti, intim órában látogat oda, amikor az amúgy is pongyola mûfaj még e lenge ruhadarabját is nélkülözi, úgy a méltatlan alkalmazottnak befellegzett nála. A személyzeti igazgató szemében Birsics úr jelenléte e bohém környezetben éppolyan fantasztikus jelenség, mint ha, teszem azt a legforgalmasabb déli órában váratlanul megjelenne a bank márványboltozatos csarnokában Gál úr vörös palástjában, és elénekelné a fõpénztárosnak a feldúlt kínai uralkodó adópolitikájáról a “Sybill levelé”-t.

Vagy fordítva:

Ha Birsics Ferenc királyi koronával, palásttal és három-négy darab címeres pajzzsal lép be a kabaré mûvészbejáróján, bizonyára feléje sem néznek. Esetleg Tulai ráordít, mert tízre várta a kellékeket, és azt üzeni Dutzler úrnak, hogy ezentúl nem teheti be ide a lábát!

Ahol a komédiából és komédiának élnek, ott minden jelenséget megcsodálnak, ami nem különös, legalábbis egy kissé.

Csak fokozta volna a rövid meglepetést, ha a kabaré tagjai azt is tudják véletlenül, hogy Birsics Ferenc a Nemzeti Bank helyett jött a Fõvárosi Kabaréba!

Soha ilyen tévedést!

Valaki a Nemzeti Bank helyett a Fõvárosi Kabarét keresi fel! Ez legalább olyan fantasztikus, mint Verne Gyulának az “Utazás a Holdba” címû regénye.

Hála Istennek, Birsics Ferenc nem optikai csalódásból és nem is szórakozottsága miatt kereste fel a Nemzeti Bank helyett Málnás úr színházát.

Ez egyértelmû volna valami ámokfutásszerû tébollyal.

A fiatalember elõre megfontolt szándékkal jött ide a Nemzeti Bank helyett. És az említett ámokfutásszerû állapot százszor inkább számíthatott volna dr. Pártos Manó úr emberi megértésére; mint ama való tény, mely e megtévelyedett hivatalnok tette mögött lappangott.

Amit Birsics tisztviselõ (a Magyar Le- és Felszámítoló Bank könyvelõségérõl) tett, arra nincs mentség.

Darabot írt.

Kabarétréfát!

Tessék?... Igen! Így történt. És ha dr. Pártos Manó úr errõl értesül, úgy, miután visszanyerte eszméletét, esetleg azonnali nyugdíjazását kéri.

3.

Minden ember legalább egyszer vagy kétszer életében úgy érzi, hogy ha nem nélkülözné a megfelelõ komolytalanságot ilyesmihez, jó író lehetne. Ennek az a magyarázata, hogy mindenkinek volt vagy van (vagy lesz) egy témája.

Itt a baj! A téma ficánkol benne. A témát alkalmilag elmondja egy író barátjának - mindenkinek van vagy volt (vagy lesz) egy író barátja. Ennek úgy félvállról megemlíti az ügyet, kissé mosolyog is önmagán, hogy megelõzze a szerkesztõ urat, ha az esetleg komikusnak vélné írói ambícióit. Így közli könnyedén, bár dadogva, hogy témája van. Esetleg maga is megírná (mondja), ha nem töltené ki okos és reális foglalkozása minden idejét, mert textilben manipulál. Ez komoly dolog, nincs idõ gyerekségekre. De megcsinálhatnák az egészet mutyiban. Az írónak kevés dolga lenne, mindössze meg kell írni a témát, és kész. Egy lányról és a võlegényérõl van szó, akik közé befészkelõdik egy szemtelen kis nõ, de végül minden tisztázódna. Ez tetszik ma a közönségnek. Egypár jó marhaság kell csak hozzá, amin röhögnek, és szerinte ehhez ért az író...

Külön specialitása az irodalomnak. Az amatõröket parlagi törekvés jellemzi. Silány professzionizmusról álmodoznak. A zenében és a piktúrában opuszokat, szimfóniákat vagy körképeket és Cézanne stílusában elképzelt vásznakat terveznek. Az amatõr írók nagyszerû operett-témát eszkábálnak magukban, amivel sok pénzt lehet keresni. Jó egyfelvonásost képzelegnek az utcán arról, hogy Tüdõ úr otthon felejtette a cilinderét, és ez válóperré fajul. A legritkább esetben inspirálja õket a “Faust” vagy a “Divina Commedia”. A Hacsek és Sajó buzdítására ragadnának tollat.(Ha az írást komoly emberhez méltónak találnák.)

Birsics urat is az amatõrizmus e lappangó kórjának váratlan és heveny fellépése döntötte romlásba.

4.

Az olvasó elnézését kérem, hogy folytonos visszapillantással azonmód félbehagytam a cselekményt, ahogy Birsics Ferenc érdekfeszítõ megjelenésének pillanatában a színház valamennyi mûvésze, mûszaki és kisegítõ személyzete és last but not least maga az olvasó is meglepõdött egy másodpercre. Az események e fenti pillanattól olyan tornádószerû, vad galoppban iramodnak neki, hogy nem marad lélegzetvételnyi idõ bizonyos elengedhetetlen elõzmények megvilágítására.

Tulajdonképpen ez a regény mûfajára nézve villámtréfa. Esetleg villámtragédia. A tréfát a tragédiától amúgy is csak az a hajszálnál is semmibb valami választja el, amire mondhatjuk, hogy felfogás dolga. Én ezt a tragédiát tréfának fogom fel, mert írom. Birsics úr esetleg tragédiának látja, mert átélte.

Nagyjában ezzel meg is van a tragédia és a tréfa közötti különbség. Aki látja, annál felfogás dolga, aki éli, annál szenvedés vagy öröm dolga.

A villám szó azonban kötelez.

Gyorsaságra és viharra. És hogy lesújtson valakire ez az elektromos istenítélet.

Továbbá, hogy egy tized másodpercre felvillanjon valakinek ez a csodálatos, múló tünemény. És az ember még föl se ocsúdott ámulatából, amikor már nyakon önti záporozó hideg vizével a mennybolt.

A zápornak egy vízcseppje, egy villanásnyi tréfa, alig több, mint huszonnégy óra, súlypontját illetõen mindössze egyetlen éjszaka, és benne születésétõl elmúlásáig, az ember lekicsinyített, pontos mása, reménnyel, szenvedéssel, örömmel, kiábrándulással, bánattal, csodával, megsemmisüléssel és feltámadással is, hogy létünk metafizikai háttere se hiányozzék a komplett vízcseppbõl.

A regény vonatkozása az “Ezeregyéjszaka” mesevilágával címében és a fejezetek címeiben nem üres szójáték. Végeredményben Birsics Ferenc, mint a bagdadi tolvaj, egy bûnös tettének jutalmaképpen (elég furcsa erkölcsi felfogás nyilvánul meg olykor a gyerekmesékben) eljut a legtávolabbi csodák és mesék birodalmába, mindössze annyi a különbség közte és a valóságos mese költött alakja között, hogy nem egy szál szõnyegen teszi meg e roppant utat, városok, országok és nehézkedési törvények felett könnyedén átlebegve, hanem egy szál, közönséges, minden bûv nélküli papír röpíti ungon-berken, árkon-bokron és hivatali mulasztásokon keresztül egy kicsiny, de megdöbbentõen valószínûtlen birodalomba.

Tehát gyertek velem, gyerekek, Jancsi, Pista, Gyurka, illetve fáradjanak velem az igen tisztelt felnõttek, János, István és György urak ama bagdadi palotába, ahol ez a Birsics tolvaj azt mondta: “Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok.”

Nem is tudta, hol akar lenni.

És ott lett. (Hipp-hopp.)

Ez a palota a közgazdasági Csipkerózsika, a Halott Arany kamatlábon forgó kastélya volt. Ide jártak hivatali órák idején a törpék napkeletrõl, napnyugatról, sõt Celldömölkrõl és Hódmezõvásárhelyrõl is, hogy elhozzák szerény vagy szerénytelen kincseiket. A törpék (de óriások is igen sokszor) azért hozták ide kincseiket, mivel tudták, hogy a palota mélyén betonkoporsójában pihen a Halott Arany, megközelíthetetlen acélkapuk mögött, amelyek csak a “majoritás” varázsigétõl nyíltak meg, különleges alkalmakkor, és ezért itt kincseik kitûnõ helyen lesznek.

A kamatlábon forgó kastély emeleti helyiségeiben raboskodtak a bûvészinasok. Mert a kastély urai a majoritás nevû bûvszó birtokában szinte láthatatlanokká váltak, csak mintegy árnyszerûen látszottak átsuhanni távoli folyosók márványoszlopai és lépcsõi felé, alantas, de még mindig elég magas rangú varázslóik bûvös aktatáskáikkal követték õket nesztelen, úri léptekkel, illemtudóan és ájtatosan konciliáns arckifejezéssel.

Néha a fõmágus, Berényi Ulrich õméltósága, személyesen és mégis mintegy személytelenül, ahogy szimbólummá hatalmasodott pozíciójában, feltûnt és átsuhant csak úgy futólag, jelenésszerûen, amíg a tündérpalota fellegvárába vonult, amelyet elnöki dolgozótanácskozó néven ismertek e palotában, de legtöbben csak hallomásból, mert közönséges, földi halandók, amilyen a bagdadi Birsics tolvaj is volt, sohasem jutottak el ennek ajtajáig. De még ama legfelsõbb emeletig sem. Csak ha távoztak az épületbõl, akkor vettek tudomást Õberényiulrichsága sejtelemszerû személyérõl, ki ott trónol a legfelsõbb régiókban, amennyiben a kapuja elõtt várakozó hatalmas, fekete Maybach-autó eszükbe juttatta e nagyszerû és félelmetes elnököt.

A kisebb és nagyobb varázslók között a sok bûvészinas reggeltõl estig virrasztott a Halott Arany felett. És különös ábrákkal jelezték különbözõ könyvekben a Halott Arany lelkének kísérteties útját a város gazdasági életén keresztül. Ezeket a különös, szám nevû ábrákat egy mérsékelten bölcs arab fedezte fel nagyon hajdan, midõn egymagában ült a sivatag kellõs közepén, és unatkozott. Unalmában találta fel a szám nevû ábrákat.

És bár ne tette volna.

Meghaladja e regény (és a világ valamennyi regényének) keretét, hogy megkíséreljük leírni, milyen lenne ma földünkön az élet, ha eme eszeveszett arab nem unatkozott volna, vagy ha már unatkozott, miért nem jött arra egy csinos, ifjú zarándoknõ, hogy mással szórakoztassa. Beláthatatlan, hogy ez esetben milyen kellemes volna ma az élet e világon.

Azonban az arab megtette velünk e csúfságot, tehát kár tovább meditálni felette.

A bûvészinasok nap mint nap megjelentek a mesebeli palotában, és aláírtak a portásnál egy könyvet, hogy lesújthasson a megtorló igazságszolgáltatás, amennyiben e könyv tanúsága szerint valamelyik tovább merészelt aludni kiszabott idejénél. A bûvészinasoknak ugyanis csak korlátozott mértékben engedtetett meg az alvás. Álmodozás még álmukban sem juthatott az eszükbe, ha tisztában voltak kötelességükkel.

Az iroda nevû börtönhelyiségekben töltötték le napi gályarabságukat, egy gonosz manó felügyelete alatt. Dr. Pártos Manó, a gonosz volt osztályfõnökük, aki korbácsként suhogtatta felettük a fegyelmi és az elõmenetel elnevezésû fegyvereit.

Azért illik a bûvészinasokra a gályarab kifejezés, mivel elõmenetelük egy helyben történt. Az íróasztal nevû koloncoknál, odaláncoltan a megélhetés mázsás acélkarikáival, folytatták elõmenetelüket, évi négymilliméteres átlagsebességgel céljaik és vágyaik felé.

Élt e szomorú palotában egy jóságos, áhított, kedves, icipici tündér. Ez a tündér olyan icipici volt, hogy még a bûvészinasok is éppen csak hogy tudtak róla, de mégis akkora volt, hogy dr. Pártos is észrevehette.

A tündér neve Amerikázás volt. Ha valamelyik bûvészinas elvégezte ábráit a Halott Arany napi útjáról, úgy az azsúr néven elõnyösen ismert, végtelen kellemes lelkiállapotában megérezte asztalán az amerikázás tündérének mesés illatát. És elkezdett tevékenykedni, holott alapjában véve nem dolgozott semmit, és ilyen módon flörtölt a jótékony tündérrel.

Dr. Pártos azonban 400 és néhány évvel Kolumbus útja után nem tartotta feleslegesnek, hogy mindig újra meg újra felfedezze az amerikázást. És e szenzációs felfedezést ilyenkor lesújtóan száraz modorban közölte az illetõvel, ki éppen a jótékony tündér varázsának réveteg állapotában tartózkodott íróasztalánál.

Ó, jaj! Szörnyû állapot!

A Schwachta nevû bûvészinas befejezett szaldakontója felett szeretne délig nyugton maradni, és tizenegy óra van mindössze. A jótékony tündér hatása alatt buzgón továbbszámol látszólag, és eleinte amerikai slágereket dúdol, késõbb elmondja magában Petõfi Sándor “A helység kalapácsa” címû költeményét, mivel ezt ifjonti fejjel, mint mûkedvelõ, megtanulta.

Dr. Pártos tisztában van ezzel. De bizonyítékok híján, odamenni, és a válla fölé hajolni: nem bankszerû ellenõrzés egy osztályfõnök részérõl.

Dr. Pártos lenyeli dühét, és így szól magában: “Öt perce elkészültél már, te kutya! Engem akarsz becsapni, te pimasz! Te most délig nem akarsz dolgozni, bitang! És a Puklai úr! Haha!... Kacagok magamban. Te pimasz Puklai úr! Tíz perce elvetted a vonalzót az íróasztalról, tehát lezártad az egyenleget. És most fel-alá sétálsz a tollszárral a számsoron! És egy amerikai slágert dúdolsz magadban. A Schwachtával majd elkészülök, az valami rövid verset tud csak, mert öt perc múlva majd felnéz, és akkor elõszedi a pimasz a kimutatásokat! De te, Puklai, téged figyellek, te a “Toldi szerelmé”-t tudod vagy a “Zalán futásá”-t, esetleg a “János vitéz”-t, amit én mondogattam magamban annak idején. De én veled is kibabrálok majd, mert tíz perc múlva egy részletkimutatást fogok kérni, és te, nyomorult, kénytelen leszel beismerni, hogy az egésszel megvagy már.

Vajon hol találni jobb ostorozót egy szabadult gályarabnál?

Miután Birsics úr (a bagdadi idõtolvaj) nem foglalkozott költészettel, mint általában a prózai lények, szerencsésebben oldja meg helyzetét. Elsõsorban is gondosan és pedánsan kihegyezi a ceruzáját, mint aki hivatali mûködését nyomban elkezdi, ha körültekintõ alapossággal szükséges elõkészületeit elvégezte. Mit bír azonban egy ilyen nyomorúságos ceruza? Már olyan hegyes, mint egy injekcióstû. Viszont tisztaság fél egészség, tehát Birsics szempusztító figyelemmel összesepri az apró forgácsokat, és távolról sem elhamarkodott járással a fûtõtest melletti papírkosárba hinti a hulladékot, és hivatali tekintélyéhez illõ, megfontolt léptekkel visszatér a helyére.

No de most!

Fedjük el a szemünket, tisztelt olvasó! Ez az ember elõvett egy rubrikátlan, nagy ív papírt. Ó, ti megnyugtató, józan rubrikák! És háromszor is ó, ti katasztrofális pillanatok, midõn egy ember szemben ült egy ilyen nagy ív üres papírral, és mert senki sem ragadta meg idejekorán a kezét, odakanyarintotta a papír tetejére a számsor elsõ jegyét, és írni kezdett.

Nézzük csak Birsics urat, aki elõtt végigterült egy szép, sima, szûzien fehér papír, kissé ferdén, ceruzája irányába, mint valami csábosan nyújtózó, kihívó nõszemély. Mi legyen ezzel a lappal? Írni kell rá! Mondjuk, valami vicceset. Rövid kis tréfát!

És ez az õrült rátette irónját a papírra, és a fenségesen reális helyiségben elkezdett darabot írni.

5.

A tréfa, amelyet egyetlen oldalra, egy óra alatt megírt (mintha a csekkállomány összeállítása lenne), úgy érezte, hogy formás, sikerült kis írás, amit így elsõnek csak egy átlagon felüli képességekkel megáldott ember írhat meg ennyire jól.

Hogy így volt vagy sem, azt eldöntheti az olvasó magából a mûbõl. Íme:

 

A SORSJEGY

Írta

Birsics Ferenc

(Szín: egyszerû kávéház, asztalokkal és székekkel. A falon újságok. Sörösplakát. Jobb oldalon kassza, likõrösüvegekkel. Középen bejárat. Jelen van Manó, a fõpincér és Paraj, egy kopott komikus. Asztal mellett, egy széken ül.)

Paraj (újságot olvas): Manó! Manó!

Manó (ott áll): Parancsol, Paraj úr?

Paraj: Hozzon nekem két lágy tojást.

Manó: Nézze, Paraj úr. Maga már két napja nem fizet. Majd elõbb meghülyülök, és azután hozok magának két lágy tojást.

Paraj: Szóval majd úgy rendelem ezentúl: hozzon nekem két agyalágy tojást.

Manó: Szép kis vendég. (Viccesen elmegy.) Köszönöm az ilyeneket.

Guzmics (az utcáról jön, kabátban, kalappal, kezében esernyõ, szemüveges, idõsebb ember. Elõbbre jön. Kopaszodik): Jó napot, Paraj úr!

Paraj: Hogy van? Hogy van?

Guzmics (leül, vizet iszik): Képzelje, tegnapelõtt kihúzták a sorsjegyem, és nyertem tízezer pengõt.

Paraj: Ne mondja! Ne mondja! Mesélje, Guzmics! (Kíváncsi.)

Guzmics (meséli): A feleségem boldog! Az anyósom az örömtõl súlyos beteg lett. Két napja önkívületben fekszik.

Paraj: Nagyszerû! Azonnal telefonálok haza! Én is nyertem tízezer pengõt!

Guzmics: Hiszen magának nincs sorsjegye!

Paraj (nagyon viccesen): De anyósom van!

Függöny

 

A fenti fõmû heves starttal, mint a szélvész, egyszerûen elragadta a fiatalembert. Amint befejezte, és figyelmesen átolvasta, elhatározások érlelõdtek benne. Az elhatározásokat tett követte. Nem ül itt most tovább. Délben zárnak a leírók, és darabját nyomban elõadásra kész formába önti. Gyerünk innen! De hogyan?

Egyszerûen!

Átmegy a másik osztályra.

Magához vette a négy darab készpénzértékû, de elismerése körül vitás turistacsekket, majd vette a kalapját, és egyenesen odament dr. Pártoshoz.

- Mivel azt állítják, hogy az én hibámból kifolyóan történt a csekkekkel kapcsolatos félreértés, tehát szeretném magam beváltani a csekkeket.

Egy önérzetében megbántott tisztviselõ halk, de elszánt hangján jelentette ezt. Dr. Pártos ismerte a hivatalnoki vakmerõség legszélsõbb határait is, és miután Birsics Ferenc vakmerõsége ezen a határon messzi túlment, sõt a szemtelenség minden fantáziát meghaladó arányait öltötte magára, doktor Manó (a gonosz Pártos) még csak gyanút sem fogott, hanem beleegyezõen bólintott.

Ekkor már repült, zsebében a mesebeli, géperejû papírral, és mint egy bagdadi stafétatolvajt, továbbsodorta eszeveszett kezdeményezése.

Hová?

Természetesen egy belvárosi, finom eszpresszóba, ahol minden polgári erkölcsöt sutba dobva, e kora délelõtti órában nem tisztes és józanító feketekávét ivott, ami lehiggasztotta volna a csodálatos olajjal megkent ihletaeroplánt, hanem alkoholt ivott.

És ezzel tüzet öntött az olajra.

Fehér, karcoló dzsint ivott, mely forró tapintással siklott végig a gégéjén, és még jobban felkavarta különös hevületét.

A pálinka már szinte észrevétlenül sodorta a Fõvárosi Kabaré mûmárvány portáléja elé, ahol egy Raducziner nevû komor egyénre talált. Ez éppen kizárta a rácsos keretet, amelyben egy mûsor függött.

Raducziner közölte vele, hogy ha nem pénzért jött, az irodát a mûvészbejárón keresztül könnyebben megközelítheti. Így céljához röpítette a varázslatos papír és a két pohárka mesebeli dzsin, mely tán azonos volt annak az üvegnek a tartalmával, melyet Salamon király lepecsételt gyûrûjével, és amelybõl Szindbád, a tengerész, egykor a foglyát kiszabadította. Úgy látszik, azóta szabadon garázdálkodik.

6.

Az egy másodperces, hökkent érdeklõdést nyomban felváltotta a változatlan közöny. A tagok tovább duruzsoltak, két nõ közvetlenül mellette tovább fogyasztotta sonkás zsemléjét, és a büfésnõ Csicseri nevû, tízéves kisfia tovább szekálta anyját egy törött nugátszeletért.

Mit lehet itt tenni?

Semmit. Különleges izgalommal konstatálta néhány színpadról ismert híres komikus jelenlétét. Az ott Loránd... Szilágyi, Barta, Szatmári... Gál... Néhány lépéssel beljebb nyomult, és elveszítve háta mögött az ajtót, mely eddig bázisa volt, még félszegebben állt a zajban. Nyilván olyanféle gyerekes elgondolása volt, hogy itt valaki majd megszólítja, jövetelének célja felõl érdeklõdve. Ilyesmit csak egy teljesen tájékozatlan ember remélhetett ebben a környezetben.

Egy fehér köpenyes, bajuszos úr egészen közel jött, de mielõtt Birsics megszólalhatott volna, félretolta és továbbment. Végül egy portást látott. Ezt a libéria vaskosan megjelölte számára, tehát feléje fordult:

- Kérem....a direkciót keresem...

- Tessék?

Nem tudja, kit kell keresni a darabbal. A portás viszont olyan nyílt sürgetéssel szólt rá, hogy rekedtebben kezdte a mondatát:

- Az igazgatót... igazgató urat...

- A Forró úrnak is fröccs lesz?! - kiáltotta át a fején, azután türelmetlenül egy ajtóra mutatott.

- Arrafele van valahol...

És otthagyta.

Birsics elindult az ajtó felé, és kissé kinyitotta. Gyorsan és ijedten visszalépett volna, de valaki erélyesen jött, valamit mormogott, és félretolta, be a nézõtérre!

A színpadon a közkedvelt Gál, bíborpalástban, egy szakállas angol miniszterrel... lágyan keringõzött, és így daloltak:

Ez itt a mandzsúr hadszíntér...

Wien und der Wein, Wien und der Wein...

Barta, aki besodorta Birsicset, egyben kiabálni is kezdett:

- Kérlek, én megmondtam a direktornak, hogy meccsjegyem van, és vegyék elõbb a “Hetedik Alfréd”-ot. Most elhúzzátok ezt a vacak bluette-t egy óráig...

- Azt hiszed, hogy csak te mégy meccsre?! - ordított Gál, zordul eltaszítva magától az angol államférfiút. - Tudtommal a sport tömegszórakozás, és így jogomban áll nekem is a válogatottra kimenni!

- Mit ordítsz?! Ki bántott téged?! - felelte pikírten Barta, kinek egyébként monoklija is volt, továbbá könnyed, elõkelõ gesztusai, ami erõsen csökkentette népszerûségét kollégái körében, különösen a tömzsi, rekedtes Gál elõtt, aki hol dallamos tenorban üvöltött, hol borízû, zörgõ kiáltással lármázott, rövid karjait hevesen és fenyegetõen lengetve.

- Miért kell neked mindig valami extra?! Mért vagy te nagyobb úr, mint én?!

Kalmár, a rendezõ az unalom és az idegesség vegyes, kompromisszumokat keresõ hangján közbeszólt, ingujjait húzogatva gumiszorítók fölé.

- Eredj ki, Kálmán - mondta elnyûtt hangon Bartának -, azonnal sorra kerülsz.

- Ezt már félórája hallom! Nem elõször húzza direkt az idõt...

- Az ilyen megjegyzéseket hagyjuk! Terólad mindenki tudja, hogy rosszindulatú fráter vagy! Barta lenyelte dühét, és kissé megpacskolta felsõ zsebében a zsebkendõt, majd erõszakolt, nyugodt, de megvetõ hangon mondta:

- Nézd, Gál, négy évig nem beszéltünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Benne vagyok egy prolongációban. Nem bírom a modorodat!

A vastag nyakú Gál üvöltõ lelkesedéssel fogadta az ajánlatot:

- Egy életre elfogadva! Torkig vagyok veled! Elég volt a felvágásodból... Gróf úr! - mondta valami olyan dallamossággal, ami a legmélyebb megvetéssel egyenértékû hangsúly volt, és miután Barta kiment, még elõreimbolygott rövid lábain a rivaldáig: - Egy mágnás! Bár a huszonhét pengõmet megadná! Mert csak neki rendeznek futballmérkõzést az országban!... Hogy égne el egyszer!

- Gyerünk tovább - mondta Kalmár. - De gyertek elõbbre kicsit a táncnál...

Birsics legszívesebben köddé vált volna, mivel azt hitte, kellemetlen lesz ezeknek, ha észreveszik, és kínos lesz mindenkinek, hogy tanúja volt a csúnya jelenetnek. Ez életének egyik legnagyobb tévedése volt.

Angyal Birsics!

Azt hitte, hogy itt bárki, bármilyen formában is tekintettel van a többiek jelenlétére. Amint kisettenkedett az elõcsarnokba, látta, hogy Barta flegmatikus mozdulattal elõhúzza cizellált szelencéjét, arrogánsan megvetõ arckifejezéssel odaütöget egy cigarettát a dobozhoz, rágyújt, és halkan azt mondja Szilágyinak a színpad felé nézve, hogy “disznóság”.

Szilágyi szerette egyéniségében a színészben is töretlenül megõrzött tisztes és igazságos polgárt alakítani. Ezért állandóan általános igazságokat mondott. És középutas, óvatos erkölcsi szemforgatást alkalmazott mások elbírálásánál. Hogy példát is említsek, sûrûn hivatkozott önmagára egy-egy ideális, példaadó eset kapcsán, és ilyenkor állításait szerette tanúkkal igazolni. Mintha tudná, hogy szavahihetõségét titokban kétségbe vonják. Tanúit, leereszkedõ nyájassággal, szociális érzékre való elvegyüléssel a kevéssé híres színészek körébõl, olykor a mûszakiak vagy a jegyszedõnõk közül választotta ki. Most is objektivitását hangsúlyozva felelt Bartának:

- Én uzsoraáron vettem egy korzópáholy-ülést, igaz, Bicskei úr? Maga ajánlotta... Azért, kérlek, elsõ a színház - és fontoskodó vállvonogatással körülnézett, hogy helyesléssel találkozik-e. Holnap premier van, és elsõ a kabaré.

- Jövõre nem szerzõdöm ide - legyintett Barta -, napról napra rémesebb ez az alak. Hogy szélhámos, az rendben van, de a modorát nem bírom.

- Kerülni kell minden vitát. Itt vagyok, kérlek, például én - mondta Szilágyi, és olyasféle mozdulatokat tett a fejével, mint egy kíváncsi madár, mintha jelenlétének említésétõl különösebb kifejezés megjelenését keresné a környezõ arcokon. - Ruszkainé õnagysága, aki szenvedélyesen belejátszik minden nyíltszíni tapsomba, és ha egy viccemen nevetnek, az istennek se várná ki, tegnap erõszakkal belém akart kötni valami bántó megjegyzéssel. De én nem veszekszem õnagyságával. Lehet elsõrangú komika, de nem veszekszem vele. Ha én jóakarattal és udvariasan azt mondom, hogy egy vicc nem stílusos, és õ azt feleli, hogy mért hoztam az ócskavasszakmából annyi stílust magammal, akkor én kitérek a veszekedés elõl. Nem szégyellem, hogy inas voltam a Horovitz-cégnél. Büszke vagyok rá. Tisztességes munka, mint minden más. Azért az ember igenis tudhatja, mi az a stílus és ízlés, és mindössze azt feleltem, hogy “én nagysáddal nem polemizálok”. Forró úr, maga ott volt; és hallotta, így volt?

- Így volt - bólintott buzgón Forró, mert közelgett a nyár, amikor Szilágyi vidéki turnéra indul, és ilyenkor a társulatát nemcsak a tagok fizetési igényei és mûvészi képességei szerint válogatja meg, hanem opportunitásukat is mérlegeli. Ezért Forró még utána-”csacsenol” a tanúságtételnek: - Én csodáltam magát, hogy úgy hallgat.

Barta már régen otthagyta a csoportot, és így Szilágyi elemében volt, hogy nyájas lényével zavartalanul besugározhatja az õt körülvevõ néhány közepes színészt és Zsadupait, a hirtelenszõke plakátrajzolót, valamint Kemnitzert, a szabót, aki a hattyúszárnyakkal álldogált ott. Természetesen gumi nem volt a szárnyakon.

Szilágyi sem mint partnereket, sem mint a nép közé vegyüléseinek közvetlen tanúit, nem kedvelte egyívású és népszerû kollégáit. Ezek ismerték szomorú pályafutását, mely csak meglett férfikorában termett babérokat, és igen sokáig mint esetlen, használhatatlan segédszínész búslakodott azon, hogy félszegsége miatt megalázzák, kinevetik olyanok, akik vele kezdték a pályát, és népszerû mûvészek lettek, cigarettáért futtatják, vaskos tréfákat ûznek vele, rendezõk letegezik, sõt lehülyézik. Hogyan történt? Állítólag egyszer egy igen félszeg és igen ostoba figurát kellett alakítania, azonban elfelejtette a szerepét, tehetetlenül topogott a színpadon, és önmagát adta a különben jelentéktelen epizódban, amit a közönség alakításnak fogott fel, és viharzó tapssal honorálta. Ekkor Szilágyi rájött, hogy ugratások tárgyát képezõ egyénisége éppúgy megkacagtatja a nézõket, mint ama gyûlölt és jónevû kollégáit, akik siránkozó, ingerült kifakadásai közben dõlnek a nevetéstõl. És ez idõtõl fogva Szilágyi birtokában volt a bölcsek kövének. Észbe kapott. Azt csinálta, hogy nem csinált semmit. Önmagát adta a színpadon. Éppolyan tehetetlen riszálással és kappanhanggal játszotta, hogy dühös, ahogy megfigyelte önmagán ideges kitöréseit az életben. A bamba csodálkozás pontos mása volt annak a nyitott szájjal dermedt arckifejezésnek, amivel tehetetlenül állt néhány elázott cigarettával a markában, mert valaki benedvesítette az öltözõasztal fiókját. Azt a különös, slemil kispolgár típust adta önmagából, aki nem okos, de éppen az eszével szeretne kimászni egy kátyúból, tehát természetesen egyre több baklövést követ el.

No, de most egy fogas lelki probléma adódott, amirõl õ voltaképpen nem tudott, csak az ösztöne birkózott a feladattal. Mit tegyen az életben egy ember, aki való egyéniségét busás ellenérték fejében elajándékozta a színpadnak. Ami igaz volt benne, arról elhitette az emberekkel és kissé talán önmagával is, hogy alakítás. Lassanként arra kényszerült, hogy az életben új egyéniséget vegyen fel. Tehát a színpadon önmagát adta, és az életben alakított. A színpadon igazán könnyedén félszeg volt, az életben hazugan és nehézkesen közvetlen lett. Félelmetes ógermán balladákra emlékeztet az eset. Valaki a karrierért eladta a lelkét az ördögnek, illetve a színpadnak (mindegy), és most ezt a hiányt valami nem létezõvel helyettesíti.

És egy kissé, titokban, állandóan valószínûtlen volt elõtte, hogy sztár lett. Nem tudta elhinni. Népszerûségét, sikerét olyan permanensen élvezte, hogy azt már gondosan titkolnia kellett. Nem horkanhatott fel lépten-nyomon hiúsági sérelmekért, mint a kollégái, mert túlságosan felhorkant volna. Nem örülhetett sugárzó arccal a sikernek, mert sírni és ordítani kellett volna féktelen, állandó örömében.

Az ilyen lélektani ellentétek közös nevezõje az életben a nagyképûség. Az a nagyvonalú, könnyed nyájasság, ami már csak egészen különleges nívójú, világhírû, drámai színésznagyságokat illet meg. Vagy pedig, ha Szilágyi szerint kabarékomikusok illetéktelenül alkalmazzák, úgy jónevû kollégáik jelenléte csak zavaróan hat, mert önkritikájuk fél a nevetségességtõl. Ezért játszott vagy társalgott Szilágyi legszívesebben kevéssé népszerû pályatársaival, akik e nagyvonalú leereszkedésben nem zavarták. Sajnos itt is lépten-nyomon elõfordultak kilengések, ha valakit nem vitt turnéra, vagy valaki túlságosan hiú volt ahhoz, hogy Szilágyi õt rendezõi instrukcióival lássa el a színpadon. Mélységesen elkeserítették az ilyen váratlanul fellázadó rebellisek, így szólván: “Nézze, ne maceráljon folyton, különb színészekkel játszottam már együtt, mint maga.”

Szilágyi, aki az életben nemcsak színésze, hanem közönsége is volt önnön alakításának, ilyenkor halálra sebzetten erélyeskedett, vagy elfeledkezve magáról, azzal a topogó, jobbra- balra forgolódó, kappanhangú ingerültséggel válaszolt, amit a közönség tapsos elismeréssel honorált mint elsõrangú “megjátszást”.

Ugyanis, ha Szilágyi valamiért az életben kiesett a szerepébõl, kibújt belõle a színpadi, tehát az igazi énje.

- Én már ezt a mesterséget csak egyféleképpen tudom csinálni - mondta, és Barta után nézett kissé sötéten. - A munkánál minden ember egyforma. Ha várni kell, akkor mindenki várjon. De van kivétel is. Az a szegény kis statiszta azt mondta nekem, hogy orvoshoz kell mennie, erre átvettem vele külön a jelenésünket délután, három szó az egész, és inkább nem feküdtem le ebéd után... Maga tudja, Varga úr, épp akkor jött...

- De mennyire. Szegény fiú majdnem sírt a meghatottságtól - felelte Varga, és mert nem tudott semmit az esetrõl, sejtette, hogy Szilágyi összetéveszti õt a Varasdival. De oly mindegy. A Varasdi is csak ezt mondaná.

Közben lassanként egyre járt, és a “Sorsjegy” címû tréfa szerzõje egyik lábáról a másikra helyezgetve testsúlyát, egymagában álldogálva még mindig hiába várta, hogy itt valaki érdeklõdjék jelenlétének oka felõl. H. G. Wells légnemû regényhõse, a Láthatatlan ember, nem tartózkodhatott volna észrevétlenebbül e helyütt, mint Birsics Ferenc.

Késõbb egy álmos tekintetû, kopasz, alacsony kabarészerzõ mégiscsak felfigyelt rá, hozzálépett, és megkérdezte tõle, hogy merre van Kropacsek. De választ sem várva, otthagyta. Lehet, hogy meglátta Kropacseket. Vagy elhatározta, hogy nem érdemes szóba állni ezzel az alakkal. A bemutatkozás nem tartozott itt a szokványos érintkezési formák közé. Mint ahogy a társasélet jó néhány, másutt lényeges közhelyeit is könnyedén mellõzték.

Miközben Birsics eltûnõdött e furcsaságon, egy fehér köpenyes idegen “Nem tud vigyázni?” felkiáltással félrelökte, beletolta egy görlcsoportba, és két óriási kandeláberrel elviharzott.

Az álmos tekintetû szerzõ benyitott az irodába, és szokás szerint nyitva hagyta az ajtót, úgyhogy kihallatszott Spiró nyomdász drámai elõadásának egy megrázó részlete kétségbeesett munkásairól, kik visszavárják, és nem tudja a bérüket fizetni, ha a színház cserbenhagyja õt számlájával. Málnási igazgató ezt nem fogta fel olyan tragikusan, és nagyon megdicsérte Spirót, aki szerinte az épületben tartózkodó tagok között több fejjel kimagaslóan a legjobb színész, és csak arra kérte, hogy Bárány neve legfelül vörös legyen, a többi mehet kékkel, de ha másnap délelõtt nem ragad a plakát, és megint a régi mesével jön, hogy elfogyott a szárítófesték, akkor inkább premier után hirdeti be az elõadást, és Spiró úr nyakán hagyja az egész szemetet. Munkásainak azt üzeni, hogy vasárnapig legyenek türelemmel, amikor is a két elõadás között Spiró úr elviheti jogos járandósága fejében a bérüket. Ezek a szedõk és gépmesterek oly régen nyomorognak (úgymond Málnási) õmiatta, hogy két nap most már nem a világ.

Birsics elszánta magát arra, hogy belépjen az irodába. Ekkor valaki így kiáltott: “Egynek sincs keze!” És úgy vágta be az ajtót, hogy az elõcsarnok beleremegett.

Helyzete kilátástalannak látszott. Ekkor végre jött a mentõangyal. Legalábbis Birsics úgy érezte.

Holott helyzete csak most lett igazán kilátástalan, sõt kétségbeesett. De errõl csak sokkal késõbb értesült. És akkor már késõ volt.

Az olvasó bizonyára sejti, hogy mi történt vele.

Természetesen egy nõ lépett hozzá kedvesen, jóakarattal, õszinte segíteni akarással.

És Birsicsnek vége volt.

7.

A nõ nem tartozott a dekoratív szépségek közé. Elsõ pillanatra alakja, arca, magassága: átlag. Második pillantásra az ember rájött, hogy van valami meghatóan érdekes szelídség benne, valami pukkasztóan kedves indolencia, és mozdulatai hol fõúri gõgöt, hol színpadi affektáltságot árasztottak vontatottságukkal, holott csak lusta volt.

Szokatlanul hosszú szempillái valami merevítõ festék hatása következtében, mint támadó fegyverek, támadó ívben görbültek szét szemhéjairól. Igazi gyilkos fegyver volt e két pár hosszú, sötét pilla.

Ha lesütötte õket, alázat, mélabú és bibliai megbánás fejezõdött ki az arcán. Ha lehajtott fejjel felnézett valakire e pillák mögül, és kissé mosolygott, az olyan vészes kihívás volt egy szál, élesre fent, könyörtelen szerelemre, hogy alapos ismerõi a nõi nemnek megborzadtak ez arckifejezés puszta látásától.

Képzeljünk el ehhez olyan fényes, olyan oportói vörös, mély tüzében is szinte szikrázó, bíbor hajszínt, amilyenrõl Tizian óta még mûvész nem álmodozott palettája fölött.

- Van egy szál gyufája? - kérdezte, és egyik ujjával szórakozottan megbökte Birsics vállát. Csak megérintette. És ez kis híján hanyatt esett az érintéssel együtt feléje hömpölyödõ Molineux 5 illatú gáztámadástól. A gyilkosan édes, túl finom pára olyan gyermekien halovány, csontsima bõr felõl áramlott szét, hogy a legkoncentráltabb lelki ellentámadást is megsemmisítõ fölénnyel elsöpri, ha útjába kerül.

Miután rágyújtott, nagy, csillogó, szomorú, kék szemeirõl méltóságteljesen szétvonultak csodálatos pillái, és nyugodt kíváncsisággal nézett a fiúra. És álmatag, lassú hangján ezt kérdezte: - Maga biztosan újságíró, nem?

- Én... nem vagyok hírlapíró - felelte, és mert a nõ szemében a jólesõ, gyengéd biztató fény némileg kihunyt, Birsics úr igazán sajnálta, hogy egyszerû, nyomorúságos, földi halandónak született, nem pedig hírlapírónak. Beletörõdött hát abba, mert a helyi szokásokat lassanként felismerte, hogy az álmatagon szép nõ búcsú nélkül távozzék.

De nem így történt.

Egyrészt a szóban forgó hölgy életében még alig cselekedett valamit, ami ésszerû következtetés útján elõrelátható volt. Másrészt a sors úgy akarta, hogy Birsics egy hazugságért bûnhõdjön, tehát azt tette vele, hogy nem létezõ influenzájához egy ilyen vörös fejû szövõdmény teljesen halálos komplikációja lépjen fel. És talán a sors az egyetlen elképzelhetõ faktor a mindenségben.

8.

A mûvésznõt (talán mondanom sem kell, hogy egy mûvésznõrõl van szó) csodálatos tónusú hajszíne következtében mûvészi körökben Piroskának nevezték. Ha lényegében nem is, de tekintetében és sorsában némi vonatkozást találhatunk a sûrû erdõben, annyi veszély között bolyongó, farkasölõ, mesebeli Piroskával.

Õ is lépten-nyomon ijedten tévelygett, és ellentétes lelkivilágával összeegyeztethetõ volt akár az ijedt pityergés, akár pedig ama rettenthetetlenség, hogy egy veszett farkastól se ijed meg nagyon. Talán csak éppen a sûrû erdõ nem a megfelelõ hasonlat, ha a környezetérõl van szó. Senki sem mondhatja, hogy Piroska itt egy mesebeli, sûrû erdõben él.

Szó sincs róla. Mindenki tudta, hogy ez egy valóságos dzsungel. És akik itt éltek, azoknak sok vonatkozásuk lehetett az õserdõk lakóival, legalábbis erre vallott, hogy sûrûn nevezték egymást “sötét ember”-nek.

A mûvésznõ tehát Birsics várakozása ellenére állva maradt, és újra, még figyelmesebben megnézte a fiatalembert.

- Vár valakit? - kérdezte, és gömbölyûre csücsörített ajkai közül trombitafazonú, hosszú füstfelhõt fújt ki.

- Igen. Az igazgatót.

- Na? Csak nem?... Színész?

- Író vagyok.

Megtörtént! Kimondta!

Író!

Szent Isten! Mi ez? Rémülten konstatálta, hogy kijelentése következtében belülrõl határozott változáson megy át.

- Komolyan? Író? Érdekes... - szólt Piroska másfelé nézve és közömbösen. Valamiért réveteg és bánatos volt. Ilyenkor gépiesen és unatkozva, de megfontolás nélkül beszélt. Most is folytatta a társalgást, lazán és összevissza. - Nem szeretem az írókat. Izgatott emberek. Tegnap is kellemetlenségem volt eggyel. De hála Istennek, jövõ héten kimondják a válást. Sólyom István felesége voltam. Két éve külön élünk, és csak most, nagy nehezen lehetett rákínozni a válásra... Szereti az egyiptomi cigarettát?

Mindezt azonos, egyforma hangsúllyal mondta, és felkattintotta apró aranytárcáját. Feltûnõen pici, csinos formájú keze volt, és különleges, apart mozdulattal nyúlt az apró, fényes csecsebecsékhez. Megsimította, megkoppintotta õket, azzal az ügyességgel és gyengédséggel, amely némely nõ egy-egy kézmozdulatában elárulja, hogy milyen gyermeki vonzalommal képes szeretni csinos, gusztusos holmikat.

Birsics zavarában kivett egy cigarettát. Zavarát az növelte szinte elviselhetetlenné, hogy Sólyom István kiváló és híres író volt. Õ már Szilágyi és Barta magánjellegû közelségétõl is fõtt, de egy Sólyom István felesége mint személyes ismerõs, ilyen hirtelen és ilyen tündérien szép és kedves megjelenéssel...

Sok ez egy napra civilnek. És most még lecsapott maradék egyensúlyára Piroskának egy közvetlen mondata:

- ...Maguk, írók mind egyformák. Mintha összebeszéltek volna, vagy rokonok lennének...

- Talán... mégsem... - hebegte boldogan ez általánosítástól, mely közös gyûjtõfõnévben említette õt a nagy Sólyom Istvánnal. Mit tudta õ, hogy Piroska, ha lustán és hanyagul is, ha ellenõrizhetetlenül is, de mindenkit “fõz”? Repkényt és Tímárt, ezeket az agresszív kabaréírókat mindig azzal szedte le a lábukról vita közben: “Éppolyan vagy, mint a Pista! Az ilyen kijelentéseiért utáltam!” Õszinte dühvel mondta, kiáltotta ezeket, és Repkény, valamint Tímár a “gorombaságtól” csodálatosképpen két oktávval csökkentették nyomban a hangerõsségüket. Na de honnan tudja ezt Birsics? Õ boldogan hallgatta a mûvésznõ bús, fáradt korholását egy könnyed, de lassú legyintés közben:

- Csak ne beszéljen... Megérik a pénzüket mind. Finom alakok. Ami szép, okos és kellemes magukban, azt átadják a papírnak. Ha leteszik a tollat, már nem marad a feleség számára semmi. Alig várják, hogy a sok fennkölt álmodozás után ordinárék és türelmetlenek lehessenek. Hát mért szeressem akkor én magukat?...

“Hogyhogy mért?! - sikongott magában Birsics. - Hogyhogy mért?! Mert olyan gyönyörû, és mert olyan szerelmes vagyok máris, mint egy ló.” De nem szólt semmit, illetve kinyitotta a száját, de ilyesmi Piroskát csak zavarta, tehát újra legyintett, lebiggyesztett szájjal:

- Jó, jó... Tudjuk. Ilyenkor teli vannak nagy szavakkal. A Pista Semmeringrõl egy háromkötetes ajánlott levélben kérte meg a kezemet. Mégiscsak azt mondom, hogy ami egy íróban kellemes, azt két pengõ hatvanért vagy négyhúszért megveszem egy könyvkereskedésben és elolvasom. Mert a regényen kívül maga is meg a többiek is kiállhatatlan nyárspolgárok valamennyien. Ismertem egy világhírû írót, aki reggel kiadta a fõzéshez szükséges élelmiszereket a kamrából, leszámolta szemenként a kockacukrot, és magával vitte a spájzkulcsot a szerkesztõségbe, ahol vezércikket írt. Pista regényeiben sûrûn fordulnak elõ fõhercegek és hindu maharadzsák, akik pezsgõs, kaviáros orgiákat rendeznek. Erre, látta volna, mi volt, amikor egy karácsony estére két deka kaviárt vettem a vendégeinknek. Még másnap is veszekedett miatta. - A sötét pillák szétnyíltak, Piroska kutatóan felnézett rá, azután újra leereszkedtek a pillák, a cipõje orrát nézte, és halkan így szólt: - Maga is ilyen?

- Én... én nõtlen vagyok, azért nem tudom... - kissé összecsapta bokáit, de ezt rögtön megbánta. - Birsics Ferenc...

- Maga a Birsics?! - és tiszteletteljes csodálattal nézett rá. - Mit is olvastam magától nemrég?... Várjon... Ne mondja meg... - és miután Birsics nem mondta meg, idegesen toppantott. - Különben mondja meg.

- Még nem jelent meg tõlem... írás - felelte zavartan és ijedten, hogy szégyenben hagyja a mûvésznõt.

A mûvésznõ felvonta az egyik vállát, levonta a fél száját, és lomhán ezt mondta:

- Úgy?... Akkor említette magát valaki. Különben én Csillag Sári vagyok.

Piroska mûvészneve nem tartozott a teljesen ismeretlen nevek közé. Egy Duna-parti kávéház hirdette mindenfelé. Az uzsonnakávé mellett dõzsölõ, szolid bohémek kedvence volt, úgynevezett dizõz.

Málnási igazgató sietett arra, és Csillag Sári megfogta a karját.

- Dirikém! Kérnék valamit...

- Ma nem lehet, fiam, huszonnégy pengõ volt az elõvétel - felelte gyorsan, és mert Csillag Sári fogta, mosolyogva folytatta: - Premier után, drágám, ez biztos. Milyen szép máma. Hogy van?

Máris továbbment volna, annyira csak formaság jellege volt az érdeklõdésének. No de Csillag Sári az önkéntes angyalok gyorsmentõ egyesületéhez tartozott. Ez egy jellegzetes nõtípus. Erõszakosan, igazán jólelkûen és önzetlenül pártfogolnak mindenkit, aki igazságért lelkesedõ szívük elé kerül. Nincs védekezés ellenük. És igen sok bajt okoznak. Most például visszahúzta Málnásit, és hangosan protezsálta új ismerõsét:

- Várjon csak! Egy író van itt.

- Ajjé! - szólt valaki a büfénél álldogáló távoli csoportból.

Piroska harciasan, nekipirultan és emelt fõvel odakiáltott: - Ízléstelen!

Többen nevettek, és Birsics úr a mûvésznõ lovagias pártfogása közben úgy érezte, hogy nyomban elsüllyed, ami egy színház épületében is rendkívüli esemény, ha tekintetbe vesszük, hogy nem a színpadról, hanem az elõcsarnokról van szó. Az igazgató észrevette Birsicset.

- Á! Író?! - mondta közömbösen. - Mi újság? Nem tudja, hogy sikerült a vígszínházi fõpróba?

- Nem voltam... a fõpróbán. Birsics Ferenc vagyok.

Az igazgató olyasféle tûnõdéssel nézte, mint aki nem tudja, hallotta-e már említeni a nevét az illetõnek. Azután bólintott:

- Egész jól hangzik. A vezetéknevet majd húzni kell. Birsics... Nem jó. Darabot hozott? Várjon meg az irodában.

És sürgõs intézkedések végett a nézõtérre sietett, mert az ellenkezõ irányból feltûnt a díszletfestõ, aki pénzért jött.

Birsics romlását önkéntelenül is Lángos úr, az egyik ismert kabaréíró idézte elõ. Több alkalommal vitája volt Málnásival, elõlegek és elmulasztott, elhalasztott fizetési terminusok miatt. Málnási úgy érezte, hogy ezek az írók itt a nyakára nõnek. Széchenyi szavait reformálva, sajnos oly kevesen vannak, hogy még egy apagyilkost is befogadna közéjük, ha tudna valamit írni. És ez esetben nem kegyelmezne Lángosnak.

Ilyen optimista reménnyel küldte Birsicset az irodába. Mit lehet tudni? Az ördög nem alszik. Ezek a kabarészerzõk viszont alszanak, ígérik a darabot, de nem hozzák, és pénzt kérnek állandóan. Különösen ez az utóbbi jellemvonásuk volt alkalmas arra, hogy Málnásit önérzetében mélyen sértse.

- Menjen az irodába - buzdította Piroska -, itt erõszakosnak kell lenni, különben nem csinál karriert. - És a cipõorrát nézve, ismét behúzta hangján a kéziféket, lassított, halkított, és így fejezte be: - Pedig szeretném, ha maga karriert csinálna...

Még mondott volna valamit, de Kalmár nagyvezír legvészesebb süvöltése hallatszott ki az elõcsarnokba:

- Csillag Sári!... Mégis disznóság! Ne kelljen mindenkit kötélen behúzni a próbára!

A mûvésznõ indignálódva rohant, és távolról sem elfogódott hangon kiáltotta: - Mit ordítsz? Engem senki se hívott!... Itt mindenki ordít!!

És elrobogott.

Birsics az irodába ment, ahol viszonylag nyugodtabb légkör honolt. Iluci, a titkárnõ egy jegyirodával veszekedett, Ruszkainé, a komika vadul ragaszkodott ahhoz, hogy Szilágyi elégtételt adjon, és ki tudja, miért, ezt Rézovics ruhatárbérlõvel közölte. A háziszerzõ, Lángos, Zsadupai rajzolóval csevegett, aki az esetleg sorra kerülõ íves plakát vázlatát hozta el, és Spiró, a nyomdász vastagabb kontúrokat kért tõle. Most visszatért Málnási, és nyomban összecsapott a szerzõvel:

- Mára ígérte a tréfát, Lángos úr!

- Maga is mára ígérte! - felelte vádlón és zordonan Lángos, mintegy tetemre híva az igazgatót.

- Nem értem - csodálkozott Málnási, és Ilucira tekintett. - Nem fizetett Lángos úrnak tegnapelõtt hatvan pengõt?

- Az ilyeneket hagyjuk - szólt idegesen Lángos. - Nem arról a hatvan pengõrõl beszélek, amit tegnapelõtt kaptam, hanem arról a százhúszról, amit mára ígér. A lakásadónõm lezárta albérletemet, mert nem fizettem házbért.

- Direktor úr - topogott Spiró idegesen, mert félt, hogy Lángos miatt õrá nem jut pénz -, a munkásaim várnak, és ki kell fizetnem õket...

- Pardon - szólt Lángos, és eléje állt -, én megígértem a lakásadónõmnek mára a pénzt. Azt mondta, hogy fizetni fog, és én erre fel megígértem mára...

Az igazgató dühösen közbevágott:

- Hát én felelõs vagyok azért, ha maguk lakásadóiknak vagy munkásaiknak könnyelmû ígéretet tesznek?! Én álljak helyt a meggondolatlanságaikért?!

Birsics újra kínosan érezte magát. Ismét áldozata lett az illúziónak, hogy a csúnya jelenetet esetleg szégyellik majd, ha észreveszik õt.

Már ott hihetetlen tévedés áldozata volt, amikor azt hitte, hogy õt észreveszik itt. Mint utóbb kiderült, akkor sem vettek tudomást róla, amikor keresték. Ugyanis Lángos vérig sértett, energikus hangján befejezte a vitát:

- Hát én se tehetek róla, hogy igazgató úr könnyelmûen megígért Bartának egy tréfát tõlem.

- Na ne! Azonnal megijedek! Reggel óta huszonhét pengõ az elõvétel. Szerzõ urak! - dörmögte méghozzá olyan megvetõ hangon, ahogy csak kabarékban tudják az ilyen, darabjaiktól eltekintve igazán felesleges és alkalmatlankodó személyeket említeni. Legfõbb ideje, hogy letörje a szarvukat egy kissé. Hopp! No majd mindjárt... - Azt hiszi, nem lehet nélkülözni egy tréfát? Szerencsére van még író Pesten! Majd mindjárt... - Elindult, idegesen félretolta Birsicset, és kiszólt az ajtón: - János! Küldje azt a pasast be, aki egy tréfát...

- Én vagyok... - jelentkezett Birsics, úgy is, mint az a bizonyos pasas.

- Adja ide a tréfát. Legfõbb ideje, hogy friss erõket fedezzünk fel.

- Jobb is, igazgató úr - mondta gúnyosan Lángos -, miért maradjon minden darabért nekem adós.

Bölcs ember volt a direktor, és erélyeskedéskor mindig ügyelt arra, hogy idejében elhallgasson, amikor feleletével esetleg a veszekedést már nehezen jóvátehetõ útra indítaná. Kedves mosollyal átvette Birsicstõl a darabot, az egy ív papírt, és megnézte a lap alján az utolsó mondatot:

- A poén jó - szólt biztatóan. - Habár anyós, ez nem valami modern, de szolid és biztos vicc. Valamelyik szerepet át kell írni Bogár Mancinak, mert alig játszik a mûsorban.

És nyomban hozzáfogott, hogy elolvassa a tréfát. Újabb kínszenvedés. Egyszer csengett a telefon, és a direktor erélyesen bár, de mentegetõzött vagy két percig. Azután egy nyugtát hoztak aláírni, majd Zsadupai, a megvastagított kontúrokkal, odanyomult az igazgatóhoz, és összetett kézzel könyörgött, hogy ne legyen linolaplakát, mert minden nüansz tönkremegy, és az igazgató ebben a kérdésben is döntött. Szóval a rövid kis tréfát négy-öt részletben olvasta végig, és a vadonatúj író úgy érezte, hogy ez az összbenyomás rovására megy.

Tévedett. Lángos szarvát letörni, ez olyan vágyálma volt Málnásinak, hogy elõlegezett optimizmussal olvasta a darabot, mivel ilyen természetû elõlegezésekben nem ismert határt kulantériája, és úgy látta, hogy a tréfa egész épkézláb, mivel így akarta látni.

- Elsõrangú! Gratulálok! - mondta tehát csodálatos lelkesedéssel, hogy renitens háziszerzõjének nélkülözhetetlenségekbe vetett hite alapjaiban meginogjon. És mert úgy látta, hogy Lángos egyfelvonásosának plakátját nézegeti, ügyet sem vetve lelkesedésére, természetesen szántszándékkal, elborította agyát a vér, felbillent a lelki egyensúlya, és szinte önkívületben, csak így történhetett, odaszólt Ilucinak: - Ez az úr ötven pengõt kap!

A következõ pillanatban megbánta. Szerette volna már visszavonni, mint valami beismerõ vallomást, de már hiába...

No mindegy.

Birsics megdicsõülten állt, és Málnási hívta az ügyelõt.

- Tulai! - mondta egy olyan ember hangján, aki az ötven pengõ eltékozlása után már elszánt lett és rabiátus: - Jó kis tréfát hozott ez az úr. Azonnal szerepezzék. Olvassa el, kíváncsi vagyok, hogy mit szól hozzá.

Rézovics büfébérlõ után csakis Tulai véleménye döntött Málnási elõtt mûvészi kérdésekben. Hogy miért, azt senki sem tudta.

Tulai elolvasta a darabot, és azt mondta, hogy marhaság. Ettõl függetlenül szükségesnek találta, hogy a tréfában a rendelést teljesíteni kell. A lágy tojás soká fõ, és a villámtréfa rövid, de ha, mondjuk, joghurtot rendelnek, akkor csak a lágytojásvicc helyett kell más, mondjuk, a vizeszsömlét összehozni a vízfejjel. Zsadupai, a rajzoló, összehozta, és mindjárt beírták.

Birsicsnek fájt, hogy így packáznak a fõmûvével. Egy vesszõt sem szabadna megváltoztatni! Pompás kis befejezett, egésszé körített, csiszolt mû. Tönkreteszik! Elrontják! Legokosabb volna kitépni a kezükbõl, és rohanni innen.

De hová?

Az igazgató közben a plakátkorrektúrában megfelelõ helyet keresett, hogy közbeszúrja a villámtréfát.

- “A sorsjegy”, az nem jó cím - mondta Iluci.

- Adjuk talán címnek, hogy “Paraj és Guzmics”... - töprengett az ötven pengõ befektetéstõl szûnni nem akaró optimizmussal Málnási. - Lehet, hogy állandó két figura lesz belõle, mint a Hacsek és Sajó.

- Szerintem “A sorsjegy” jó - vetette közbe Ruszkainé, és Birsics ismét arra gondolt, hogy kikapja a kezükbõl a tréfát, és elrohan.

Végül a nyomdásznak eszébe jutott egy jó cím, és ráírta a plakátra, hogy: “Pesti kávéház”.

- Na most - szólt atyailag az igazgató új írójához. - Magának most új nevet választunk, mert a Blitzinger, az nem jó.

- Birsics vagyok...

- No és? Azt hiszi, ez jobb? Birsics lehet megbízható házfelügyelõ, kitûnõ biztosítási igazgató, díjnyertes fajebtenyésztõ, de író nem.

- Legyen Bányai - vélte Kemnitzer, aki éppen bejött, hogy pénzt kérjen gumira, mert a hattyúszárnyak miatt újabb afférje volt.

- Nagyszerû! - helyeselt Málnási, és máris összefoglalta az eredményt: - Írja, Spiró: “Pesti kávéház”, villámtréfa, írta Bányai Alfréd.

- Ferenc...

- Nem ront. Maradjon - legyintett engedékenyen. - Tehát Ferenc. Szerencse fel, és gratulálok, Birzovics úr...

Amikor kilépett az irodából, úgy érezte, hogy jobb szabású, feltûnõbb életet visel most, és a régi, amit odabent levetett, nem mérték után készült, gyûrött zakó volt, mely könyökben már fényesedett. És ötven pengõt kapott. Õ!

Bányai Ferenc!

Író!

Mégiscsak szép ez az élet!

 

Második fejezet

Hósötétke
(És a hét sörte)

1.

Legszívesebben rohant volna, hogy valahogy levezesse határtalan lelkesedését. Mit csináljon most magával ilyen hallatlan esemény után ennyire nagyszerû állapotban?

Természetesen hazamegy ebédelni. Jó. Ez rendben van. De valamit mégis tenni kell, hogy a változás ne csak lelkivilágában fejezõdjék ki. Tehát gyalog ment. Pedig távol volt az otthonától.

Birsics úr özvegy édesanyjánál lakott ma is, a kétszoba-konyhás lakásban, ahol megszületett. Budán, a Táska utcában, egy háromemeletes ódon ingatlanhoz tartozott ez a lakás, ahol huszonhat éves koráig e regényhõssel rendkívüli esemény nem történt, leszámítva egy vakbélgyulladással kapcsolatos, jól sikerült mûtétet. Feltûnõ rajta csak apró, kissé keskeny, szomorú feje és orrtöve fölött nem túl sûrû, de egymásba összeolvadó, vörösesszõke szemöldöke volt. Kissé rekedtes zengésû, vékony hangja, félszegsége és soványsága csak még jobban kihangsúlyozta arckifejezésének és serdületlen fejalkatának bús jellegét. A váratlanul felfedezett író szellemi képességei még nem tûntek fel senkinek. Általában azt tartották róla a felettesei, ha egyéniségérõl véletlenül szó esett, hogy ha nem volna lusta, többet is dolgozhatna. Ez karakterének legszembetûnõbb sajátja.

A hídfõ táján Bányai Ferenc (író) bement egy látszerészhez, ahol ingyen orvosi rendelést is ajánlottak az egyik kirakat hirdetõtábláján.

- Doktor úr - mondta az orvosnak, aki elé az egyik segéd faládát helyezett el különféle dioptriájú lencsékkel -, a bal szemem olykor káprázik.

Az orvos kikötötte szerzõdésében a céggel, hogy diagnózisával ép szemû embereket nem köteles optikai cikkek vásárlására ösztökélni. Ez itt most baj volt. Néha az orvos túlzott lelkiismeretességgel távolról sem szolgálja a páciens ügyét. Legalábbis Birsics esetében a szemész nem állt hivatása magaslatán. Kijelentette, hogy a fiatalember szeme makkegészséges, a káprázás jelentéktelen, ideges tünet. Hideg lemosásokat ajánlott.

- A betûket homályosan látom bal szemmel - erõsködött Bányai Ferenc (író).

- Próbálkozzék meg néhány napra zöld szemüveggel, ez megnyugtatja a szivárványhártyát.

Bányait azonban a zöld szemüveg nem nyugtatta meg. Érthetõ. Író volt, és nem szivárványhártya.

- Azt hiszem, mégis egy üveg...

- Tessék ezt megpróbálni! - szólt közbe a segéd, aki e páciens megfelelõ orvosa volt. Ha szemészethez nem értett is, az elárusítók elsõrangú pszichológiai érzékével átlátott a fiatalember szembaján, és odanyújtott a faládából egy úgynevezett monoklit, melyet csúfolódó emberek ablaküvegnek neveznek, mivel a tárgyak körvonalát csak annyiban változtatja meg, hogy többször vagy kevesebbszer tisztogatják-e napjában.

- Jó! Így tisztán látom a betûket! - szólt elégedetten Bányai a monoklival a szemén, most már vitathatatlanul Bányai Ferenc író!

Aki monoklit vásárol, az megindul a lejtõn, semmi sem tarthatja vissza többé attól, hogy szert tegyen egy pár sárga glasszé bõrkesztyûre, amit azután rendszerint gondos hanyagsággal elhelyez a bal zsebében, vigyázva, hogy az ujjak néhány centiméternyire kikandikáljanak. Még egy vésnöknél is bevásárolt egyet s mást, azután névjegyet rendelt, lefizetve a sürgõsség árát, hogy még a délután folyamán kézhez kapja.

Most azután felkaphatott egy villamosra. Komoly arckifejezéssel könyökölt a peronajtón. Idõnként két ujjal megérintette monokliját, vagy odanyúlt a kikandikáló kesztyûujjakhoz. Komoly dolog, ami történt, az kétségtelen.

Fordulópont az életében. No hiszen, tûnõdött komoly, de kissé felhõsen szomorú arckifejezéssel, elõrelátható volt, hogy nem poshad meg ott, az íróasztal mellett. Benne képességek szunnyadnak.

Ez biztató kezdet, a kabaréval. Ha csak hat-nyolc tréfát megír egy hónapban, már jelentõsebb jövedelem, mint a nyomorúságos háromszázötven pengõnyi fizetés, minimumra csökkentett lehetõségével az elõmenetelnek egy életfogytiglan hosszúságú szamárlétrán. És hát az ember fejlõdik. Megír egy színdarabot, egy regényt...

Sólyom István hol kezdte? Kabaréban.

És az se biztos, hogy ilyen képességekkel, mint az övé. Sólyomnak talán az elsõ darabja nem sikerült. Sólyom karrierje neki nem imponál!

Futólag az is eszébe jutott, hogy milyen szenzáció lenne a városban, ha egy napon Bányai Ferencnek ítélnék oda az irodalmi Nobel-díjat. Ez természetesen csak afféle ábrándozás. Addig még sokat kell dolgozni, Hiszen ebben az irányban még csak az elsõ lépés történt meg.

És lelki szemei elõtt látta, hogy íróasztala, négy rézrúddal megerõsítve, vastag, színes, több fonatú zsinórral lesz körülkerítve, és... Mért ne? A bank ilyesmire szívesen áldoz, egy kis táblát helyeznek majd oda a falra, ahol most mellette Mártonné gépel: “HIC...” No nem. Latin, ez túlzás... De valami tömör, fennkölt, egyszerû, de szép emléksor, hogy: “Ezen asztalnál...”

Hopp! Túlment a Táska utcán!

Érkezésekor szokása szerint megcsókolta édesanyját. Özvegy Birsicsné alacsony, ezerráncú, fáradt, szomorú szemû öregasszony, csodálkozva nézett egyetlen fiára. Késõbb még jobban csodálkozott, amikor ez a lakás tisztességben megkopott ajtajára felerõsített egy csillogó, sárgaréz táblát:

Bányai Ferenc
író

- Ez mi? - kérdezte némi szorongással gyermekét Birsicsné.

- Anyám! Író lettem! - felelte Bányai lelkesen:

- Drága mulatság - vélte lehangoltan elmerengve a szelíd özvegyasszony, mert feltûnt a kesztyû, még inkább talán a monokli, és ha ehhez hozzákalkulálta a réztábla feltételezhetõ árát, úgy jogos aggodalommal ámulhatott az általa különben nagyra becsült mûvészpálya szükséges dologi kiadásain.

És kissé szégyellte is magát özvegy Birsicsné, amiért, íme, Feri fia író, és ez a rendkívüli tulajdonsága huszonhat esztendõn keresztül elkerülte anyai éleslátását.

- Most fölmelegítem az ebédet. Krumplisalátát is csináltam, de elázott már kissé, pedig azt szereted...

- Nagyon jó lesz! És mától kezdve - folytatta izgatottan - itt Bányaiék laknak.

A finom nénit már az eddigiek is roppant megviselték, de fiának ez utóbbi kijelentése szokatlanul erõs hatással volt rá. Váratlanul visszanyerte azt a különös határozottságot, amitõl olykor szinte nagyobbnak látszott egy fejjel, ha többéves idõközökben, néhai férje, jóhiszemûségével és engedékenységével visszaélve, a családi tûzhelyet veszélyeztette. Elsõsorban megigazította cérnával is kijavított drótszemüvegét, mintegy provokálásul a monokli ellen, azután így szólt:

- Ha a sors úgy akarta, fiam, hogy te író légy, nem szólok ellene. Ha ezért Bányainak kell lenned, belenyugszom. De boldogult atyád hatvanöt éven keresztül mindent megtett, hogy emelt fõvel viselhessem a Birsics nevet, hát ezt fogom viselni, amíg élek. - És mert fia arcán némi borulat vonult át, szomorúan, mentegetõzve hozzátette: - Aztán, fiam, én már úgysem leszek író...

És a konyhába ment, hogy az ebédet megmelegítse.

2.

Mit csinált az író ebéd után?

Nem kétséges. Ahogy az igazgatói irodából félájult és túl boldog állapotban kiszédelgett, Piroskát már nem találta, talán nem is kereste. De most, lelkes állapotában, fogékonyabban minden nagyszerû érzés iránt, szerelmében szökellõ, bolond bakkecske módján összevissza ugrándozott tettvágya.

Ki a Duna-partra! Csillag Sári a délutáni órákban ott lép fel, a Pompadour Kávéház dobogóján.

Vagy egy óráig ült a dobogó közelében egy asztalnál, olyan izgalmában a várakozásnak, hogy képtelen volt újságot olvasni. Tízszer is betûrõl betûre elolvasott egy cikket, és szót sem értett az egészbõl.

Most jön!

A szomszédos kártyaszobából és a zsúfolt teraszról becsoportosulnak néhányan, és egymás mögött ágaskodva várják az elõadást, a produkciót. És elõre tapsolnak. Hálás emberek. Ez ingyen van...

A mûvésznõ kissé régimódian hipermodern, fekete selyemruháját megemeli, és mély, barokk térdhajlással bókol a közönségnek.

Istenem, de angyal!

Egy kis dalt énekel, kedvesen, azután valami frivol indulót, hogy szalutált és kacsingatott közben... Komolyan elragadó volt!

Azután végigsietett a tapsoló sorok között, Bányainak torkába szaladt a szíve, és úgy érezte, ott lüktet most.

Egyenesen hozzá, az asztalához, örömteli, ragyogó mosollyal, és melléje ült.

- Tudtam, hogy el fog jönni - mondta lelkesen-, vannak férfiak, akiknek a legszembetûnõbb sajátságuk az, hogy korrektek.

- Azt hittem, tolakodásnak veszi...

- Marhaság - legyintett Csillag Sári -, maga sokszor úgy beszél, mintha tánciskolában volna. Ez kedves. A legkedvesebb az, hogy sajnálatra méltó ember. Akiket sajnálok, azokat szeretem.

- Miért lennék sajnálatra méltó?

- Mert belém szeretett.

- És... azt hiszi, reménytelenül? - dadogta lesújtva.

- Ha ezt hinném, akkor nem sajnálnám. Ma véletlenül a legalkalmasabb idõben állított be az életembe... - Az arca minden átmenet nélkül dühös és szenvedõ kifejezést vett fel. És rövid, ideges nevetést hallatott.

Piroskának ebben a nevetésében volt valami harcikiáltás-jellegû, és Bányai, aki csak a szelíd, lusta, szomorú, fõhercegnõi arckifejezését ismerte, szinte megijedt a heves változástól. Fokozta ijedtségét, hogy a nõ ugyanekkor hevesen megragadta a kezét:

- Tudja, volt egy jelentéktelen, ostoba, részeges ripacs az életemben, akivel hál'istennek éppen ma végeztem örökre. És ez most nem olyan hülye fecsegés, ahogy máskor szoktam... - nyelt és lihegett, és a szelíd szemek, mint egy-egy szilánkra törõ karbunkulus, úgy villogtak. Rózsaszín orrcimpái finom tremolókba rezdültek. És újra hallatta harcikiáltásszerû, furcsa nevetését. Ettõl szabálytalan, groteszk görbékben vonaglott a szája. - Kalmár Sándornak hívják életemnek ezt a semmilyen, ostoba epizodistáját, akit, hála magának, igen, hála magának... - és egész odahúzta Bányai kezét a selyemruhájához, hogy a fiatalember szinte leesett a székrõl, ahogy nyomban fuldokolt tavaszi izgalmában. - Magának köszönhetem, mert ez a buta fráter elhitette velem, ideig-óráig, hogy szeretem...

- Rövid kapcsolat volt?

- Hároméves. De nem számít. Amíg Sólyom István felesége voltam, úgyszólván semmi sem történt közöttünk. Ne is beszéljünk róla. Jelentéktelen alak.

Bányai zavarban volt, mert szerelme nem lehetett akkora, hogy a kabaré mûvészeivel szemben ne lobogjon benne vad lojalitás, amit mérsékeltebb irányú emberek a színház környékén ekként határoznak meg, hogy: “Egynapos, és már sodródik.”

- Kalmár kitûnõ komikus, és mint rendezõ is, azt hiszem...

- Mi az, hogy azt hiszi?! Kalmárnak a cipõsarka különb komikus, mint az egész társaság, és ha nem lenne léha, lusta, vacak, trehány, már régen Hollywoodban rendezne!... - Vadul csapkodta mellkasát. - Én! Tudja?... Én vettem át azt a levelet, amelyben Reinhardt szerzõdést ajánlott! És az a marha itt teszi tönkre magát, a kabaréban meg a zsuga mellett, mert nem tud élni a linkek nélkül! - És támadóan szembefordult Bányaival. - Mi az, hogy maga azt hiszi? Hogy jön maga, kétéves létére, így beszélni egy Kalmárról?!

Mondják még, hogy az ember legyen lojális.

- Csak megvédtem... - védekezett. - Azt tetszett mondani, hogy jelentéktelen - védekezett ijedten, és ilyenkor cérnahangja még sirámosabb, elhaló zengésbe magasodott.

- Mi?!... - észbe kapott, és kissé lecsillapodva nagy füstfelhõt fújt maga elé. Szinte elbújt mögötte, talán mert önmaga elõtt szégyenkezett. - Jelentéktelen fráter, és az én számomra nem egy... nem egy Bárdosi...

- Kicsoda?

- Maga, Bárodi... Bárdosi, nem?

- Nem - felelte aggódva. - Bányai vagyok...

- Szóval - és mint átgaloppozó májusi zápor után, csuda hirtelenséggel felderült az arca -, nem jelenti számomra azt, amit maga, de más a mûvész, és más a férfi. El kell ismerni errõl a szürke, jelentéktelen, kellemetlen fráterrõl - a felhõk ismét visszagaloppoznak, és csapadék fénye látszik elvétve feltünedezni a hosszú pillák között -, el kell ismerni errõl az alapjában ellenszenves, közönséges alakról, hogy... hogy nagy mûvész... - és elfúló hangon, fejcsóválva folytatta. - Micsoda mûvész!... Micsoda mûvész! Igazán... igazán megérdemelné... hogy szeressem. De hát ez nem mûvészet dolga, ez... Pardon!

Nyájas mosollyal felugrott, és berohant a konyha melletti rögtönzött öltözõbe, ott leborult az asztalára, és rettentõen bõgött. Honnan tudhatja az ember, miért? Buta liba. Képes azért sírni ilyen rettenetesen, mert ez a Kalmár Sándor olyan nagy mûvész, annyira megérdemelné, hogy õ szeresse, de mit csináljon, ha egyszer nem tudja szeretni, mert egy jelentéktelen undok alak...

És ezért most bõg, hogy csak úgy rázkódik a teste.

Ki érti a nõket? És ha már akad valaki, aki mondjuk, érti ezeket a különleges istenteremtményeket, hol van még Csillag Sári problémájától? Igazi fogas kérdés. Olyan fogas, hogy nem egy férfi már szinte felakasztotta magát rá. Mellesleg hajlott korú, tehát már bölcs férfiak szerint ez a probléma egyetlen, precíz megoldása. Azt hiszem, legtanácstalanabbul és tájékozatlanabbul Csillag Sári állt szemben önnön rejtélyével.

Az intermezzo után tíz perccel édes, simára púderozott bõrrel, andalgó, dallamos járással és legfõúribb, legkedvesebb mosolyával visszalépkedett Bányai asztalához:

- Telefonáltam a szabónõmnek. Mennyit kell velük mérgelõdni... - Lomhán ráhelyezte apró kezét Bányai kabátujjára, és hosszú pillái elfogódott nézéssel, szinte teljesen lehunyódtak, mintha szégyellné, hogy szimpátiáját ilyen leplezetlenül kimutatja.

- Mondja, mûvésznõ...

- Magának Piroska vagyok... - szólt kegyesen, holott éppen fordítva volt, mert éppen csak Bányai szólította és hitte mûvésznõnek Csillag Sárit. Elõadói képessége igazán épp hogy közepes színvonalon mozgott. Csillag Sári az élet primadonnája volt. Lényébõl alig maradt valami a színpad számára, olyan intenzitással, hirtelen váltakozó, magas feszültségû hangulatokkal, mennykõcsapásszerû csüggedésekkel örült, szenvedett, elnyúlt vagy robogott életének minden napján, valamennyi változatban, hogy a színpadon, a közönség elõtt úgyszólván megpihent valami általános elõadói modorban. A szereplés inkább szociális alibi volt, mint mûvészi törekvés. Általános helyzetkép mûvésznõknél, leszámítva néhány kiválasztottat.

Most nyájasan, kissé félve, ide-oda húzogatta a kezét egy-egy apró mozdulattal Bányai kabátujján, és szeme meghatott, gyöngéd tekintetû nedvességbe borult. Ez a kézmozdulat, ez az elfogódott arc sok embernél és sûrûn szerepelt a mûvésznõ lelki kelléktárában, naponta esetleg többször is.

Ez a nedvesség a szemén más minõségû volt, mit az iménti. Ez lelki gombnyomásra jelent meg. Ha kellett, esetleg kihullott, esetleg felszívódott. Az ilyen arckifejezéseire Kalmár azt mondta, hogy nagyvendéglõk minden húshoz alkalmazható fõmártására emlékeztet. És minden ismerõsét evvel a generálszósszal fõzi.

Csillag Sári is mondott erre valamit Kalmárnak, de azt most talán hagyjuk. Viszont itt ez a Bányai, akinek Birsics mama fõz rendesen, tehát nem ismeri a vendéglõipar egyszerûsítõ eljárásait és a fõzési rokonszakma hasonló, általános módszereit, tehát Piroska apró kézmozdulatait a kabátujján, lehajtott feje mögül felpislogó, elfogódott pillantását egyéni sikerének vélte, és szerelme vészesen elharapódzó tûzvészként lobogott tõle.

- Igazán gondolta - és kissé közelebb húzódott a székkel együtt -, hogy én alkalmas idõben léptem az életébe?

Szinte ijedt mélabúval tekintett rá a nõ, és felvetette a fejét.

- Azt hiszi, hogy én hazudni szoktam?

- Nem! - felelte nyomban lelkesen. - Ezt semmi esetre sem hiszem!

- Nahát téved. Mert igenis szoktam hazudni. - Bús önváddal ismerte be csúf tulajdonságát, azonban nyomban két kézzel ragadta meg a kabátujjat: - De magának nem hazudok! És nem fogok hazudni soha! Már akkor tudtam, amikor megláttam elhagyottan, szerényen és csöndben állni az elõcsarnokban. Úgy állt ott, mint Pista “Marion két levele” címû fõmûvében a vihar elõtti szélcsend! Baljós volt, komor, és félrelökdöste mindenki. Olvasta Pista regényeit? Nem egy Kalmár, de szintén nagy mûvész!

- A “Dregnauth”-ot olvastam. Egy maharadzsa rabságban tartja a török katonai attasé tizenhat éves leányát.

- Ezt rólam írta! - felelte habozás nélkül. - A mi szerelmünket vitte pellengérre a gazember, amikor Kalmárral pofozkodtak a Hollandia Kávéházban.

Bányai nem merte megkérdezni a török attasé, a maharadzsa és a tizenhat éves életkor vonatkozásait Piroskával. Ha egyszer azt mondta, hogy neki nem hazudik, akkor helytelen volna bizalmatlankodni. De fontos ez?

- Talán magának köszönhetem, hogy a darabomat elõadják - hálálkodott felhevülten. - Amikor odalépett hozzám, én máris megéreztem...

- Igazán? Vannak megérzései? - és szomorúan, de elismerõen bólogatott. - Látszik magán. Hát nézze, Ernõ...

- Ferenc.

- Feri. Ha valakit szeretek, azt önkéntelenül Ernõnek nevezem, mert ilyen néven volt egy gyönyörû, kedvenc agaram, elütötte szegényt egy autó, azóta gyászolom. - Az egészbõl egy pincsi volt igaz, azt is Juditnak hívták, és szopornyicában múlt ki. - Maga nem szép férfi, azt hiszem, nem is okos. - Gyorsan hozzátette: - Pista sem volt okos. Az okos emberek nem írnak. Még olvasni is ritkán szoktak. És pénzkeresés a fõ szórakozásuk. Az okos emberek pénzt keresnek. Rémesek... - Ez a borzadás, amellyel most összerázkódott, õszinte volt, és Bányai nem is sejtette, hogy e borzadás lelki rugói miféle katasztrófába sodorják õt aránylag rövid idõn belül. - Nem gondolt arra, hogy miért kértem éppen magától tüzet, amikor többen is dohányoztak ott? - Lesütötte pilláit, és ujjával az asztal cirádáin radírozgatott. - Nem találta ezt különösnek?

- Miért tette? - súgta átforrósodott gégéjébõl, Piroska fölé hajolva.

- Még kérdezi? - szomorú szemrehányással tekintett fel rá. - Meg kellene hogy értsen engem. Ez eddig még nem sikerült senkinek sem. De úgy érzem, maga lesz az elsõ... Talán a pszichoanalízis tudná megoldani az én problémáimat a legjobban. Vagy magát választom, vagy az analízist. Maga mellett szól az, hogy doktor Poprádinál vagy szerelmi ellenszámla forog fenn, ami nálam nem létezik, vagy öt pengõ egy szeánsz. Így hívják, amikor megidézi az emberben az elhunyt szülõk szellemét... És most már tudja az egyetlen titkomat is. Nekem Ödipuszom van. Tudat alatt mindig a polgárokat szerettem. Este, ha néha órákig is elbolyongok magamban taxizgatva, idegen lakások kivilágított ablakaival kacérkodom. Nézem a függönyöket, amelyek mögé nem Raducziner állított be egy-egy gyönyörûen izzó ezrest, hanem egyszerû, negyvenes égõk teszik hívogatóvá... - Eddig õszinte szomorúsággal beszélte a csacskaságokat, mert elfeledkezett arról, hogy Bányai is jelen van. Hirtelen korrekcióval felragyogtatta szemét és bús, angyali mosolyát. - Az ablakok szerelmese vagyok, és amikor magát megláttam, úgy éreztem, mintha egy ilyen ablak jött volna be a színházba - kanyarodott vissza merész ívben ifjú Rómeójához -, mert... hogy is mondjam? a maga egyéniségében van valami feltûnõen ablakszerû.

- Ezt... ezt mért gondolja?

- Éppolyan, mint egy ablak! Tiszta, átlátszó, és nincs maga mögött más, mint egy derûs, polgári otthon: Továbbá olyan szerény, finom, halk hangon beszél. Kérjen egy mignont... Meg is mondtam Kalmárnak, hogy az én komplexusaim számára csak két lehetõség van, vagy magához megyek feleségül... Igen. Csak ez van, hogy magához megyek feleségül!

- Mikor volt ez?! - kérdezte ijedten, mert azért szerette volna, ha Kalmárral idõvel jóba lehetne. - Mikor történt?

- Tegnapelõtt...

- De hiszen akkor még nem ismert.

- Tessék?... De már tudtam, hogy jönni fog! Nekem is vannak megérzéseim! Megéreztem, hogy jönni kell egy olyan embernek, mint maga! Aki megment attól a jelentéktelen alaktól!

Közben megevett egy mignont, illetve éppen a végét visszadobta a tányérra, megint a jelentéktelen alak említésénél. - Fizessen, és menjünk. Meleg van itt. Pardon...

Ismét elsietett, bizonyára megint telefonálni, gondolta Bányai, és csakugyan, az iménti ügyben távozott újra konyha melletti kis öltözõjébe.

Amikor együtt elhagyták a kávéházat, Piroska belekarolt Bányaiba, azzal a határozott mozdulattal és markáns simulással, amellyel öntudatos nõk szinte okkupálni tudnak egy-egy kiszemelt férfit.

Az apróbb bárányfelhõk is elvonultak az égrõl. Tán szégyenlették, hogy jelenlétük bizonyos mértékben zavarja e ragyogó délután tavaszi összhangját. Vérszínû foltokban imbolygott a nap visszfénye, haránt a Dunán, végig Pest-Buda partjai között. A híd alól egy hosszú regatta siklott elõ, sebes ütemben, és a szemközti uszoda tetején vidám zászlócskát lengetett a finom alkonyi szél.

- Most Fuksz nénihez megyek, próbálni. Este majd találkozunk a színházban.

- Jó - felelte mohón, mert már régen töprengett a probléma felett, hogy az illendõséghez tartozik vagy tolakodásnak számít-e este bemenni a kabaréba. És valami, ami eddig nem jutott az eszébe, vagy nem merte tudatossá tenni magában, váratlanul feltolakodott benne: - Mondja, mûv... Sárika.

- Ne kicsinyítsen, ez is tánciskolai dolog, és úgysem vagyok eléggé magas növésû.

- Mondja, Sári, elhihetem azt, hogy... Csakugyan elsõ látásra... remélhetem?

Szemérmes busongással lehajtotta a fejét, mintha nõi hiúságának kínos lenne az õszinteség:

- Hiheti, Oszkár...

- Feri... - lihegte, visszaáhítva ezt a szót a nõ ajkáról.

- Oszkárnak hívták az elsõ szerelmemet... - súgta, mintegy bevallva bûnösen növekvõ érzelmeit. - Ahogy ott állt, közelebb mentem, hogy megolvassam a sörtéit...

- Tessék?... - hebegte meglepetten.

- Pistának egyetlen jó tulajdonsága volt, amit olyan nagyon szerettem, hogy két szemöldöke egybeolvadt az orrtöve fölött. Pontosan hét szál finom, aranyszínû sörte vert hidat a jobb és a bal homlokdísz között. És úgy szerettem megszámolni, ha az ölében ültem... Maga író, és ott vannak a sörték... - sóhajtott. - A többit elképzelheti... Hol vár majd elõadás után?

- Hol akarja? - vágott rá áldozatkészen.

- Izé... ne a folyosón, hanem a kiskapunál. Szereti a kis budai vendéglõket?

- Nagyon szeretem! - felelte olyan buzgón, hogy az már patologikus vonzalom lett volna, ha csak az említett kiskocsmákra vonatkozik.

- Akkor... - súgta, mint valami nagy biztatást. - Akkor majd együtt vacsorázunk...

És hirtelen elsietett. Az egészet azért mondta ilyen vallomásszerûen, hogy oka legyen hirtelen elsietni, mert félt, hogy Fuksz nénit már nem találja otthon.

...És amikor Piroska taxiba ült és elszáguldott, belülrõl egy láthatatlan személy sürgetõen megdöngette Bányai bal oldalát, megismételve a kerthelyiségekre vonatkozó elragadtatását: “Nagyon, nagyon... juj, de milyen nagyon!”

3.

Álljunk meg egy pillanatra Csillag Sárinál. Azt már említettük, hogy olykor Piroskának becézték. Ezt hajszíne és gyermekien csodálkozó, õszinte, nagy szemei okozták. De a Hósötétke név is rajta maradt egy joggal csalódott szerelmes bosszúja nyomán. A rosszmájú fráter szerint Csillag Sári teste és lelke adják e különös kontrasztot: Fehér, mint a hó, de sötét, mint egy gengszter.

Így volt?

Nem.

Gonosz nõ volt ez a Csillag Sári? Minden férfira hálót vetõ démona az aszfaltnak?

Szó sincs róla.

Õszinte volt Bányaihoz?

Szó sincs róla.

Bolondította?

Szó sincs róla.

Szerette, hogyha szeretik, és örült, ha bolondultak utána.

Rosszaságból?

Nem.

Piroska sokat szenvedett. Aki rossz, az nem szenved, hanem szenvedést okoz, és ennek örül. Csillag Sári még nem oldotta meg a kérdést, hogy miért jött a világra, és ez a bizonytalanság állandóan hiszterizálta. Azt hitte szegény, hogy a többi embernek kész életprogramja van, és õ egy szerencsétlen, rendkívüli lény.

Azonfelül szerelmes volt Kalmárba, és Kalmár is szerelmes volt beléje, és ezzel az egész dologgal nem tudták, mit kezdjenek. Néhány esztendeje átkozták és csókolták egymást, ez volt minden.

Ha Kalmárral összeveszett, ami sûrûn megtörtént, mivel Csillag Sárinak egy másik, reálisabb kapcsolata is volt, amirõl szó lesz még a regény folyamán, olyankor a mûvésznõ bánatával szívesen kereste a nagy kiutat Kalmárból. És aki eléje került, mint most éppen Bányai, azt õszintén, szívvel-lélekkel “fõzni” kezdte. De közben elhitte önmagának, amit az illetõnek hazudott, nem is annyira szóval, mint inkább szempillával, arckifejezéssel és a nõi vonzás szavakban ki sem fejezhetõ, egészen finom eszközeivel. És szerette volna, ha beleszeretne, mondjuk ebbe a rendes hivatalnokba, amilyen Bányai. És elképzelte, hogy ez nem bánna vele úgy, mint Kalmár, aki egész pimaszul azt mondja, hogy: “Nézd, Sári, ezt hagyjuk, ismerem a mûsoraidat...”

És az a leggonoszabb hitványság benne, hogy csakugyan ismerte Sári mûsorát, pillái hunyorgásától hisztérikus görcsrohamáig.

De ez nem ismeri, ez tisztelné, szeretné, becsülné õt, és gyengéden, finoman élnének... És nyomban valóra váltja elgondolását, elszántan kiválasztja magának az illetõ férfit, csakhogynem szerelmet vall neki. De jön a Kalmárral való kibékülése vagy más szenzációs élménye, és Csillag Sári szinte négy-ötször napjában szenzációs eseményeket vél felfedezni életében. Szóval ha valami egy pillanat alatt elfújja a fantáziát, amit elhitt önmagának, akkor meg nincs szíve egyszerûen lerázni az okkupált férfit, és mindenféle kifogások, mesterkedések kezdõdnek, hogy el is kerülje, és ne is sértse meg, és ettõl megint csak szenved, hogy õ milyen marha, mit akar tõle mindenki, akivel csak szóba állt. Miért üldözik?...

És már elfelejtette finom, lehalkított mondatait, bús, hirtelen felnézéseit, apró játékait a férfi kabátujján, elfogódott ujjaival.

 

Harmadik fejezet

Dr. Halász és a Szellem

1.

Dr. Halász nem azért került vonatkozásba a címben említett “Szellem” kifejezéssel, mert valami géniusza volt a fõváros mûvészi életének.

Szó sincs róla!

Dr. Halász nem volt író, nem volt színész, nem volt kritikus, kiadó, pénzember vagy elismert szakértõ.

- Még csak színházi titkár sem volt soha életében.

Mi volt tehát a bágyadt arcú, elhízott, csosszanó léptû, szomorú beszédû dr. Halász a színházak világában?

A Szellem kifejezõje.

Mi a Szellem?

Egy megfoghatatlan jelenlevõ. Hát ilyen volt dr. Halász. Egyike azon sok jelenlevõknek, akikrõl megfoghatatlan, hogy tulajdonképpen mit keresnek a színház körül.

Dr. Halászt nemcsak a láthatatlanság határáig szerény jelenléte, nesztelen járása, észrevétlen távozása és túl óvatos megjelenése tette szellemszerûvé, hanem rejtélyes, de elvitathatatlan egzisztenciája, mely egyben azt a zûrzavaros szellemet is képviselte, melynek lényegéhez tartozott, hogy mindig, mindenki és mindenhol beleszólhat, sõt döntõ tényezõvé válhat, ahol színházat csinálnak.

Mi az oka ez egyedülálló, különös jelenségnek?

Talán az, hogy az elhivatottság, az egyetlen igazi illetékesség nem olyan kifejezõ jellemvonás, amit nyomban megállapíthatnak valakin. Lassanként talán észreveszik az elhivatottság hiányát, de esetleg már hiába, mert közben az illetõ már színigazgató lett.

Vagy fõszerkesztõ.

Ezt a Szellemet híven kifejezi dr. Halász ködös egzisztenciája és érthetetlenül bejáratos színházi személyisége.

Dr. Halász az ország mûvészetének igen szükséges, szinte jelentõs élõsdije volt.

Miután letette a közgazdasági doktorátust, feltûnt a színházak táján.

Ugyanennyi alapja lett volna arra is, hogy a lótenyésztéssel vagy a nõiszabó-iparral foglalkozzék.

Ezekhez sem volt semmi köze. De õ a színházat választotta. Hogy miért, ez sohasem derült ki.

Késõbb már jól értett a mûvészet számviteléhez, fél és telt házak kalkulációjához, forgalomhoz, gázsikhoz és egyebekhez.

Elsõrangúan impregnált lelkivilága megakadályozta, hogy bárki is haragot tarthasson vele. Elnézése nem ismert határt. Sértéseket tréfának fogadott, célzást nem hallott, mélyen fájó érzékenységét hihetetlen önuralommal kikapcsolta üzleti órái idején.

És dr. Halász minden órában kész volt arra, hogy üzlettel foglalkozzék.

Ha valakinek mégis sikerült haragot tartani vele, az tudta, hogy jaj neki, mert ahol dr. Halász, ott a becsületétõl kezdve újabban paralizálódott képességéig mindent ráfog, ami árt. Azért, ha találkozott az illetõvel, nyájassága nem változott.

Dr. Halász kizárólag kellemeset mondott embertársainak, akiket voltaképpen szinte kivétel nélkül gyûlölt, mert nem tudott lefogyni, és rendkívül szeretett volna sovány lenni, mint a többi. A rövidlátás hendikepje, mely szemüveg viselésére kényszerítette, azután a megfelelõ mûveltség hiánya, amelyet olykor ellenszenves szerzõk, akikben úgy sincs fantázia, éreztettek vele, és a kövérsége miatt elszenvedett tréfálkozások szinte embergyûlölõvé fokozták. E tréfálkozásokon mosolygott, de voltaképpen ölni szeretett volna. És ha lehetett, ölt is. A fûrészhalál nevû egyetlen varázslat birtokában tette ezt, amikor bizonyos emberek általa két egyforma darabra fûrészeltettek, anélkül, hogy ezt tudták volna, vagy meglátszott volna rajtuk. A fûrészhalál varázslat úgy történt, hogy az illetõ valamelyik reményteljes operettjét vagy nyári szereplését dr. Halász heves lebeszéléssel semmivé változtatta, és ajánlott valami mást, ami jobb, és bebizonyította, hogy az illetõ már öreg, illetve, még fiatal ahhoz, hogy ebben a nagy szerepben fellépjen.

Ennyit dr. Halászról, aki ott járkált a kulisszák mögött, és hetente hét-nyolcszor itt is, ott is megkérdezte valaki, hogy mit jár itt ez a pasas, miért engedik be. De azért ott járt, és beengedték.

Dr. Halász éppen Lángossal beszélt:

- Nézze, maga holnapig akárhogy meg tud írni öt-hat oldalt, valami régi idõkbeli mese legyen, délután találkozunk Szebényivel...

- Szebényinek Bécsben lesz premierje holnapután.

De mi holnap találkozunk vele, komplett muzsika van nála, azt én garantálom, felmegyünk a Terebényi Ügynökséghez, az egészet eljátsszuk, elolvassuk... Maga õrült! Maga itt tönkremegy a kabaréban, és ezreket kereshetne! Terebényitõl okvetlenül lehozunk hatszáz pengõt, amibõl kettõ a magáé...

- És Szebényinek négy?

- Na, engedje meg, egy Szebényi! Egy világnév!

Dr. Halász olykor a legjelentéktelenebb pártfogoltjait fogalomszerûen névmás helyett számnévvel illette. Szebényi megérdemelte a számnevet, de õ éppen Szebényinek magyarázta elõzõleg, hogy: “Engedjen meg! Egy Lángos! Maga úgy látszik, nem tudja, ki az a Lángos?!”

Lángos azonban dühös volt aznap. Hóna alatt szokása szerint egy iratköteget tartott, melyet több év óta mint megfejthetetlen rejtvényt figyeltek ismerõsei. Lángos nem állt kötélnek. Mosolygott ugyan, derûs természete lévén, két vállával feljebb húzta kötegjét és felöltõjét, megvakarta kalapján keresztül a fejét, és azt mondta, összezárt öt ujját, amely jogászi múltját jelképezte, maga elé tartva:

- Nézze... Ha én már öt oldalt megírok, ez csak példa, mert nem írom meg, de tegyük fel, hogy megírom, akkor írhatok rá a Mûvész Dobogó számára egy tréfát, az kilencven, ha reprízben megy, és ott mindig repríz van, az száznyolcvan, ehhez vegye hozzá, hogy a turnén nyáron újra kilencven, és végül a Terebényi Ügynökség a mûkedvelõk után fizet újra százat... Hát nem bolondultam meg, hogy magának öt oldalon egy témát írjak, amiért Szebényi négyszázat kap, és én kettõt.

- Szebényi csak háromszázat kapna. Egy az enyém.

- Pláne - mondta Lángos, és mert állandóan cukorkákat tartott valamelyik felöltõzsebében, jókedvûen a szájába vett egy drazsét. - Azonban itt van Bányai úr, egészen új tehetség, remek darabot írt, és biztosan rávehetõ az üzletre... Apropó! Nem tudja, az igazgató elment az elsõ bejáraton? Mert azt mondta, hogy itt várjam, és negyven pengõt ígért.

Dr. Halász akkor már nem is foglalkozott tovább az üggyel, odament a falhoz, ahol Tulai a kicsapódó ajtóval lerögzítette Bányait, és ez nem bírt mozdulni. Az öltözõk légköre valami masszív lekvár, az ember sokszor úgy érzi, hogy úsznia kellene, úgy könnyebb volna a közlekedés.

- Ön az új csillag? - kérdezte dr. Halász, bizonyos fokig Sári könnyed dicséreteire emlékeztetve Bányait. - Délután említette magát valaki a Fészekben... Hallom, nagyon jó ez a kis darab. Csak vigyázzon, mert itt sokszor a legjobb darabot elrontják... Alázatos szolgája, igazgató úr!

Az igazgató félrevonult Lángossal, és azt mondta, hogy átnézte a kimutatásokat, de az írónak nem jár semmi. Lángos egyre szélesebb mosollyal csapkodta számoktól hemzsegõ noteszét, és végül mindketten felhevülve rohantak Ilucihoz, mert vagy õ tévedett, vagy Lángosnak nem jár semmi, illetve legfeljebb tizenöt pengõ.

Távolról halk zongorapityegés hallatszott, és most ketten voltak az üres folyosón, az újdonsült író és dr. Halász.

- Nézze, itt nem akarok sokat beszélni a dologról, nekem terveim vannak magával - szólt a kövér géniusz. - Budapesten nincs olyan író, aki ne tartozna valamelyik színpadi ügynökséghez.

- Ezt nem tudtam...

- Máris baj, hogy itt eljátsszák majd egy darabját - közölte aggódva. - Így bárki lelophatja, és magát nem védi senki. Tudja ön, hogy mi az a kopirájt?

- Tessék?... Már hallottam errõl... Mûvészi védjegy... izé... Nem?

- Nem. Több. A kopirájt az elsõ, biztos elõleg. Nagyon fontos.

- Ön elõleget ad?...

- Nekem nincs színpadi ügynökségem, én csak - két ujját összekulcsolta - mindegyikkel így vagyok. Tehát, ha én azt mondom, hogy ezt a Bányait ne hagyjuk így vadon kallódni, akkor Terebényi felkarolja magát. És elõleget is ad. Maga tehetséges embernek látszik. Nekem jó orrom van. Akar operettet írni?

- Még nem próbáltam.

- Akkor menni fog. Aki alaposan ért a librettóhoz, az általában sablont ír. Ma már unják az ilyen szakmunkát. Magunk között szólva, Szebényi is szívesebben dolgozna új, fiatal erõkkel, mint az ilyen töredezõ oroszlánkörmû Lángossal és hasonló szakmunkás írókkal. No de most legokosabb, ha bejön a nézõtérre. Látta már a mûsort?... Gyenge.

- Még nem, hiszen ma...

- Jöjjön a nézõtérre - mondta dr. Halász, és karon fogva viszi máris.

A bejárónál egy jegyszedõ elébük áll, de Bányai ciceronéja könnyedén legyint:

- Csak hagyja, Lukácsné... Bányai úr szerzõ. Darabját játsszák az új mûsorban.

És bemennek. Lukácsné szeretné dr. Halász illetékességét is firtatni, de valamiért úgy érzi, hogy nem lehet. Ez olyasmi, mint amikor az igazgató azt mondja morogva, hogy: “Kihez jár ide ez a Halász? Mégiscsak sok egy kicsit...” De nem történik semmi az ügyben.

Beülnek tehát az igazgatósági páholyba, és Bányai boldog. Értsük meg, itt nem potyajegyrõl van szó (olyat hozott már Gonda is, a strazzista, mert rokona van, aki súgónõ). Arról van szó, hogy õ idetartozik. A színházhoz!

Feltette a monokliját, és valami különleges szorongással vegyes boldogság feszítette belülrõl, amíg az emberek zsibongva elfoglalták helyeiket. Éppen vége volt a szünetnek.

A zsöllyecsapkodásba hosszú csengetés vegyült. A nézõtér halk moraja zsong Bányai körül. Kissé lehunyódott a szeme. Ez a benyomás elvesztette hangjelentõségét, és mintha valami illó, öldöklõen nagy intenzitású, kéjokozó méreggel telítené tüdejét, szívét, agyát, úgy lélegezte be rezdülõ orrán keresztül a zajt, a csengetést, a zsöllyecsapkodást és a leszálló félhomályt, midõn a nézõtér lámpáinak egy részét kioltják. Sûrûbb lesz a csapkodás, és nyújtottabban nyúlik a csengetés, majd a karmester felcsapja a zongorát...

Úgy ült ott, mint a szabó, akit felöltöztettek, és a szerájban várja a szultánt, és éppen õ gyógyítja meg a nagybeteg lányát, akit hetedhét országon túli nagy tudósok nem bírtak életre kelteni. Az õ kis tréfája majd itt életre kelti a királyleányt, és egy nagy szõnyegen ült a dr. Halász nevû Szellem társaságában, és repültek városok felett a királyleánnyal, és hegyes papucsok, turbánok, sõt sombrerók is látszottak a magasból, amely magasság a csillagokig fokozódott, midõn megszólalt a gong, a karmester elkezdte, hogy:

Becskereken, kecskereken
vár a babám, hetyke legyen -

és kijött négy görl tyúktaréjos sisakban és zsebkendõnyi kosztümben, és bár a rendezõ mindennap ordította, hogy “a szöveget hozzátok! egyszerre kezdjétek!”, azért nem lehet az egész kecskerekelésbõl sokat hallani, és mindegyik különös pillantást vet valahova a nézõtérre, habár a Német Böskét azért rúgta ki az igazgató, mert meghívott lovagjaiknak ne adjanak itt barátaik elõtt dicsfényt, hogy a színpadról egy pillantást vetnek feléjük, amiért olyan nagyszerû dolog görlökkel vacsorázni. De hát hiába...

Valparaiso megalakulása óta védekezik a por ellen, a város határán kezdõdõ sivatag ellen, és azért míg a világ világ lesz, elõbb eszi meg Valparaisót a sivatag, mint hogy elmúljék. Elõbb múlik el a színház a direktorával, gongjával, zongorájával, Lóránt népszerûségével, mint a görlök azon szokása, hogy a kecskereken szöveget agyonharapják, mivel a pasast keresik a nézõtéren szemükkel.

Rege! Banktisztviselõ a mennyországban! Tündérmese, hogy ezt a levegõt joggal szívja! Szerzõ! Író! A Fõvárosi Kabaré szerzõje! Ó, Istenem, ti ostoba kimutatások, bolond könyvkivonatok és szürke strazzák... Dr. Pártos Manó úr, az õ örökös hajszolásával, hogy aki nála nem azsúr, az tekintse magát halálraítéltnek. Mit számít itt dr. Pártos Manó úr?

Micsoda õrültség volt tõle, hogy ezt az egyéni kvalitást megélhetési szempontokból parlagon hevertette, egy bank íróasztala mögött! Azzal veszõdve, hogy felmondják-e a hitelt Bucsulai és Tucsulainak, vagy csak átadja a kimutatást, hogy a levelezõ felszólítsa õket.

Mindezt háromszáz nyomorúságos pengõért. Ha minden kabaréba csak két tréfát ír egy hónapban, fütyül a levelezõre is.

Közben a tündérek, a felhangosodó zongorára egymás vállát fogva, a nézõtérre mosolyogva, frivol domborúsággal eltáncolták a refrént, ami bejelentette, hogy egy tréfa következik, amely nem becskereki és nem kecskereki, csak Lángostól van, és tapsoljunk neki.

Nem mondom, egy-egy kéz lehullik a másik válláról, egy-egy láb a szénás helyett a szalmással lép ki, és sajnos ettõl mind a négyen röhögnek, amiért Tulai már tízszer megmondta nekik, hogy az egész bandát standapé kivágja. De ezek görlök. Egyáltalában nem látszik rajtuk a statáriális eljárástól való félelem, mert hiszen egzisztenciájuk nincs szorosan hozzáfûzve a színháznál élvezett két- vagy hárompengõs gázsijukhoz. Azon felül Tulai úgy van a kivágásukkal, mint amikor a kellékessel lakonikusan közli, hogy elhalasztják a premiert, mert ez, amit hozott, nem orvosi sterilizálógép, hanem egy pléh szivardoboz, amit elcsent a nagyatyjától, tehát nem lesz premier. Azért lesz premier.

A függöny mögött a betáncoló görlöket most is haját tépve fogadja Tulai, nem is hallgatja a lihegõ magyarázatot, amellyel Tusi a Nusira, Csucsi a Pruntyira tolja az egész nevetést, máris felmond nekik, és elküldi mindegyiket, még utánuk ordítva, hogy aki ki meri nyitni a száját az átjárótól az öltözõig, azt holnaptól kezdve egy spreiccel (színfalakat merevítõ léc) hullára veri. Ennek ellenére a nõk lihegve, kiáltozva berontanak az öltözõbe, és mindenki Zsófi nénit hívja, mert: “Meleg víz kell, gombostû kell, és a tréfa rövid lesz, és az a szájfesték az enyém, és holnaptól kezdve bezárom a fiókomat, nem tudok naponta új rúzst venni, nézd meg ezt a rúzst! Ez amerikai rúzs, ez nem lehet a tied!” - és az arra járó igazgató öklével négyszer ráüt az ajtóra, mire ugyanaz suttogásban folytatódik.

Közben Zsófi néni hozza a vizet, a biztosítótût, és mert: “jaj, segítsen itt a pántot összeszorítani”, hát összeszorítja. Zsófi néni havi jövedelme, ezt csak az emeleten a sztároknál mûködõ szabó tudja, egy sztárgázsinak felel meg. Mert õ hoz mosdóvizet, õ hoz biztosítótût, és fõleg õ hozza a leveleket, és ezek a lányok jószívûek és bolondok...

És most már majdnem rajtuk a csónakosruha, csak Pruntyi ordít, hogy “hová tettem az evezõmet?”, amikor Tulai teljesen fakóra vált arccal megjelenik: “Mi ez?! Hol vannak a lányok?!”

Vészes ordításnak beillõ kígyósziszegés kintrõl. Kalmár kétségbeesetten: “Tulai maga gazember! Hol vannak a lányok? Mért késik a konferansz!?...

A kabaré réme, amikor szünet áll be két szám között. Erre az esetre a zongorista ugyan elkezdi játszani, hogy “Hawaiiban szép a babám, ha kisüt a hold, és peng a gitár, valaki vár... talán rám...” A közönség azonban a karmestert mint koncertszámot enyhe morajló társalgással ignorálja. Hirtelen a karmester a “Hawaii-dal” közepén leüt egy akkordot, mert jönnek a görlök az evezõkkel. Utolsó pillanatban Pruntyi is visszaszerzi evezõjét Gáltól, aki azt titokban szokta használni, a “Szíverõsítõ” darabban, és ez csak most derült ki.

Gál, miközben a férfiöltözõben Szatmárival kártyázott, teljesen megfeledkezett arról, hogy az evezõt ilyenkor vissza kell adni. De ki gondol ilyesmire, amikor bejön a negyedik ász, és nagy lélegzettel maga elé húzza az egész kasszát. Nekik egy vicchez kellett az evezõ, és Zsófi néni, aki pedig nem áruló, húsz fillér napi átalányért kölcsönbe lopta neki a tréfához, amelyben így lépett be Gál: “Próbáljuk a dolgokat közös evezõre hozni.”

Hogy az ügybõl majdnem verekedés lett, annak az az oka, hogy Szatmári megsejtvén a négy ászt Gálnál, amikor Pruntyi természetesen visítva jött az evezõért, máris azt kiáltotta. “Én abbahagyom, én nem játszom!” Gál, mint egy õrült, nekivörösödve üvöltött: “Ha most abbahagyod, akkor többé ne lásd a családodat, ne legyen sikered, és bukjál meg a holnapi premieren.” Közben a lány elvitte az evezõt. És Szatmári Gál családjára megesküdött a parti után, hogy ne tudjon a színpadra lépni, ha még egyszer ebben az életben leül játszani Gállal. Gál arcán és vállrándításán meglátszott, hogy partnerének elvesztését elég higgadtsággal fogadja, de a négy ász elõnyét könyörtelenül beinkasszálta, halálosan felbosszantva az amúgy is dühös Szatmárit azzal, hogy a lapokat felmutatás helyett egyenként vágta ki az asztalra: “Ez egy!... No még egy... No még egyet... Ez már a negyedik...!”

Szatmári sápadtan ült, és dühös gyorsasággal kérdezte:

- Ki oszt? Gyerünk gyorsan, mert öltözni kell!

Ekkor érkezik az öltözõbe felhajtott gallérral, szakállal és bajusszal egy hindu a Nagyvárosi Színházból. Kapás liheg, és zsebkendõjét arcára és szakállára szorítja. Suttogva beszél, rekedt hangon:

- Gyerekek! Nagyon elhúzódott az elsõ felvonás, és vissza kell érnem a harmadikra. Tódor! Hol van Tódor?... Menjen fiam, a Kalmár úrhoz, hogy elõbb jöjjön a hajódarab, mert nekem vissza kell érni a harmadikra... Jaj...

Leroskad. Kicsit megvilágosítja a hindu arcbõrt, de a szakáll maradhat. Felöltõje alatt nadrágban és ingben van, erre felvesz egy kapitányi ruhát.

- Ma nem hozattál fröccsöt? - kérdezi szomszédját, Forrót, aki neglizsében festi magát, és mint kitûnõ “aláadó” közismert. Nyugodt ember. Õ mondja azt, amire Gál vagy Szatmári csodálkozva felel, és mindenki röhög. Közben raccsol, kicsit rázza a fejét, és vékony orrhangon beszél, és tabetikusan jár. Egyszóval alakít, ami az aláadó egyetlen elégtétele azonfelül, hogy mindig kifestve megy a színpadra, és a legapróbb dolgokkal is törõdik. Kapás, aki a Nagyvárosi Színházból pendlizik, rendszeresen iszik a fröccsébõl.

Jön Kalmár: De az ember a saját szavát sem hallja az ordítozástól, mert Gál csapkodja az asztalt, hogy ha egyszer el volt osztva a lap, akkor újra kell játszani a partit! Szatmári azon a véleményen van, hogy Gál osztott, tehát neki jár a két pengõ. Kalmár, a rendezõ, könyörgésre kulcsolt kezeit eléjük tartja: “Lent játszanak! Minden szó lehallatszik!”

Mondanom sem kell, ha minden szó lehallatszana, a színház mûködését már az ország összes hatóságai betiltották volna. De szerencsére nem hallatszik le sem az ordítás, amivel Szatmári kijelenti, hogy õ fütyül a két pengõre, mert nem azért szólt, sem az az üvöltés, amellyel Gál odadobja a lapot, hátat fordít, hogy legalább ne hencegjen Szatmári, és ne adja itt a nagyot, õ nem sajnálja a két pengõt, csak azt sajnálja, hogy eddig játszott Szatmárival, disznóság, hogy mindig beleköt, ha õ nyer. Kalmár könyörög. Kapás közben halkan magyarázza Kalmárnak:

- De aranyoskám, értsd meg, nem érek különben vissza a harmadik felvonásra... Késõn kezdtünk, mert nem tudták felállítani a díszletet... Tudod, hogy milyen ez a Patai... - halkan beszél, mert kíméli a torkát. - Azt mondja a házi fõpróbán - kísértetiesen utánozza az ismert rendezõt -, az az izé ottan nem jó, ki volt az a hülye, aki drapériát tett háttérbe!? Kulman! Holnapra vágjanak ki Reinhardt összes mûveibõl egy háromszögû díszletet... Maga hülye! Ne vitatkozzék! Háromszögû díszlet, sok címer, nagyon elegáns szín, az még befér a két fal közé a trónhoz... - Oldalt szólt Szatmárinak és Gálnak, akik kölcsönös sajnálkozásukat fejezik ki egymásnak, hogy eddig érintkeztek. - Drágaságaim, könyörgök... - súgja a torkát melengetve. - Szeretnék itt valamit a Kalmárral megbeszélni, szóval, a Gál - megsimogatja -, ez az angyal, ez elõbb jönne a bluette-tel, és kihagynánk a lányokat, és utána jönnék én.

Gál még a kártya hatása alatt áll:

- Én nem játszok két darabban egymás után! Nekem az operaparódia után pihennem kell. Mire Kapás elõveszi régi viccét, kedves trükkjét, és halk, síró, szemrehányó hangon rebegi:

- Ezt teszed te velem? Ezt velem teszed? - és újra megsimogatja Gált. - Majd még jön a kutyára a déri!

Déri Ede régi színházi uzsorás volt, Gál röhög, az ügy el van intézve, csak Szatmári kiabál még, és Kapás rebegi összetett kezekkel, hogy: “Gyerekek, szeressük egymást!”

Közben a lányok egy-egy hatszögletû kalapban, banderilloköpenyben újra megjelennek a függöny elõtt, és felhangzik az: “Ó, Sevilla, ó Sevilla, és Szahara, ezer sátor, következik a Szilágyi, mint dühös és bõsz torreádor!”

Bányai egészen elõrehajol a korláton. Most aztán látni és tanulni. Most majd látja, hogy kinek jobb a darabja. Annyi bizonyos, hogy ez laposan kezdõdik. A darabot Putai írta, Lángossal egyenrangú kabarészerzõ, de ez nem fontos, mert itt nem tudás, hanem érzék kell a dolgokhoz.

Közben Forró, az aláadó, a darab szerint báró Korpás, megkéri Szilágyi-Pecsenyét, hogy ha találkozik a feleségével, mondja, hogy õ egy torreádor, mert megígérte a feleségének, hogy egy igazi torreádort mutat neki. “Tudja a feleségem várta, hogy bemutassam a torreádort, de ez tegnap elutazott pendlizni Portugáliába, és tudja, ez egy olcsó születésnapi ajándék, ha én magának ötven frankot adok, és õ egy eleven torreádort végre szemtõl szembe láthat.”

Pecsenye dobbant, kinéz a nézõtérre, és azt mondja: “Carramba!”

Erre feltör az elsõ nagy nevetés. Pecsenye kettõt dobbant és még magasabb hangon azt mondja: “Carrambolina!”

Erre feltör a második nevetés. Foga között azt súgja az aláadónak: “Várjon, fiam, még nevetnek...”

Az aláadó türelmesen áll, a szerep szerinti lecsúszott báróból Szilágyi lakájává vedlik, mert fontos neki a turné, ahová õ Szilágyit elkíséri ezekkel a darabokkal, és addig vár, amíg egyetlen ember nevet.

Kalmár bágyadtan súgja a mellette álló igazgatónak: “Mit csináljak?... Én kibeszélhetem a tüdõmet, ezt a vacak, bukott mûsort akkor is elhúzza még egy félóráig”.

2.

Ez a mûsor ugyanis egy bukott mûsor volt. Még két hete sincs, hogy bemutatták, és holnap már az új mûsor bemutatója lesz. Ez tehát az utolsó elõadás, de milyen volt a premier? A kabaréban a premier közönsége dönt a mûsor sorsáról, az elfogadás vagy visszautasítás kérdésérõl. Hogy ez mitõl függ, azt még a legöregebb színházi emberek sem tudják megmondani. Érthetetlen, de így van. A közönség indolenciája határtalan, amikor visszautasít egy mûsort.

A színpadon mindenki még egyszer annyi grimaszt vág. Habos tortákat vágnak egymáshoz. Evezõket visznek be. A kártyás, cinikus alakok itt a szívüket teszik ki, és Gál egy pofontól igazi könnyeket sír, csak hogy nevessenek. És a közönség, mint egyetlen, százfejû vészbíróság, ül és legyezi magát, és mozgolódik, és a próbán még a legbiztosabbnak látszó poénok is itt mintegy vattára hullanak hangtalanul. Ez a Szilágyi egy szerencsés ember, valamit még kierõszakol, Gál az operaparódiában egy nõies tánccal még elõrenyomul a vad kézitusában a nevetésért, Bárány, a konferanszié már a második napon egy húsz év elõtti mûsorát vette elõ, mert szaglott már minden a bukástól, õ még elfoglal egy régi állást, amelyet nem vehetnek el tõle...

De a többi aztán! Holnap leveszik már a mûsorról a parasztdarabot, mert a közönség közül többen kimentek a büfébe.

Meghosszabbítják a szünetet. Helyette majd elõveszik a múlt mûsor egy nagy sikerû darabját. Elkeseredetten vádolják és védik egymást, hiába, minden hiába... A százfejû vészbíróság mozdulatlanul ül, könyörtelenül néznek a színpad felé, mintha ott egy kivégzés történne. És hiába mondja Kalmár a tangót Tanganyikának, hiába töri szinte szét Gál fejével az asztalt, minden hiába, sorra elvéreznek a csatában. A nevettetés bajnokai, ezek a cinikus kávéházi emberek könnyes szemmel és ökölbe szorított kézzel jönnek ki a színpadról, bár az örökké derûs igazgató megjegyzi, hogy: “Lehet, ma Skócia van.” Mennek fel újra öltözni, és csak ilyeneket mondanak: - Figyelted, az a pimasz, hogy köhögött az elsõ sorban? - A másik azt állítja, hogy õ megmondta elõre. A rendezõ ezt kacagva utasítja vissza. A verekedést Kapás közbelépése állítja meg: “Mit akartok? Bukás, az bukás!”

A közönség továbbra is mozdulatlanul ül, és Mocsolányi, a kupléénekes elmondja, hogy milyen a turista élete Budapesten. Bal kezének két ujját maga elé tartja, jobb kezének két ujját a nyakkendõjén, és a legnagyobb poentírozással énekli, hogy az idegenvezetõk déltájban eltûnnek, hiába hívják õket, és most egész széthúzza a száját, a szeme is kimered, a hangja orrhanggá alakul, ahogy jellemzi a helyzetet:

Vagy alusznak, vagy nem hallják,
Vagy talán nem is akarják...

Áll néma csend.

Légy szárnya se kint, se bent...

Illetve kint igen: “Mondtam, hogy a turistákat ki kell hagyni!... Hol van Bárány? Õ a tanúm!...”

A kupléénekes homlokán a halálverejték, két poentírozó ujját behúzza, elereszti a nyakkendõjét, és újabb poén felé evickél, amely úgy kezdõdik, hogy: “Kint lakom én Kispernyésen, és autóbusszal kijárok...”

Áll néma csend.

A jegyszedõnõ, aki az ajtóban áll, csendben félrehúzódik, mert a kuplé szerzõje lábujjhegyen kivonul. Odakint találkozik Lángossal, aki négy perccel elõbb bukott. A homályban áll. “Jön a Holland Kávéházba? Nem érdemes nézni. Tönkretesznek mindent... Egész másképp kell ezt csinálni.” Mire Lángos: “Jövök én is... Csak a Ticát várom... Tudja, mit csináltak az én tréfámból? A Gál egy büdös szót nem tud a szerepébõl, a Kapás pendlirõl érkezik, frakkban megy be, és azt mondják a poénnál, hogy: “Nem Gergõ kell a kisgyereknek, hanem Gergely... És minden a görgõre volt írva! Nem Gergõ, hanem görgõ...”

Bentrõl nevetés és taps hallatszik. “Ha Tica kijött, szóljon be értem” - mondja a kuplé szerzõje, és egy õrült idealista pislogó reménységével visszatér a nevetésre.

Mit tesz Isten? Azon a hülyeségen nevetnek, amit mindenki ki akart dobni a kupléból. Hogy a kupléénekes felteszi a turbánt, és azt mondja: “Magának Irak én egy levelet.”

Ha ezen nevetnek, az éppolyan vész, mint hogy az elõbbin hallgattak. De az énekes már fel-alá jár, kacsingat, és karlendítéseket végez, és énekli, hogy “a Váci utcán, Váci utcán”, de mire odaér, hogy elbúcsúzik a kisleánytól, ezzel az egyetlen magyar nótasorral: “Szüret után lesz az esküvõnk...”, már áll a néma csend. Valaki ropogtat egy bonbonzacskót, és a kupléénekes váratlanul erõszakot téve a zongoristán, elveszítve lelki egyensúlyát, az utolsó szakaszt kezdi...

“Kamerád! Ez volt a szóló!”

A kupléíró kimegy. És idegesen mondja Lángosnak:

“Ennyit öltözködik a Tica? Én megyek elõre.” Lángos magasabbra húzza az iratcsomóját a hóna alatt, és azt mondja: “Szerintem Skócia van. Mert én megmondtam a direktornak, hülyeség egy hétre premiert kihozni. Ma mindenki fáradt, holnap estére, meglátja, kialakul...”

Repkényi, aki még nem került sorra, a büfében eszik valamit, és nagyképû vigasztalással fordul kollégáihoz: “Meg fogja látni, ha Gál tudja a szerepét, és a közepébõl húznak valamit, az a darab megy.”

A két bukott összenéz. Ez azt hiszi, hogy õ nem bukik. Szeretnék, ha nem bukna, ha valami továbbvinné a mûsort, mert napidíjban számítják a honoráriumot. De kezdõdik Repkényi darabja.

- Én azt hiszem - mondja Repkényi -, hogy az én darabomtól kicsit bemelegszik a nézõtér. Az nagyon jó ott, amikor Poldi és Szatmári bemennek a szekrénybe, és Kalmár eljátszatja elõttük a nõvel meg a fiúval, hogy ártatlanok. Ott lesz röhögés.

Áll néma csend. Mármint a nézõtéren. És bent már hallani Poldi hangját: “Micsoda komfort ez egy ilyen szekrényben?” A kupléíró szeme felragyog: “Mégis várjuk meg Ticát.” És Lángossal bevonulnak. Repkényi, a szerzõ még kint marad egy kissé, és igen sápadt. Beleütközik az igazgatóba.

- Mit szól, milyen bukás? - mondja a padisah vidáman, mint mindent. - De ha elhúzzuk a mûsort a vásárig, nincs baj.

Repkényi már tudja, hogy baj van. Négy perc elmúlt, és odabenn nagy a csend.

- Mi megy? - kérdezi az igazgató.

- Semmi - feleli a szerzõ.

- Maguk itt a folyosón milyen jó vicceket tudnak - mondja vidáman, és menne, de a kupléénekes jön rohanva:

- Nem lehet, direktor úr! Nem lehet! Valami reprízt kell elõvenni...

- Ugyan, ne gyerekeskedjék! Ma Skócia van, ez holnap menni fog. Különben is harminc napra kifizettem. Majd leveszem az elsõ napon...

A vidám direktor, akinek mosolygós arca keménygallérjából úgy domborodott ki, mintha házsorai lennének, holott egy vasa sem volt, olykor egész különleges pénztári szempontokból nézte az elõadást.

Közben Repkényi nem megy be, csak egy kicsit kinyitja az ajtót, és megnyugtatóan int az õsz jegyszedõnõnek, hogy átmenetileg hagyják így a helyzetet. Közben Poldi kinéz a szekrénybõl, mialatt a nõ benn van a szobában, de nem látja õt, és azt súgja Kalmárnak: “Na mi lesz? Kiesznek a molyok...”

Poldi közkedvelt feje kivált egy nevetést. Repkényi belép a nézõtérre. Lángos kissé feljebb húzza hóna alatt a kézirathengert, és a kupléíró halkan odasúgja Repkényinek: “Alakul...”

Ebbõl egy szó sem igaz. Ez a leggazabb pimaszság. Most a nõ elmondja Kalmárnak, nem tudván, hogy két tanú van jelen, nem szereti a herceget, azért hagyta ott Hlavácsot, mert a szomszédban mindig sírtak a gyerekek. A szekrényben Hlavács kaparászik, Kalmár ijedten eléje áll...

Mért nem nevetnek ezen? Repkényi keze ökölbe szorul! Tíz évig nevettek ezen, és a következõ tíz évben is nevetni fognak, és mért pont ma nem, és még hússzor vagy harmincszor nem, és mért kell annak a dagadt csirkefogónak a második sorban elõvenni a szemüvegét és egy mûsort! A kövér emberek a bukott mûsor leggaládabb szörnyetegei.

- Na jöttök? - súgja be Tica Lángosnak, és mert rutinié, sejti, hogy még egy-két percig maradnak. Lángos és a kupléíró elindulnak lábhegyen, de még visszanéz mind a kettõ, és Hlavács kinyitja a szekrényt, és a háttal álló nõt egy fogassal akarja összezúzni...

Értéktelen moraj nevetés helyett, de most bemondja a nõ a nagy poént, Ruszkainé, az ismert komika: “Uram! Ha Edömér itt volna ebben a szekrényben, én naftalint hintenék rá, és megsiratnám!”

Áll néma csend.

Repkényi megkocogtatja a kupléíró vállát: “Jövök én is...”

Tica vigyorogva hátraszól: “Te csak maradj...”

- Mindig ízléstelen voltál, és az is maradsz! - mondja Repkényi dühében olyan hangosan, hogy a nézõtér feléje fordul, de nem pisszeg, mert ma történhet bármi, bukás van.

Bukás!

És a három szerzõ plusz Tica még hallja Gál urat, aki orrlikaiból szinte tüzet fúj, és ott áll a ruhatárfüggönynél:

- Elmentek? Szervusztok! Én is elmennék! Szerzõ urak!... Nekünk ezt itt harminc napig játszani kell.

Az örökké vidám filozófus Lángos egy bonbont tesz a szájába, feljebb húzza kissé irattekercsét, megvakarja nevetve a fejét:

- Mit akarsz? Te is elmehetsz. Mi itt vacsorázunk, a Hollandiában.

- Még viccelsz! Könnyû neked! És amellett az a pimasz nem tud egy szót a szerepébõl... Mert hiába mondja az ember a próbákon...

Repkényi, az összeférhetetlen:

- Mért nem állsz akkor ide, amikor siker van? Múlt hónapban nem láttalak itt?!

A dologból némi üvöltözés lesz, az igazgató rohan, hogy behallatszik a nézõtérre, és végül a szerzõk elmennek Ticával, és Gál utánuk kiabál: “Szóval a Hollandiában vagytok?”

Öltözõ!

Tódor, a szabó lehetõleg a szemközti kocsmában tartózkodik. Tulai, az ügyelõ az elõadás kezdete óta húsz évvel öregebbnek látszik. Tódor már tudja, hogy mi a szokás bukáskor, mindent odakészít, és pont, mikor elkezdenek vele ordítani, átmegy a kocsmába.

De hová menjen szegény Tulai?

Egyszer ordítanak vele, mert szünet volt, amíg beállították a kisasztalt. Erre idegességében hamarabb kötötte ki a függönyt, és az amúgy is bukott darabnál a színész és a szerzõ õrá fogja a bukást.

Csak a Kalifa, a fényes ábrázatú, piros ajkú, kövér Kalifa, az igazgató nyugodt változatlanul.

A bukás hangulata is csak egy napig tart. A legsürgõsebb átmeneti intézkedéseket megteszik, itt egy repríz, ott egy nota bene, itt egy szóló kissé felhígítja a visszautasított mûsort, és mire a varrodából ragyogó lila színben megérkeznek az átalakított hajóstiszti görluniformisok, addig már Gál és Szatmári régen alsóruháikban ülve, egymással szemben kártyáznak, Tulai ismét negyvenkét évesnek látszik, és Tódor, a szabó sem iszik meg négy fröccsnél többet, mert már nem kell átmennie az ordítozás elõl a kocsmába.

És már az új mûsor lendületében - amelynek összeállítása és próbái viharos gyorsasággal elkezdõdtek - Lángos, Repkényi és Tímár, a kupléíró ismét az öltözõfolyosón át közlekednek. Csak Bárány, a konferanszié rohan még mindig dühödten a szerájba, ahol a Kalifa a naptáron nézegeti a minden értelmes oknál fogva érthetetlenül elõjegyzett kifizetéseket. De mosolyog, mint szerelmese arcképére, és ugyanúgy mosolyog Bárányra, aki nagyokat fújva megjelenik:

- De most idefigyeljen! Most már becsületszavamra mondom magának, hogy elmúlt a packázás! Nekem ma is háromszázat küldtek fel! Nekem nyolcszázból háromszázat küldtek fel, és uram, ön szavára mondta, hogy hatszázat kapok. Hát úgy itt hagyom ezt a nyomorult bejzlit...

A Kalifa mosolyog. És Kalmár lihegve jön: “Bárány! Áll az elõadás!” De Bárány ezzel nem törõdik, és ezt valamilyen lakonikus formában Kalmárral is közli. Azután ismét a Kalifa felé fordul. “Utoljára mondom, ha holnapra nincs fenn nyolcszáz, de az egész nyolcszáz, érti? - És mutatóujjal Kalifa orra alatt cirkulál, amin a nagyúr mosolyogva eltûnõdik. - Ezt jól értse meg, uram! Ez olyan, hogy a fene fenét eszik, akkor se lépek fel, mert becsületszavamra, a disznóságnak is van határa!”

És dühödten fújva rohan a színpadra, és kilép, és összefogja maga mögött a függönyt, és vigyorog, és tapsolnak: “Mélyenszelt hölgysim suraim. Ha az ember manapság igazán egy jót akar röhögni...”

3.

De térjünk vissza Bányaihoz, aki éppen a népszerû mûvész konferálását hallgatja dr. Halász társaságában. Bányai bent ül a nagy, mesebeli fazékban, és sejtelme sincs, hogy ez az elérhetetlen fõkomikus, aki itt öt ujjával tartja vissza a nevetését, ha a közönség nevet, öt perc elõtt hogy s mint értekezett a Kalifával a legszentebb szentélyben, õ tudja, hogy ezek itt mind vidám emberek, szeretik egymást, és elõadás után talán köddé válnak másnapig, amíg itt újra megjelennek. És a konferanszié sokszor ránéz, amire dr. Halász azt mondja:

“Látja, már ismeri.” Holott Bányai - a konferáló Bárány szerint - hasonlít egy nemrég kivégzett rablógyilkosra.

És következett Csillag Sári, aki egy filmslágerre írt szöveget énekelt, kissé szcenírozva. Ez nem úgy értendõ, mintha a Kalifa külön díszletre vagy ilyesmire pénzt áldozna, hanem mert rövid, olykor téves fénykapcsolások után ibolyaszínû rivalda fogadta a mûvésznõt. És mert e város nagy része hódolt neki, ezt általában taps is jelezte. Ezt az öreg komikusok nem szerették, mert mégiscsak disznóság, hogy õk ebben a korban legfeljebb színiskolába jártak, vagy textilben dolgoztak, és ez máris tapsot kap, belépésre. Következik a Kalifa további befektetése a szcenírozott számhoz: Csillag Sári rágyújt egy cigarettára.

A Dunhill-öngyújtó Kapásé, aki mindig pendliben van két színház között, és mindennap azt mondja Sárinak, hogy: “Drágám, holnap veszek neked egy öngyújtót...” Azonban Sári nem veszi ezt célzásnak.

Kissé hátraesett vállal, kidüllesztett testtel rágyújt, bal szemöldökét felhúzza, és mély hangon így szól:

Kokain!

Most következik egy futam a zongorán. Szünet, mély szippantás, csípõre tett kézzel, lassú, ringó járással a bal oldali falhoz megy, és nekidõl. Rémülten hallja, hogy valaki ezt súgja: “Mûvésznõ, leesett az öve...” Az ideges karmester megismétli a futamot, és a mûvésznõ látja, hogy öve lelóg. Az emberiséget megvetõ, hanyag mozdulattal letépi magáról, és odadobja a rivaldára, majd elkezdi a számot:

Emberek, családok, erkölcsök roncsain
Asszonyok szerelmén, tépõ gondjain,
Csak kacag! Kacag! (Zongora elhallgat.)

Fél szemöldöke még magasabb, karjával int a közönség felé:

Kacag a kokain!

Egy futam, egy szippantás, de a cigaretta kialudt. És ebben a pillanatban észreveszi Bányait.

És felnéz!

Rá!

Egyenesen!

És ettõl Bányai ismét elszédül kissé, mert többen odanéznek a nézõtérrõl. És most már neki énekli Csillag Sári, egyenesen neki, hogy szétmart testek, vergõdõ lelkek, ma még fent, holnap már sztár, ünnepel a világ, dübörög a reklám, és kacag a kokain, és egy napon...

...A zongorista félálomban pityeg a felsõ billentyûkön... Csillag Sári teste megtörik, karjai lelógnak, hangja kántálva közli, hogy dübörgõ rotációsok, óriási hangszórók hirdetik egy új csillag nevét, míg a másik kórházi ágyán utolsót sóhajt, és... Itt felemelkedik, mintegy katonásan, és megrázva vadul a fejét, belekiáltja a nézõtérbe: “Kacag! Kacag!... A kokain!” És hirtelen meghajol. Haja elõreomlik.

Taps. Csillag Sári eldobja a kialudt cigarettát, valaki kinyúl, és behúzza az övet, Bányai tapsol, önfeledten. Dr. Halász buzdítja: “Micsoda mûvésznõ!” És a nõ hat meghajlása közül kettõt külön Bányai felé produkál. És hozzáfog a vidám dalhoz, hogy:

Minden finom kisleány
Flörtöl este hét után...

Itt már sokszor úgy mozgatja a két karját, mintha mozdonyt utánozna, sokat ígérõen a plafonra néz, kopog a sarkain, és...

Azt mondja Tulai Gálnak, aki már jön az operaparódiához: “Milyen szép...” Gál pallosát hóna alá fogja, bólogat sisakjával: “De milyen tehetségtelen! És hogy elhúzza az idõt. És mondja, Tulai, legalább az utolsó elõadáson nem állítanák bal oldalra az asztalt? Hadd legyen ma egy kis premier is. Hadd ne üssön fejbe Bihari, amikor behozza a kastélyt.”

Tulai helyretolja az asztalt, Csillag Sári bejön, kimegy, Gál a pallossal fenyegeti a háta mögött, mert ha csak egy ember tapsol, ez akkor is kimegy, és ma van egy ember, a Bányai, aki testtel, lélekkel, szívvel bódultan tapsol, és nem is sejti, hogy Gál már azt mondja Tulainak: “Azt a szerelmes jampecet elõadás után megvárom és agyonütöm!”

Végre Csillag Sári lihegve elfut, a függöny felmegy, és Gál rákezdhet a “Torreádor” dallamára, hogy:

A Rigoletto
Harcra készen áll...

- Mondja, Csillag Sári most elmegy? - kérdezi Bányai dr. Halásztól.

- Ki tudja azt elõre, hogy Csillag Sári mit fog csinálni? Már volt úgy, hogy itt aludt az öltözõben, mert mind a két bejárónál várták. Zsófi megágyazott neki.

- Mit gondol, illik most bemenni hozzá?

- Hozzá talán még bemehet, de a többi tíz nõ nem öltözik maga elõtt. Hiába, vannak úgynevezett hagyományok, amiket akkor is betartanak, ha semmi értelmük.

- Küldjek neki csokoládét?

- Azt semmi esetre se!

Dr. Halász haragban volt a büfésnõvel, mert ez egy kis reklámtáblát nem engedett kitenni. Ha kiteszi a reklámtáblát, úgy most Bányaival egy kiló zserbót vetet legalább. Dr. Halász megelégedetten nyel. Ezt a lovagias ügyét elintézte.

- Azért mégis lemennék, hogy ha esetleg elmenne...

Lemegy. Dr. Halász követi. Gál éppen azt énekeli a “Lohengrin” dallamára, hogy Carmennek fél ötre itt kellett volna lenni, közben felnéz, összenevetnek Biharival, mert tudják, hogy Csillag Sárihoz “új fiú” érkezett, aki vadul tapsol és korábban megy el. Kalmár, a fõrendezõ, aki az operaparódiában Colombinát alakítja, nõi ruhában, de bohócnak kifestve, úgy néz rájuk egy pillanatig, mint aki ölni készül, és egy másik pillantást vet a színfalak mögött alázatosan álló Csillag Sárira. És Gál röhögve énekli:

És vár a Baterfláj,
Már egy hónapja vár,
Hiába vár...

Bihari beleénekel: “Minden elsején egy részletre vár...”

Kalmár most elõrelép, dühös Csillag Sárira, dühös a két röhögõ kollégára, és énekel:

Kacagj, te hülye.

(A szövegben Bajazzo van, tehát ez a két kollégának szólt.)

És Bányai vár, és nem tudja, hogy bent négy színész gurul a röhögéstõl, és megáll az elõadás, amikor Gál újrakezdi, hogy “Vár a kis Baterfláj...”

Kalmár elhatározza, hogy egy életre szakít... Nem Csillag Sárival, hanem Gállal, aki már tûrhetetlen dolgokat enged meg magának. A könyörögve ácsorgó nõnek a színfalak mögé egy pillantást sem vet, de elkezdi a “Bajazzo” nagy csárdását:

Rakassa ki, rakassa, az utat kirakassa...

Bányai vár. Az igazgató elmegy mellette, olyan derûsen, mintha huszonöt pengõnél több jegyet árusított volna, mert pontosan annyit árusított, és tizenkét pengõ volt az elõvétel, és potyával együtt fél ház sincs, de a fényes ábrázatú Kalifa úgy megy el, mint aki végre egy igazán világraszóló produkciót hozott itt össze. Megveregeti Bányai vállát:

- Majd jöjjön le holnap a próbára. Nagyon bízom a darabjában, és szeretem, ha a szerzõ urak itt vannak a fõpróbán (amikor mindenki más a pokolba kívánja õket).

- Feltétlenül itt leszek, igazgató úr, és én is hiszem, hogy sikere lesz a darabnak.

- Én is hiszem. Csak sok egy kicsit ott a végén a matrózokkal...

És elmegy. Bányai darabjában nincsen egyetlen matróz sem. Az igazgató derûje mélységes szomorúságot okozott a szerzõ szívében. De csak egy pillanatig, mert már itt van Szatmári, aki szeret leereszkedni, mivel belülrõl egyre hihetetlenebb elõtte, hogy ennyire népszerû. És így szociális érzésével, továbbá a nagy mûvészek barátságos megnyilvánulásaival leereszkedik az ügyelõhöz, nézõkhöz, azoknak privát dolgairól beszélve, és természetesen az új szerzõkhöz, akikkel még nem voltak zord és kemény vitái.

- Adjisten, fiam! Maga az új szerzõ... Nem jön a Körút felé?

- De... Jövök... - És Csillag Sári öltözõje felé néz. De a nagy komikus vonzásának nem tud ellenállni... Majd visszaszalad...

És Halász?

Halász nagy ember. Mint probléma, máris eltûnt a közelbõl.

Õ a Szellem képviselõje. Õ már tisztában van azzal, hogy Szatmári népszerûségével nem vetekedhetik a sok csillogó ajánlat, amit a páholyban tett Bányainak, és amibõl az egy szót sem hallott.

Elindultak a Körút felé a nagy komikussal, aki most elemében van! Ez a fajtájú mélységes kispolgári tisztelet az õ eleme. Itt magnetikus hatással bír, ha karon fogja, ha az illetõnek megemlíti, hogy õ egyszerû asztalosinas volt, amikor feltûnt egy mûkedvelõ elõadáson, az egész nyájas bonhómia, amivel egy régi jó viccét elmondja, és kikérdezi a fiatalembert apjáról, anyjáról, foglalkozásáról.

- Látja, ez jó indulás... Azelõtt a kabaréírók között igen nagy urak is voltak. Csak bátran, öcsém!... És a fõ, hogy törõdjön a stílussal. Hiába!... Én ezt már sose fogom másképp csinálni... Pedig ha tudná, mennyi baj van magukkal, nem értik meg, hogy az ember kiáll a közönség elé, és sokszor egy icipici javítás vagy húzás...

Bányai ezt már nem hallja: “Magukkal!” Ennél a szónál ájult el lelkileg, amikor ismét általánosságban beszéltek róla és a többi kabarészerzõrõl. Õ már idetartozik! Õ már kettesben sétál a szeráj udvarán Seherezádéval, a szultán kedvencével, aki éppen szivarra gyújt.

Sõt feléje is nyújtja a tárcáját, bár alapjában véve szûkkeblû ember, de ne higgye a nép ilyennek, azért nagystílû áldozatokra is hajlandó. Gált, aki szivarozik, mondják, több hónapja nem kínálta már meg, és akkor is fogadásról volt szó.

- Köszönöm, nem dohányzom...

- Hát jöjjön be a holnapi fõpróbára... Mert tanulni kell, mindig tanulni! Ez ilyen pálya, öcsém! Én most például a kávéházban tanulni fogok - szólt, és elõhúzta egy percre a szerepét. - Tudja, az ilyen bridzsdolgok engem nem érdekelnek - tette hozzá kissé keserûen, mert eszébe jutott barátnõje, Tarnai Böske.

Elég sok pénzébe került ez a nõ, holott mindenféle álékszerekkel és csatokkal kereskedett a Belvárosban. Ezenfelül kissé kutyául bánt Szatmárival, mert vagy nem szerette, vagy így szerette; az biztos, hogy olykor napokig pokollá tette az életét, és Szatmárinak minden oka megvolt arra, hogy ne közeledjék dühös barátnõjéhez, hanem a szerepét tanulja, vagy polgártársainak hódolatát élvezze egy távoli asztalnál. Mert azért a jelenléte a kávéházban kötelezõ volt. Jaj lett volna, ha késik. De jaj volt akkor is, ha esetleg odamerészkedett nagy kedélyesen a különös barátnõhöz, aki tudta érzékeny pontját, és három rövid vállvonogatással lerángatta polgárok fölötti trónjáról. Még arra is képes volt, hogy másfél órán keresztül egy másik színház hasonlóan népszerû komikusáról áradozzék, amitõl Szatmári mindig kissé sápadt lett, és odavolt az egész estéje.

Bányai boldogan indul visszafelé a kávéháztól: “Na Isten vele, kedves öcsém...” - mindössze így búcsúztak egy kézfogással, és Bányai rohant... Mert ez a sietés inkább futólépésnek számított. A színház elõtt dr. Halászba ütközött, lihegve kérdezte:

- Elment?

- El. - Azt is mondhatta volna, hogy Kalmárral. És nagyon veszekedtek, tehát helyreállt a családi béke. De mindezt nem tette. Mert roppant éles meglátásával felfedezte, hogy Bányaiban különbözõ lehetõségek, százalékok és elhelyezhetõségek adódnak, ha a hóna alá nyúl, és Bányai éppen azon elvarázsolt stádiumban volt, amikor egy ember a szélrózsa minden irányában kitárja a hónalját, és bárki alányúlhat.

- Nézze, most az elsõ dolga eljönni velem Terebényihez. Én már beszéltem vele közben telefonon, és úgy informáltam magáról Böbét, hogy biztos lehet mindenben.

- Ez a Terebényi egy hölgy?

- Terebényi egy Alfréd. De a jobb keze Böbe, aki este eljár táncolni, sovány, magas, fekete jelenség, akinek maga most majd vesz egy fél kiló zserbót, beleteszi a névjegyét, és elküldi a lakására. Ezt én elõre jeleztem, és hozzátettem, hogy semmiképpen sem lehetett magát lebeszélni róla, azért õ magát nagyon leszidja majd, de másképpen nem megy.

- És...

- Ne fecsegjünk sokat. Halló, taxi! Amikor beültek, dr. Halász megjegyezte:

- A kiadás közös. Én huszonöt százalékot kapok.

- Mibõl?

- Az egészbõl. Majd meglátja, hogy ez mind nagyon fontos. Maga már félig elveszett ember volt, amikor rám talált. Gyerünk tehát Böbéhez, azután holnap délelõtt...

- Fõpróbám van - felelte dölyfösen, és másik zsebébe tette a kesztyûjét. Ez nem nagyképûség. Ez a való helyzet. Igenis, neki holnap fõpróbája van. Nem valószínû, hogy a bank orvosa ezt mint betegséget tudomásul veszi, ami helytelen. Torkig van a nagyképûekkel. Milyen más a színház!

Megigazította monokliját, és hátradõlt. Ebben a pillanatban megállt a taxi. Nem számított arra, hogy dr. Halász ilyen esetben, rövid lejáratú útra is taxit bérel.

Bementek a Pompadour Mulatóba. A hely ugyan eléggé fényûzõ volt, ha valaki mulatozásból kereste fel, de nyilván ilyesmirõl nem lesz szó.

Közép-európai idõszámítás szerint tizenegy óra volt, mikor megálltak egy asztalnál, és köröttük ibolyaszínû borongással úszott a tangó hangulata, halk ruhasuhogása, parfümje, füstje és cipõkoppanása...

- Várjon - súgta dr. Halász -, öt pengõbe kerül, ha leülünk.

- Leülünk - felelte egy gesztussal, amely dr. Halászt máris gyilkolta. Már ez a névtelen senki is bizonyos fokig mint szellemi lakáját kezeli, és egyszerûen ilyen rövid formában ellentmond? Dr. Halász takarékos volt és házias.

- Két feketét kérünk - szólt a pincérnek.

- Nekem konyakot hozzon - mondta Bányai, és megigazította a monokliját.

- Öt pengõ egy konyak - mormolta dr. Halász. Persze az ilyen cérnavékony, monoklis fiúk azt hiszik, hogy ilyen módon érvényesülhetnek.

- Hol van az a hölgy?

- Ott táncol... Nézze - és az állával mutatott -, az a szép, sovány, hosszú, fekete hölgy, aki ott táncol a világhírû filmíróval. Majd ha én odamegyek, és megszólítom, jöjjön maga is oda.

Késõbb, amikor a világhírû filmíró és Böbe, akit Böskének neveztek, és szép volt, mint egy világhírû filmszínésznõ, zsebkendõvel legyezve magát jött, dr. Halász, mint egy precíz párduc, lesbõl, villanásszerû lépéssel ott állt elõtte legszebb mosolyával.

Dr. Halász legszebb mosolya is sok kívánnivalót hagyott maga után. De behízelgõ volt, mintha minden pillanatban szerenádot kezdene.

Könnyed csodálkozással vette tudomásul Böbe a dolgokat, mialatt a világhírû filmíró egész egyszerûen biccentve dr. Halásznak, asztalukhoz távozott, ami némi csalódást keltett Bányaiban.

- Csak egy percem van, drága Halász - lihegte Böske, aki nagy sznob volt. - Idevárjuk az amerikai rendezõt, tudja, milyen fontos ügy ez nálunk...

- Csak bemutatom doktor Bányait - kissé kereste a kifejezést. - Színpadi szerzõ, és engem bízott meg, hogy összeköttetésbe kerüljön Terebényivel.

Csodálkozó, semmitmondó bólogatás, ami még jobban lehûtötte Bányait, majd mindössze ennyit mondott:

- Hiszen nálunk lesz úgyis elégszer... Gondolhatja... Most sietek, mert várunk valakit Amerikából, nagy kötés... Hát, majd legyen szerencsém.

És kezet nyújtott, és otthagyta mindkettõjüket.

- Most maga ad nekem egy írást - mondta dr. Halász a monoklistul kissé összeroppanó Bányainak -, hogy mindenbõl az enyém huszonöt százalék... A fontos, hogy megkapja a zserbót, és aztán majd lekötjük a maga kabarédarabjait, ha tud egy jó ötoldalas témát írni, az sem árt...

- Szégyellheti magát! - szólalt meg Bányai mögött egy hang.

Bányai meg sem fordult, és nyomban szégyellte magát. Tudta, hogy Csillag Sári áll mögötte. Dr. Halász azt is tudta, hogy ez esetben Kalmár nem volt hajlandó túltenni magát a Pólyakalifán. És valahol félúton Csillag Sári Kalmár iránti eredeti lényének hangsúlyával így szólt:

- Hát akkor...

Hogy mi volt az, ami ilyenkor következett, azt sosem lehetett sztereotíp módon meghatározni, és attól, hogyan fújja föl magát Kalmár, odáig, hogy megpukkadjon, egészen a különleges kiszólások és rövidítésekig mindenféle válogatott egyebek következtek. Mire Kalmár felelhetett volna, Csillag Sári már rohant taxiért, hogy az elvigye õt a Sanghai Grillbe, útközben azonban kikopogott, hogy vigye a Pompadourba.

Ott esetleg találkozhatik Terkával, aki a barátnõje volt. Amint belépett, megpillantotta Bányait, és rövid tûnõdés után rájött, hogy ez kicsoda: ez valamiféle új szerelem, író, akivel már délután is együtt voltak, és máris a vállára csapott Bányainak, a legmélyebb szemrehányás és legõszintébb elkeseredés hangján szólva:

- Szégyellheti magát!...

- Kérem... - védekezett Bányai naivan. - Szatmári elhívott...

- Jó, jó! Csak mentegesse magát! Látják, ilyenek maguk férfiak! - és Bányai sajnálta, mert úgy látszott, hogy sírva fakad. Kissé szipogott, és lehajtotta a fejét, de azután kissé mosolyogva hosszú pillái alól felnézett. - Szerencsére, én megtudtam, hová ment...

- Honnan?

- Még kérdezi?

Bányai már nem kérdezte, de még mindig nem tudta. Csak meghatotta õt ez a fényes szemû arc, aki õszintén örül most Bányainak, ilyen módon a hazugságai egész különös elemzést nyertek. Mondjuk, egy mûfelháborodásból kiindulva képes volt a legõszintébb meggyõzõdés drámai kitöréséig elmenni. Õ most komolyan örült Bányainak, mert Terka utálatos az utóbbi idõben, de hogy miért, azt éppúgy nem tudta, mint hogy miért örül Bányainak. A fiú valami roppant megnyugtató és kedves, finom mondatot akart elkezdeni, de Csillag Sári máris így szólt:

- Mennyi pénze van? Ugyanis, ha nincs sok pénze, akkor mehetünk innen egy olcsóbb helyre, mert ma éjjel inni akarok... - Miután nem felelt azonnal: - Szóval nincs sok pénze. Milyen jó, hogy itt találtam. A maga lényében van valami megnyugtató, és ma olyan ideges vagyok - mondta rezdülõ orrcimpákkal és igazán könnyes szemmel, hogy maga is meghökkent, tehát így folytatta: - Megint jelenetem volt az elvált férjemmel! Õ mindenáron vissza akar! Én mindenáron nem tudom, hogy mit akarok...

Közben Kalmár fájt neki. Kalmár, ez a gazember, akit bárcsak ne szeretne.

- Jöjjön a Csengery utcába, tudok egy olcsó vendéglõt... - mondta. - Nem baj, ha nincs pénze. Nálam van!

A sofõrnek kint odaszólt, mielõtt Bányai szólhatott volna:

- Oktogon!

Együtt ültek az autóban. Bányai nem mert szólni. Mit akar ez a nõ az Oktogonon?

Azt mondta, hogy a Csengery utcában tud egy helyet.

- Az Oktogonon sok kávéház van! - közölte röviden. - Nem akartam a sofõrnek sokat magyarázni. Figyelmeztetem - mondta erélyesen -, hogy ebbõl ne vonjon le semmiféle következtetést, semmiféle biztosat. Én se vonok le. Inni akarok, mert olyan... - és sírva fakadt -, olyan szerencsétlen vagyok a fõpróba miatt!...

Bányai ezen nagyon csodálkozott. Hogy miért ideges a fõpróba miatt?

Pedig csakugyan azért volt ideges. Mert egész délelõtt Kalmárral kell együtt lennie. Errõl eszébe jutott valami.

- Van revolvere?

- Minek?

- Azt kérdeztem, hogy van-e revolvere! Ne kérdezzen, hogy minek kell!

Mikor látta a férfi megrökönyödését, megint felmosolygott rá a hosszú szempillák alól, és azt mondta: - Maga persze azt hiszi, hogy én ideges vagyok. Megölnek ezek a ruhapróbák. Tudja, nemcsak a Fõvárosi kabaré van a világon, én pódiumon is szerepelek...

- Hiszen találkoztunk délután.

- Na és? Azt hiszi, elfelejtettem? - mintha zavarban lenne, játszadozott a retikül cipzárával. - Nekem most tulajdonképpen valakivel kellene lennem... De eszembe jutott ez a délután...

- Kicsoda az illetõ?

- Úrlovas - felelte habozás nélkül Sári, mert két év elõtt csakugyan udvarolt neki egy úrlovas, és ez most eszébe jutott. Hogy ilyen aprókat miért hazudott, mikor az úrlovas már régen távol volt, sõt már nem is volt úrlovas, mert elhízott, azt maga sem tudta. Szerinte egy ilyen Bányainak muszáj hazudni, mert különben mit mondjon az ember? Azt, hogy megdöglik Kalmárért, vagy azt, hogy délelõtt megveszi azt a bizonyos kalapot, vagy sok minden egyebet, amitõl

Csillag Sári fájó szívvel bolyongott az életen át, nem mondhatta neki, és ezért állandóan aprókat hazudott.

Azonban az Oktogonra értek, Bányai kifizette a taxit, és bementek egy nem éppen frekventált kávéházba. Mikor beléptek, Csillag Sári édes mosollyal mondta: - Látja, ezért nem akartam ott maradni a Pompadourban. Hogy magával egy kedves, csendes kis helyen legyek. Majd beülünk oda, abba a páholyba...

- Hiszen ott van Kalmár rendezõ úr és Gál úr.

Csillag Sári vállat vont, és lebiggyesztette a száját, mint akit ez a körülmény hidegen hagy:

- Nem szeretem a ripacsokat... - mondta, de hangos szervusszal köszönt Gálnak, és végül leültek abba a páholyba, amely Csillag Sárinak megfelelt:

Illetve. Megfelelt: ez tág fogalom. Csillag Sári leült, és keményen rászólt Bányaira:

- Azt akarja, hogy berekedjek?... Mit néz? Nincs letakarva a márványlap. Hozasson egy abroszt... Így nem tudok lekönyökölni. Egyáltalán, miért nem jön itt egy pincér?!

Különös összefüggés volt. Csillag Sári Kalmárt szerette, és abból valahogy úgy adódott, hogy egyszersmind Bányait kínoznia kell. Bányainak még a hangja is kissé vékony volt, és sûrûn használt kicsinyítõ képzõket, ami Csillag Sárit a legjobban idegesítette. Nem kétséges, hogy Bányait egy kicsit kínoznia kell ahhoz, hogy megenyhüljön Kalmártól.

Jött a pincér. A fiú nem szólt. Most már annyira összezavarodott benne a Csengery utca, a Pompadour, Csillag Sári sokféle, ötletszerû ellentmondása, hogy nem mert szólni. Pedig nyilvánvaló, hogy italt kell rendelni, hiszen ezért jöttek ide a Pompadourból. Csillag Sári a pincérhez fordult.

- Van Benediktiner?... Hozzon Benediktinert!...

Ez valami volt, amit az Oktogon képviselt, a Dunapart és a Csengery utca között.

- Maga persze engem ki tudja milyennek gondol... Apropó. Megígérte, hogy egyszer bemutat az édesanyjának.

- Õ nagyon egyszerû asszony - mondta Bányai, és kerülte a témát, mivel Birsics-õseit, akik talán joggal pirulhattak volna Bányaiért, most kellemetleneknek tartotta.

A második Benediktiner után Csillag Sári megint ideges lett a fõpróba miatt, és sírva fakadt. Bányait most már szerette kicsit: Szüksége volt ilyen sovány, vékony hangú egyénekre, akiket magával hurcol, akik a lóversenyre vitték, tolongtak a mozi pénztáránál, és általában Csillag Sári abszurditásaival szemben hindu zarándokok szelídségével viseltettek.

Bizonyos vonatkozásokban Sárinak Kalmár se képezett kivételt. Sõt. Viszont Bányai és a többi áldozatok, állandóan a hosszú szempillák hatása alatt, elhatározták, hogy ezt a leányt jó útra fogják téríteni.

Ezek a kísérletek Csillag Sári életének legunalmasabb epizódjai voltak. A legnagyobb hiba az volt, hogy Csillag Sári élete egyáltalán nem haladt rossz úton, de idõnként sikerült elhitetni vele, hogy milyen rossz.

Most egy futballista jelent meg Kalmárék asztalánál, akit inkább külalakja, mint képességei miatt Slózinak neveztek. Az egykor világhírû Schlosser Imre kvalitásai közül állítólag csak a hosszú fej és a mérsékelten egyenes láb tette õt megkülönböztetetté. Amint Kalmár nevetése felhangzott, és leültették maguk közé a Slózit, Csillag Sári nyomban rendkívül ideges lett a holnapi fõpróbára való tekintettel, és így szólt:

- Jöjjön velem! Szeretnék magával valahol teljesen kettesben lenni. Fizessen! Van nálam pénz.

Ez azt jelentette, hogy további dorbézolásokra fedezetet tart magánál. Távozáskor természetesen el kellett haladniuk az asztal mellett, amelynél a “ripacsoknak” nevezett kollégák ültek. De átsietett mellettük a ruhatárba. Itt egy rövid jelenet következett, amely úgy indult, hogy Sári azt mondta:

- Pardon! Egy pillanatra. Dolgom van...

És már bundában visszarobogott a ruhatárból. Az ilyen visszarobogások is jellemezték. És az is, hogy Bányai-szerû, buddhista lelkivilágú udvarlóit esetleg állva hagyta itt vagy ott a ruhatárban. Esetleg elköszönt tõlük késõbb egy újabb visszarobogással, és a legtündéribb mosolyával közölte, hogy itt kell maradnia, mert a tulajdonos iderendelte az egész családját a kedvéért, vagy mert megérkezett az unokafivére Csaszlauból... Oly mindegy volt neki, hogy mit mondott ilyenkor.

Most még csak odarobogott az asztalhoz, és rezdülõ orrcimpákkal megállt egy másodpercre, olyan módon nézegetve Kalmárt, mint egy ideges férfiszabó, aki mértéket vesz, de...

Közben kissé dobolt a retiküljén, és mert ezt a mozdulatot jól ismerték, többekben is meghûlt a vér. Azután röviden így szólt:

- Van számomra egy perc idõd?!

- Számodra mindig - mondta nyájasan Kalmár, és követte egy távoli páholyba.

- Nézd, én nem kérek tõled semmit. Te mész jobbra, én megyek balra, csak egyet kérek tõled: ne hagyj ma egyedül ilyen állapotban, és szeressél egy kicsit...

És ráborult Kalmár karjára, és sírt. Kalmár szokása szerint tehetetlen volt ilyenkor több okból.

Elõször, mert csakugyan szerette Csillag Sárit, amennyire ez Kalmárnál egyáltalán lehetséges volt.

Másodszor, lehet, hogy Csillag Sári egy percen belül gúnyos mosollyal így kiált, hogy “ezt nem vártam tõled”, és eltûnik:

Megjegyzem, Csillag Sári ezt a legkülönbözõbb dolgokra mondta. Egyszer valakit éjjel kettõkor felkeltett, hogy kísérje õt azonnal Genfbe, és az illetõ mondta, hogy gyermekei vannak, állása van, de Csillag Sári máris megvetõ orrcimpával mondta: “Kérem! Nem ezt vártam magától, de rendben van!”

- Mondd, mit akarsz tõlem egyáltalán? - kérdezte Kalmár.

- Tõled? Semmit! Vedd tudomásul, hogy Bányai Ferenc író menyasszonya vagyok. Ez abban a pillanatban jutott az eszébe, dühében.

Bányai ezalatt a ruhatárnak támaszkodott, kissé bágyadtan és szomorúan, mint egy megõrzésre hátrahagyott holmi.

- Ha te valakinek a menyasszonya vagy, akkor mért rendezed ezt a nagy bõgést? Itt a Pólyakalifáról van szó.

- Itt arról van szó, hogy szeretsz, vagy nem szeretsz? De már arról sincs szó. Bocsánat, Kalmár úr!

- Hová mész? - kérdezte Kalmár.

Csillag Sári lenézett a retiküljére, és végigsimította és elmosolyodott. Kalmár szerette ezt a mosolyát, de nem akkor, ha õt csapja be. Ugyanis, ha Csillag Sári lesütötte a szemét, mosolygott, és megsimította a retiküljét, csalt. Hihetetlenül kedves volt, de néhány alapos ismerõje elõtt szemaforként jelezte:

“Vigyázat, hazudok!”

- Várjál meg - mondta Kalmár, aki Csillag Sárival szemben, habár már számtalanszor megmondta neki, hogy hazug kutya, mégis érthetetlen okoknál fogva, ha kigyúlt a szemafor, és ezt jelezte, hogy “Vigyázat, hazudok!”, tehetetlen volt.

- Várj meg a klubban - mondta szinte dühösen.

- Itt várlak meg! - mondta Csillag Sári, felvonta fél vállát, és levonta fél száját.

- És a võlegényed a ruhatárban?

Csillag Sári óriási, csodálkozó szemeket meresztett, mint aki nem érti a kérdést:

- Azt elküldöm. Tudod, hogy unom.

Mielõtt Kalmár bármit tehetett volna, Csillag Sári legbájosabb arcával kisietett a ruhatárba, csípõit és vállait kissé ringatva és olyan mosollyal, mint aki nagy örömet szerez valakinek, felkeltette a fal mentén elszunnyadt “võlegényt”.

- Hát ide hallgasson, kedves Ödön...

- Ferenc vagyok...

- Akit én szeretek, azt mind Ödönnek hívom, mert volt egy kedves agaram, és arról nevezem el azokat, akiket szeretek. Képzelje, mi történt - fogalma sem volt még, hogy mi történt Bányai számára, ezt kitöltötte egy kedves mosollyal, mint aki várja, hogy Bányai eltalálja, közben lázasan dolgozott az agya, és már kezdett ideges lenni. Ha nem jut valami jó az eszébe, akkor egyszerûen elküldi. Egy ujjal hozzáért Bányai karjához, kissé lesütötte a szemét, ide-oda húzogatta azt az egy ujját, és azt mondta mosolyogva: - Itt van a direktor, és meg kell beszélni valahol a ruhákat. Tudja, holnap premier - és most szemafornézés és mosoly. Bányait ez fellelkesítette.

- Megvárhatom?

- Nézze, ez nem olyan ügy... És a világért se szeretném... Ugyanis - mondta a legkihívóbb mosolyával Bányainak, kit mélységesen szeretett volna lerázni -, ugyanis lehet, hogy két-három órát tart a megbeszélés... És utána... utána a klubba kell mennem...

- Ott megvárhatom?

- Igen! - mondta lelkes biztatással, ugyanis tisztában volt azzal, hogy a klubban egy óra múlva záróra lesz, és õ majd erre hivatkozhatik, ha esetleg hivatkoznia kell valamire Bányainál.

Bányai nem sokat értett a történtekbõl, de mint szófogadó võlegény, távozott.

Kalmár is fizetett, és Sárival elmentek. Taxiba ültek, ahogy itt általában mindenki mindig taxiba ült. Kalmár mindenféle komoly dolgokat mondott neki, hogy a szemaforral szemben megõrizze maradék méltóságát, közben a taxi az Országház térre ért, itt bementek egy harmadik helyiségbe, ahol brandyt ittak. Csillag Sári kijelentette Kalmárnak, hogy szereti a brandyt. Továbbá szereti a helyiséget.

És ittak brandyt és még brandyt, és hallgattak egy dizõzt, kitûnõen érezték magukat mindaddig, amíg a Pólyakalifán annyira össze nem vesztek, hogy Csillag Sári kijelentette, hogy most már véglegesen, örökre szakít Kalmárral, és kiabálva, sírva egy taxin elrobogott.

 

Negyedik fejezet

Csali baba és a negyven napló

1.

Bányai a klub elõtt állt és tûnõdött. Bement a klubba. Elõször közölték vele, hogy csak tagok, azok hozzátartozói vagy vendégei látogathatják a helyiségeket. Erre megkérdezte, hogy itt van-e dr. Halász. Azt mondták, természetesen.

És természetes, hogy jött dr. Halász!

- Csakhogy látom! - kiáltotta. - Kifizettem a két feketét, azt holnap elszámoljuk. - S miközben mentek fel a lépcsõn, valami írást vett Bányaitól, amely szerint valamiféle rejtélyes vidéki mûkedveléssel egybekötött haszon bevétele esetén dr. Halásznak jár húsz százalék, és ez irányban megbízza...

Mire aláírta, valahogy besodródott a játékszobába, és itt Halász megmutatta neki az asztalnál Terebényit, egy szemüveges, kopasz, alacsony, finom arcú embert, aki römizett.

- Hat órától kezdve römizik - oktatta Bányait dr. Halász. - Ezért ha valaha dolga lesz fönt, jegyezze meg, hogy öt óra után inkább menjen el, mert ha elhúzzák az idõt a römipartijától, azt nem szereti.

Terebényi asztalánál kibicelt az operettszerzõ, akinek valamilyen ügye volt dr. Halásszal, és ezért az asztal közelében álltak mind a hárman. És ekkor fedezte fel Bányai a Nagyvezírt.

Egy váratlan, rendkívül nyugodt lendülettel, de voltaképpen véghetetlenül izgatottan, könnyedén odaállt kibicelni. Mi lehet? Végre is ez egy klub, és õ író. E nyugodt lendületnek köszönhette, hogy az ismert operettíró felnézett rá, és dr. Halász bemutatta õket egymásnak.

Õ pedig nézte saját bankjának ismeretlen szellemóriását, amint íráshoz szokott, puha, fehér kezével jegyzi és jelzi a játszmák eredményeit, bizonyos passzióval és gondos figyelemmel.

És Bányai hallhatta, hogy a finom kezû vezérigazgatóját minden üres fecsegés csak bosszantja, és állandóan így szól: “Na ki oszt?! Beszélgetünk vagy játszunk?!” És lapjait a gusztálás nevû kezelési módon lehetõleg a legszûkebbre nyitotta ki, hogy csak egy-egy csücsköt obszerválhat ott örökké nyugtalan, ide-oda járó pillantásával, amelyhez egy mosolyt applikált, és idõnként igazgyönggyel díszített arany nyakkendõjét babrálta, hogy kártyaizgalmát leplezze.

Roppant szeretett nyerni.

Mennél többet nyert, annál kedvesebb volt partnereihez, és eme gesztusában, továbbá nyakkendõtûjén játszadozó ujjain, egész lénye kifejezõdött.

Nyerni!

Terebényit váratlanul a telefonhoz hívták, ugyanis Böske rásózta a filmíró egy régi regényét a Budapesten járó amerikai rendezõre, és sürgõsnek látszott, hogy megjelenjék Terebényi a Pompadourban.

Terebényi siralmasan igazgatta a cvikkerét a telefonnál.

- De drágám, ez az egész ügy már perfekt... Nem lehetne nélkülem?

- Nem! Ide kell jönnie az igazgató úrnak, mert azt állítja ez az amerikai, hogy mi valami hasonló témájú filmet adtunk el öt év elõtt Németországnak.

- No de ez nem igaz!

- Sajnos igaz.

- Annyira hasonlít?

- Ugyanazt adtuk el. Hát legyen szíves és tisztázza az ügyet, mert ez az amerikai csak magának hisz... Különben is, a filmíróval még nem számoltunk el, és most majd esetleg lármázik...

Mit volt mit tenni? Ez nem tartozik történetünkre. Az öt év elõtti német filmeladás és az idei amerikai vétel legfeljebb annyiban tartozhat regényünkre, hogy az igazgató szomorú volt, mert abba kellett hagyni a römit.

De mialatt beszélt, ez csodálatos dolog, a legszentebb szentélyek varázslatos vezérigazgatója Bányai felé fordult:

- Doktor Lakatos Imre... - kézfogás, Bányai hebeg.

- Vegye fel Terebényi lapját, amíg telefonál. Nem lehet így játszani. Ha telefonálnak és beszélgetnek, inkább számoljunk le. Egyelõre vegye fel a lapot, kedves Brankovics úr...

- Bányai... - helyesbít szerényen, és végigfut rajta a hideg, mert dr. Halász egész ízléstelenül, hangosan így szól a legtitokzatosabb Lakatos Imréhez, hogy: - A kitûnõ író!

- Igen? - szól a nagyember, kinek hosszú szakálla van, és bankkörökben az a vélemény róla, hogy övig érõ szakálla lesz, mire határozott választ ad valamire. - Úgy? Ez nagyon érdekes, szóval, író... Azt tudja, hogy kopogásnál nem kell kivárni egy kört?

A szenzáció mindössze ennyire hatott rá, és fél szemét összehúzva, szivarfüstjén át elkezdte a lapjait gusztálni.

Most jön Terebényi. Látja, hogy helyén a fiú játszik! Nagyszerû! Taxi oda, taxi vissza, és egy óráig még kiegyenlítheti a differenciát, mert vesztésben volt.

- Terebényi vagyok:... Kedves öcsém, játsszon helyettem, amíg visszatérek!

Bányai úgy érzi, hogy dr. Halászt le kell szúrnia, mivel ez így szól:

- Bányai úr színpadi szerzõ, és igazgató úrnál már lekötöm holnap:

- Igen? - mondja közömbösen, és körülnéz, amíg egy lakájt talál. - Kiskocsit...

És elmegy.

- Maga milyen színpadi szerzõ? - kérdezi Lakatos Imre, mert látja, hogy ha sorra kerül, römi, és ilyenkor szeret valami közömböset beszélni, nehogy elõtte kopogjon valaki, miután leolvassa arcáról a türelmetlenséget.

- Én, hogy úgy mondjam... - feleli Bányai. - Egy kabarédarabbal...

- Römi vagyok! Most nézzen ide! Az elõbb behúztam ide a kvartba egy hetest, és most jött a káró ász. Hát mit szól ehhez?

Kirakja a lapjait, és Bányainak már nem érdemes folytatnia az ügyet.

Éjfél után egy óráig összesen hétszáz pengõt veszített és Terebényi nem jött vissza.

Mit tehetett Bányai? Miután már Clizmát szívott, és Chartreuse-t ivott? Miután a világhírû operettíró melléje ült kibicelni?

Itt ugyanis az érdek fogalma nem logikus. Az érdek az olyan, hogy üljünk melléje, mert külföldi cigarettát szív, és Chartreuse-t iszik, holott tegnap a kutya sem ismerte, és ma csak ez a kutya dr. Halász ismeri. Ez a dr. Halász biztosan titkolja, hogy miféle világhírû ügyekkel áll összefüggésben ez a Bányavári. Tehát üljünk melléje. Mert mit lehet tudni?

Mit tehet ilyenkor Bányai? Hanyag gesztussal átnyújt három turistacsekket hétszáz pengõ értékben. Ezt Lakatos átveszi, hiszen bankigazgató. Ezzel történetünk újabb fordulatot vett, mert hõsünk déli tizenkettõkor elindult a közgazdaság prózai tündérországából a mesés, titokzatos, fülledt Indiába egy alig használt, intakt élettel, és menetrend szerint éjjel egy órakor hétszáz pengõt sikkasztott.

2.

Csali Babához úgy került fel, hogy váratlanul ismét megjelent a Szellem. Természetesen dr. Halász. Határozottan kísérteties egyéniség volt, amikor víziószerûen feltûnt most a klub elõtt, éjszaka, és egyszer csak ismét ott állt Bányai Ferenc mellett mozdulatlanul egy Szellemhez mérten stílszerûtlen lompossággal, kövéren és álmatagon, e különleges Piladésze újdonsült mûvészeknek és meghitt barátja titokzatos százalékrészesedéseknek.

- Elkészült?

- Tessék? - kérdezte az író (hivatalnok, võlegény, sikkasztó stb.). Nem ismerte a tündérországi tájkifejezéseket.

- Úgy értem - definiálta dr. Halász -, hogy nincs egy vasa sem bizonyára. Nem tesz semmit. Kedvezõ állapot ifjú íróknál, merész felívelésekhez. Holnap Terebényitõl újítunk. - Nem várta a kérdést, hanem máris definiált. - Újítani annyit tesz, hogy az ember ismét pénzhez jut. Az újítás lényegéhez tartozik, hogy olykor sikerül, sûrûn nem. Most mi a szándéka?

- Fáradt vagyok...

- Én is. Tehát pálinkát fogunk inni.

- Nem volna jobb hazamenni?

- Lebeszélem. Üzleti érdeke, hogy pálinkát igyunk. Meg kell ismernie néhány nevezetes embert. Jöjjön a Tulipán Sörözõbe, ott mindenki együtt van záróra után, mert az emberek ilyenkor fáradtak, és pálinkát kell inniuk. Adok magának húsz pengõ a contót, és a többivel ne törõdjön...

Bányai átvette a húsz pengõt, és fagypont alá csökkent ellenállásának gépies, szinte alvajáró állapotában követte az elhízott dzsint, hogy pálinkát igyanak, mivel fáradtak voltak.

A bankszakmában ilyen eljárás, kimerültség esetén, ismeretlen. Új hivatása azonban nem szakma, hanem bolyongás a napkeleti mesék csodálatos birodalmában. Itt gyanútlan fiatalembereket eljegyeznek, itt gorombáskodnak vagy csókolóznak, és alkoholba fojtják a fáradtságot.

Továbbá sûrûn közlekednek taxin.

Mintha évek óta sürgõs és fontos dolguk volna, csak éppen nem tudják, hol. Mindenesetre sietnek, mert egyik taxiút közben esetleg kiderül.

3.

Megérkezett a tömött, lármás, füstös Tulipán Sörözõbe. Letelepedtek egy üres asztalhoz, és dr. Halász viharos sebességgel tájékoztatta Bányait a jelen levõ szaktekintélyekrõl.

- A színházak legfõbb urai a pénzemberek - oktatta dr. Halász az újdonsült írót.

- Nem Málnásié a színház?

- Természetes, hogy az övé. Ezért õ ott nulla. Akinek színháza van, az nem sokat számít az intézmény vezetésében, mert a színházhoz pénz, sok pénz kell.

Tehát mindig akad valaki, aki nem a színházzal foglalkozik, ergo pénze van.

- De mégiscsak Málnási az igazgató... - jegyezte meg ismét bátortalanul, de a Szellem csak legyintett, mint annyian, ha Málnásiról volt szó.

- Mondtam már magának, hogy õ a színigazgató, tehát nem számít. Elmondom magának a kabaré különleges hierarchiáját - és bal mutatóujjával jobb keze hüvelykéhez ért: - Az elsõ személy, grata persona, akitõl minden függ, Fuksz néni, a házivarrónõ...

- Tessék?

- Fuksz néni. A lánya révén, mert ez Amerikába vándorolt, és férjhez ment Prezényi mérnökhöz. Prezényi mérnök a háztulajdonos fia, és így a háztulajdonos már több alkalommal Fuksz néni közbenjárására kegyelmezett meg Málnásinak, elõször a mohácsi mûvészidõkben. Ez a vészes konzorcium fél évig tartott, és mohácsinak azért nevezik, mert 1526 pengõ volt a legjobb heti átlag. Közvetlenül Fuksz néni után - mutatóujjával most a másik mutatóujjához bökött - következik... izé... Csillag Sári... Ezt nem részletezem... - krákogott, csavargatta a nyakát gallérjában. - Magam sem tudom... biztosan... de tény.

Bányai kissé elsápadt belülrõl. A “menyasszonya” ilyen titokzatos faktor a színháznál, és... és õ nem tudja. Csak nem féltékeny? Lehet álmatlanság is. Illetve álmosság. Mindenesetre rossz érzés, hogy nyelni kell tõle, és egy mély lélegzet sem könnyít a nyomáson.

- És csak utánuk jön Málnási? - kérdezte rekedten.

- Hol jár még Málnási! - felelte elnézõ mosollyal e naivitás felett dr. Halász. - Harmadsorban következik Dutzler, a kellékes, aki négyezer pengõ készpénzzel és kétezer pengõ kellékkölcsöndíjjal úszik Málnási után, és mit kaphat törlesztésül mást, mint azt, hogy a mûvészi vezetésbe állandóan belebeszélhet. Tavaly levetetett egy darabot a mûsorról, mert sértette a magánéletét. Valami hasonló történt vele fiatalkorában, mint amirõl a darab szólt. - Most a gyûrûsujjára bökött, és ezzel már a negyedik ujját tartotta jelentõsen Bányai orra elé: - De nyomban utána, mellékesen talán a többiek felett is olykor, Kerényi Terka következik.

- De hiszen nem is tag.

- A Fuksz néni és a Dutzler tán azok? Kerényi Terka hatalma idényszerû jelleggel bír. Rendkívül megnövekszik, mikor a Nagyember fordul hozzá tanácsért. De úgyis elég hatalmas, ha kezdeményez és felkeresi a Nagyembert, egy halaszthatatlan intrika ügyében. Ez úgy történik, hogy elhívja vacsorázni, szórakoztatja - és sóhajtva közbeszúr egy nota benét -, mivel, sajnos, igen jópofa, és ez mindnyájunk átka; szóval vacsora után, a kellemes jó hangulatban, egy pontosan irányzott viccel leterít valakit.

- És kicsoda a Nagyember?

- Ezt maga nem tudja? A Nagyember, aki egyáltalán nem számít, de minden tõle függ. Nem számít, mert sejtelme sincs a színházról, és tõle függ minden, mert dúsgazdag felnõtt- és babakelengye nagykereskedõ, és korlátozott mértékig ugyan, de végszükség esetében Málnási mögött áll pénzügyileg. Most még következik az ötödik tényezõ, akivel jóba kell lenni, mert Málnásit bizonyos vonatkozásban irányíthatja, ez Rézovics Alfréd kárpitos és díszítõ, aki a ruhatárt és a büfét bérli, továbbá nyolcezer pengõ óvadékkal gyászolja vaksorsát, amiért Málnásival megismerkedett. És most esetleg Málnási következik, de ez nem biztos, miután annyi embernek tartozik, és annyira kedélyes, hogy készpénzfizetésen kívül minden kérést teljesít.

Bányainak fájdalmas szikra röppent fel az agyában.

- Csillag Sári is... a Nagy... a Nagyemberre van... befolyással?

- Mit tetszik?... No igen... A Nagyember feltétlen hódolója Csillag Sári mûvészetének, de... ez hófehér romantika.

Elakadt. Búsan nézték egymást. A kövér dr. Halász és a sovány, cinegefejû Bányai, író, võlegény, dezignált fegyenc és elvarázsolt bankhivatalnok. Ki lenne olyan naiv, hogy egy felnõtt- és babakelengye nagykereskedõ hófehér, regényes hódolatában higgyen? Ez még Bányai tájékozatlanságát is meghaladó, gyerekes feltevés lenne.

Most Bányai mögül finom illatszerfuvallat érkezett, selyemsuhogás kíséretében és az elegáns Kerényi Terka karperecektõl zörgõ csuklója közvetlen a füle mellett leereszkedett, és egy apró, formás, kemény kéz nehezült az író vállára.

- Mondja, maga szélhámos... - szólt gorombán, de nevetésbe vibráló hangon dr. Halászhoz.

Bányai vállára támaszkodva!

Egy hatalmas rókafarok is megcirógatta a fiú arcát, a mûvésznõ válláról csüngve.

- Csókolom kezeit, mûvésznõ - szólt felugorva dr. Halász, és megcsókolta a feléje nyújtott kacsót.

- Miért nem jött fel a kottákért? Maga mindig dumál, dumál, azután sehol semmi!... Menjen odább, engedjen leülni. - Bányai, félig kiszorítva, odább húzódott az energikusan helyet foglaló Kerényi Terka ellenállást nem tûrõ vonulatától, és kissé káprázott a szeme, ahogy a mûvésznõ briliánsoktól dús ujjai szájához vitték a cigarettát, és amúgy is gömbölyû arca felfújódott a beszívott füsttõl. - Holnap délben jöjjön fel, kaphat ebédet is, és vigye el a kottákat... Ki ez a fiatalember?

Kerényi Terka köpcös volt, középtermetû, markáns hangon beszélt, nagyokat nevetett, és ami a szívén, az a száján. Pályája kezdetén, vagy huszonöt év elõtt (egyesek szerint harmincöt is lehetett az évek száma), mint jónevû szubrett szerepelt. Azután elhízott, és most már csak kisebb szerepekben jelenik meg olykor a közönség elõtt. A szeme sarkában néhány finom ránc jelezte, hogy Kerényi Terka, az okosságáról, humoráról, bölcsességérõl ismert komika felett már elmúlt a “bolondos idõ”. Az a bizonyos “bolondos idõ”, amikor Kerényi Terka nevével kapcsolatban a szelídebb és botrányosabb szerelmi ügyek az egész fõvárost izgalomban tartották.

Hogy nem süllyedt vissza a letört mûvésznõk alkonyának magányos, sivár Hadészébe, azt már nem a barátainak, hanem barátnõinek köszönhette.

Kerényi Terka az ország ismertebb mûvésznõinek kedvelt barátnõje volt. Következõ közismert tulajdonságai miatt:

1. Isteni pofa.

2. Okosabb, mint az összes “okosok” együttvéve.

3. Boszorkány, aki mindenkirõl mindent tud (színésznõk életkorát, elõre látható szakítást, kezdõdõ szívügyeket, darabok bruttó bevételét stb.).

4. Utoljára, de nem utolsó-, hanem legelsõsorban, jaj annak, akire megharagszik, és elkezd az illetõrõl jó “bemondásokat” terjeszteni.

A jó “bemondás” ciánkálija rettegett fegyver az olyan markánsan szellemes nõ birtokában, mint Kerényi Terka. Hagyján, ha azt mondják egy mûvésznõre, hogy öreg, nem baj, ha dühösen szidják, hogy rossz a szerepében, de végzetes egy szellemes szójáték, amit felkap a város. Ezt nevezik “bemondás”-nak. Egy eszpresszóasztaltól indul el útjára. És a klubokban, kávéházakban, kulisszák mögött két hétig röhögnek rajta. Egyszer Szerémi Melittáról, a csodálatos operettcsalogányról azt mondta, hogy õ a magyar Abnorma Shearer. És nyomban röhögött is hozzá harsány, mély hangján, hogy a szemei szinte eltûntek teljesen, mert így szokott nevetni. A primadonna három hétig nem ment az utcára, és visszavonult a társasélettõl.

Azután: állítólag Kerényi Terkának sok pénze van. Az bizonyos, hogy gyûrûkben, karkötõkben, brossokban megnyilvánuló szertelen ékszerimádata, valamint gyönyörû róka- és egyéb szõrmegyûjteménye alátámasztja ezt a vélelmet. Állandóan “pöfékeli” a cigarettákat. Így nevezik azt a dohányzási módot, mikor valaki beszívja és kifújja a füstöt, anélkül, hogy egyetlen szippantást is leszívna a tüdejére. Így, váratlan kacagásaival együtt, felfújódó arcából némi füst robban ki. Hogy külön detonáció jelleget adjon amúgy is explóziószerûen harsány jókedvének.

Ki nevezte el Csali Babának? Rejtély. A szerzõséget mindenki tagadja. Mindenki tudja, hogy jaj lenne az illetõnek Kerényi Terka rosszindulatú humora következtében. A sötétben rejtõzõ tettes azonban e jól irányzott mondással, sok áldozat vérbosszújaképpen, elsõrangúan szíven döfte Kerényi Terka hiúságát.

Csali Baba!

Külsõ ember nem érthette. Bennfentesek valamennyien tudták, hogy mirõl van szó. Csali Baba negyven napló tulajdonosa. E negyven napló minden oldala megható és ábrándos feljegyzés szerelmeirõl. Hogy írói géniuszát a mûvésznõ miért kvart alakú, százlapos, hitelesíthetõ, perforált és fóliabeosztással ellátott, úgynevezett pénztári naplókba írta, erre éppoly kevéssé lehet felelni, mint arra, hogy miért kedvelte Leonardo da Vinci a beborult ég szürkés megvilágítását, amikor megszállta az ihlet és ecsetjéhez nyúlt. Miért szerette Balzac, ha szobájának klastromcellaszerû környezetében, egyesek szerint barátcsuhában, dolgozhatott, vagy hogy ne is említsük

Schillert, az unalomig ismert rohadtalma-illat nemtõjével. Ki tudja elemezni egy mûvészlélek különleges követelményeit az alkotás szent ihletéhez? Kerényi Terka szerelmes történeteit ezen merkantil hangulatú “Napló” címkéjû könyvekben álmodozta röviden és tömör stílusban, úgyhogy mindössze negyven darab százlapos könyvben leírhatta legjelentõsebb szerelmeit.

Hogy a kevésbé jelentõs szerelmeivel együtt hány kötetet tennének ki Kerényi Terka összes mûvei, ezt a klubban egy hivatásos biztosítási matematikus megkísérelte kiszámítani, (de úgy mondják) befejezetlen maradt a valószínûségszámítás, mivel a mûvészklubban senkinél sem volt logaritmustábla, hogy megfelelõ botrányra emeljék a negyven napló tartalmát.

Az igazi, önzetlen, mûvészi alkotás idõvel elnyeri jutalmát. Kerényi Terka negyven naplója állítólag nagymértékben hozzájárul gondtalan életéhez. Egészen komolytalan vagy legalábbis hajdan kevésbé komoly kiválóságai az ország társadalmi életének sosem mulasztották el Kerényi Terka úri diszkrécióját honorálni, amennyiben megjelent náluk a mûvésznõ, és súlyos gondjai felõl panaszkodott.

Mindezt dr. Halász már dióhéjban vázolta Bányai Ferenc írónak a sörözõbe való megérkezésük után, abból az alkalomból, hogy Kerényi Terka mûvészektõl zsúfolt asztala mellett elhaladtak.

Kerényi Terka is viharzott, mint Csillag Sári, de nem az az ideges rapszódia irányította, ami Csillag Sárit olyan félelmetessé tette. Szó sincs róla.

Kerényi Terka izmosan viharzott!

Fölényesen, mindent elsöprõen, jókedvûen és huszárosan. Csillag Sárit a határozatlanság és a pillanatnyi hangulata sodorta egyik ellentmondásából a másikba. Barátságuk éppen ezen a rendkívül nagy ellentéten alapult. Amikor Csillag Sárin erõt vett a sírógörcsbe torkolló hisztérikus rohama, Kerényi Terka megmondta neki, hogy “ Édes fiam, ha valaki hülye, azon nem lehet segíteni! Az életben mindent úgy kell venni, ahogy van, és nem szabad egyszer szerelmesnek lenni, egyszer megsértõdni, dühöngeni és sírni, ez mind marhaság! Én mondom neked! Egy frászt fiam, a férfiakért!”

Csillag Sári ilyenkor sírva a nyakába borult, igazat adott neki és csak arra kérte, hogy adjon kölcsön neki egy revolvert, mert öngyilkos akart lenni. A revolver helyett felajánlott “egy nyavalyát” már a díványon vergõdve vette tudomásul, közben sûrû harapásokkal széttépett egy zsebkendõt.

Ez volt körülbelül a két nõ százhúsz kilométeres tempója között a különbség. Dr. Halász azzal a sanda gyanúval nézte Kerényi Terkát, amely Arany János szerint bizonyos embereket szemrevesz ölyvként.

Csak a kottákért ült volna ide?

Néhány régi szólószámát, amit szerzõi joggal együtt vásárolt annak idején, ki akarta nyomatni a fényképével, hogy ismerõseinek ingyen szétküldje, amibõl rendkívüli anyagi hasznot remélt, mint általában a tiszteletpéldányok kiadói. Dr. Halász kottákkal is foglalkozott. Ezenfelül Kerényi Terkának mindent meg kellett tenni. Akárhogy gyûlöli is ezt a bestiát, végre is elsõ az üzlet. Arca tehát legédesebb mosolyára húzódik, és úgy feleli:

- Holnapra mindent elintézek, cukros mûvésznõ. Már beszéltem a kiadóval, a nyomdásszal.

- Engem ne fõzzön! - felelte akkurátusan, és sziporkázó ujjaival megfenyegette. - Nálam akkor nyert, ha látok valamit. Szereti a töltött gombát?

- Imádom!

- Hát majd ehet, amennyit akar! De azt megmondom, ha három nap múlva nem jelentkezik azzal, hogy mit csinált, az én szemem elé többet ne kerüljön! Fõztem magának a szigeti direktort, hogy játssza el azt a Brucsek-operettet, amibõl százalékot kapott. Tehát maga hálátlan, sötét alak, amíg mindent el nem intézett! Ezt vegye tudomásul! Akar egy cigarettát?

És felkattintotta az aranytárcát. Dr. Halász rágyújtott, és azt gondolta: “Ilyen egy piszok! Azt nem említi, hogy fél százalékot leadtam neki a Brucsek-operettbõl a fõzésért.” És ezt mondta, legszélesebb mosolyával:

- Azt hiszi, megõrültem, hogy pont egy cukros, legokosabb Kerényi Terkát az orránál fogva vezessek?

- Nahát azért... Maga kicsoda? Kérdezem újra.

- Ez Bányai Ferenc barátom, egy új író - és elragadtatva széttárta a karjait -, micsoda zseni!

- Bányai vagyok - szólt vékony hangján. Dühös volt dr. Halászra, és megcsókolta Kerényi Terka kezén a hûvös ékköveket. Ez a pasas ízléstelen reklámot csinál neki állandóan.

- Maga tehát író! - mondta Terka.

Dr. Halász megoldotta a titkot.

Affene!

Lehet, hogy Kerényi Terkának tetszik a cinegefejû! Tetszik! Kerényi Terkának egészséges szemevillanása van. Egyformán néz egy rokonszenves férfira vagy egy tál hideg, angol bélszínre, krumplisalátával és majonézzel. Az éhes ember elõlegezett öröme csillan meg tiszta, nedves tekintetében, és mosolyog, és hófehér, nagy fogai mind látszanak, de látszik két szája szögletében néhány pihétõl dekoráltan, egy-egy finom vonalnyi ránc is. Ezt õ tudja, és nem törõdik vele. Csak úgy rávillant Bányaira, szemmel, foggal, ékszerrel és zörgõ, hosszú körmeinek rózsaszín sugárzásával.

- Darabot írt?

- Elsõrangú darabot! - menedzselt dr. Halász bele a vakvilágba, ösztönösen.

- Egy tréfát... - javította ki Bányai, és elpirult, és nem is tudta, mért. - Ez az elsõ próbálkozásom.

- Csak vigyázzon erre a dr. Halászra! Ez mindenrõl leszedi a tejfelt!... No jó, jó! Ne rémüljön meg! Elõbb-utóbb úgyis mindent megtud magáról!

És akkorát nevetett, dr. Halász kezére csapkodva, hogy rövid köhögési roham vett erõt rajta, mert torkára szaladt a füst. Azután a szemét törölgette.

- Ni, ott van Perényi! Megbocsátanak egy percre - szólt dr. Halász, mert úgy látta, ismét ideje, hogy eltûnjék az ifjú mellõl. - Halló, Perényi!

Odasietett egy kopasz, nyurga, monoklis emberhez, akivel semmi dolga nem volt. Hogy mirõl beszélgettek, az feljegyzésre sem érdemes, mert Kerényi Terka nem volt az átmenetek híve, és Bányai egy mondata közben energikusan legyintett:

- Ez mind szamárság! Utálom ezt a füstöt, és szükségem van egy jó feketére. Kísérjen el, maga nagyon kedves fiú... Csak elköszönök a társaságtól.

Fölállt, elsimította a ruháját, és ha nem is könnyedén, de hamar kievickélt az asztal és a pad közötti részbõl. Kis, telt alakja, sikkes, szemtelen, dallamos járása, a válláról ritmusban lengedezõ rókafarokkal, ahogy pöfékelve és nevetve átsietett a társaságához, azt bizonyították, hogy Kerényi Terkának sok esélye van a férfiaknál, ha az úgynevezett “bolondos idõ” kissé eljárt is felette.

4.

Szerény néhány pengõjével hogy vállalkozhatna a mûvésznõ elkísérésére, ezen tûnõdött Bányai, de sajnos még mindig nem volt abban a lelkiállapotban, hogy ezeknek a fölényes kezeknek, melyek könnyedén, sorra adogatták õt, ellenálljon vagy ellentmondjon.

Még a taxiban sem tudott szólni, amikor a mûvésznõ odamondta, hogy:

- Attila utca harmincnégy.

“Miféle helyiség tart ilyenkor nyitva?” Ezen töprengett Bányai, és nyomban felvilágosítást kapott a problémára:

- Jó feketét csak nálam lehet inni - magyarázta Kerényi Terka -, ezt az egész város tudja. Amúgy sem veszik emberszámba itt azt az írót, színészt, sõt karmestert vagy akár díszlettervezõt, aki nem bejáratos hozzám. Maga persze szolid fajankó, zöld újonc, aki errõl nem tud semmit, és épp ez a kedves magában. Ez tetszett meg nekem a másik asztalnál - és beleröhögött a saját szavába -, mert ordított a helyiségen keresztül, hogy maga milyen zöld, beijedt kétéves, vagy nem is kétéves, hanem a nyeretlenek közül startol, amit én rögtön meglátok mindenkin, halló, hová megy ez a sofõr! - És energikusan kikopogtatott, erélyesen magyarázva a rövidebb utat, azután visszahanyatlott lihegve. - A guta üti meg az embert ezekkel a sofõrökkel, naponta három-néggyel mérgelõdök, mert ez mind azt hiszi, hogy vidéki vagyok, ami igaz is, de már tizenhat éves koromban megszöktem Füzesabonyból egy utásztiszttel és elkezdõdött a színi karrier... Halló! Süket maga?! Jobbra hajtson, a Felhõ utcán!... Dehogy tilos behajtani... Tudja, amit én mérgelõdök ezekkel a sofõrökkel... Na, itt vagyunk. Mit kaparászik a zsebében?! Én mindennap autón jövök. És magam fizetem!... Hallja, de megsétáltatott! Majd egyszer egynek felírom a számát... Ne csöngessen, kapukulcsom van!...

Bementek, és Bányai szédelegve követte.

 

Ötödik fejezet

A pólyakalifa

1.

Bányai Ferenc elõször életében volt ilyen lakásban.

Milyen lakásban?

Nehéz volt jellemezni. Nem emlékeztetett semmiféle fényûzõ bûntanyára, amit a megsarkantyúzott kispolgári képzelet színházi és mozielõadások emléktöredékeibõl fantáziál, ha mûvésznõk otthonáról esik szó. És mégis... Nem egyszerû polgári miliõ, nem is fényûzõ vagy egzotikus... és mégis...

Különös hangulata volt a lakásnak. Egyszoba-hallos és a szobából alkóv nevezetû benyíló, bojtos, nehéz zsinórzatú, aranymintás, bíborszínû selyemfüggönnyel. A selyemfüggöny mögött, a benyíló széltében és hosszában hatalmas, cifra támlájú ágy, masszív, beépített, impozáns bútordarab, Kerényi Terka robusztus lelkivilágához mindenképpen méltó. És az ágy felett egy ámpolnaszerû olvasólámpa, bizonyos pagodaszerû, keleti szertartások jellegével domborította a bizantinista alaphangulatot távolabbi tájak és korszakok misztériumához.

És ez csak az ágy volt! Ha ugyan mûvésznõknél, berendezési tárgyakat illetõen, a csak szócskát ez esetben is nyugodtan alkalmazhatjuk. Nem bizonyos.

De ha az ember a hallból a szobába belépett, a tárt üvegajtón át egyenesen szembekerült az ámpolnásfülkével, és mert a rubinszínû üveg mögött, mint valami örökmécs, a mûvésznõ távollétében is világított egy körte, a belépõ csak ezt a legbensõbb szentélyét látta a lakásnak azon két másodpercig, amíg mögötte Kerényi Terka felkattintotta a villanyt.

Néhány igen szép bútor, nem mai és mégis modern, barokk faragásokkal ékes, nagy komód, felette régi, török imaszõnyeg függ a falon, és szemközt egy különleges stílusú festõ kályhacsövekbõl és gépalkatrészekbõl megálmodott táncosnõi. A tükrös szekrény, egy égszínkék, hatalmas szófa, rajta háziszõttes és perzsa, sziporkázó, pompás velencei üvegcsillár, egy szekreter nevû, ódivatú asztalszabadalom írókészlettel és családi képekkel, fokozzák az ellentétekben megnyilvánuló harmóniát.

Valahol egy zöld posztóval bevont, könnyû asztal jelzi, hogy a vendégségek alkalmával hajnalig elhúzódó kártyacsaták is elõfordultak már e konzervatív jellegû környezetben. A szoba széltében, a fal mentén egy kisebb mulatóban bárpultnak is megfelelõ koktélszekrény foglalja el a fõhelyet. Ha kizárják, akkor a szekrény fele derékszögben leereszkedik, és bádogbélésével félkör alakú söntéspolccá válik, ahol Kerényi Terka saját kezûleg szokta a shaker nevû fémpohárban különbözõ kotyvalékait keverni, alkalmazkodva a szekrénybe beépített, hangszórós villanygramofon muzsikájához.

Viszont a szemközti falról nagy bajuszú, pipás paraszt, jobb kezét tehene nyakán nyugtatva, gõgösen nézett le egy hatalmas kép középpontjából, és Kerényi Terka õszinte rajongással mondta mindenkinek, hogy ez a papája. Kalmár, a rendezõ, akit idegesített az õsz, vidéki úr, egyszer megkérte Terkát, hogy takarja le a képet, mert koktélezés közben állandóan fél, hogy az öreg kiveszi a csutorát a szájából, és valamennyiüket leköpi. Kerényi Terka azt felelte, hogy ezen egyáltalában nem csodálkozna, de a rendszabályokhoz addig nem nyúl az öreg ellen, amíg illedelmesen áll a tehén mellett.

A tehénrõl különben talpraesett viccnek tartotta azt mondani, hogy: “Az én vagyok, tizenkét éves koromban.” Mert Kerényi Terka annyira hiú volt, hogy a legmaróbb viccekkel önmagát gúnyolta, nehogy más tegye ezt vele. Ez is jellemzõ a gonoszságára. Még annyi örömet sem hagyott elfûrészelt ellenfeleinek, hogy kora és gömbölyûsége miatt “jókat” mondjanak rá.

- Itt most nem érdemes körülnézni - mondta Kerényi Terka, mialatt begyújtotta a szamovárt, amiben elõkészítve várta minden az éjszakai kávéfõzéshez. - Ideiglenes lakás, mert villát fogok bérelni a Hûvösvölgyben, úgyhogy csak egypár vacakot hozattam el a szállítótól, mert mindenemet leraktároztattam, amikor elutaztam Amerikába. Két évig voltam az Államokban, csuda egy hely... Azt érdemes megnézni, vigyázzon a kávéra, azonnal jövök.

Ezt egy szuszra elmondta, valamit a hóna alá csapott, és eltûnt. Öt perc múlva visszatért, megelégedett nyújtózással, egy ezüst pettyes, kék pongyolában, ékszereinek nagy része nélkül, és apró lakkpapucs csattogott a lábán, miközben a szamovárhoz ment, és felült melléje az asztalra. Bányai Ferenc ez idáig még nem szólt egy szót sem.

- Mit szeret? Konyakot, édeset, vagy jobb, ha egyszerûen odamegy, és kiválaszt egy üveggel, de poharat is hozzon... Nem oda! Az a gardróbszekrény... Ott, igen... Fordítsa el azt a kulcsot... Hopplá! Megütötte magát? Gyorsan hátra kell lépni, még sosem látott koktélszekrényt?

Bányainak a lefele nyíló ajtó a fejére esett. Zavart mosollyal tapogatózott a hajához, és azt mondta:

- Már láttam elégszer, de más fajtájú szekrények voltak...

Természetesen hazudott. Kerényi Terka bólogatott. Tisztában volt a fiatalemberrel, mintha az öreg Birsics néni mindent elmondott volna neki. Ezért némi kímélettel nem szólt semmit, amikor az ifjú, mintha értene az italhoz, könnyedén kiválasztott egy üveget, és ez éppen valami paradicsomos, fûszeres pancs volt, amivel hideg húsokat locsolnak. Tõle teljesen szokatlan tapintattal mondta.

- Ezt én nem szeretem, nagyon erõs ital, hozza azt a zöld üveget, magának is ízleni fog, hollandi pálinka, és fodormentaíze van.

“Anyatejpálinka kéne ennek...” - gondolta mélységes elnézéssel, és a palackozott, hideg szószt szépen az asztal alá csúsztatta.

A holland ital egyike volt az alattomos alkoholpárlatoknak, amelyek édeskésen jóízûek, alig karcolják, inkább csak melegítik a gégét, és mégis piszokul erõs hatásúak, de gyakorlatlan ivó erre rendszerint csak késõn jön rá. Tisztességes, erõs italok férfiasan, szemtõl szembe kaparják és égetik a gégét.

De ez nem. Ez az ital és a hozzá hasonlók megmentették volna Putifárné hiúságát a világraszóló csorbától, ha az ifjú Józseffel vagy négy féldecit itat megkísértése elõtt. Ki tudja, hogy e félig bibliai szempontok távol állottak-e Kerényi Terkától, midõn különleges szakértelmében pontosan ezt a sima, gusztusos, kellemes címkéjû, de kígyózöld üveget választotta ki. Ki tudja?

Mindenki tudta volna. Mindenki, aki Kerényi Terka bölcsészetté jegecesedett, diplomáciává kiforrt asszonyi rafinériáját ismerte. Különben is tõle származott a módosított közmondás, hogy: “Ha kicsi a varázsod, toldd meg egy hosszúlépéssel.”

A hosszúlépés költõi jelképpel általában szeszes italt jelentett, és csak ritkán szódavízzel hígított bort.

- Egész este Csillag Sárival volt? - kérdezte, egymás mellé helyezett bokáit lóbázva, és a fiú teljesen piros lett. “Érdekes, hogy milyen meleg van itt” - gondolta, mert fogalma sem volt a fodormenta mélyén rejtõzõ varázserõkrõl.

- Már úgy gondolja, mûvésznõ...

Kerényi Terka nagyot röhögött, és összekócolta a haját:

- Maga ló! Én az Istenõrizzterka vagyok. Úgy kezdõdött ez a nevem, hogy valaki egyszer, húsz év elõtt, próba közben, nyílt színen összekulcsolta a kezét, és így szólt a zsinórpadlás felé nézve: “Az a magasságos Úristen õrizzen meg mindenkit a Kerényi Terka irdatlan nagy pofájától!”

- Szólítsam a mûvésznõt Istenõrizznek vagy Terkának?

Hohó, hiszen õ viccel! Érdekes ez, hogy melege van, és viccel, és a vicc bizonyára jó, mert ez a kedves angyal, aki fenemód csinos ebben a pongyolában, most olyan jóízût kacag, hogy a szamovár is forrni kezd tõle. Legalábbis úgy látszik, mert versenyt sistereg a köhögésbe átmenõ nevetéssel.

- Maga egy nagyszerû pofa! - fûzte még hozzá Kerényi Terka, mert egy másodperc alatt tisztában volt azzal, hogy harsány kacagása miféle ápolható és fejleszthetõ jóérzést váltott ki ebbõl a “karalábézöld emberbõl”.

Bányai még nem tudta, hogy ez az angyali, kedves nõ, mert õ ilyennek látta, már lepecsételte egy névvel, ami azt jelenti, hogy ha megmarad az írói pályán, három hónap múlva már egy sietõ színész odaszól valakinek a próbán: “Ha jön a Karalábé, mondjátok, hogy van egy hely a kocsiban, jöjjön ki az ügetõre!”

- Még mindig nem felelt arra, hogy mi van Csillag Sárival.

- Hogy is mondjam... Köszönöm... - gyanútlanul felhajtotta a harmadik pohár kígyózöldet. Mit mondjon? Érdekes, hogy milyen nagyon tetszik neki ez a kis, gömbölyû, vastag hangú, vidám... De õ Csillag Sáriba szerelmes!

- Szerelem? - segítette jóindulatúan, és kitöltötte a kávét.

- Igen... Azt hiszem, szeret...

- Maga õrült! - nevetett valamennyi fogával, és finoman redõzött szemei áthasonultak a kígyózöld színhez, mohó villogással. - A Csillag Sárit akarja nekem bemutatni? Azt én tudom, hogy õ hogy szereti magát...

- Tessék? - kérdezte kissé hökkenten.

Kerényi Terka lelkileg vállat vont. Mit zavarja ezt a csecsemõt? És békítõleg így szólt:

- Azt én tudom, hogy õ szereti magát. Látszott a karolásán, ahogy elmentek a mulatóból, mert én is ott voltam. Maga halálosan szerelmes belé vagy komolyan?... Várjon! Rumot vagy konyakot akar?... Az én vendégeim rummal isszák a feketét, kávéházi népség, és megszokták a “spriccelt” kávét.

- Rumot kérek! - szólt nyomban, elszánt szolidaritással, mivel ideáljai és istenei lettek hirtelenében a kabaré széllelbélelt, fesztelen bohémjei. Ami viszont Csillag Sárit illeti... Mit jelent az, hogy halálosan vagy komolyan?

- Hát, kérem - felelte a gondolatára, ördög tudja, milyen különleges léleklátással a színésznõ -, halálosan szeretni, ez a napirend. Halálosan szeretni annyit jelent, tárgyilagosan és hivatalosan, mint valaki után dögleni. Komolyan szeretni azt jelenti, hogy valaki után már nem döglünk, és mégis nagyon elengedhetetlen kis majommá válik az életünkben.

Ezt egy akadémiai taghoz illõ komoly megfontolással és ráncolt homlokkal magyarázta a mûvészvilág eme lelencgyerekének. És elhatározta, hogy nem zöld karalábénak hanem szomorú karalábénak fogja nevezni, mert van a tekintetében némi mélabú, ami állandóan rokonszenves és világtalan bérkocsilovakra emlékezteti az embert.

- Én... én szerelmes vagyok Csillag Sáriba... de maga mû... ist... kedves Terka, maga...

- Csak ne igazítson! - legyintett nevetve. - Én nem igénylek lelki életet, és nálam azért még minden lehetséges, ha más után is töri valakit... már úgy értem, hogy emészti a szenvedély. Nekem hajnali csókolózások közben úgy bõgtek férfiak más nõért, mint tehén a bornya után. Én megértõ lélek vagyok. Sõt! Ami még ennél is több! Én megértõ test vagyok!

Ezzel komótosan a fiú ölébe ült, megfogta két kézzel a fejét, és komótosan, de igen hosszan megcsókolta, és...

Felsikoltott a telefon!

- Kihúzom a dugót! - toppantott dühösen, de mikor már rajta volt a keze, meggondolta magát, mintha a telefon csengése gyanút keltene benne. - Várjon! Megnézem, ki az.

Az arca végtelen nyugodt lett, mély lélegzetet vett, mivel lehet, hogy a barátja, doktor Vadányi Tódor keresi, ki már tíz éve kitart Terka mellett, és természetesen a világ legfinomabb, legmûveltebb gentlemanjeinek egyike, mert csak az ilyen emberek szokták a Terka-szerû, szókimondó, harsogó és kissé goromba barátnõket szeretni. Ez a szerelem a tízesztendõs barátság és a hatvanas életkor vége felé nagyrészt elvi jelentõségûvé vált, de Terka becsületes nõ volt, mint õ mondta, tízezer jampecért nem adná oda a “Ladit”-ját, és gondosan ügyelt arra, hogy a barátság elvi jellegét ne húzza alá holmi tünetekkel, melyek felett bölcs barátja úgyis szemet hunyt volna.

Külön csodálta és szerette ez a legfinomabb, öreg gentleman Istenõrizz Terkát, amiért érzékenységét ezen a ponton éppúgy kímélte, mint ifjú és joggal féltékeny, bõkezû barátait a többi mûvésznõk. Tehát mosolyogva és közönyös hangon szólt a kagylóba:

- Kerényi Terka... - a következõ pillanatban lebiggyesztette a száját, és összeszorított ajkai közül unottan kipöffentette a levegõt. - Jó estét, angyalvirág... Tessék?... Dehogy! Még olvastam... De szó sincs róla, maga sohasem zavar engem... - és szemét az ég felé fordítva, dühösen a térdére csapott, úgy hallgatta bólogatva, mintegy sürgetve a beszélõt. - Igen... igen... Ne mondja... ccccc... Szörnyû!... Igen... - Letette a kagylót az asztalra, odahozta a feketéjét, szomorú bocsánatkéréssel vállat vont Bányai felé, azután felvette a kagylót, és így szólt: - Hallatlan... Igen... igen... na de angyalkám, hol találom... Nézze Csill... - gyorsan a fiúra nézett, nagyot nyelt, és kijavította. - Tudja, milyen veszett fruska, mit ellenkezik vele?!... Ugyan, kérem! Nem értem magát, becsületszavamra! Okos, intelligens ember, és ilyen marhaságai vannak!... - Egy oktávval magasabban dühös szolidaritással a férfi ellen, idegesen csapkodva az asztalt: - Nahát, kérem, ezt nem lehet csinálni! Így nem lehet meggyanúsítani valakit! Ezt magának tudni kell, magának lehetne annyi esze, hogy pont Kalmár miatt... - Sikolyszerû, legerélyesebb korholás, kidagadó nyakinakkal és erekkel: - Ejnye, de odavan a maga jóságával! Mit csinál úgy, mintha egy hatvanéves, több gyermekes, õsz családanyát támogatna!... Nahát akkor!... Szeretem az ilyeneket! Hogy maga milyen jó volt! És maga hogy viseli a gondját! És õ talán rossz volt magához?! Maga csak úgy kidobta a pénzét az ablakon?!... Egy nõvel nem lehet így bánni!... Én mondjam ezt magának?!... Hát tudja, én tisztelem Sárit, mert ha én... Micsoda?!... Hát én a két szemét szedtem volna ki tíz körömmel, ha ezt mondja, mert én nyugtalan teremtés vagyok, és nem bírom az ilyesmit, mert nálam egy férfi... Micsoda?... És még maga mer panaszkodni?! Az a Sári egy jó bolond, azzal szalmát kéne etetni, hogy egyáltalában szóba állt magával a margitszigeti botrány után, de az egy jó bolond, egy angyal, egy szelíd... Bányai megnyugodott, mert most már kizártnak tartotta, hogy Csillag Sáriról legyen szó. Itt egy szelíd, naiv kis nõrõl beszélnek, akinek csak épp a keresztneve azonos elszánt menyasszonyáéval...

- No de angyalkám - folytatta enyhébben Kerényi Terka -, mit tudok én most, éccaka tenni... Nézze, én nem hiszem, hogy öngyilkos lesz, pedig ha õ valamit mond, akkor az úgy is van... De ma éjszaka talán még nem lesz öngyilkos, hiszen holnap fõpróbája lesz... Na jó, drágám, ezt nem szabad így felfogni. Végre is azt kell tekinteni, hogy ki mondta, és sem a jellemtelen, sem a csirkefogó nem annyira sértés, mint inkább kiszólás... És pláne tróger! Ez egyenesen becenév... Egy férfi legyen tisztában azzal, hogy a mai világban egy finom lelkû, ideges teremtés esetleg megfeledkezik magáról.... Na ja! Hát akkor értem! Ha maga azt merészeli mondani, hogy õ gyanús! Engedje meg! Ez egy szordinós nõ akkor, mert én erre, tudja mit csinálok?... Igen!... De tíz körömmel! Mind a kettõt!... Nahát, az hazugság! Hát ezt csak valami aljas ripacs mondhatta, és maga mindjárt bedõlt. Kalmárral kutya-macska viszonyban vannak, és ha kirakná Sárinak az utat innen Lacházáig arannyal, és térden csúszna végig... Mi?... Na menjen! Most aztán igazán elég volt! Hogy megcsókolta... De hát a rendezõ! Hát az rendez! Az nem úgy van... Hát én azért mégis beszélek a Sárival, de tudja, itt magának kell megkomolyodni... Ha én mondom magának, hogy Kalmárral slussz... A maga örökös igazságtalan gyanakvása... Várjon! Csengettek.

Mielõtt elindult ajtót nyitni, odaszólt a kábult, becsípett Bányaihoz:

- Menjen gyorsan a függöny mögé, lehet, hogy az öreg... Ennek a hólyagnak is most kellett telefonálni...

Bányai az összecsapódó függöny mögött ült az ágy szélén, kábultan, forró fejjel, részegen és riadtan. Milyen káosz ez az egész...

Váratlanul felfigyelt. Izgatott, elfúló, lihegõ nõi hang:

- Neem, fiam! Nekem elég volt! Mondd meg neki... - a hangja egész fenyegetõ lett, ahogy fojtottan, vibrálva, fújva és tömören, egy mély lélegzettel újrakezdte: - Mondd meg neki hogy a közelembe ne merészkedjen jönni! Mert nem tudom, mit csinálok... Hagyjál! Terka, könyörgök, most hagyjál békit, mert itt ugrom le az emeletrõl!.... Adjál kávét vagy konyakot, vagy akármit...

Ez Csillag Sári! A menyasszonya! És Terka hangja váratlanul fuvallatnyi suttogásba enyhül:

- Megõrültél? Te hülye liba... Tönkreteszed magad, elrontod az életedet! Annyi agyvelõd sincs, mint egy csirkének? Ahelyett, hogy azzal törõdnél, hogy nincs egy tisztességes rongyod, nem tudtál egy valamirevaló...

- Ne mesélj! Ne mesélj! Nem érdekel! Úgyis agyonlövöm magam, vagy kinyitom a gázcsapot, vagy leugrok az emeletrõl... Nem bírom azt az alakot! Mondd meg neki, hogy nem bírom, és ne is lássam, és nekem ne jöjjön mindig a mocskos pénzével, és hagyjanak engem meghalni... - És leborult a kitöltött kávé mellé, és sírt, a kávé is leborult, és Kerényi Terka karba font kezekkel, töprengve sétált, és néha nagyot ütött a combjára, vagy megvakarta a fejét, és valami grimaszt vágott, ami a tanácstalanságát fejezte ki. Nagyot sóhajtott, és felvette a kagylót:

- Hát most nem beszélhetünk tovább... Mibõl gondolja? Hogyhogy pont éppen Sári?... Nézze, most a legokosabb... Nem fog magával beszélni. Maga ismeri õt jól, hát mit izél... És gyorsan befogta a kagylót, mert Sári ki akarta tépni a kezébõl:

- Eressz! Eressz! Majd én beszélek vele... Majd én megmondom annak a közönséges, ócska, utolsó...

- Semmi közöd hozzá! Eredj! Most én beszélek! Isten bizony, olyan hülye vagy, hogy abszurdum! Menj a fürdõszobába, és igazítsd meg az arcodat, egészen leázott a szemfestéked! Nem hallod, hogy ereszd el a kagylót?... - A társalgás folyamán ugyanis Csillag Sári ki akarta tépni a hallgatót, hogy megmondja a véleményét, de persze Kerényi Terka jelentõs izomereje ellen ez gyerekes kísérlet volt.

Végül is Csillag Sári elrobogott a fürdõszobába, fújva és dühödten. Bumm!... A lakás megremegett, ahogy bevágta az ajtót.

Bányai részint csüggedten, részint elhûlten ült az ámpolna alatt, az ágyon, az aranymintás bíborfüggöny mögött, és valami a szívébe nyilallt, a kígyózöld italtól szokatlanul heves ütemû szívébe, és életében tán elõször ökölbe szorult a keze, mert úgy érezte, hogy nagyszerû drámai hõsökhöz illõen halálos csalódás sújtott le rá, Csillag Sári jegyesére. És vérében egyre magasabb lobbot vetett a rejtélyes fodormentapárlat lángja. Koponyájában, mintha titkos Medúza-fõvé válna, úgy érezte, hogy agyából elõbújnak az idegei, és méregfogakat tátogatnak a világra.

Mit tegyen? Kerényi Terkát szemmel láthatólag nem idegesíti e megrendítõen tragikus helyzet, amelyben itt ül, megcsalatva. Most egy volna jó: kesztyûjét, ezt a vadonat pár kesztyût, ami itt van a zsebében, újdonsült íróságának ragyogó glasszécímere, ezt az arcába vágni ama rejtélyes Nagyembernek... Azután kard ki kard!

Nagyokat fújt, mint valami macska, az ágyon ültében, és lelki szemeivel páncélruházatban látta önmagát, vaskesztyûsen, forgós sisakkal, egy Tankréd a levelezési osztályról, aki vért kíván az ártatlanul inzultált hölgy könnyeiért!

Bányai író átalakult Birsics bestiává!

Legendás hõssé. Az ámpolna félhomályában elõkereste monokliját, rálehelt, zsebkendõjével megtörölte, és hetykén, keményen a szemére szorította. Azután zsebére csapott, mintegy kardmarkolatára ütve, hogy ott-e még a kesztyûje.

Ott volt.

Egy láthatatlan ember kegyelemért könyörgõ két keze is lehetett volna ez az egymáson fekvõ, néhány sima ujj, ahogy elõkandikált a szövet hasítéka fölött.

És enervált, besüppedt halántékain kopoltyúszerû lüktetéssel vonaglott a bõr, a méregzöld ital tremolóba kezdõ ütemére.

Közben ezt hallotta: telefonon beszélnek.

- Nézze angyalkám, ezt én nem akarom... Na, ne gyerekeskedjen! Mért ne lenne botrány?... A maga garanciája? Azt hiszi, attól félek, hogy maga csinál botrányt?... Tudja mit: majd reggel felhívom magát, és helyzetjelentést adok... Tudja jól, hogy én mindig a férfi pártján vagyok... Hát pá. És legyen esze, nem kell mindig veszekedni... Apropó: nem tudja, hogy Bözsi meg Maxi kimennek víkendezni Sóspusztára?... Jó... Mondja meg, hogy csókolom... beszéltem a szûccsel, majd felviszi hozzá a bundát... Dehogy lesz öngyilkos. Ha itt öngyilkos lesz, én úgy ütöm nyakon... Hát pá. Aludjon jól... Na ja, hát kell venni egy kombinált port...

- Még mindig beszél az a piszok?! - lihegte harciasan a fürdõszobaajtóból Csillag Sári, és szempillái már a hivatalos kunkorral, precízen égnek kormosodtak, de rózsaszín orrcimpája és fegyelmezetlen szájszegletei még a lázadó vértanú dacos haragjában vibráltak. - Mondd meg neki...

Kerényi Terka letapasztotta a kagylót, és megsemmisítõ energiával suttogta:

- Fogd be már a szád!... - és mézédesen a telefonba: - Semmi, drágám, a szobalánynak mondtam, hogy lefekhet.... Hát pá, angyal, csókolom, és Böskének mondja meg, hogy este a Hangliban vagyunk, hívjon fel... Pá, cukros...

Letette a kagylót, és százhúsz kilométerrel odarobogott a fotelhez, amelybe Csillag Sári megsemmisülten beleroskadt, mint egy magasról bukott angyal, két karját, ezt a két csüggedt szárnyat a fotel támláját borító bundáján ernyedten lelógatva.

- Te marha! Nem férsz addig a bõrödbe, amíg egy rendes ember szóba áll veled! Mit akarsz? Kit vársz? Mit rúgod fel a pofákat sorra egy ripacs miatt... Hallgass! Én megmondtam, fiam, neked, már régen: rajtad nem lehet segíteni! - Akkurátus hangján egy drámai vátesz baljós elõérzetével korholta. - Jaj annak a színésznõnek, aki ripacsokra pali! Ez súlyos betegség, fiam, amibe már nagy mûvésznõk úgy tûntek el a szemem láttára, mint a füst! Ripacsokkal haverkodni lehet, röhögni, esetleg valami incidenst, ad hoc gondolom, hogy este meghalni a szerelemtõl, de reggel úgy menjen el, hogy senki se vegye észre. De szerelem, barátom, ripaccsal, ezt én mondom neked, mert én is ebbe haltam meg, az a legnagyobb marhaság! - Aggódva pislogott a függöny felé, ahol hívatlan fülek tanúi e legbelsõbb mûhelytitkoknak, de aztán vállat vont, és még erélyesebben folytatta. - Nagy betegség ez, fiam. Amikor a színésznõnek a színész kell vagy a rendezõ, vagy a karmester, de még a titkártól vagy a pénztárostól is az Isten õrizze meg!

Ezután nagyot fújt, szokása szerint a homloka felé, hogy néhány eltévedt hajszálat elzavarjon sebtében a szeme fölül. Csillag Sári ideges ujjai közben vékony spárgát sodortak az asztalterítõ rojtjaiból, és szájában egy cigaretta rezgett.

- Hát mit csináljak?... Hát nem tudom, mit csináljak! A legjobb volna meghalni!... - siránkozott tehetetlenül, mert ez az állapot szokta felváltani nála az elszánt, harciasan ideges hangulatát, amelybõl azután átmenet nélkül így széthullott, testileg, lelkileg, sírva, vagy ideges ujjaival szaggatva, sodorva valamit, egy karosszéken vagy az asztalra borulva. - Hát tudom én, hogy mit csináljak? Hagyjanak békén mind, hagyjanak élni, vagy meghalni, vagy bánom is én... - Mellkasa a sírógörcs elõzetes riadójába hullámzott, és kihullott még egy könnye, és mélységes, tehetetlen fájdalommal zokogta, hogy: - Adj egy kis púdert, mert nekem még a púderem is kiömlött!...

Azután újra eltûnt zokogva a fürdõszobában, és Kerényi Terka õszinte szomorúsággal elhatározta, hogy ki fogja rúgni a lovagját. Ám még mielõtt a függönyhöz érhetett volna, csengettek. Bányai már félig kilépett a fedezékébõl.

- Menjen vissza! - súgta izgatottan. - Mégis feljött!

- Kicsoda?! - lihegte a Bányai íróból Birsics bestiává nekipirult, részeg fiatalember. - Kicsoda jön most magához? Illetve csak nem Csillag Sárihoz?... Én, ha kell, itt állok védelmére!

- Azonnal bújjon vissza!... Ez csak a Pólyakalifa lehet!

Bányai a választól knockoutolva, nyitott szájjal, megsemmisülten roskadt az ágyra, és Kerényi Terka lebocsátotta rá a brokátfüggönyt.

2.

A bajt az okozta, hogy az est sokféle izgalmában Bányai elfelejtett vacsorázni. Csak orvosok és alkoholisták tudják, hogy egy folyadékká változtatott zöld kígyó miféle szárnyas brontosaurusszá elevenedik, és hétmérföldes lángot fúvó, mesebeli sárkánnyá fajul, ha üres gyomorba fészkel. Hát még egy ilyen író! Akin a Bányai nevet spárgával fûzött papírral kéne körülvenni, amilyen frissen mázolt.

- Mondtam magának, hogy ne jöjjön most fel, hát minek csinál ilyeneket? - hallotta Bányai, akit a pálinka éhsége miatt lovaggá ütött.

A Pólyakalifa hangja vontatott, mély, siránkozó dünnyögés volt:

- Csak egy szót akarok vele beszélni, mondja meg neki, hogy azonnal elmegyek, ha kívánja, de legalább hallgasson meg...

Ez a hang ismerõs! Hallotta már, de nemesebb veretû súllyal, nem ilyen görnyedezõ modulációban. Hallotta, de hol?...

- Várjon... - súgta Terka, eltûnt a fürdõszobában, és nyomban izgatott, halk beszélgetés hallatszott, illetve csak Csillag Sári hangjával néhány szokványos szó, amit fojtottan is harsogva vitatkozott:

- ...szemem elé a nyomorult... Mindegy... És veled se beszélek... Ezt direkt így csináltátok... Az nem igaz... A szemit tíz körömmel...

A hangfoszlányok idegesítették Bányait, és kikukkantott a függöny óvatosan elhúzott szárnya mögül.

Uram, Atyám!

Az elnök fia!

Az ifjabb Lakatos! A bankfelhõkbõl villámló Jupiter utóda! Az emeleti tanácskozó misztikus Walhallájából! Egy valóságos igazgatósági tag! Hátha még tudta volna Bányai, hogy ez a Pólyakalifa néha Hólyagkalifa!

Hát persze! A Budapesti Kelengyeáruház! A Lakatos család tulajdona, ahonnan a kitûnõ atya a vagyon felhõrétegébõl a közgazdasági hatalom sztratoszférájába szökkent, a fiú... maradt.

És most Bányai úgy érezte, hogy kilesett valamilyen antik istenséget, legprivátabb pongyolájában, ahogy megpillantotta az elnök fiát, vállába húzott nyakkal, kezében szorongatott kalapjával, kissé görnyedten, a kályhacsõbõl összerótt táncosnõk képét búsan nézegetve, majd feltekintett a tehén mellett pipázó cipszer Preiszovics-õsre (a család Kerényi ágának megalapítójára). De nem látta a képeket, mert képzelete ott nyugtalankodott a fürdõszobában, és minden hangfoszlányra összerezzent, összébb görnyedt...

Bányainak az is eszébe jutott, hogy õméltósága már régen nõs... És most ilyen siralmasan áll itt, Kerényi Terka kegyeit remélve, hogy kibékülhessen Csillag Sárival.

És õ elmegy, ha Sári úgy kívánja, de esedezik alássan, hogy csak egy szót beszélhessen, és most itt enyhe magába roggyantsággal szurkolva várakozik.

Bányai ifjúkora és életének szerény, kispolgári formák között lehatárolt síkja menti tapasztalatlanságát, mellyel rendkívülinek bámulta meg a mindennapos csodát, hogy egy bank vagy akár egy köztársaság elnöke intim utakon bolyong, és egy hisztérikus kis dizõz haragjától olykor ijedt és alázatos lesz.

Hirtelen felpattant a fürdõszoba ajtaja, és megjelenik Csillag Sári, ahogy éppen kitépte magát Kerényi Terka kezébõl.

- Mit akar?! Mért jött utánam ide is?!... - és bal öklét a jobb tenyeréhez üti és felharsányodik a hangja, hogy Lakatos kitáruló szájába fojtsa a szót: - Mondtam, hogy nem akarom látni! Nem akarom látni!... Hát mit akar tõlem?! Istenem, mit akar tõlem?! - És már tehetetlen siránkozásba roskad vissza, a dühkitörés letört emóciója: - Mit akarnak tõlem, én olyan szerencsétlen vagyok, és mindenki üldöz...

- Kérem, Sárika...

- Pusztuljon!... Pusztuljon innen! - Szélesen bõgve, egy fotelba roskadva: - Hagyjanak engem meghalni...

- Az istenért, Sári, itt mindenhol alusznak, és...

- Hát ne aludjanak! - üvölti sírva, megrázza a fejét, és az asztalhoz koccanó homlokkal leborul, de most már az egész testét rázza. - Ne aludjon senki, és mit bánom én, dögöljenek meg!

És zokogva, fuldokolva bõg. Kerényi Terka rámutat, mint egy sikerült kísérlet eredményére, dühös grimasszal Lakatos felé:

- Na! Mondtam, hogy botrány lesz?!... Magának is lehetett volna annyi esze, hogy nem jön most fel, nemhiába neveztem magát Hólyagkalifának...

Csillag Sári könnyázott arccal, teli szájjal zokogva, amint ezt meghallja, egyet csuklik, egyet nevet, hogy könnyei szétfröccsennek az ajkáról, és az arc nem tudja, mit csináljon a két ellentétes kifejezésbe torzulva, és Sáriból kitör a röhögés, hogy hanyatt dõl a fotelba zsebkendõjét a szájához szorítja, a vállai sebesen vibrálnak, és most már nem lehet tudni, hogy nevet-e vagy sír.

Viszont a vihar elmúlt, a villámlást levezette egy fegyelmezetlen, vidám lelki bakugrás, és hogy ismét fergeteggé váljék, ahhoz megint egy érzelmi trambulinnak odavetett mondat szükséges, amirõl Csillag Sári egy zsupszfejest ugrik a botrányba és a tragédiába.

- Kérem, Sárika, meghallgat...

- Mért ne hallgatnám meg - vállat von -, semmi közöm magához... hol a kompaktom?

Sebes púderozás, aránylag gondosan és aprólékosan a tükörnél.

- Elhiheti angyalom, ha én mondom, ez egy bolond gyerek... egy õrült...

Sárinak a tükör elõtt eszébe jut a Hólyagkalifa, elkaccintja magát, és a rúzs az ajkától az orráig szalad, és dühösen mondja:

- Most kezdhetem elölrõl, és...

- Én csak azzal gyanúsítottam... - kezdi alázatosan Lakatos, és Sári vörös orrheggyel, elmázolt szájjal otthagyja a tükröt, és elébe toppan:

- Ne juttassa eszembe! Maga mer engem gyanúsítani?! - düh, bosszú, sírás, nevetés cikázik az ajkain, ahogy odavágja: - Hólyagkalifa! Hólyag!... Ha itt lenne a võlegényem, mert tudja meg, hogy võlegényem van, az megtanítaná magát móresre... - Sírássá fajuló, rekedt hangváltozat. - De nincs senkim, és nincs semmim, és mindenki hólyag, hólyag!

- Võlegénye van? Kalmár...

- Kalmár éppolyan gyalázatos fráter, mint maga! - Kalmár nevére nyomban bõgés, tátott szájjal, sírva és kiabálva: - Az én võlegényem egy tisztességes, gyönyörû szép férfi, tiszta, egyszerû ember, mint valami ablak, és derék édesanyja van Budán, és...

És Bányai gyomrából már régen agyába ágaskodott a sárkány, és kihúzta magát, megerõsítve a monoklit vibráló, táncoló szemei elõtt, valamiféle biztonság okáért megtapintotta kesztyûit, és egy energikus mozdulattal megrántotta lent, középen a zakóját, továbbá nyakkendõgombjának egy szelíd húzásával domborúvá igazította mellénye fölött a mintás selymet.

Tûrje?... Nem tûrheti!

Mit?

Ez részletkérdés. Nem kell mellékvágányra terelni. A fõ, hogy nem tûrheti.

Vagy mégis? Ha az írói pálya, tegyük fel, nem valószínû, de mondjuk, mégsem jelent azonnali, biztos megélhetést? A sikkasztást még, ha leutazik Gyõrbe, Jani bácsihoz, talán... De ha itt összevész az elnök fiával, ahhoz képest egy nagyarányú sikkasztás jelentéktelen hivatali vétség kirúgási eshetõségek tekintetében.

De ahogy felállt, ez egy vérhullámmal erõsebb lendületet adott a fenevadnak a gyomra és az agya közötti imbolygásban, és könnyedén elintézte az aggályt. De még így sem történt volna semmi, ha Kerényi Terka, aki a võlegény szótól megijedt, és a függöny felé rándult a szemhéja, nem mondja ezt:

- Elsõsorban ne üvölts, mert ezt nálam nem szokták meg a szomszédok... Hallgass! Tudom, hogy fütyülsz a szomszédokra, és dögöljenek meg. De ezt õk nem akarják... Másodsorban... leszel szíves végighallgatni egy percre és befogni azt a teméntelen nagy szádat... Te egy taknyos vagy! Úgy beszélek hozzád, mint az anyád! - Egy lelki gombnyomásra két szolgálatkész könnycsepp mintegy haptákban kilépett a szeme sarkából: Ehhez képest a hangja kenetteljes vibrációba mélyült: - Miért tûröm ezt, ha nem szeretlek? - Megölelés, egymás átkarolása, Sári nyomban õszintén zokog a vibrációtól. Terka mélységes megvetéssel néz a Pólyakalifára, mialatt barátnõje hátát veregeti, gömbölyû, barnára sült, apró kezeivel. - Látja, ennek maga az oka! De én azt mondom neked, Sári, hogy beszélj õszintén, Feri nagyon jó fiú, és meg fogja érteni, hogy belátással kell lennie, amíg te felszámolod ezt az ügyet Kalmárral... Mert legjobb fiam, az õszinteség, a becsületes, nyílt kiállás, hiába, én már csak ilyen vagyok... Hozzon ide egy whiskyt, attól mindnyájan megnyugszunk kissé.

Lakatos könnyed tájékozottsággal és súlyos, bánatos léptekkel whiskyt és poharakat hozott, sõt a frizsiderbõl egy jégkockát is kiemelt, mert ez a lehetetlen teremtés, aki nélkül azonban aligha lehet élni, így szereti a whiskyt.

Sári ezer évig élhetett volna ebben vagy amabban a környezetben, impulzitása mégis megakadályozta volna, hogy tréfás, szentimentális vagy megható kijelentéseket azzal a gyanakvással fogadjon, amely éppen Kerényi Terkával szemben olyan kézenfekvõ. Õ mindent készpénznek vett... Így hát érthetõ, hogy barátnõjének, kollégájának unalomig ismert, jóízû, szélhámos diplomáciáját forró barátnõi szeretetével, lelkesen és engedelmesen fogadta, hálás csókot cuppantott Kerényi Terka mindkét arcára, és miközben cigarettára gyújtott, õszinte melegséggel mondta:

- Nincs nekem senkim a világon, csak te, és bocsásd meg, hogy ilyen botrányt csináltam nálad... Add ide a puffnit!

Eszébe jutott, hogy a szája és az orra elkenõdött, búsan sóhajtva eligazította az arcát, és amilyen szerencsétlen természete volt, egy félig haragvó, de szánó pillantást már Lakatosra is vetett, aki megtörten hozta a whiskyt, a poharakat és a frizsiderbõl a kockajeget.

Amikor a kockajeget meglátta, nagyot sóhajtott, megtelt a szeme könnyel, rátette a kezét Lakatoséra, mert eszébe jutott, hogy ez minden gondolatát elleste, õ mégis hogy utálja, és ezért most szerette és sajnálta.

- Én egy hálátlan teremtés vagyok, én nem érdemlem meg, hogy szeressenek.

- Ne bõgj megint, nem bõgj, ne keverj folyton maltert a púderból... Maga szódával issza? Ott van jobbra, a polc alatt... Itt van, igyál, de ne az egészet, mert tényleg aludni akarnak a szomszédok, és mondj el õszintén mindent... Na mit bámulsz? Természetesen mondd el õszintén, hogy Kalmárral szakítottál, de ehhez idõ kell, amíg leépíted... Szóval, ahogy mesélted nekem...

- Mikor meséltem?...

- Az imént - mondja Kerényi Terka rávillantva szemével, és kétségbeesésében nagyot fújt, hogy megrendszabályozza szeme elõtt a hajszálakat, majd öblösebbé teszi a hangját, hogy Csillag Sári szájába rágja: - Te mesélted az elõbb, hogy egy kis idõre van szükséged, amíg leépíted...

- Én? Én azt meséltem neked, hogy... Mit rúgsz?... - és mikor Kerényi Terka összeteszi a kezét, és az ég felé néz, rövid, artikulátlan nevetéssel megjegyzi: - Már azt hittem, komoly... Ja... Szóval, hihi... Te marha... szóval, hogy azt meséljem el... Hagyjál békit! És eltûnik röhögésével a whiskys-pohárban, onnan néz fel komikus rémülettel kétségbeesett barátnõjére. Lakatos mindezt nagyjából hallotta, amíg szódáért ment, de Lakatos nagyjából úgyis sejtette mindezt, és sorsával aránylag tisztában volt, amikor elõször konstatálta döbbenten, hogy beleszeretett ebbe a veszett fruskába.

Ezzel szemben állt Bányai, illetve ült, mert csüggedten visszahuppant az ágy szélére, mivel ismét, mint már annyiszor az est folyamán, Csillag Sári következtében egy világ dõlt benne össze. Õ azt hitte, hogy okosabb, mint Lakatos, holott ez jóval bölcsebb volt nála, amiért nem értette a hallottakat, õ azt hitte, hogy bennfentesebb, és mivel író, tehát idetartozik, és máris érti a titkot, a titkot, amirõl csak éppen õ nem sejtette, hogy mindenki tudja a városban: ez a nõ szerelmes Kalmárba!

Õhozzá menekült Kalmár elõl, de Kalmárt szereti, ez most már biztos, és az is biztos, hogy ez a nõ olykor nem mond igazat. Így a võlegénységnek vége.

- Szóval Sári nekem õszintén elmondta - kezdte Kerényi Terka, mert látta, hogy neki kell kézbe venni az ügyet, hiszen ez egy reménytelen liba, ahogy kacarászik vagy zokog, és egyáltalán nem gondolkozik. - Kalmár halálosan szerelmes belé, és maga is tudja, hogy ez többéves kapcsolat volt, és éppen maga nem kívánhatja egy finom érzékû nõtõl, hogy csak úgy mirnix-dirnix felrúgjon valakit, akivel már többször is meg akartak esküdni. Akkor ez a drága, jó, bolondos gyerek, ez a Csillag Sári nem volna az a Csillag Sári, akit érdemes ennyire szeretni. Magának egy kis tapintattal kell lennie, amíg Kalmárt kidobja az életébõl...

Meglepõ dolog történt. Csillag Sári elõbújt a whiskybõl, keményen maga elé tette a poharat, és tömören így szólt Kerényi Terkához:

- Kuss... Légy szíves, és ne rúgjál... Ne integessél, nem érdekel semmi...

- Te hülye, ki integet?! Még majd engem...

- Igenis, Kalmárt nem dobom ki az életembõl! Ilyeneket ne is beszélj! - És máris sírva fakadt. - Kalmár egy csirkefogó! Kalmárról nem akarok többé hallani, de száz ilyen alakért sem... mondom, ne rugdoss, mert nem tudom, mit csinálok... Azt nem éri meg senki, hogy én egy Kalmárt kidobjak az életembõl... Uhugy sihincs máhááás... az életembe... ne nyúljon a kezemhez! Fújj! Utálom, ha hozzám ér! Tudja?!

- De drága...

- Nekem ne mondja senki azt, hogy maga miatt olyat mondjak Kalmárra, hogy kidobtam az életembõl...

- Ne üvölts, te ló! Kilakoltatnak miattad!

- De kedves... - békítette Lakatos. - Hiszen azt mondta, hogy võlegénye van...

- Igen, van! Az egy tisztességes ember, aki elvesz feleségül! Egy gyönyörû lángész!

- Kicsoda az illetõ?

Kerényi Terka nagyot nyelt, és lehunyta egy másodpercre a szemét. Úgy érezte a bekövetkezendõ eseményeket, mint vén tengeri medvék a sós levegõ szagával közeledõ vihart.

- Az én võlegényem egy úr! - kiáltotta Csillag Sári, és érthetetlen nekirohanásai egyikével majdnem egészen a bíborfüggönyig ment felháborodásában. - Egy úr, és szerencséje magának, hogy nincs jelen, mert megtanítaná... Mert maga is, Kalmár is felfújhatják magukat, én Bányai Ferenc írót szeretem, hozzámegyek feleségül, és ha lesz egy gyerekem, fütyülök az egész világra, mert én csak egy gyereket ahakahaaarok - bömbölte, és amikor a szomszédból valaki kopogott a falon, toporzékolva és két ököllel kopogott vissza, felszólítva az illetõt, hogy nyomban dögöljön meg.

- Bányai Ferenc?... - Ezt most hallom magától elõször.

És mint klasszikus tragédiákban, szétcsapódott a függöny, õméltósága sóbálványszerûen megdermedõ, legmagasabb lénye elõtt megállt egy cingár, meglehetõsen részeg egyén, és arcát õméltósága állához tolva, mivel úgy adódott, hogy magasabbra nem nõtt, röviden ezt mondta:

- Pimasz!

- És kesztyûjével, igen, dekoratív kesztyûjével két rövid, de nagyon heves mozdulattal jobb, majd bal felõl arcul csapta elnökének fiát! De úgy, hogy csattant.

Egy halk sikoly, és Kerényi Terka közöttük áll:

- Nahát, elég legyen!... Itt ne csináljanak botrányt, és szégyellhetik magukat, csupa felnõtt... Te mit vihogsz! Te hülye!

Csillag Sári egy légies libbenéssel eltûnt közben, és a legmélyebb karosszékbõl, az eléggé öblös whiskypohárból, rémülten és belsõ csiklandásnak engedve, egyben vidáman is, nézte, hogy egyszer, véletlenül, hogy a fenébe megelevenedett egy ilyen elhirtelenkedett, nagyhangú, izgatott túlzása.

Lakatos észbe kapott. Pardon... Ez a siralmas magánélet, egy jópofa Kerényi Terkával, egy bolond kis színésznõvel, minden pozícióban lehet egy úriember magánélete. De egy ilyen Bányai Ferenc elõtt...

Kezet csókolt Kerényi Terkának. Ha mert volna, kezet csókol Csillag Sárinak is, de most már a méltóságos úr volt, teljes nyilvánosságra képzett, testi-lelki ornátusában, tehát csak meghajolt, azután Bányai Ferenchez csak így szólt udvariasan:

- Viszontlátjuk egymást...

És halk, határozott léptekkel elment a nyomába sietõ Kerényi Terkával, aki, mint a nyitott ajtón át behallatszott, ilyeneket hadart:

- Angyalom, ugye belátja, hogy én nem tehetek az egészrõl... Minek jött fel, mikor kértem, hogy...

- Maga egy nagyon kedves teremtés. Csak nekem van okom bocsánatot kérni...

Az ajtó becsukódott. Bányai fennkölt pózban elõrelépett, de kissé megbotlott a szõnyegben, és a rakoncátlan szoba miatt erõsen meg kellett kapaszkodnia egy karosszék támlájában:

- Sárika... - kezdte vékony, zengõ, rekedt hangján, de nyomban beszüntette ezt a fájdalmas nekiiramlást, mert Csillag Sári szívbe markoló, higgadt, éles tárgyilagossággal rászólt:

- Mondja, maga meghülyült?! Hogy mer beleavatkozni az én dolgomba? Hogy került ide, és mi köze hozzám, és...

- Sárika! Hiszen...

- Ha még egyszer kicsinyít, dühbe jövök! Sári vagyok... Különben magának mûvésznõ vagyok.

- Mondja, maga berúgott, keserves trotli! - köszöntött Kerényi Terka hangja a karosszékhez rögzõdött, hófehér vagy még inkább fûzöld ifjúra. - Mi jutott eszébe, hogy itt egy Fradi-mérkõzés B tribünjén drukkernek képzelte magát? Hogy jön maga ahhoz, maga taknyos, egy méltóságos urat pofon vágni!

- Nekem is megállt az eszem...

- Te, fiam, a világra jöttél, és tíz perc múlva megállt az eszed, és azóta csak a szád jár!... Ilyet nekem... a lakásomban... Mondja, magát a fejére ejtették?! Agyára mentek a szerelmes regények?! Hát mit képzel, maga tacskó, maga vicsinger, maga zöld, kétéves karalábé, maga itt pofozkodni mer, maga itt egy személyben a Három Testõr, a Robert Taylor és Robinson Crusoe?!... - És a homlokát fogva szaladgált. - Megáll az ember esze, hogy egy ilyen göthös, ideszaladt civil, kis senki, megiszik két pohár snapszot, és az én... az én lakásomban, egy Kerényi Terka lakásában vezérigazgatóval pofozkodik, és azt hiszi, azzal itt imponálhat valakinek... Ne nyissa ki a száját, mert ha én leszek hisztérikus, a kutyamindenségit neki, akkor egy életre leszokik az ilyen vidéki dolgokról!

Pedig Bányai Ferenc (író, sikkasztó, lovag, võlegény és karalábé) nem is szólásra nyitotta a száját, csak tátva maradt neki a szomorú meglepetéstõl, és ismét, talán huszadszor, megint csak egy világ omlott össze benne. És még az összeomlás nyoma is külön összeomlott, amikor Csillag Sári így mentegetõzött barátnõjénél:

- Honnan tudtam volna, hogy itt van ez a mafla?... - Elröhögte magát. - Olyan lóarcot csináltak mind a ketten...

Bányai Ferenc azonban tanult valamit az imént. Kihúzta magát, kesztyûjét zsebre tette, és rácsapott, mint hüvelyébe tolt kardja markolatára, két ujjával megérintette a monokliját, két ujjával mellénye fölé domborította a nyakkendõ szárát, és szomorú hangja gõgös, kappani régiókig emelkedett, midõn így szólt:

- Pardon... Nem így gondoltam. Kezüket csókolom.

És gõgösen, de óvatosan távozott. Némi szociális felháborodással konstatálta, hogy itt is kirívó a hangsúly az osztálykülönbségen, mert Kerényi Terka õt nem kísérte ki.

Bezzeg az elnök fiát...

3.

A friss levegõn nem csökkent, hanem csak más formát öltött a zöld méreg hatása. Émelygés, és szédülés fogta el. Ment, ment elõre, jobbra-balra szédelegve, támolyogva. Gondolatai összevissza ugrándoztak. Csillag Sári, Lakatos, Kerényi Terka, Halász, a szellem, römikártyák alakjában viaskodtak agyában. Fogalma sem volt, hogy mennyi idõ telhetett el ebben az ámokfutásban, és azt sem tudta, merre járt, amikor észrevette, hogy nem forognak, dülöngélnek körülötte a házak, utcák, kirakatok. Elõtte pedig a jó öreg Duna hömpölygött méltóságteljesen.

A kihalt korzón szerteszét hipochonder falevelek sûrûn borították az aszfaltot, és egy réveteg utcaseprõ lomhán egy halomba húzta õket.

Rövid búgás visszhangjával labdázott vagy két másodpercig a budai hegyvidék és a dermedt hotelpaloták sora. Jött az alsó folyás vadvidékeinek milimári nevû bennszülött törzse a kofahajón, Ercsi felõl. Bányai ezen a szomorú, züllött, nyári hajnalon elõször látta az ismert gõzöst, melyet a bohémek “kísértethajó”-nak neveznek. És ezzel a felfogással nézve kissé lúdbõrzik az ember háta tõle. Némán siklik a Vámház körút torkolata felé, mozdulatlan kosarak, dermedten gubbasztó kofák és egy-egy alvó, csendben bólogató, kókadt fejkendõs árny még félelmetesebbé teszi a benyomást, amint lassan siklik az enyhe derengéssel hígított, agonizáló éjszakában a kísértethajó.

Bányai lélektelenül õdöngött. Hazamenni? Nincs értelme.

Délelõtt fõpróbája van. Ezt olyan egykedvûen mondta magának, miközben nagyot dobbant a szíve, mert minden keserûség és többrendbeli világösszeomlás ellenére kissé boldoggá tette, ahogy így odavetette magában, hogy nem érdemes lefeküdni, mert holnap fõpróbája van. Illetve ma. És ezzel átesett egy újabb tûzkeresztségen, az éjszakai emberek konfúzióján, amellyel hajnali beszélgetéseknél idegesen kijavítják egymást, ha a ma vagy holnap kerül szóba, mivel õk tegnap, illetve ma... szóval még ébrenlétük közben rájuk változik a napszaka.

Azután megpillantotta a Gellért fürdõt, és eszébe jutott az operettíró, aki elhatározta, hogy reggel itt piheni ki az alvás fáradalmait. Õ is író, tehát alkalmazkodik az ilyen tradíciókhoz. Természetesen Lakatos holnap provokálni fogja, de neki õ már csak egy Hólyagkalifa vagy egy Pólyakalifa. Mert most már nem bankhivatalnok, hanem a társadalmi osztálykülönbségeket áthidaló, semleges rangú polgár: mûvész! Hajnalban esetleg valamelyik kávéházban egy lelépett fizetõpincérrel és két állástalan artistával megtárgyalják a válogatott mérkõzés esélyeit, majd délután a bankelnökkel és egy báróval römiznek a klubban. Neki tehát a Lakatos esetleg már csak a “Feri”. Nem fogja nagyon összekaszabolni, két laposvágás a mellkasra, és ha nem elég, egy enyhe riposzt vagy elõvágás az alsókar felé, azután majd férfiasan bocsánatot kér, következik a bankett, és...

És mi lesz a sikkasztással? Interurbán nem intézheti el Gyuri bácsival a hétszázat. Viszont ezt párbaj elõtt rendezni kell, nehogy ilyen kifogással, mint a sikkasztás, Feri kibújjon a fegyveres kiállás alól.

Mit lehet tenni? Maga sem tudta, hogy egyszerre hogyan került ide a kabinba, ahol már szépen rendben, pedánsan összerakosgatva feküdt a ruhája, és éppen az ingét húzta. Mint valami automata jött át a hídon, és váltotta a jegyét.

Persze, nem ártana, ha híre menne az ügynek, mégiscsak nimbuszt adna alig jelentõs személyének ott a fõpróbán, ha a pofonnak és a lovagias ügynek neszét vennék.

Leült a párolgó víz lépcsõjére, néhány bágyadtra gõzölt, hajnali sorstársa között, kik búsan üldögéltek itt, lábszárukat gépiesen masszírozva, sóhajtva vagy krákogva, közönyös, önsanyargató, álmatlan, álmos emberek, köldökük felé horgadt fejjel, mint egy-egy buddhista, szent bölcselõ, egy márványpartú, gõzölgõ Gangesz vizénél tanyázva.

Zûrös, továbbzsongó hangok terjengtek meghatározhatatlan irányból, folytonosan, úgyhogy egy nagy kagyló belseje is lehetett volna a hajnali álmatagok melegvíz-palotája.

Hogy a jellegzetes mozdulatokat miért veszi át nyomban mindenki, egy jóízû ásítással együtt, ha leül a gõzfürdõ peremére, ezt nehéz volna elemezni. De annyi bizonyos, hogy Bányai ásított, leült, a feje egy gyakorlott fakír pontosságával hajlott a Buddha tanításai szerinti irányba, és lassan, de nyomban a lábszárait kezdte dörzsölni két kézzel.

Kár, hogy diszkréten, késõ éjszaka, két mûvésznõ exkluzív magánéletében történt az összeütközés. Ha híre megy is esetleg, jó néhány napig eltart, amíg a kabaré tagjai is megtudják, hogy õ afférba keveredett méltóságos Pólyai Hólyag Ferkóval.

Kár, kár, hogy a két mûvésznõ tapintatán és extrém magánéletén lefojtva marad a hír. Valaki ásított mellette. Felnézett rá egy alacsonyabb lépcsõfokról, ahol a praktikus emberek süppednek a talpukkal egy vonalba, hogy állukat a térdükre támasztva szundíthassanak, viszonylag rögzített állapotban.

- Jó reggelt, cukros Bányai... Gratulálok! Hallom, hogy felpofozta a Pólyakalifát, és holnap fél tizenkettõkor párbajoznak a Maturek-féle vívóteremben, könnyû kardokkal, hónalj- és nyakbandázs, elsõ vérig, és Csermely olimpiai bajnok lesz a vezetõsegéd. Az unokabátyám felkeresi magát holnap a kabaréban, mert azt hallottam, hogy magának még nincs orvosa... Hopplá!

És mert a magasból egy új monokli esett a vízbe, dr. Halász készséggel lebukott, és eltûnt a medence fenekén, mint egy napkeleti búvár, hogy prüszkölve, diadalmasan, több ezer sestertiust érõ gyöngylelethez méltóan felhozza az egy dioptriát sem reprezentáló, vadonatúj monoklit.

- Ne féljen! - harsogta a zsongáson át biztató vidámsággal: - Gondoskodtam, hogy benne legyen a reggeli lapban!

Hatodik fejezet

Seherezádé ezer meséje egy éjszaka

1.

Bányai eltávozása után a mûvésznõk magukra maradtak, és átmenetileg békés csend honolt a lakásban.

...Cigarettáztak az állott whisky felett, és Kerényi Terka bús grimasszal megvakarta a fejét:

- Mit gondolsz, meddig bírod ezt a tempót? Készre csinálod magad. Ilyen hisztérikusan nem lehet élni. Ha egyszer Kalmárt szereted, mit akarsz Bányaitól, és ha Kalmárral nem tudtok összejönni, minek rúgsz mindig bele ebbe a fõúri rabszolgába. Minden ujjára tíz olyan nõt talál Pesten, mint te, nem szólva arról, hogy az ilyen felelõsségteljes, dolgozó polgárok munka után valami lelki pihenést keresnek nálunk - sóhajtott, mivel tisztában volt ez általánosítás rá nézve alig idõszerû voltával. - De nálad, barátom, a szerelem után megrokkant idegzetét a munkában pihentetheti ki. Mit képzelsz, meddig bírja ezt egy ember, aki reggel felkel, és megy a Kelengyeáruházba?...

- Hát menjen. - Sári vállat vont, és lebiggyesztett szájjal kipöffentett egy kis levegõt. - Mondtam én neki, hogy ne menjen? Tõlem akassza fel magát!

- És hová fog ez vezetni?

Csillag Sári már nem hallotta az utolsó mondatokat, hanem összeráncolt szemmel maga elé meredt, majd hirtelen így szólt:

- Hogy került hozzád Bányai?

- Elhoztam. Hasonlít Székely Gézára - és sóhajtott -, tudod, hogy tíz éve Amerikában van.

- Úgy - mondta némi megvetéssel. - És azt nem tudtad, hogy velem fut?...

- Na ne affektálj! Legalább nekem ne!

- Mért affektálok?! - csattant fel hangja... Õ ugyan Kalmárt szerette, de rosszul bírta, ha valakinek más nõ is tetszett. Ez két különbözõ dolog. - Én nem affektálok! De különös az, hogy rögtön kikezdtél azzal, aki velem van. Mindig ezt csinálod.

A “mindig”, a “rögtön” és hasonló gyanúsító végletek Csillag Sári temperamentumából fröccsentek szóvá nyomban, ha úgy érezte, hogy sérelem érte, és a megtorlással nem késhet.

- Sári, te bolond vagy! Ha azt hiszed, hogy én törõdöm...

- Nézd... Jobb, ha ezt hagyjuk - felelte teljesen epés hangon. - Tegnapelõtt láttam, ahogy Kalmárral a sötét nézõtéren összeborultatok...

- Ilyen képtelen aljasság - és két combjára csapott és rohant. - Ha te azt hiszed...

- Én nem vagyok vak, csak nem értem, mit fáj neked, ha tetszem valakinek, és miért pont Bányait választottad ki rögtön, mert utánam lógott... Neked adom! Légy boldog ezzel a nyeszlettel...

És elrobogott. Mint a szélvész, és bõgött a lépcsõházban végig, hogy a barátnõjében is csalódott, és elejtette az erszényét a kapunyitásnál, hogy szétgurult minden apró.

Azután fél óráig keresgélte a házmesterrel, és végül abbahagyta, mert zúgás hallatszott az utcán...

Taxi!

- Hová? - kérdezte a sofõr.

- Tessék?... Ja?... Hány óra van?

- Két óra.

- Menjen, amerre akar.

Késõbb a Hõsök terén sírdogálva kikopogott, és bemondta Kalmár lakáscímét.

2.

Kalmár a Csillag Sárival az Országház Kávéházban történt összeveszése után természetesen taxiba ült és hazament.

Már a taxiban eszébe jutott, hogy a délelõtti próbán megkérte Tusit - aki vidéken súgónõ volt nála - hogy amennyiben Sugicával baj van, és az egyszerû orrfúvása influenzává alakul, ez esetben Tusi a siralomházszerû, borzalmas fõpróba után, a vérpadnak beillõ premieren helyettesíti a súgónõt, és ebbõl a célból este a lakásán Kalmárt felkeresi. Tusi a kérést nem tagadhatta meg Kalmártól, és már tizenegy óra óta aludt egy fotelban.

Kitették az anyagot, és Kalmár figyelmeztette, hogy a Poldi nevû sztárkomikusra vigyázzon, mert ha az a párbajjelenetnél belezavarodik a halandzsába, úgy vége a darabnak, mert Poldi arról nevezetes, hogy képes a súgólyuk elõtt mélyen lehajolni, cipõmadzagját megkötni, mely madzag ki sem bomlott, de így a füle szinte rajta van a súgónõ arcán. Itt majd oldalról is kell súgni.

A szólónál ne súgjon hangosan, mert ha Perényi Erzsi délelõtt még nem tudja a szerepét, nem megy a szóló, és...

És az éjszakában váratlanul fütty hallatszik!

Csillag Sári felfütyül.

- Nem tudom kifizetni a taxit - kiáltja idegesen, mint aki már három nappal elõbb sürgönyzött, hogy érkezni fog, és sértõdött, amiért nem várják.

- Te, fiam, most rakd össze a holmikat - mondja csendesen, mert rutinié, Kalmár Tusinak. Azután lemegy, és kifizeti a taxit.

- Itt maradok nálad - mondja fenyegetõen Sári.

- Nézd...

De mire kifizette a taxit, vagy bármit is mondhatott volna, Csillag Sári andalogva felmegy. Kalmár lent pontosan érzi azt a gúnyos mosolyt, amellyel azt mondja Sári odafent: “Á?... Ez nagyon érdekes! Itt szokott lenni a fõrendezõ úrnál?”

Kalmár ezt lent, távol a színhelytõl le tudná kottázni, olyan pontosan hallja és tudja, és siet fel, mert sajnálja Tusit, aki Branyiszlón súgónõ volt mellette, és tisztán színházi ügyben járt ma nála ilyen késõ éjszaka, habár (ezt Kalmár õszintén beismeri önmagának) a legtisztább színházi ügyek és szerepválogatások is, ki tudja, mivé alakulhatnak hajnalig. De itt jelenleg semmi alakulás nem volt. Azonban mégis, mire felért a lépcsõházba, Csillag Sári visszajött a lakásból, már lihegve várta. És félhalkan, de azért úgy, hogy Tusi meghallhatta, következett a refrén rezgõ orrcimpákkal:

- Dobd ki ezt a nõt!

- Nézd...

- Jó, rendben van... Már itt sem vagyok... Kérem...

És elindult lefelé, fillér nélkül, a város legkülsõbb villanegyedében, bundában, kivágott cipõben és selyemruhában. Kalmár visszaviszi. Kissé szeretné megrázni, de nem vitás, hogy Csillag Sári szenved. Kifejezetten és határozottan szenved. Nem szerelembõl és nem a szerelem hiánya miatt... Szenved. Ha tudná, hogy miért, tán nem is szenvedne.

- Hát, Tusikám... ezt most vidd haza, nézd át, és jegyezd meg jól, amiket mondtam. - Felét se mondta el annak, ami szükséges. - Azért remélem, hogy a Sugica ma éjjel rendbe jön, de ha nem, akkor én kezeskedem neked külön a húszért Málnásitól...

Tusi kissé szomorúan elmegy. Csillag Sári a legyilkolt hölgyeket ebben a stádiumukban már sajnálja, és utánanéz. Azután Kalmárra.

- Szereted?

- Láttad, hogy Tusi volt, és a súgópéldányokat vitte el!

- Nézd, nekem megmondhatod - mondja azon a könnyed hangján, amely fontokra átszámítva nehéz súlyemelõ bajnokokat is zavarba hozna -, nekem igazán megmondhatod, mert võlegényem van. És mert tudd meg, hogy itthagyom az egészet, és megyek a võlegényemmel... Nagyváradra. Ugyanis a võlegényem mamája Nagyváradon van. És... és... csak azért vagyok itt, mert mégsem megyek Nagyváradra.

Ez a võlegény is feltûnt idõnként, akinek az anyja nagyváradi volt, és mindig oda készült Sárival.

És most sír.

És Kalmár, mint egy merengõ Buddha, nézi. Közte és Bányai között mindössze annyi a különbség, hogy amikor ismét megjelenik Csillag Sári, õ minden illúzió nélkül hallgatja az ismert rapszódiákat, amelyek valahogyan úgy végzõdnek, hogy: “Dobd ki ezt a nõt!”

Ez nem mindig történik Csillag Sári néptribuni fellépéseinek megfelelõen, mint Tusi esetében, ahol mégiscsak egy Csillag Sári által ugyan eltúlzott, de nem mindennapi helyzetrõl volt szó.

Sári sír, mesél, és cigarettázik, és lassan megnyugszik, és fel és alá jár a szobában, de ez a cigarettázva fel és alá járás, így, ahogy felbukkant, közvetlen egy megelõzõ szakítás után, váratlanul - ebben volt valami különösen vonzó Kalmár részére.

Továbbá: vagy szép szóval, vagy gorombán, valamiképpen általában szerette a tíz villogó karommal megjelenõ menádot. És továbbá...

Igen. Továbbá! Volt itt még valami kettõjük között, speciel kettõjük között, örökre elintézhetetlennek látszó lovagias ügy. Állandóan végig barátsággá szublimálódó, új felhevülés, ami se Csillag Sárit, se Kalmárt egyebekben nem jellemezte.

Valami örök harc és örök kiábrándulás és örök inklinálás, hogy egymás közelében ismét kicsit megbolonduljanak. Egyik úgy bolondult meg, hogy táncolni, dalolni se szégyellt, a másik úgy, hogy átalakult Buddha-bálvánnyá.

Ki hazudott többet, ki mit és miért hazudott? Nem derült ki.

Talán jó volt, talán nem. Kalmár, mint általában az éjszakai emberek, önmagának hazudta a legtöbbet. Jól tudta, hogy sohasem fog, mint álmos Buddha-szobor, váratlanul szultánná átalakulni, aki választ.

Közben hordta magában a titkot, mint mondjuk egy betegséget, amelynek csak lappangó idõszaka van, és sohasem tör ki. Hordta a titkot, és csak a legsötétebb, legberúgottabb éjszakákon merte valami távoli, züllött helyen bevallani az egyetlen fantáziát...

...A szemközti vendéglõbõl egy zenekar muzsikája hallatszott át. És Csillag Sári problémáiról már régen áttértek arra a befejezett síkra, amely veszélyes és megoldhatatlan.

És szemben játszott a zenekar, és áthallatszott, amint csirkehangon valaki egy tölcsérbe énekelt...

Késõbb, amikor Csillag Sári már álmában sem gondolkodott (ami ébren sem volt szokása), Kalmár arra gondolt, hogy mennyire rossz néha szultánnak lenni, akinek ezeregy mesét mondanak el egy éjszaka.

Az igazi az volna (valahogy ködösen és kísértetiesen felrémlett elõtte), igen... az igazi mégis az volna, ha a szultán mesélne ezeregy éjszakán át jókedvûen Seherezádénak.

Vagy akár Seherezádéval. Seherezádé a mese és a valóság odaliszkja.

De virradt. És Kalmár, a köldökagyú Buddha-szobor ásítva és bután nézett egy széttépett frakkingre, amit õ dobott el aznap a szekrénybõl, és tisztában volt azzal, hogy tõle itt nem függ semmi.

Seherezádé. Nála van a mese. És nála van az ölelés.

Azután már arra gondolt, hogy Tusi nem súghatja le a premiert. Ha Sugica influenzás, elhalasztják egy nappal, és esti, jelmezes fõpróbát tartanak. Mert õ ennek a garasos Málnásinak hiába ugat...

...Sári részérõl egy újabb lovagiatlan magatartás: álmában rátette a kezét Kalmár arcára, és Kalmár ettõl halkabban gondolkozott, leszûrve azt a végsõ rezümét, hogy embertelenség Málnási hajszája, a színész is ember, és ki tudja majd itt a szerepét? A Lángos-darabból húzni kell...

És amíg elaludt, áthallatszott a szemközti kocsmából a zenekar...

Így fog egyszer puszta passzivitásból két probléma között örökre elaludni. Csak azért, mert egyetlen ereje a passzivitás.

Nincs védelem, ha jön az odaliszk, és szultánná választja.

 

Hetedik fejezet

Haladin és a csodavárás

1.

Fõpróba!

Nem is. Házifõpróba.

Miben különbözik a házifõpróba a fõpróbától? Semmiben. A fõpróbán egy-két díszlettel, bútorral több van, viszont kevésbé tudják a szerepüket, mert az elõzõ próbától már mindenki szédül.

Csak a premier különbözik annyiban az elõzõ próbáktól, hogy közönség van jelen, és igazán szerencsétlen módon, percenként elõfordul valami. Késõn kötik ki a függönyt. Tica elkésik, mert mégsem lehet a térdig patentkapcsos ruhát végig bekapcsolni két perc alatt. Elõre mondják a zárópoént. Tulai elfödi a szemét, és megkapaszkodik valamiben. Kalmár a haját tépi, és suttogva üvölti: “Gazember, gazember!... Mert hiába imádkozik két hónapja, hogy rúgják ki!”

Kijelentése nem sértõ, mivel senki sem tudja, kirõl beszél, lehet, hogy õ sem. Szóval a premier csak abban különbözik a házi- és a valóságos, belsõ elsõ fõpróbától, hogy tíz nappal elõbb, az olvasópróbán minden jobban ment.

A mûfajban jártas emberek jól tudják, hogy a tizenötödik elõadásig csak nyilvános próba folyik a kabarékban, mivel a második elõadásnál íratja ki általában Málnási a próbatáblára, hogy aki a másnapi elõadásra sem tudja a szerepét, azt választott bíróság elé viszi. Erre természetesen elkezdik a szerepeket tanulni.

Próba, fõpróba, premier és általában a kabaré iránya két súrlódó ellentét között alakul ki, Málnási igazgató és Kalmár rendezõ udvarias, de éles viszályaiban. Innen a fejezet címe, a szójáték a két ember viszonyának meghatározására: Haladin és a csodavárás.

Mikor Málnási, a varázsló, a pénzügyi akrobatika érthetetlen mutatványainak egyikével elõveszi a varázsvesszõparipáját, úgy július táján: “Nézze, ha ad kétezret, tudok nyitni, és megkaphatja a hatot, ha kicsit jó a szezon, ha nem ad kétezret, nem nyitok, és elvesztette a hatot is.” A varázsvesszõparipa célhoz viszi az érvet az elkeseredett hitelezõ logikájában, és Málnási padisah megáll az idény elõtt, kimondja a bûvszót: “Szezon, nyílj meg!” - és másnap megjelenik Raducziner a kézikocsival és a takarítóvállalat embereivel.

Ez a könnyebbik varázsige. Ugyanis, ha az idény vége elõtt a jegyirodák csodaforrása felõl baljós szelek fújnak, akkor Málnási padisah májusi, bukott reprízmûsorával kénytelen elkezdeni a koraszülött nyári szünetet. Mert mint õ mondja hitelmûveleteirõl: “Mennél öregebb a szezon, annál »fiatalabb« a kölcsön.”

Ilyenkor, ha a Pólyakalifa hitelkerete és Fuksz néni amerikai befolyása kimerült, nincs mentség.

A jegyirodák éltetõ tündérforrása elapad, alig csörgedezik, a pénztárban összesen tizenhét pengõ, és Málnási padisah szomorú kényszerhelyzetében kimondja a minden bûv nélküli igét: “Szezon, zárulj” - és másnap megjelenik Raducziner a kézikocsival, egy vödör csirizzel, hóna alatt papírszalagokkal, és ellátja a színház valamennyi fõ- és kisbejáróját, reklámtábláját és fényképkiállítását a “Nyári szünet” felírású nyomtatvánnyal.

A két idõpont között, nyitástól a zárásig Kalmár, európai tájékozottságát érvényesítve, haladni szeretne a korral. Málnási sugárzó optimizmusának bölcsességébõl azonban ez természetellenes jelenség. Málnási nem veszi komolyan a színpadon lejátszódó szamárkodásokat, szerinte egy kis szerencsével a leghülyébb mûsor telt házakkal prolongációba megy, és a legragyogóbb mûsor, némi balszerencsével, földrengésbe sodorhatja az intézményt. A fõ, hogy hozzávetõleg három órát játsszanak, de a legfontosabb, hogy az elõcsarnok, a rézkorlátok, a zsöllyék, a portálé és minden ragyogjon a tisztaságtól, a jegyszedõk, büfésnõk, ruhatárosnõk, bármennyi óvadékot adtak is, ne merészeljenek gyûrött vagy nem hótiszta kötényekben járni, ahogy az uniformizált, fekete színû ruhájukhoz illik.

Azután a színház fennmaradásának lényege mégiscsak szikkadt pénzforrások mûvészi élesztgetése, roskadozó hitelek alátámasztása, Spiró úr évek elõtt elfogyott türelmének végsõ határa híján mégis szép nagy, íves plakátokat nyomtatni, ezekre a kiragasztás készpénztõkéjét elõteremteni. Ami a színpadon történik, az lutri, és aki ért a színházhoz, jól tudja, hogy komoly ember ilyesmivel nem foglalkozik, mert a közönség kiismerhetetlen.

Persze ez a Kalmár legszívesebben egy amerikai filmgyárnak rendezne itt kabarét, és az Isten pénzét is beleölné, hogy két kapcsolás helyett egyszerre lehessen elsötétíteni a nézõteret, ami egy marhaság. Attól még a Gál nem lesz jobb, és Bárány így is, úgy is jól megírja a konferanszát, ha ideje van, és egy öt év elõtti, vacak reprízével áll ki, ha ellógta az idõt. Bölcs ember ezen egy legyintéssel túlteszi magát, mert hiába mérgelõdne naponta. Ez mind olyasmi, mint a szél járásával vagy a föld forgásával törõdni, mintha befolyásolhatná az ember. Nem is olyan, mert a föld forgását Arkhimédész legalább képzeletben befolyásolni tudta egy fix ponttal az ûrben. De teljesen ki van zárva, hogy ebben a zûrben akárcsak feltevésszerûen is egy fix, vagy akár részletekben törleszthetõ pont lehetne, ami Szatmárit úgy Gált befolyásolhatná, hogy ne hadarják le a mûsor elsõ részét vasárnap délután, ha válogatott mérkõzés van, vagy Kapást meggátolná abban, hogy lekésse két színház közötti pendlizés alatt az elõadást, ha a Hazai Színház darabjában sok öltözködése van.

Kalmár nem szeret nyolc napra premiert, és mûvészi értékû elõadásokat tart a szerepnemtudásáról, a színészek fáradtságáról, a káoszról, ruhák és díszletek, darabok és szólók elkészítési idejének emberi határáról, mintha fontos volna ez a sok szamárság azon tény mellett, hogy a bukott mûsorra napi hat-nyolcszáz pengõt legalább ráfizet, tehát neki, ha mûvészi aggályok miatt mondjuk öt nappal tovább próbál, az háromezer pengõt jelent.

Inkább próbál összesen hét napot, de kifesti az elõcsarnokot, és csináltat egy rabicfalat, hogy kettéválassza az irodát. Minden hitelezõ csak kopogtat, és egyenesen benyit hozzá. Igaz, hogy végül még sincs meg a háromezer pengõ megtakarított ráfizetés készpénzben, no de nem lenne meg akkor sem, ha Kalmár mûítész aggályai miatt készpénzben rá kellene fizetni az elhúzódó próbák idejére.

Ha elkezdenek próbálni, lesz mûsor. Mûsor mindig van. És mondja meg neki ez a Kalmár, hogy hány hét próba eredményezte már azt, hogy leszámítva a mellékszereplõket, valaki tudta volna a szerepét? Ilyesmi premier után alakul ki. Hogy Kalmár húsz éve hadakozik ez ellen, az a megfelelõ bölcsesség hiányát mutatja. És ha a görlöknek premierre nem lesz kész a skót kosztümjük, az apró dobokkal, hát játsszanak majd a régi ruhájukban, és a harmadik elõadáson dobolhatnak.

Dobolnak, vagy nem dobolnak! A görl legyen csinos, ne késsen el sokat, legyen tiszta és gusztusos a ruhája, a többi mellékes. Majd bolond lesz a százhúsz pengõs vendégmûvész napi gázsiját öt nappal tovább fizetni, hogy Ruszkainé és Lóránd ne lökjék fel a színpadon Ticát, mivel mindegyik fordítva akar távozni, elegendõ próbák hiányában. Majd bolond lesz, amikor ezt a kínos blamázst, mint nota benét benne hagyták a darabban, mert ezen röhögött a közönség a legjobban.

Író urak! Ha az igazgató véletlenül nem volna olyan gondos, hogy hét napra premiert hoz, továbbá a színészek nem zavarnának mindent össze a színpadon, ez az egy egészséges röhögés se lenne a darabban.

Kalmár szeretett volna, legalább kétszer kellékekkel és nemcsak jelzett, hanem valóságos bútorokkal próbálni, ami egy ilyen álmodozó idealistánál komoly tünete a nagyzási hóbortnak. Itt nincs haladás, nincs gondos elõrelátás, és nincs súlyos hiba, mert jön a közönség, és mindent megkontráz.

Hiba történhet, ha az ember nem gondoskodik arról, hogy a büfébérletnél kikösse a büfé falán elhelyezhetõ reklámok fenntartását a színház számára. Továbbá, ha a dologi kiadások fedezetét nem teremti elõ az ember, mert itt meggyõzhetetlen, hûvös közalkalmazottakkal áll szemben, tûzoltókkal, vízdíjbeszedõkkel és hasonlókkal. A telefon, villany, rendõrségi ügyelet és egyebek hiánya minden színjátszás komoly, gyógyíthatatlan betegségét jelenti.

Az érem másik oldala, ha egy mûsor fél házzal megy, és Kalmár a múltak okulására intve igazgatóját, szeretne próbát kiíratni az új mûsor meglevõ részleteibõl. Nem akar megint hét napra premiert.

Kalmárnak ez a mániája, mosolyog bizakodóan Málnási. Õ szegény ember, örül, ha a mûsorra nem fizet rá, és semmiféle kecsegtetõ eredmény kilátásba helyezése nem inspirálhatja kockázat vállalására. Sõt. Fiatal direktor korában elõfordult vele, hogy két hét fél ház után a mûsor bevétele feljavult, végül telt házakkal játszották sokáig. Azóta, mivel valóságos, megtörtént csodáról van szó, hisz abban, hogy még egyszer pályafutása során ez megismétlõdhet. És prolongálja a mûsort, és két hét múlva megint a régi nóta: harmadikán próba, tizenegyedikén premier.

Kalmár mindén esetben figyelmezteti, egyre több példa fölött rendelkezve, és elõre bejelenti, hogy: “Ha új expresszpremiert csinál, azt maga fogja rendezni, vagy ideszerzõdtet valakit, mert én csak színész leszek, mert én nem estem a fejemre! Próbálja ezt egyszer más is!” Az igazgató megnyugtatja, hogy a nem várt esetben teljesíti ezt a kívánságát és õ rendezi majd az elõadást, illetve õ sem rendezi, mert hiszen mióta az eszét bírja, itt minden premier a jóisten kezében van, ha ezt Kalmár nem veszi sértésnek. Azután derûsen felül az íróasztalra, széttárja a karját, és így folytatja: “Nézze, ma negyvenhat pengõvel javult a bevétel, és ha a szombat-vasárnappal megvan a kétezer pengõs átlag (még nem volt eset rá), akkor kihúzzuk...” Itt következik egy dátum és egy vásár vagy egyéb látványosság, amely vasúti kedvezmények révén a fõvárosba vonzza vidéki honfitársainkat. “Nézze, ha az Árumintavásárig kihúzzuk... Mért vegyem le kilencszáz pengõnél a mûsort, mikor jövõ hónapban itt a Mezõgazdasági Kiállítás... Bolond leszek pünkösd elõtt újat próbálni... Ha hat hétig elhúzzuk, itt az európai Dalárdakongresszus...”

Szóval Málnási, ha csak húsz pengõt is emelkedik a bevétel, már hiszi és várja a csodát, már tud egy kongresszust vagy vásárt vagy ünnepi hetet, és Kalmár korral haladó sürgetései egy ellenállás beszerzését illetõleg, hogy fokozatosan és egyenletesen lehessen a színpadot elsötétíteni, csak nyájas legyintéseivel találkoznak. E két malomkõ súrlódása között õrlõdik a próbák távolról sem tiszta búzája a közönség szórakoztató, lisztes táplálékává, vagy Kerényi Terka szerint: “Végre egy olyan tésztává, amit be tehet adni ennek a sok nehéz pasasnak, ott lent a sötét nézõtéren.” A két malomkõ neve Kalmár és Málnási, a színház argójában: Haladin és a csodavárás.

2.

A fõpróba hatalmas, szimfonikus vagy inkább kakofonikus zûrzavarát egyetlen fenségesen dübörgõ motívum hatja át, reggel kilenckor Raducziner elkezd kalapálni, rövid megszakításokkal késõ estig, és a társulat átkozza.

Raducziner: õ a nyugodt, északi mûszaki - így nevezték el, mert még senki sem hallotta egyetlen hangos szavát, és mert egyes tagok szerint csak az örök jég vidékén lehetséges ilyen temperamentummal élni. Viszont indolenciája nem ismer határt, és ha tízen üvöltenek érte sürgõsen, akkor nyugodtan imbolyog át a hallon, esetleg kalapácsával futtában megütögeti valahol a frissen felszögelt furnért, hogy tart-e, azután megáll félig az ajtóban, és lassú, mély hangján azt mondja sokáig, hogy “tessék”. Nem jön be egészen, fél kezével a külsõ szemöldökfát fogja, így lóg be, és jobbjában leng az örökös kalapács, szájából esetleg kivesz néhány aprószöget, és leplezetlen, megvetõ unalommal hallgatja, amit mondanak. Málnási szerint viszont okosabb, mint az egész társaság, és önmagát is beleérti, elannyira, hogy egyszer, bizalmas baráti körben, sóhajtva beismerte: az egyetlen ember, akirõl tudja, hogy miért fizeti, az a Raducziner.

Raducziner a legvadabb fõpróbák viharában egyetlen imbolygásnyi ritmusát sem változtatja. A körülötte kavargó veszekedés, zongorázás, sírógörcs és viták óceánján flegmatikus mozgásával ama unalomig megírt, bõrsapkás, õsz szakállú, pipás hajóskapitányokra emlékeztet, akik a távoli égre kémlelve megállapítják, hogy tornádó lesz, és becsukják a pipakupakot, mert a végítéleti szél elviheti esetleg a szikrákat, és meggyullad valami.

Raducziner a harmadik különvéleményt képviseli Haladin és a csodaváró után. Szerinte Málnási örökös pénzügyi mutatványai éppolyan gyerekes fontoskodások, mint Kalmár és mûvésztársainak állandó izgalma, nagyképûsége és ricsaja, mert itt egy a fontos: hogy mikor az a függöny felmegy, úgy legyen lefúrva minden ajtó, mint a cövek, és a zsinórpadláson három vacak lécbõl megjavította a hidat, mert ha egyszer valaki a nyakát töri, életük végéig fizethetnek.

- De hát ezek bolondok, kérem - meséli fröccs mellett az Április Kocsmában Mautner úrnak, aki fuvaros, és szintén komoly ember -, ugrálnak és szaladgálnak, hogy csak elnézem õket, de én nem szólok bele, tõlem a fene megeheti õket. Én mondtam a sógoromnak, mikor eladta az érdligeti vityillóját, hogy elvesztette az eszét, ha egy vasat ad a Málnásinak, nem hallgatott rám, és rosszabbul járt. Az esze megmaradt, de a pénzét vesztette el. Mert itt, kérem...

Raducziner teli volt iparoskifejezésekkel és a pesti argónak azokkal az iparban használatos szavaival, melyeket régi legények, akik még vándoréveket bolyongtak Ausztriában a monarchia idején, nem átallanak használni, ha azóta kültelki idiómává fajult is egy-egy osztrák kifejezés.

- Ha én nem lennék ott - magyarázta Mautnernek -, akkor az esti premiert tömegkatasztrófákhoz sorolhatnák, amilyen anno a Párisi égése volt, ha még emlékszik, a Klauzál utca és a Rákóczi út sarkán... Igen, a Goldbergeré volt... Szóval ilyen tömegkatasztrófa lenne, rövidzárlat, tûzvész, csõrepedés, nem is szólva arról, hogy senki se ért a színházhoz, mert tizenkét ferzecc meg három szoba, kíváncsi vagyok; ki tudja ezt még felstószolni a színpadra annak a rendezõnek, de én nem vitatkozom, és felstószolom úgy, hogy egymás mögött vannak, és két ejnzacc lesz majd az oldalfalak helyén, de ezt õk még nem tudják, és ordítozni fognak. Most már például nagyban ordítoznak, hogy én hol vagyok, mert amellett még azt is szeretnék, ha reggel fél kilencre már ott állna glédában bútor meg díszlet, pedig a Klein asztalos, ha megfeszül, akkor se tudja egy óránál elõbb összeverni és megenyvezni a szürketaxit, ahogy én rajzoltam neki. De mit tanítsam õket? Ezek azt hiszik, hogy a mûvészet meg a bevétel meg ilyesmi a fontos, és ha én közbe nem nittelek össze két sangliból...

És a fuvaros meghúzogatva harcsabajuszát, bús hozzájárulással bólint, õ is tudja, mi a mûvészélet, az unokahúga nikotinmérgezésben halt meg, pedig csak zenedébe járt. Hiccériásak az idegességtõl mind.

Hogy Raduczinernek mi volt a kitanult mestersége, azt senki sem tudja. Valószínû, hogy az ilyen alaposan képzett színpadi szakmunkások valamelyik, szereléssel kapcsolatos iparágat befejezetlenül abbahagyták, és így most mindenhez értenek, egy szál lompos, piszkos overallban, egyetlen kalapáccsal tömegszerencsétlenségeknek veszik elejét.

3.

Nyolc óra, a színház üres, a tárt ajtókon belátni a félsötét nézõtér zsöllyesoraira az elõcsarnokból, és Fekete néni locsolja a linóleumot. Csend, hûvös, megnyugtató félhomály.

Kalmár, a súgónõ, Tulai, a világosító, Fekete néni és a büfésnõ tízéves fia tartózkodnak az épületben, és éppen jön Iluci frissen mosolyogva, hogy megkezdje az irodai órákat beköszöntõ közelharcát hitelezõk, színészek és egyéb a conto csatakiáltással jelentkezõ rohamozók ellen, kik valamennyien Málnási ígéretét, becsületszavát, esküjét, aláírását hangoztatva rövidesen megjelennek.

Iluci a kincstárnok. Õ mindazon aranyak, gyémántok, hitelek és hazugságok legfõbb muftinéja (bár urát Tatárnak hívják), õ mindazon elõvételek, bevételek, elásott és nem létezõ kincsek tudója, amelyeket a fényes ábrázatú padisah elhitet. Õ a fényes ábrázatú padisah Hófehérkéje. Bal keze. Õ csodálkozik, ha a padisah elment, és nem intézkedett Kalmár úrról, de hát õ nem adhat különben. Így beszélték meg elõzõleg a Kalifával. Õ tudja, hogy az egész pénzt el kell tenni a városi hirdetõ irodának, és ha jön majd üvöltve Bárány, mondja azt, hogy a feleségének kiadta a pénzt. És ha kérdezi Lángos, hogy a padisah elment-e már, mondja, hogy még nem, mert Lángos tudja, hogy õ félóra múlva hol van, de egy óra múlva már senki. Ezt Ilucival megsuttogják a legbensõbb szerájban.

Késõbb õrá zúdul minden vihar, midõn mosolyogva és csodálkozva átnézi a kiutalásokat, tûzoltótól az ügyeletig, gázsicéduláktól a jelmezig, de úgy látszik, a direktor még visszajön, vagy elfelejtett aláírni, kiutalni. “Te nekem ne hazudj! - recsegi Kalmár, a fõmufti: - Te mondd meg neki, hogy velem nem csinálhatja ezeket, és nekem legalább ötven pengõ kell, mert meg vagyok híva pókerre.” “Drágám, én hogy adhatok neked ötven pengõt?” Most következik Iluci komoly értéke, midõn elõveszi saját erszényét, ahol egy külön e célra agyongyûrött zsebkendõ van, egy árva kulcs és egy barna ötpengõs papírból. “Nézz ide, nekem ez van. Ha akarod, odaadom. Tíz napja egy vasat sem kapok. Ma bejelentettem, hogy itthagyom a színházat.” “És nincs sehol itt az épületben?” “Itt lesz még valahol, mert elmentek Prucsekkel megnézni a tetõgerendát, és valószínû, hogy visszajön, mert iderendelte Francsákot a szigeti elõadások miatt” - mondja olyan mûvészettel, hogy közben kissé vállat von, tehát midõn Kalmár visszatér a tetõrõl teljesen porosan és lihegve, alig érheti szemrehányás.

A Kalifa, a fényes ábrázatú padisah hálátlan lény. Az egész színház voltaképpen Iluci hazudozásainak anyagi bázisán nyugszik. A legnagyobb fokú disznóságot is neki kell szerény mosollyal papírozni. És hiába mondja a padisahnak: “Meglátja, Aranyosival botrány lesz... - a padisah azt feleli: “Ugyan, ugyan... Majd mondja neki, hogy legközelebb négyet kap... És már régen a klubban kártyázik, mire Aranyosival kitör a botrány, és Iluci most már komolyan sír, és komolyan kikéri magának, mert Aranyosi nem akar hallani a négyrõl, az egész színházról, és a nagyságos asszony ne mondjon ilyeneket, mert ezeken a valótlanságokon õ túl van, és Iluci ettõl csakugyan sír, és a büfésnõ meg is jegyzi, hogy szép kis tónus lehet ott az ügyvédi irodában. A padisah közben mosolyogva átadja bundáját a portásnak, és megkérdezi, itt van-e már Szerémi a klubban, akivel kártyázni szokott.

És fényes az ábrázata, és mosolyog, és derûs és ruganyos, és miután Aranyosi elment, Iluci dühödten vágja be a szeráj ajtaját, és közli az inassal, aki a plakátokat összeszedi, hogy nem marad itt, még ha nem tudom, mi történik is!

És történhet bármi, és elmehet bárki, cserélõdhetnek a tündérek, a varázslók és a szultán egyéb kedvencei, Iluci tíz körömmel kitart a Kalifa mellett, akinek nem barátja, nem rokona, nem ismerõse, nem szeretõje, és egyáltalán senki sem tudja, hogy az Ilucik miért tartanak ki a padisahok mellett, még akkor is, amikor a konzorcium leáll, az egész meseországot elárverezik, és a fényesábrázatú felrendeli délután Ilucit, kintlevõségeket böngészni és Iluci megmenti számára a két hatalmas szekrény szerepet, ami érték, mert a joga még mindig a padisahé, és Iluci megmentette számára az egyik drapériát, amit nem hagyott leszállítani, és amikor Kalmár egyszer sokat nyert, Iluci félig viccesen mondja: “Megadhatná a törött nagyablak árát.” És ezt is megmenti a padisahnak, de hogy miért, ez örök titok, a világ legnagyobb titka.

A súgónõ rekedtsége elmúlt, helyet foglal a színpad jobb oldalán, egy kisasztal mellett, Kalmár és Tulai leülnek egy zsöllyébe, sorra veszik a mûsort, világosítópróba. Most már sorrendben összeállítják a mûsort. Tulai jegyez, a világosító jegyez, Kalmár a kezében levõ papírból az elvégzett feladatokat jelzi (lepipálja) címenként, és egy munkás, Tulai utasítására, a “felstószolt” díszleteket állítja.

- Most adjon föntrõl pirosat hozzá... elég!... Nem jó!... Így! Most elõbb lent, aztán fent vegye ki a sárgát... Halló! A vöröset hagyja!... Így!... Függöny!... - vaksötét lesz. - Nézõtér! Mért van sötét?! - A zongora mellett egy lámpát megigazít a munkás. Függöny fel, bent áll a szoba. Tigrisüvöltés: - Raducziner!!... Raducziner! Hol az a rablógyilkos! Ki mondta, hogy ajtó helyett járást adjon?... Raducziner!!!!

Raducziner épp jön a fõbejáraton, és az ijedten eléje futó kisfiúnak megnyugtatóan legyint.

- Tudok róla... - megjelenik félig az ajtóban: - Kérem, ha a két falat bent hagyom, akkor hogy a fenébe teszek fel tizenkét díszletet...

- Õrült! Mit képzel?! Ez egy röhej!

- Én sem vagyok jóisten, kérem. Nem megy fel több. És még jön a szürketaxi is. Azt úgyis oldalt kell állítani, és a tûzoltó észreveszi.

- Ne magyarázzon! Ne magyarázzon, mert... állítsa még beljebb a hátteret, és vágjon ki valamit falnak, mert ha este nem áll a két fal...

Raducziner tûnõdve nézi a színpadot.

- No de ajtó is kell... Hogy tudom én azt estig kivágni?

- Nem tudom! De vagy maga kivágja az ajtót, vagy én kivágom magát! Erre mérget vehet!

Raducziner szemrebbenés nélkül továbbra is tûnõdve nézi a színpadot, overallja felsõ zsebébõl kihúz egy Hercegovinát, belefúj, rágyújt, összehúzza a jobb szemét, andalogva lengeti a kalapácsát, és végül bólint:

- Akkor a háttérbõl levehetünk itt is, ott is ötven centit, de akkor sokkal elõbbre jön, és srégen fog állni az ajtó, mert van az a nagy ajtó a múlt mûsorból, azt átmeszelem, és a másik oldalra jön az egy méter fal - és bizonytalanul hozzáteszi - meg az iratszekrény.

- Miféle iratszekrény?

- Az a... a megnyitó mûsorban volt, olyan redõnyös, de letört, azonban furnérból ajtó is jó lesz...

- Megõrült? Az egy komikus, hatszögletes, stilizált fõposta.

- De a prolongációban ez kimaradt, és iratszekrény lett... - Élénkebben, indignálódva: - Hát, kérem, ha nem lehet ott járás, akkor azt a fél métert...

- Ide figyeljen - mondja sóhajtva Kalmár - maga teljesen elvetemedett gengszter! Este nekem álljon a fal, egy ajtóval, különben nem lesz premier! Hogy hogy csinálja, az a maga dolga.

Raducziner nyugodtan bólint:

- Az iratszekrény helyett beteszem azt a strájfot a mostani mûsorból, és jön rá egy csendélet.

Eltûnik. Fél tíz, az elõcsarnokból görlcsicser, halk beszélgetés: szállingóznak a próbára.

Ebben a pillanatban megjelenik Gál. És odasiet Kalmárhoz:

- Sári nincs itt? - kissé liheg és szuszog, mert krónikus hörghurutja van, és sietett.

- Nincs - feleli Kalmár. - Kérlek, az operaparódia a parasztdarab után jön, mert Kapás... - Te bolond! Kit érdekel a kabaré? - fújtatja, leül Kalmár mellé, és felszól a világosítónak. - Menjen vissza egy percre!... Ide hallgass! Nyolc órakor a Kolbrich-féle vívóteremben egy Bányai nevû, a mûsorunkból, ripityára kaszabolta a Pólyakalifát, aki e pillanatban öt darab, mintegy tizenkét, illetve huszonnégy centiméteres öltéssel haldoklik a Farkasréti Szanatóriumban!

- Szent Atyám... - súgja mögöttük Málnási, aki éppen megérkezett. - A kosztümök nincsenek kifizetve. Mára ígérte az ezrest...

- Sajnos - mondja Gál - azt hiszem, már nincs segítség.

- Dehogynem - mondja izgatottan Málnási -, azonnal telefonálok a jegyirodába, talán õk kiváltják a kosztümöket... Esetleg értesítem a Korányit...

Egész megzavarodva elrohan, és elõször Korányit tárcsázza a kosztümök helyett, majd a jegyirodában Lakatos kezelõorvosát kéri, végül az elõvételre való hivatkozással és eddigi tartozásainak varázsvesszõparipájával elintézi, hogy kiváltsák a kosztümöket, és ekkor kiderül, hogy az a szerencsétlen ember halála elõtt mindenre gondolt, és Iluci retiküljében már ott az ezres. Tiszta ezer! Jó kabala! A premier napja kitûnõen kezdõdik.

- No és? - kérdezi unottan Kalmár, mivel nem érti az ügy fontosságát. - Ha Lakatos krakéler, megérdemli, hogy összevágják.

- De egy ilyen Bányai!

- Ki az a Bányai? Festõmûvész?

- Na hallod! Nem ismered a mûsort, amit rendezel?! Bányai az a nyeszlett, vékony hangú kis ember, aki a fegyházbluette-et írta.

- Azt a Lantos írta. Talán a “Kalap”-ot...

- Azt senki sem írta, hanem a direktor másolta Bécsben. Nem emlékszel erre a kákabélûre?...

- Várjál! A “Pesti kávéház”!... Súgónõ!... - A függöny mögül kidugta a fejét a súgónõ. - Nézd meg, ki írta a “Pesti kávéház”-at!

- Nem tudja?! Mit kell megnézni? A Bányai, aki reggel a Lovardában lelõtte a Pólyakalifát, vont csövû párbajban. Mindenki tudja. Húsz lépésrõl lõttek, és Bányai állítólag már elszökött...

- Szó sincs róla! - süvölti Gál. - A Kolbrich-féle vívóteremben...

Míg ezek vitatkoznak, Kalmár mélán maga elé nézve dörzsölgeti a homlokát. Miért jött be Gál azzal, hogy hol van Sári? Szóval megint Sári körül fordult egyet feje tetejére a világ...

Sóhajt, és nagy lustán belecsap kétszer a tenyerébe:

- Gyerünk tovább! Tulai csengessen! - És minden úgy megy, mint az elõadáson. - Hé, Tulai!

- Hallom - bukkan ki Tulai. - Csak a szürketaxi még nincs itt.

- Akkor nem megy este! Raducziner!...

Ismeretlen mélybõl vagy magasságból egy hidegvérû basszus:

- Délben hozzák, mert azt dukkózni kell...

Csengetés. Lihegve érkezik a karmester, ez a nyájas öregúr, ledobja kalapját, kabátját, elhelyezi kottáit, és sípoló tüdõvel, “Szervusztok, szervusztok” szavakkal köszönt mindenesetre mindenkit, anélkül, hogy körülnézne.

- Függönyt!... Gyerünk!

A függöny felgördül, a zongora belekezd, kijönnek a görlök, kosztüm nélkül és vihogva, a karmester bólint és négy hang elkezdi...

A színpadról tompa dübörgés, a nézõtérrel vészes üvöltés:

- Állj!... Tulai! Tulai!

- Most hozták csak fel a két karosszéket és az asztalt - zihálja Tulai. - Az asztal nagy, nem fér be a ferzecc elé...

...Az elõcsarnokban teljes számmal ott zsibong a házifõpróba mûvészszemélyzete. A büfésnõ árut vesz át. Lóránd, a szemüveges, õsz kis komikus most kiveszi zsebébõl a szerepét, elõször, amióta átvette, és kissé megnézi. Azután ismert, gavalléros mosolyával odafordul Bodnárhoz.

- Nézze, fiam, maga majd átveszi tõlem a szerepet, mert úgyis ott ül a tanúk padján, amikor az én kihallgatásom következik, és majd súg nekem.

Bodnár készségesen átveszi a szerepet, amely átolvasás nélkül az újabb zsebbe vándorol. Lóránd nem sokat törõdik a szerepekkel, biztos a népszerûségében, és a szöveg nagy része helyett egy utolérhetetlenül bamba, mozdulatlan arckifejezés, esetleg egy óvatosabb, de kissé ferdén a fejére helyezett kalap nagyobb hatással van, mint a kimaradt vicc. Kalmár szerint sokszor egész estét betöltõ némasággal játszik végig egy premiert.

Ezzel szemben áll Szatmári. Szatmári sem tud többet a szerepébõl, de õ állandóan tanulja. Lélektani hátrányban van a hetyke, elbizakodott Lóránd mögött, mert ha nincs biztos szövege, nem tud egy szál szõrt úgy kitépni csücsörített ajka fölül, lassan, de csodálkozva, hogy nyíltszíni tapsot kapjon. Az öreg egy szót sem tud a szerepébõl, de miután bejött a színpadra, a félig nyitott ajtón érthetetlen szerénységgel bepréselve magát, akkor teljesen hátat fordít a közönségnek, két apró lépéssel becsukja magára az ajtót úgy, hogy egy kissé megüti a saját orrát, és akkor teljes hosszában, lassan felnéz az ajtóra. És áll.

Röhögés és dörgõ taps.

Szatmárinak viccet kell mondania. Azt azután tökéletesen érti. Ha tudja a szerepét. A poén, ami Szatmárinál nem robban, az nem vicc. Lóránd egészen kitûnõ vicceket agyonlõ, esetleg el se mondja, és már nem õ mondja a darab poénjét, mert elõfordult, hogy elfelejtette, és nem lehetett a függönyt leengedni, csak rövid szünet után, a néma nézõtér meglepett csendjében.

Tímár Mocsolányi kupléénekessel vitatkozik:

- Ugyan ne mondj ilyet... - mondja sértõdötten, és elpirul, mert érzékeny a kritikára - ha ezen nem fognak röhögni! - Énekel:

Nincsen zárja, de hogy is volna zárja
A harminckettes, markóbeli zárkának.
Nincsen rája, nincsen rája
Egy eset sem, hogy valakit kizárnak.

- No de, öregem - magyarázza a kupléénekes -, az utolsó soron nem fognak röhögni... Én nem bánom, én eléneklem, de majd meglátod...

- Hát ezt kikérem magamnak, hogy elõre elpecheld! - mondja pulykavörösen felcsattanva. - Ha így mész neki, akkor nem nevetnek majd. Nagyon furcsa kérlek, ezt már régen figyelem nálad...

- Mit figyelsz te nálam? Az ilyen tónust visszautasítom...

- A Gált a telefonhoz kérik! - kiabál ki Iluci.

Most feltûnik egy nyájas hírlapíró, aki elsõsorban a görlök közül hármat átölel, és mindenfélét sugdosnak egymásnak vigyorogva.

Az elõcsarnok népségének nagy része izgatottan beszél a megdöbbentõ lovagias ügyrõl.

- Kitõl hallottad?

- Mindenki beszéli!

- De ki tud valami biztosat?...

Ordítás a nézõtérrõl:

- Barta! Barta!...

Jön Tulai:

- Barta úr! Barta úr!... A “Világtörténelem” jön...

Málnási szól ki a nézõtérrõl:

- Barta... - mûindignálódással Tulaihoz: - Kérem, aki a jelenésére nincs itt, azt tessék felírni! Senkire sem leszünk tekintettel. Végre meg kell szûnni ennek... - meglepetten konstatál egy iparoskülsejû, halk szavú egyént, aki hozzálép, energikusabban, de halkabban. - Ezerszer mondtam, Pollák úr, hogy ilyenkor... Tessék?... Sajnálom, most fõpróba van, nem tudom, hol áll a fejem...

Buzgón, izgatottan besiet a nézõtérre, odabent derûsen ellanyhul, és a túlsó oldalon a fõbejárathoz megy, a linóleumot élvezi. Új padló, új huzatot kapott a pénztár elõtere, és most élvezettel sétál rajta, nézi a színét, a szûz anyagot, amelyen fehér lenyomat marad a cipõje után, mert még hamvas, ragyogó, ahogy azon frissen felszerelték, és azt mondja egy papírcsákós, vödrös embernek:

- Vegyék le a függönyt, ha az ablakot tisztítják...

- Gyerünk tovább!... - mondja Szilágyi Kalmárnak a nézõtéren. - Addig itt lesz Barta.

Kalmár idegességében nyugodt grimasszal, fõúrian elterpeszkedik egy zsöllyében:

- Hát parancsolj, menjetek tovább... De nekem megengeded, hogy ne próbáljak így... Gondolom, hogy egyszer végig kell menni a mûsoron premier elõtt.

- Na de, kérlek, ezt nem értem, és ez nem helyes - mondja Szilágyi kissé idegesen, ahogy a színpadon szokta, és ilyenkor röhögnek a nézõk, mert toppant is az egyik lábával, és jobbra-balra rázza a felsõtestét. És saját véleményét ilyenkor egy közért harcoló ember leereszkedõ, de szociális együttérzésével kiáltja: - Engedd meg, de nem értem, hogy miért álljunk itt, a sok ember, mert Barta késik!...

Kalmár felugrik, üvöltve:

- Mert a mennydörgõs istennyila csapjon ebbe az egész rohadt bejzlibe! Hogy egyszer ne tudjon az ember sorrendben végigmenni a mûsoron!

- Mit ordítsz? - ordítja Szilágyi. - Velem azért ne ordíts!

A távoli sötétbõl meglepõ süvöltés érkezik, Gál leghullámosabb tenorkiáltása, aki titokban, mert ezt szégyelli, lelkiismeretes színész és rajongója a deszkának, azonfelül elválhatatlan ellensége Bartának:

- Igaza van Kalmárnak! Mindenki holtfáradt, és fel tud kelni reggel, csak a gróf úr nem! Miért nincs itt a jelenésére?! Miért tudsz te itt lenni, és miért tudok én itt lenni?! Disznóság!!

- Én nem a Bartát védem! Írják fel, vagy csináljanak, amit akarnak, de ne hagyják az egész társulatot állni egy ember miatt...

- Tulai! - Kalmár tapsol. - Állítsák be a sampiont! És adjanak valami világosságot a nézõtérre. - Hisztérikus felüvöltés: - Gazság! Így nem lehet próbálni! Raducziner! Nézõtér! - A nézõtér esti világosságba gyúl, az üvöltés fortissimóba sikolyodik: - Õrült! Próbavilágítást!

Tulai és a világosító a színpadról valami vasra szerelt lámpát állítanak a nézõtérre. Raducziner fenséges szólama a mennyek irányából:

- Másik stanglit adjanak! Arra egy ezres jön az operaparódiához!

- Miért nem jó a másik? - kiabálja fel idegesen Tulai, hogy õ is kiabáljon.

Raducziner (az Úr hangja “Az ember tragédiájá”-ból: “Csak hódolat illet, nem bírálat!”): - Mondottam már, hogy a másik tömlõ rövid, ebbe van az ejnzacc, hát tegye vissza.

Mond és marad nyugodtan és láthatatlanul, és kalapálni kezd. Kalmár, Málnási és a színpadon megjelenõ Szilágyi egyszerre ordítanak:

- Naaa! Raducziner!!... Most fog kalapálni?!... Itthagyom ezt a színházat! Raducziner!!!! Nem hallja?!

Raducziner hallja, de hogy ez megszûnjön, teljes erõbõl veri bele a fogai közül utolsónak elõvett szöget, és mikor már tíztagú kórus üvölt rá, abbahagyja. Az Úr nyugodt, mély hangján a magasból:

- Én nem bánom, de ha a fejükre esik a csillár, akkor én leszek az oka...

Kalmár összeteszi a kezét, és szinte sírva:

- Könyörgök, ne pofázzon! Ne kalapáljon, essen le a csillárral együtt onnan fentrõl, mert maga miatt egyszer itt üt meg a guta próba közben.

- Estére - mondja nyugodtan Raducziner, és átmegy a színpadon - itt kétoldalt majd feljönnek a falikarok.

- Mért estére, maga kalandor? Mért nem a fõpróbára?... Ne feleljen! Ne feleljen, mert idegsokkot kapok!

- Oda húzzák a tömlõt... - inti az egyik díszletezõt, és tempósan távozik, egy õstölgy a viharban. Most megy a kocsmába gyökeresen berúgni. Ez éppoly kevéssé látszik rajta, mint bármiféle emóció.

Egy másik újságíró is jön, szintén nem sokat törõdik a kabaré csillagaival, hanem egyenesen a kollégájához és a három görlhöz siet.

Az öreg Lóránd peckes, apró figurája, hetykén hátrafeszített válla, lavírozó két karja, ruganyos lépései dominálják az elõcsarnok hangulatát. Itt vagy ott legényesen rásuhint egy mûvésznõre, vagy megcsipkedi az arcát valamelyiknek, amire a legerkölcsösebb kollegináknál is nesztorsága és népszerûsége miatt polgárjoga van. Mit sem vesz fel a próba izgalmából. Ha hívják, a színpadra megy, ha nem hívják, hetykén mosolyogva cikázik, vagy derûsen társalog, és most odalép a görlök és a hírlapírók közé. Elõször is elhúzza mind a három görlt, és átkarolja, és a hírlapírók döntését kéri, mert a három között nem tud választani már fél éve, olyan szépek. Azután nyílt kérdéssel fordul a sajtóhoz:

- Mondják, mi van ezzel az õrültséggel?! Valami kaszabolásról beszélnek...

- Állítólag - mondja halkan Poprádi, a Magyar Híradótól - a Pólyakalifa fejbe lõtte magát, és kiderült, hogy amerikai párbaj történt. Egy Bakonyi nevû újságíró volt az ellenfele, jól ismerem, együtt voltunk Nagyváradon a Honunknál.

- Nem úgy volt - mondja Hámori a Mûvészi Magazintól -, doktor Halász mesélte, ez a dagadt, õ rohanta be a várost elsõnek a hírrel. Kerényi Terkánál volt valami affér, - óvatosan körülnéz, halkan -, Csillag Sári körül...

Az egyik görl a leghalkabban mondja:

- Az a Bányai valami új tag, tegnap szerzõdtették, és így összebújtak állandóan Csillag Sárival... Úgyhogy tudtuk elõre, hogy ma ennyit fog ordítozni Kalmár, mert mindig ilyen, ha Csillag Sári megcsalja.

- Ezért ordít állandóan - mondja a másik görl is vihogva.

- Ugyan kérem - mondja mellettük Lángos derûsen, hóna alatt papírtekercsnyi írói marsallbotjával, és öt ujját összetéve magyarázza: - Ide hallgassanak: ez a Bányai egy szomorú, cingár dilettáns, akitõl a diri vett egy darabot ellenem. Engem akar megijeszteni vele. És a Csillag Sári szokása szerint féltékennyé akarta tenni Kalmárt - szélesen, mosollyal, árulkodva, poentírozva -, és az az õrült a Kalmár helyett belerohant Pólyakalifába, és lekent neki egyet, de állítólag már tíz öltéssel fekszik a Rókusban. Így volt, higgyék el!

- Ne vicceljen - mondja Poprádi -, ezzel a Bakonyival és a Honunknál együtt voltam Nagyváradon...

Lángos lekapja a kalapját, öt ujjal megvakarja a feje tetejét, álmélkodva mosolyog:

- Na ne mondja, drága! Mibe fogadunk! A Spiró is benn volt az irodában, és még ketten ácsorogtunk ott, hiába, eredménytelenül... Ez a Bányai...

Lihegve érkezik Barta, egyenesen besiet Málnásihoz, azután Málnásival együtt a nézõtérre. Csend lesz. Mindenki érzi, hogy Barta, az arisztokratikus Barta ügyesen belekeveredett az ügybe, és fejleményeket hoz. Most komolyan beszélgetnek Kalmárral hármasban. Lóránd nyugodtan odamegy:

- Mi van?

- Semmi... - mondja Kalmár, és tapsol. - Gyerünk onnan, ahol Szilágyi bejön! Tulai telefonáljon a bokszkesztyûkért! Ki kell rúgni a kellékest!

- Kérlek, Kerényi Terka telefonált - mondja halkan Barta Lórándnak -, hogy legyek a segédje ennek a fiúnak, és keressem meg Csermelyt, hogy elsimítsuk a dolgot, mert Csillag Sárival együtt öngyilkos lesz. Fél kilenckor találkoztunk az Astóriában, miután Csermely bejelentette Lakatosnak, hogy mi vagyunk Bányai megbízottjai. Az õ részérõl báró Walbruch és Zólyomvári százados jelentek meg, és...

- Így nem lehet próbálni! - kiáltja Kalmár. - Légy szíves, Barta, ezt másutt elintézni.

Gál félhangosan a színpadról:

- Talán alakuljunk át mágnáskaszinóvá...

Barta egész halkan, de hallhatóan:

- Ízléstelen fráter...

Kalmár serényen közbeharsog. Az izgatott suttogók elhagyják a nézõteret. Barta és Csermely bocsánatot kértek Bányai nevében. Nehezen ment a dolog, de az a Csermely egy isteni pofa, ez leterrorizálta végül az egész társaságot, lassanként személyes ügyévé tette az esetet, és állandóan megsértõdött. Remekül csinálta, mert úgy alakult a helyzet, hogy ha nagyon akadékoskodnak, akkor kénytelenek az olimpiai bajnokkal összeakaszkodni, úgyhogy végül pezsgõzés lett a dologból, de Barta rögtön sietett a fõpróbára, viszont a három segéd nagyban ölelkezett és ivott, amikor õ taxit rendelt.

- Mit meséltek itt halálról és kaszabolásról? - kérdezi Forró, az untermann, - Már azt hittem, hogy ki kell váltani a zsakettomat, mert temetésre megyünk, és a színház legrégibb hitelezõinek nevében én beszélek.

Forró a színház megalakulása óta konzorciumokon és egyezségeken keresztül mintegy kétezer pengõnyi gázsihátralékot hitelezett a színháznak. Ezért a nyárvégi szervezkedésnél kizárólag az õ szerzõdtetése volt biztos, mivel Málnási szerint az õ szemében ilyen színész különb, mint Bassermann, Charles Laughton, Csortos, Törzs és a néhai Moissi együttvéve. Az egyéni mûkritikában lehetett némi igazság, mivel kérdés, hogy a fenti nevek nem homályosulnak-e el Forró mellett, ha gázsikihitelezésrõl van szó.

- Ez az õrült doktor Halász száguldozta be a várost - terjeszti Lóránd az imént felcsipegetett pletykát -, úgy látszik, valamilyen ügyben százalékot kap ettõl a sovány, Bragovics nevû fiatalembertõl, akirõl különben azt mondják, hogy tegnap, amikor itt volt a Spiró, az igazgató plakátrajzolásra szerzõdtette.

- Dehogy! - legyint Barta. - Bányainak hívják, és állítólag nagyon tehetséges író. Most érkezett haza Párizsból, ahová a Baumbarten-alapból küldték ki, Csermely azt mondja, hogy neki rokona is szegrõl-végrõl.

Ekkor ért Bányai a színházhoz, egy defektekkel teli éjszaka után, a Gellért fürdõ megjelenési mûhelyének generáljavításából: puhára gõzölten, borotváltan, csillogóra idomított hajjal, timsótól feszes bõrrel, a púder méltóságteljes fénytompító hatásával, ragyogó, félkemény ingben, vasalt ruhában, makulátlan cipõben, masszírozottan, megreggelizetten, sõt, ami a gõzfürdõ regeneráló eszközeihez nem tartozik, a lovagias ügytõl elkáprázott dr. Halásztól újabb huszonöt pengõnyi elõleggel, de a leghalványabb sejtelem nélkül arról, amit Barta és Csermely nevében elintéztek.

Bartát csak látásból ismerte, Csermelyt még nem is látta életében. Amikor belépett az elõcsarnokba, huszonöt ember, férfiak és nõk vegyesen, kíváncsi arccal elindultak feléje...

4.

A tagok nagy része még Barta híreit sem hallotta, és ezek, mint a kaszabolás hõsét, nézték Bányait. A tájékozottak, annyiféle ellentmondó változat hatása alatt, Bartára sem tették már le a fõesküt, szóval kivétel nélkül Bányaitól várták az utolsó és hiteles verziót.

És éppen Bányai volt legkevésbé autentikus az ügyben, hiszen egyenesen a gõzfürdõbõl jött, és nem tudott semmit.

- No meséljen, mi volt? - érdeklõdött Lóránd, mintha legalábbis ismerné a fiatalembert.

- Beszéltél már Csermellyel? - kérdezte Barta elegánsan, és kezet szorított vele. Azután feltette aranykeretes monokliját.

- Hogy maga miket csinál!... - hadarta rekedten Ruszkainé, azon a nyíltszíni-tapsos hangon, amirõl azt hitték, hogy színpadi komikus lénye, holott való egyénisége volt.

- Maga már nem írhat ide olyan jó darabot, hogy a direktor keressen rajta - jegyezte meg Forró szellemesen és kitûnõen poentírozva, mert abban a pillanatban, ha kilépett a színpadról, ellenállhatatlan humora volt.

- Jobb lett volna, ha összekaszabolja! - mondta Bogár Manci villogó szemmel, mert gyûlölte a Pólyakalifát. Illetve, mert tetszett neki a Pólyakalifa, és gyûlölte, mert õt, a színház legpikánsabb hölgytagját már vagy négyszer bátortalan és “atyai” módon megkörnyékezte, de az atyai veregetésekbe burkolt, óvatos és rábizonyíthatatlan járõrtevékenységnél nem merészkedett tovább, mert attól félt, hogy Csillag Sárit jobban szereti.

Pedig Bogár Manci nemcsak csinos volt és kihívóan jó alakú, hanem tehetséges is, továbbá ennivalóan frivol. Kalmár szerint francia színésznõ. Ezért a kijelentésért Csillag Sári szakított Kalmárral, három napig tíz orvosnak dolgot adott egy budai szanatóriumban, egyik sírógörcsbõl a másik injekcióba ájult, azután felrohant Bogár Mancihoz, és sírva csókolgatta, zokogva ölelgette, amiért még a legjobb barátnõjéhez sem tud rendes lenni, de mit csináljon, ha olyan szerencsétlen...

Bányai, mert közben két hölgytag “Na meséljen, na meséljen!” kiáltásokkal belecsimpaszkodott és ráncigálta, kissé boldogan a népszerûségtõl, de fejbe kólintva a váratlan nagy jelentõségtõl, dermedten állt.

- Gyere az irodába, öregem, én majd informállak mindenrõl - mondta Barta, karon fogta Bányait, és átvágott vele a csoportosuláson.

A madárfejû fiatalember, magnetizálva a népszerû komikus gyengédségétõl és tegezésétõl, kellemes elbódulásban követte Bartát az irodába.

- Maga fenevad! - kiáltotta Iluci eltúlzott lelkesedéssel. - A direktor kiszámította, hogy az egész ötven elõleget máris elköltötte vívóteremre és ilyen marhaságokra... - és viccesen belekarolva, biztatóan rákacsintott, és a fülébe súgta: - Ha én szólok a dirinek, kaphat még egy húszast, de Repkényinek és Lángosnak nem szabad tudni.

- Bemegyünk Málnási szobájába - mondta Barta Ilucinak - ne engedj be szívem, senkit.

- Lángosnak és Repkényinek ne szóljon - súgta Iluci.

Odabent, a legbelsõ szentélyben, Barta könnyedén hozzáfogott az ügyhöz.

- Terka átadta az üzenetedet, hogy felkértél bennünket Csermellyel...

- Mi történt? - kérdezte, és megdörzsölte kissé a homlokát.

- Hát nem kérted meg Kerényi Terkát, hogy megfelelõ segédekrõl gondoskodjék, akik elintézik ezt az ügyet Sári miatt is és te most nem vagy abban a helyzetben, hogy néhány száz pengõt elõrántsál erre a célra?...

Mit szólhatott volna? Elsõsorban csakugyan eszébe jutott, hogy Sárit illetõen hirtelenül járt el, mert nem a Pólyakalifát kellett volna pofon vágni, hanem a dizõzt. Kalmárnak érdemes e csodálatos nõ birtokában verekedni érte, de õt a lelki nyugalmában megzavart, csalódott szerelmek szolidaritása köti Lakatoshoz. No azután a pár száz pengõ. Hogyhogy nem gondolt erre sárkányölõ haragjában? Kerényi Terka egy angyal és bölcs, hogy erre gondolt.

- Igen, természetesen... és ön, te... beszélni tetszett... tetszettél...

- Nem volt könnyû, mert tettlegesség történt. De hát ez a Csermely egy zseni, és olyan haverok Terkával, hogy a tûzbe menne érte... Tessék, itt a jegyzõkönyved, olvasd át.

Odaadta a jegyzõkönyvet, és beült Málnási zongora-, illetve fodrászrendszerû karosszékébe, cigarettára gyújtott, és némi lámpalázzal pislogott rá, mert mint jegyzõkönyvvezetõ egyben szerzõje is volt a csodálatos magánokiratnak.

A jegyzõkönyvbõl azután kitûnt, hogy Bányai mámoros állapotban, roppant felindulásban hadonászott a kesztyûjével, és véletlenül érintette meg a méltóságos urat, aki ezt félreértette. Bányainak nem volt szándékában, még jogos felháborodása ellenére sem, az egyébként tiszteletre méltó sértett fél jelképes inzultusa a kesztyûvel, hajlandó azonban a félreértés végsõ kiküszöbölésére e bántó hadonászást is a legteljesebb elégtételadással likvidálni, amennyiben Lakatos õméltósága megmagyarázza, hogyan értette rá a vonatkoztatott cingár, madárfejû és pasas kifejezéseket. Sértett megbízottai felük nevében közlik, hogy ez nem tudhatta sértõ fél jelenlétét a másik szobában. Ilyen pongyola, megfontolatlan beszélgetés közben elõfordulhatott valami joggal bántó kifejezés, de az is könnyen lehet, hogy sértõ fél (ittas, felindult stb. állapotában) a szomszéd szobában félreértette a szavakat, azonban az, hogy valaki cingár, egyáltalán nem sértés, hiszen a haza feledhetetlen Petõfi Sándora is keskeny fejalkatú és sovány termetû zseni volt. Tekintve, hogy Bányai úr író, ez a jelzõ egyenesen megtiszteltetésnek számít. A madárfejû kifejezésre nézve báró Waldbruch egy száz év elõtti párbajkódexet mutatott be, mely szerint az állatvilág körébõl vett hasonlatok csak a kérõdzõ, illetve a hasított patájú említésénél képezhetik sérelem tárgyát, egyebekben rendkívül óvatosnak kel lenni, mert például az oroszlán, a tigris, nem is szólva a kõszáli sasról, egyenesen a legnagyobb elismerés metaforái, sõt távol-keleti vagy egyenlítõvidéki párbajfeleknél az elefánt, a krokodil és egy dél-amerikai államban a kihalófélben levõ ölyvész-nubu a bölcsesség és hatalom jelképei. A madárvilág körébõl vett hasonlatok azonban e szárnyasok kecses testformája és éppen lovagi idõkben postillon d'amour szerepében teljesített nagyszerû és bûbájos szolgálataik miatt semmi esetre sem nevezhetõk bántó hasonlatoknak. Nem szólva az íbiszrõl, amely a Nílus mentén szent madár.

Senki sem állíthatja, hogy a madár ostoba állat, tehát Bányai úr semmi esetre sem érezheti magát sértve.

A pasas kifejezés etimológiája nem áll rendelkezésre, de az csak szemtõl szembe lehet sértés, mivel a megbízottak egyetértettek abban, hogy személy szerint külön-külön neveztek már kedves, aranyos és okos pasasnak általuk rendkívül tisztelt személyeket. Sértett fél joggal hihette a sértõt távol levõnek, mivel az nem volt a szobában. Továbbá nem is azt mondta, hogy pasas, hanem “azaz”, de nem folytathatta a kötõszó után a mondatot, mivel sértõ fél felhevült (ittas, indulatos stb.) állapotában máris hadonászni kezdett fegyelmezetlen kesztyûivel.

Segédek fenti tényállásokat kölcsönösen elfogadták. Ezután Bányai Ferenc író úr nevében megbízottai bocsánatot kértek Lakatos vezérigazgató úr õméltóságától, ha kesztyûvel való élénk taglejtését egy akaratlan érintés következtében inzultusnak fogta volna fel.

Õméltósága megbízottai felük nevében sajnálkozásukat fejezik ki, ha Bányai Ferenc író úr, aki személy szerint és mûvészi munkájának értékelésével õméltósága régen nagyra becsül, kissé hanyag kifejezési módja miatt megbántva érezné magát.

Segédek ezek után egyhangúlag megállapították, hogy további vagy másfajta lovagias eljárást feleik úri becsülete nem kíván. Így e jegyzõkönyvvel minden félreértés tisztázódott, és az ügyet lezártnak tekintik. Kelt ekkor és itt, jegyzõkönyvvezetõ Barta Sándor színész, aláírások, mint egy p. h., egy csöpp chartreuse zöld nyoma a papír alján.

- Nagyon köszönöm... - hebegte Bányai kissé bután, mert elképesztõ volt ez a gyorsaság, ahogy róla, helyette, miatta, nevében, detudorilása nélkül ilyen gyorsan és precízen, kereken, de hosszan elvégezték az affért.

- Hát azt hiszem, kérlek - szólt felemelkedve Barta, egy finom, fehér kendõt nyomogatva az arcához, amit azután pedánsan visszahelyezett a belsõ zsebébe -, azt hiszem, korrekt dolog, és úri módon történt minden, ami elsõsorban Csermely érdeme, tudod milyen, hiszen ismered...

Csermely nevét csak a sportéletbõl ismerte, mint olimpikonét. De tapasztalatai után joggal volt óvatos és érthetõen lankadt ahhoz, hogy bármi ellen is tiltakozzék, vagy zavaros kijelentések magyarázatát kérje.

- Igazán elsõrangúan csináltátok...

- Igen, strammul ment...

Tulai jött rohanva, és mint Arany balladájában a leány, már künn messzi sikolt:

- Barta úr! Jöjjön!... A “Marha võ”!

- Hopp! Ez én vagyok!

És rohan, az ajtóban Tulaiba ütközik, és mind a ketten szinte elsodorják azt a magas, felhajtott gallérú, keménykalapos, vastag vigyorú egyént, akinek a szájából egy Medea-szivar és jobb füle csücskénél kiszabadult sál lóg, jobb alsó karján egy esernyõ, és teljesen részeg. Két szeme még ravaszabbul, ha lehet, még harsányabb csillogással kacag, mint karikatúrára termett, hatalmas ajkai.

Mivel elsodorják, tehát a falnak dõl, és a tréfás ajtófélfa megpöccenti hátulról a kalapját, hogy pereme túlsó oldalt az orráig csúszik.

- Hahó! - kiáltja vidáman, és Barta futtában felel:

- Most adtam át neki a jegyzõkönyvet.

A “neki”-vel kapcsolatos kézmozdulat Csermelyt útba igazítja, tehát billent kalappal két ujja közé kapja a szivart, kitárja a karját, esernyõje pajzánul leng róla, odarohan Bányaihoz, nyakába borul, jobbról-balról megcsókolja és veregeti:

- Isteni volt! Öregem! Ez a báró Waldbruch... - utánozza: “Ti pachdont akachtok, ti pachdont akachtok, ez nonsens volt, ez nálam nem buzogány, buzogányból fakadt jegyzõkönyv... ez nem buzogány, ez végkimechülésig bandázs kachdok nélkül!” Saját hangján, miközben felül az íróasztalra, egy bökéssel kalapját túlfélen a tarkóra irányítva: - Fénypofa volt az öreg, és nem bírta a sampuszt, és folyton sírva fakadt, hogy ez a jegyzõkönyv - utánozza: “Nem buzogány, nem buzogány, én pachdont akachtam, bandázst végkimerülésig, kachdok nélkül” - és le akart vinni azonnal a birtokára, mert ahányszor sírt, én is mindig a nyakába borultam, mintha zokognék, ami azért történt, mert egy tündérkirálynõ ült mögötte, és folyton takarta, és csak így szemezhettem, hogy a nyakába borultam neki... egy olyan tündér...

- Sanyi! - mondta egy türelmetlen nõ az ajtóban.

- A tündér... - súgta Bányai fülébe, és kalapját egy bravúros riposztmozdulattal a távolabbi fogasra dobta. - Halihó! - rajongva vigyorgó ábrázattal fordult a nõ felé. Dekoratívan jó kiállású, rövid tigrisbundás hölgy volt. - Jöjjön, Mélanie! Bemutatom Bányai felemet. Parancsolj, kérlek, az unokahúgom legjobb barátnõje, Álnokházi Mélanie... Bányai különben anyai ágon rokonom, Baumgarten-díjas író, de sajnos elkerültük egymást a családban... - Hirtelen komolyra vált az arca, és a homlokára bök: - Apropó! Pista bácsi mondta, hogy szombaton fenn lesz nálatok, szólj néki, kérlek, hogy ha akar az úszóválogatottra kijönni, telefonáljon nekem, de csak tizenegy óra után...

Bányai eddig még nem, szólt, és most kevésbé szólhatott. Most Csermelyt hülyére állítsa ezzel az újabb, érthetetlen rokoni izé dologgal? Inkább kezet csókolt, mint Baumgarten-díjas író, Mélanie-nak, akit a báró nyakába borulva és annak válla fölül ismeretségre bírt Csermely.

- Nagyon köszönöm... - mondta a vidám olimpikonnak. Ez kényelmesebben helyezkedett el az íróasztalon, szivarhamuját pedánsan a tintatartóba verte, és sálját zsebre gyûrte.

- No de kérlek, ha egyszer Kerényi Terkáról van szó, aki okosabb, mint egy csodarabbi, és angyalabb, mint az összes égi szárnyas, akkor én, papuskám, két óra alvás után felkelek, borotválkozom, rohanok, teszek, veszek, eladok, amit akarsz... De különben a családról is szó volt, és az Isten nem hagyott el, mert találkoztam Mélanie-val!

- Azt mondta, hogy csak egy percig marad - mondta türelmetlenül Mélanie, és Csermely felelet helyett átkarolta a vállát, pajtásosan, másik kezével leporolta Bányai ruhájáról az odahullott szivarhamut.

Közben már vagy öten állnak az irodában, mindenki nevet, mert Csermely egy bohócba oltott utánozózseni, teli a jó amatõrök zabolátlan, kócos humortúlzásaival. Tulai beszól.

- Bányai úr! A maga darabja jön, nem akarja megnézni a próbát?

Bányai büszkén megy, és a sárga földig berúgott a boldogságtól.

- A maga darabja jön - mondja Szilágyi az ajtóban.

Bányai bemegy, a függönyt éppen felhúzzák, a díszlet egy ajtó, és négy matróz énekel. Idáig nyilván nem fajulhatott a “Sorsjegy” címû tréfa átalakítása. Kissé szomorúan, csalódottan a földszint egyik sorában leül egy zsöllyébe. Nem mer elõbbre meni. Azt sem tudják, melyik az õ darabja. Mögötte Lángos a fülébe súgja:

- Ha rám hallgat, ezt a négy görlt kihúzatja. Jobb mindjárt ott kezdeni, ahol Gál bejön a himlõoltás miatt, és összetévesztik...

- Én is azt hiszem - mondja mellette Barta. - Okosabb, ha kihúzatod. Neked tetszik ez a szöveg?

- Hát... nem nagyon... - felelte õszintén és kínban. Kalmár megfordul, elgondolkozik, azután tapsol:

- Álljunk meg!... Ezt kihagyjuk. Szerzõnek igaza van, vontatott...

Bányai most már nemcsak kábult, hanem rémült is, itt valakinek a darabjából õ kihagyatott valamit, pedig meg kellett volna mondani, hogy tévednek, de ez kínos lett volna... Micsoda zûrzavaros világ, ahol mindenki mindent akar tudni, és senki nem tud soha semmit...

- Tiltakozom! - kiáltotta az elõcsarnokból besietõ Repkény. - Ez a legjobb része, enélkül a vége nem érthetõ. Te mindig mindent kihagynál!

Bányai megkönnyebbülten fellélegzett. Lázas izgalommal, csillogó szemekkel figyelte tovább ezt a különös, eddig elképzelhetetlen és most is érthetetlen világot. Most maga elõtt látja a próbát, a házifõpróbát, a maga teljes, semmiféle más színházi mûfajra nem hasonlító, egyéni, zavaros, könnyed vidámságból kétségbeesésbe átcsapó hangulatával.

Nagyjából hasonlít a színházi próbákra, itt is díszlet, kosztüm, szöveg, bútor meg egyebek kerülnek szóba lépten-nyomon, de ez csak látszat. A kabaré az élet karikatúrája, a fõpróba éppúgy a fõpróba karikatúrája.

Véresen drámai, hogy itt mi folyik viccek körül. Kínlódás és veszekedés, vita és verejtékes munka, hogy hol álljon a másik, amikor õ ezt mondja, és kiejtse-e a kalapját, vagy esetleg ez eltereli a figyelmet a viccpoénról: “De nem, ez csak fokozza, de nem, ez eltereli, hát várjunk csak, kezdd el újra ott, ahol ráfogod a revolvert Ruszkainéra, és én majd itt állok a kalappal, persze (ordítva) mikor lesz itt az a vacak szürke kalap, hogy az ember rendesen kipróbálhassa a viccet!” Így nem lehet próbálni! Majd bolond leszek a kalapomat ötször a földre ejteni! Hát miért nincs itt még a kalap? - ordítja csak úgy közönyösen Málnási, és már tovább megy, mert nem érdekli.

De Ruszkainé nem akar az asztal mögött elmenni, mikor ráfogják a revolvert, és tessék kivárni, amíg õ elmondja: “Hogy került ide egy ágyú?!” Szilágyi idegesen húzogatja a nadrágját, topog, és gúnyosan megértésért fordul Forróhoz és egy másik szereplõhöz, mire Ruszkainé kifakad: “Igen, kérem! Nekem is szabad próbálni! Az én viccem se kutya!”

- Én nem szóltam nagysádhoz, és már megmondtam, hogy én nem veszekszem - mondja Szilágyi, mert kicsinyessége mellett nagyvonalú látszatokat kíván megõrizni. - Kérem, Forró úr, vagy Bicskei úr, hallották, hogy én szóltam valamit? Én nem vagyok hajlandó nagyságos asszonnyal veszekedni.

- Hát akkor ne csináljon arcokat, ha én a viccemet mondom - sebesen rikácsolva, nyíltszíntapsos hangján, nekipirulva Kalmárhoz -, ezerszer kértelek, hogy engem osszatok be úgy, hogy ne kelljen Szilágyival...

Kalmár a fejét vakarja.

- Tessék, kezdjük onnan, ahol a férj bejön. Forró, gyere egy kicsit elõbbre, mert ott egy iratszekrény lesz.

Az Úr hangja a “Tragédiá”-ból:

- Csendélet, fél méter ejnzaccal! Maradhat.

Aki azt hiszi, hogy itt valaki megsértõdik, mert Raducziner beleszól a mûvészi irányításba, az téved. Hogy kivel mikor ordítoznak, ez tisztán hangulat dolga. Gál például a bluette-nél Kalmárral ordítozik, hogy ne beszéljen folyton bele ezzel a rendezéssel, mert senki se tudja még a szöveget, nem tudja, mit csinálnak az urak éjjel, õ a maga részérõl reggelig römizett, innen-onnan ötvenéves lesz, de tudja a versszöveget. És ha a rendezõ itt folyton utasításokat ad, akkor nem fogják tudni este se, és õ ne lássa a gyerekeit és a feleségét, ha ebben az esetben kiáll a bluette-tel. Kalmár kikéri magának, hogy fõpróba helyett emlékpróbát tartsanak, és most öt percig, anélkül, hogy voltaképpen egymásra lennének dühösek, ordítoznak:

- Akkor nem megy a bluette!

- Hát akkor nem megy!

Kalmár tapsol:

- Nagyon helyes! Nem megy a bluette!

- Az a leghelyesebb! Nem állok ki blamírozni magam! Nem megy a bluette! - hörghurutjával nehezen zihál, kemény léptekkel a színpad másik oldalára megy, hogy csak úgy reng: - Így nem lehet játszani!

- Tessék próbálni, mert itthagyom az egész marhaságot úgy, ahogy van! - üvölti Kalmár, csapkodja a zenekari korlátot, köpköd gégekimerültségében, és húzogatja az ingujját a gumiszorítók között.

Viszont, amikor Raducziner kijelentette, hogy Forró csak maradjon, a rendezõ is bólintott, hogy úgy van, ha nem jön iratszekrény, akkor maradhat. Erre váratlanul, Isten tudja miért, felborul a karmester lelki egyensúlya, és kiabálni kezd, hogy minek küldték érte Tulait, miért kellett neki meghagyni a kispörköltjét, amikor gyomorsava van, és itt ülni a zongoránál, ezt a hülyeséget nézni. Az egyébként filozofikusan békés Lángos, a darab szerzõje, ezt a nézõtér sötét mélyébõl kikéri magának, miközben Szilágyi és Ruszkainé egyszerre szolidárisan ordítoznak, hogy így nem lehet próbálni, és Kalmár tapsol háromszor:

- Gyerünk, gyerünk!... Eredj, öregem - mondja a karmesternek. - Forró, gyere elõbbre. Szilágyi, te menj ki, és vegyük onnan, ahol Bicskei még ül a kalapon... - Bicskei vár, Kalmár észbe kap, és vészesen felüvölt: - Súgónõ!

Tulai visszhangja távolról: “Súúúgónõõ...”

- Súgónõõõ! Tessék felírni!! Így nem lehet próbálni!

Súgónõ jön lihegve:

- A telefonhoz hívtak...

- Mi közöm hozzá?! - ordítja Kalmár: - Hogy meri itthagyni a próbát?! Ez mindennek a teteje!!

Bicskei ül a kalapon, és kezdi. Már-már minden összevág, Szilágyi belép, elõveszi a revolvert, Raducziner kalapál. Kalmár két öklével veri a karfát, és üvölt:

- Raducziiiner! Maga gazember!!... Á! Ezt nem lehet!... Hol van Málnási?

Kalmár kirohan, Lóránd leereszti a szerepét, és sóhajt, halkan mondja:

- Kettõre megígértem a feleségemnek, hogy a Gundelnél leszek. - Morfondírozva sétál: - Hogy miért kell mindennek ilyen lassan menni.

Málnási mûindignációval jön:

- Mi az, kérem?! Raducziner, megõrült maga?!

A hang a “Tragédiá”-ból:

- Muszáj a horizontra ráfot tenni, csupa rongy az egész...

Málnási elfelejti jövetelének dühös célját, és csodálkozik:

- Micsoda? Két hónapja se lóg ez a horizont! És külön vettem háromszor fél méter sávot toldani!

A gõgös szellem a magasból:

- Toldva...

- Az egész három méter, toldással együtt, már tönkrement?

- Tönkre. Ráf kell neki, bádogból.

- Nahát erre kíváncsi vagyok, hogy hol van benne az a három méter anyag!

Halkabban, de vészesebb mélységgel:

- Én nem ettem meg...

Kalapál.

- Hagyja abba a kalapálást! Ezerszer mondtam, hogy próbán ne kalapáljon!

Raducziner abbahagyja, de megjegyzi:

- Tegnapelõtt nem volt aprószögecs, tegnap díszletet hordtunk fel, a próbán nem lehet kalapálni, az elõadáson se tûrnék, hát majd ha leszakad az egész cajg, én nem tehetek róla.

Bumm! Még egy nagyot üt. Mert befejezte, és megnézi, hogy tartja-e a ráf. Kalmár süvölt, mint egy sziréna:

- Hagyja már abba, és menjen, mert lehajítom onnan... Az ember itt már nem tud uralkodni magán... - tapsol. - Gyerünk! Bicskei ül a kalapon és fészkelõdik!... Lórándkám, te most nem vagy bent... Nem balról jössz, jobbról - sóhajt, mert Lóránd ötvenedszer felejti el, de készségesen jobbra megy, és beírja még egy helyen a szerepébe, már négy helyen beírta. Ruszkainé már játszik, a sálját igazítja, negédesen csücsörít, fészkelõdik és pislog. És azt mondja: “Ön, Putnoki úr, nagyon rokonszenves” - és elfordul, és a válla fölött visszanézve kelleti magát, és Putnoki (Bicskei) már éppen felelne, amikor szolidan bejön Lóránd:

- Kérlek, én mégse erre megyek el, mert azt mondom, hogy: “Eldugtak a konyhába, mint egy kosár burgonyát.” Hát a konyha arra van...

- De már egyszer bejöttél a konyhából, amikor megeszed a pástétomot is! Akkor mentél el jobbra...

- Bocsánat! Igaz... - újra beírja, és derûsen távozik. Kalmár sóhajt és tapsol:

- Na gyerünk! Putnoki úr, maga igazán rokonszenves! És Bicskei fiam, te addig ne kezdjél mozgolódni, amíg Ruszkainé beszél.

...A két újságíró, sõt most már újabbak is jöttek közéjük, tehát vagy öten vannak elszórtan jelen, még lapzárta elõtt, a fõpróba alapján adják majd le a kritikát. Elég bizonytalan dolog. És legalább néznék a próbát. De ketten a görlökkel állnak, háttal a színpadnak, egy földszinti páholy elõtt, egy másik Málnásival az elõcsarnokban sétál fel és alá, egy az elõadást nézi, de már ásítozik, elõhúzza az óráját, és mindjárt menni fog. Lángos és Repkény, két lelkiismeretes szerzõ a színpadot figyelik, és úgy látszik, ambiciózusan elmélyülnek kabaréírói problémáikban, és suttogva, intenzíven megtárgyalják bizonyára a mûvészi hatásokat. Hallgassuk meg õket.

Repkény (az állát fogja és a fejét csóválja): Micsoda kiöntés volt...

Lángos (mintha árvízrõl hallana): Miután én elmentem?

Repkény: Te pali! Hát nem könyörögtem, hogy maradj?... Én megéreztem, hogy egy olyan csomag jön... Egész este nem volt három folyamatos poentõr, a levegõben lógott egy kiöntés...

Lángos: Én úgy elkészültem, hogy nyolc pengõm maradt összesen. És Ticáért mentem az Alhambrába...

Repkény: Hát ide figyelj! Én direkt eltettem neked a jegyzõlapot.

Ez állatkínzás. Elõvenni a bakütések jegyzetét, a poentõr számára, aki elõzõleg “leégve” távozott, és most látja, hogy mit nyerhetett volna, ha marad. És a bolond kártyás nézi, és csettint a nyelvével, vágyakozva, mialatt Repkény magyaráz:

- Nézd... Kezdõdött egy bankütéssel, utána egyet a poentõr, utána bank, szabályos intermit, egy-egy, egy-egy a tizenegyedik ütésig. Aki ezt megjátszotta, az már itt gazdag ember volt...

Barta (mögöttük megállt már elõbb): Hát idáig én vesztettem hetven pengõt. Ki gondolta volna itt még, hogy kiöntés jön. Délután hattól tornaóra volt.

Tornaóra: Annyit jelent, hogy a krupié diktál, és a poentõrök taktusra beteszik a pénzt, taktusra vesztenek, mindenki tett, nincs tovább... hét a banknak... mindenki tett... ritmikusan, karlendítésszerûen folyik a tételhelyezés, behúzás, változat nélkül, a bank javára. Ez a tornaóra.

Repkény: De most nézz ide! Hármat ütött a bank, erre, akinek még volt valami zsetonja, ész nélkül rohant beváltani. Tudták már, hogy nem nõ fû... Erre jött egy ankárt, egy ötös probléma, és Tímárhoz jön a lap. Mi a lex? Kérni kell... A poentõrök majdnem megölik, mert Tímár valami õrült fotirázsra gondol, passzol, sláger! És üt a poentõr, egymás után tizenkettõt, és...

Repkény a lelkesedéstõl mámorosan magyaráz, Kalmár tapsol:

- Mi az ott? Csendet kérünk!... Szilágyikám, most már rég letetted a revolvert. Vegyük onnan, ahol Lóránd elfelejtett bejönni. Most balról jössz, mert átmentél a kalappal a túlsó oldalra!

Lóránd beírja. Harmadszor. A súgónõ bevesz egy Aszpirint. Õ a fõpróba mártírja. Aki nem tudja a szerepét, az mindig idegesen ránéz, és amíg eszébe jut, hogy mit akar, vagy talán, hogy elhárítsa magáról a gyanút, udvariasan, siránkozva, majd dühösen kínozza Bódinét. Szilágyi a színpad közepén áll, felsõteste kissé elõre és hátra leng, mint a kapusé, ha a labdát várja, körülnéz, topog, elismétli az elõzõ szót, dadog négyszer, aztán keservesen a súgónõhöz fordul, és toppant:

Szilágyi: Drágám, mért hagy cserben? Itt állok, és várom...

Súgónõ: Tegnap azt tetszett mondani, hogy ezt aláhúzta, ezt ne súgjam, mert ez áll.

Szilágyi (Gálhoz, a nézõtérre): Hát láttál már ilyet?... (Súgónõhöz.) És ha az elõadáson megállok, akkor sem súg, mert én ezt mondtam?! Látta, drágám, hogy itt állok és várom...

Kalmár: Már súgó nélkül kellene próbálni!

Szilágyi: Ezt kikérem magamnak!

Kalmár (átmeneti idegroham): Akkor is, ha kikéred magadnak! Így nem lehet ma este premiert tartani! Nem lehet az idõt stoppolni! Szégyen és gyalázat lesz az egész darab!... (Sikoltozva.) Otthon tessék szerepeket tanulni! Délután nincs súgónõ!

Szilágyi: Visszautasítom ezt a hangot! Ne tessék ordítozni velem! Nem én akartam hét napra premiert!

Lóránd (csodálkozva kilép balról): Mi az? Megint veszekedés... Nem lehet estig próbálni...

Szilágyi: Velem nem lehet ordítozni! Szemtelenség!

Kalmár: Pimaszság! Ideállni szereptudás nélkül!

Málnási (a sötétbõl): Gyerünk tovább, kérem! Délutánra mindenki tudja a szerepét, nem ezért jöttek az újságírók....

Néhányan vihognak, mert az újságírók, háttal a színpadnak, mûvésznõkkel nevetgélnek valahol a bejáratnál.

Kalmár: Gyerünk vissza oda, ahol kezdõdik a bonbonevés (sóhajtva leroskad és zsebkendõvel megtörli az arcát, felnéz bágyadtan), Lóránd, te maradsz a bal oldalon...

Lóránd (felteszi a szemüvegét): Hát nem akkor jövök át...

Kalmár (megtörten): Nem... akkor már átjöttél. Itt vagy a bal oldalon, és arra jössz ki, hogy: “Ez a Tusákné!”

Lóránd: Igen?... (Beírja, visszateszi felsõ zsebébe a szemüvegét, bemegy balra, közben meglátja a nézõtéren Bogár Mancit, lehunyorog rá, és egy csókot dob, majd el.)

Szilágy (bejön, mosolyogva felhúzza a két szemöldökét, jobbra-balra fordul):

Súgónõ (buzgón súg): Jó napot...

Szilágyi: Na de ezt nem lehet! Nekem itt játékom van! Hát lehet azt súgni, hogy jó napot?! Hát hülye vagyok én?! (Szünet) Ilyet nem lehet súgni, drágám, hogy jó napot!

Szilágyi kimegy, majd újra visszajön. Az egész háttér, mintha kíváncsiskodna, kissé fölébe hajol. Kalmár üvölt. De már rekedt.

- Tulai! Este is így lesz lefúrva ez a fal?!... (Kalapálás.)

Tízen: Raducziiiner!

Tulai (lihegve jön, a fröccsöt leállítja kint): Kérem, ide egy másik ajtó jön este, ez ideiglenesen...

Kalmár: Haljanak mind meg, tudja! Ideiglenesen nem próbálok! (Valahol suttogás és vihogás.) Csendet kérek!!! Nem fogom a tüdõmet kiordítani!! Gyerünk!!...

Szilágyi bejön, elmondja, hogy jó napot, Ruszkainé igazgatja nyakfodrait, és felel valamit, de háttal Szilágyinak, mert a súgót nézi, lanyha mezõnyjáték következik.

Málnási: Így nem lehet próbálni, hogy Ruszkainé a súgónõt nézi. Tessék Szilágyihoz fordulni. (Halkabban valakihez a sötétben.) Tízszer megmondtam magának, Vudli úr, hogy vasárnap, a két elõadás között jöjjön. Na jó, arról én nem tehetek...

Kalmár: Lóránd, miért nem jössz be, kérlek?

Lóránd (kijön, felteszi a szemüvegét): Nekem itt van a szerepemben végszónak, hogy csengetés. (Leguggol.) Nézz ide... (Orra fölött a tenyerével izolálja a rivaldafényt, és felnéz Kalmárra.) Vártam a csengetést.

Kalmár (lentrõl megállapítja): Öregem, az a bokszolótréfa...

Lóránd (kedvesen): Igen, igen... Pardon... (Szilágyihoz.) Hát akkor mondd újra... (Jobbra akar elmenni.)

Kalmár (megtörten): Balra mész el...

Lóránd (m.f.): Igen, igen... Balra... (Beírja, peckesen, mosolyogva el balra, mielõtt kiér, lekacsint Bogár Mancira.)

Szilágyi (búsan legyint, újrakezdi): De drága Tusákné, nekem azt mondták, hogy maga egy hercegnõ, egy izé... egy princesszász!

Lóránd (ruganyosan bejön, mosolyog és széttárja a karját, úgy tesz, mint aki tudja a szerepét, csak játszik, végül megszólal, a harmadik súgásra meghallja a szöveget és így szól): Pikula, maga engem félreért...

Ruszkainé: Ez az én szövegem.

Lóránd (dühösen): Hát akkor mondd el...

Kalmár: Ez futballmeccs. Aki elõbb kapja a labdát, az rúg? (Röhögnek.) Menjünk vissza, ahol Szilágyi beszélt...

Lóránd bejön, elõzõleg kint megnézi a szerepét, és most már elmondja a szöveget, de közben megáll, az orránál lehatárolja a rivaldafényt tenyérrel, és elõrejön.

Lóránd: Hát mégis nekem volt igazam! Én a konyhából jövök! (Leguggol, elõveszi a szemüvegét, a rivaldánál Kalmár fejével egy vonalban olvas.) Tessék! “Drága Csimpi, én annyi vizet ittam a konyhában, mint egy cethal, amelyik eltévedt a sivatagban, és végül vizet érez maga körül.”

Málnási (hangja az elõcsarnokból): Hát akkor vigye el! Engem nem fog terrorizálni! Mondtam, hogy a két elõadás között...

Kalmár: Mutasd... (Átveszi a szerepet, nézi.) Hát akkor ezt húzzuk, és kész! Minek ide a vízivás?

Lóránd (Boldogan, hogy ezzel is kevesebb, amit nem tud, átveszi a szerepet, és a súgónõhöz fordul): Hát akkor innen húzza. (Olvas.) “Mennyi fizetése volt?...” (felnéz.) Megvan? Ez még marad...

Súgónõ: Igen....

Lóránd: Most jön Ruszkainé egy beszédje (hadarva), azután Szilágyi “MagávalmindigbajvanTopreczúrénnemjátszomezttovábbhallgassonmagabestiaeztkinekmondtajajmeghalok...” (Hangosan.) Mennyi vizet ittam...

Súgónõ: Megvan. Utána hozzák a teát.

Lóránd (mögéje áll, nézi): Idáig a húzás... (Be akar menni.)

Kalmár (lesújtva): Jobbra...

Lángos (felébred, egy szót sem hallott csak látja, hogy húznak): De kérem! Ez a legjobb rész a darabban! Négy vicc meghal, ha azt kihúzzák.

Kalmár (megfordul): Na ne izélj!... Ez csak feleslegesen feltartja itt a tempót.

Lángos (elõrejön): No de kérlek, ettõl lesz rosszul késõbb, és abból indul ki a poén, hogy valaki kuruttyol, mondja Ruszkainé, és erre Lóránd a gyomrára teszi a kezét...

Kalmár (dühösen): Most ezért képes vágy feltartani a próbát! Egy ilyen kis marhaságért...

Lóránd (kijön, tenyerének ellenzõjén pislogva keresi Lángost, fél, hogy visszahúznak valamit, szelíden, de meggyõzõen): Higgye el, Lángos úr, ez felesleges... Én is értek a viccekhez, majd meglátja, milyen jó lesz...

Lángos: És miért hívják az orvost, ha maga nem lesz rosszul! Ez lehetetlen...

Lóránd: Mért volna lehetetlen?... Azt bízza rám, én majd megjátszom, hogy rosszul vagyok, ehhez nem kell a sok szöveg...

Szilágyi (Lángoshoz): Nem húznánk ki, ha jó volna, azt a komikus érzi...

Csermely (az ajtónak dõl, jobb karjával Mélanie-t öleli, halkan Lángos felé): Mondd már, hogy bent van, akkor elmondja?... (Többen is röhögnek.)

Kalmár (tapsol): Gyerünk tovább! Majd meglátjuk, hogy kell-e... Lóránd, menj ki... (Fásultan.) Jobbra... vegyük onnan, ahol Bicskei a kalapot elõhúzza. (Alattomos, óvatos kopácsolás kezdõdik. Preventív üvöltés, teli tüdõbõl.) Raducziner! Raducziner, maga dög!!... (Csend lesz, a próba nyugodtan folytatódik.)

Bányai meredt, tág pupillával bámul a színpadi fénybe, kábultan szívja a próba porszagú, zsongó hangulatát és mögötte Forró, az unterman, egy fél tucat harisnyát mutat Gálnak, Sáfár, a részletes ügynök hozta, kint van az elõcsarnokban, illetve bártortalanul áll az ajtóban, és miután Gál megnézi, és megérdeklõdi, hogy gumifixes-e, int Sáfárnak, aki belopakodik a mögöttük levõ üres sorba, és közöttük elõszedi az áruját. Gál egy selyemzsebkendõt is kipróbál. Sáfár közli, hogy Rozmaring II-t visszavonták a második futamból, ezt neki egy Torma nevû rajzoló mondta, aki Klimscha hajtó barátjának az öccse, és most az a helyzet, hogy az egyreás favorit híján Cugszfürer tízre legalább hatszázat fog fizetni, pedig vitathatatlanul elsõ. Torma szerint le kell venni hozzá a négyest vagy a tizenegyest befutónak. Gál és Forró zsebébõl elõkerülnek a Turfok. Zsadupai, a hirtelenszõke plakátrajzoló is odahúzódik, és hozzáfûzi, hogy át kell menni az elsõ helyrõl, nehogy az ötpengõs kasszánál megneszeljék a tippet, mert akkor jó, ha kétszereset fizet a ló.

Miután Kalmár tapsol, halkabban folytatják, és az egyik újságíró is gyorsan odajön, óva inteni õket Sáfártól, aki tavaly egy hasonló értesülési alapon “kicsinálta” egy életre a galoppon.

Bányai a galoppot, a textilárut, Szilágyi ismételt szóváltását Ruszkainéval, Kalmár kétségbeesett kiáltásait, hogy a darab sehogy se áll, tehát este nem megy, Málnási halk vitáját Raduczinerrel négy és fél méter molinót illetõen... és Csermely halk dúdolását, félálomban, a bejáratnák dõlve, egyforma kéjjel szívja magába, a boldog együvé tartozás álomszerû csodájával egy nagyszerû környezetben.

Málnási hirtelen felordít a színpadra, hogy a darabot le kell venni a mûsorról, ezt a dadogást nem lehet nézni, tessék megtanulni a szerepeket, és elkerülendõ minden választ, kirobog a nézõtérrõl, egyenesen Dolecsák úr karjaiba, aki elhozta a villamosszék kapcsolótábláját. Meg sem hallgatja, hanem erélyesen kifakad a vasárnapi két elõadás közötti idõre hivatkozva. Vadul bevágja az irodaajtót, majd odabenn átmenet nélkül megnyugszik, és csendesen megkérdezi Ilucitól, hogy mennyi az elõvétel? Két jegyiroda híján eddig száznyolcvan pengõ, és most akar elõre telefonálni a pénztárhoz. Málnási elégedetten simogatja az állát; fél tizenkettõ van, nem rossz... Bemegy az irodába, kihúzza az íróasztal fiókját, és megelégedetten nézegetni kezd egy illusztrált lapot.

A próba folyik tovább: Arról van szó egy bluette-ben, hogy Gál átmegy balra, és ahelyett, hogy pénzt adna, megrázza Barta kinyújtott kezét.

Oldalt halkan Csillag Sári és Tarján a zongora mellett vitatkoznak. A karmester azt mondja: “Pam, pam, pam... Pam pam pam... Érted? És máris kezded, semmi elõzene... (Suttogva dúdol.) Kenyér, kenyér, a drága szép, a jó, rossz, a hófehér, a félbarna kenyér...”

Csillag Sári nézi a kottát, és leüt egy hangot halkan a zongorán, Kalmár odanéz, erre ijedten felrántja a kezét, suttogva énekel, aztán idegesen belemarkol a hajába, és rázza az ujjait. - Ha nincs elõzene - súgja -, akkor hamisan kezdem... Nem lehetne valami estamolt?

- Egész más beosztás... De majd én megadom a hangot, és intek...

Önkéntelenül lenyom egy halk akkordot. Kalmár szokatlanul békésen:

- Gyerekek hagyjuk azt a zongorát... - zavartan a színpadra néz, mert Sári, mint egy alázatos rabszolga, bólint és elvonul. - Kössük össze ott, ahol Barta bejön, és a miniszterelnök Gállal keringõzik. - Karmesterhez: - Gyerünk, apuskám, a “János vitéz”-tõl.

Gál és Bicskei kecsesen lejtenek, majd a “János vitéz”-re megjelenik Barta. Barta játssza a világhírû hindu bûvészt, akinek botrányáról az egész város beszél, mert a népszerû fakír éjjel megvert egy hölgyet a mulatóban, és a fõkapitányságon aludta ki mámorát. A bluette-ben azután összefüggésben állt a történet egy tengerentúli miniszterelnökkel, aki tõzsdespekuláció gyanújába keveredett. Közben valami csodára vár, ami segíthetne rajta, és éppen a tõzsde elnökével valcerozik, amikor megjelenik a csoda, a híres budapesti fakír, aki két üveg pezsgõtõl és egy erdélyi fatányérostól botrányt rendezett a mulatóban. Ez Barta:

Én, a fakírok királya,
Lenyelhetem nyálam,
Mert kicsordul, hogyha látom,
Mi van a fatálban?

Gál (prózában, boldogan): Azt mondja, fatál? Ezt a fakírt a végzet küldte!(Zene rázendít egy csárdásra, hárman átkarolják egymást, és vidáman ropják):

Fakanál, favilla, fatális,
Fatányért evett a babám is.
Akár iszom, akár nem,
Végzetes csavargó a nevem!...

Még egy refrén és tánc. És kurjongatás. Az elõcsarnokból behallatszik, amint Csermely a közben híressé vált “ez nekem nem buzogány” lemezt ismételten eljátssza olyan sikerrel, hogy Kalmár kiordít:

- Csermely! Hagyd már abba ezt a hülyeséget!... Gyerünk a csárdástól újra. És Gál meg Bicskei fogják közre Bartát, a kezénél fogjátok...

Lihegve, kimerülten állnak, megszólal a zongora, kezdik a csárdást, kurjongatnak és dobolnak, térdig porfelhõben. Tulai fellocsolja kissé a színpadot.

Kalmár elõveszi a cigarettáját. Szünet. Raducziner vadul kalapál, egy munkás helyre teszi a bútorokat, közben a függöny összecsapódik, és Kalmár nézegeti a gumifixes harisnyákat. Lángos Szilágyival vitatkozik.

Szilágyi: Én nem bánom, egyszer kipróbáljuk, de ha nem jó, akkor ott megy a függöny, ahol Lóránd azt mondja Ruszkainénak; hogy: “Ennek nincs teteje, és én ráteszem a kalapot (eljátssza), legyen neki.”

Lángos: De ez nem fejezi be az egészet. Nem zárja a darabot!

Szilágyi: Drágám, a közönséggel nem lehet vitatkozni. Ha egyszer nem fog nevetni a poénen, akkor más kell. Írjon mást. De nem fejezem be a darabot egy szál nevetés és egy szál taps nélkül.

Lángos: Ha megcsinálja, akkor nevetni fognak. De most már látom, hogy dobni fogja a poént, mert magának a másik tetszik.

Szilágyi: Ne haragudjon, de ez marhaság!... Hogy mondhat ilyet?! Én viszem a bõrömet a vásárra, nem maga. Én állok itt kint, kínban és erõlködve, ha nem nevetnek...

Barta (közbeszól, ujjai közt egy zsebkendõt morzsolgatva): Könnyû az író uraknak! Látjátok, hogy senki se nevet, behúzzátok a nyakatokat, és elmentek. Mi pedig eljátszhatjuk harmincszor... Várjon, ne húzza el, megveszem!

Repkény: És mért nem könnyû a színész uraknak, ha kapnak egy darabot, ami teli van ziccerrel? Mért nem írtok magatoknak darabokat?

Szilágyi (Repkénnyel már kézitusája is volt, kissé megijedt): Drágám, bántotta magát valaki?! A maga darabján egy pontot nem kell változtatni.

Lángos (röhög): Jó! Én is erõszakos leszek, mint Repkény! Akkor majd nálam sem fog változtatni.

A vitának vége, mert Bogár Manci és Csillag Sári vonszolják be a részeg Csermelyt, aki közben Raduczinerrel is megivott négy féldecit. Kapacitálják Kalmárt, Gált és az újságírókat, hogy ezt az istenit meg kell nézni, végül kapacitálják Csermelyt, aki eljátssza báró Waldbruchot, hogy “ez nem buzogány, ez a jegyzõkönyv” stb. stb., nagy röhögés, ezenközben megérkezik szerényen Dutzler, kezében valami kis dobozzal, hóna alatt bokszkesztyû és egy hosszú szárú csibuk. Tulai a kellékeket nem vette át, hanem Kalmárhoz küldte, Dutzler elfogulatlanul közli, hogy sikerült nagyszerû kellékeket hoznia. Kalmár megnézi a pipát, a bokszkesztyût, végül tetõtõl talpig Dutzlert, és így szól:

- A fene megeheti magát...

- Miért?...

- Azért, hogy engem ne üssön meg a guta egy fõpróbán. Ezt a két kesztyût tömje ki estére. És varrja össze a bélését, mert nem potyoghat a szalma a színpadon, miközben játszanak... Hol a sterilizátor?

Dutzler öntelt mosollyal, mint aki remek kelléket szerzett, átnyújt egy kis fémdobozt, amelyrõl eltüntette a padlómáz védjegyét. Elõzõleg ugyanis padlómázt árusítottak a dobozban.

Kalmár (jobb szemét kissé összehúzza, mély lélegzetet vesz, olyan közömbösen, hogy az már szinte drámai halkság): Mi ez?

Dutzler (meginog belülrõl): Egy izé... az a sterizátor... orvosi kifõzõ... Én beszaladgáltam az egész várost... Kérem, egy ilyen újonnan... (Hirtelen agresszíven.) Ha adnak érte százötven pengõt, akkor majd szerzek egy kifogástalan izét... (Áll.)

Kalmár (m. f.): Mi ez?... (Erõsbödõ morgással, mint a vízesés sodra, amikor eléri a turbina csavarját.) Dutzler, maga jellem nélküli, sötét fráter, utoljára kérdem: mi ez az emlékkazetta, amit a kezembe adott?... (Dutzler némán és megtörten áll.) Ide figyeljen. Egy óra múlva jön a mûtõdarab. Ha nem szerez addig valami emberszabású holmit, akkor vagy maga, vagy én örökre elhagyjuk a színházat... (Dutzler felelni akar, mire felüvölt. A fõpróbán szokásos generál-hisztérikus roham, amikor minden összejött, illetve semmi sincs rendben.) Gazember!!!... Az ember a tüdejét és a szívét tönkreteszi, és minden hiába (két ököllel csapkodja a karját), csupa lelkiismeretlen, indolens, nyomorult fráter akar színházat csinálni!! Elég volt! (És vadul lecsap a dobozra, Dutzlert félrelöki, rohan az irodába, odavágja Málnási asztalára, és már csak hörögni tud.) Tessék! Ez egy sterilizátor! Egy kellék! A Dutzler!... (Végkimerülten leroskad egy fotelba.)

Málnási (leteszi az illusztrált lapot, és felderül): Itt a Dutzler? Beszélni kell vele a csipkék miatt... De hiszen mondtam, hogy küldjék be.

Kalmár: Nem lehet tovább ezzel az alakkal! Nézzen ide, mit hozott?! Szégyen és gyalázat így kiállni egy darabbal! Ez egy sterilizátor!

Málnási (óvatosan megfogja a delikvenst, mert nem látott még ilyesmit): És nem jó?... Tiszta, rendes holmi.

Kalmár: Ide figyeljen, uram! Sterilizátorról van szó, amiben egy elsõrangú szanatórium mûtõjében egy életveszélyes mûtéthez kifõzik a mûszereket! Hát ebben kifõzhet egy srófhúzót és egy spulni cérnát!

Málnási: Másikat kell szerezni.

Kalmár: Ezt már ismerjük! Majd azt hazudja, hogy bejárta az egész várost, és ránk sózza ezt a vacakot! De akkor vagy õ, vagy én! Itt hiába dolgozik mindenki, ha a Dutzler kellékei tönkreteszik a darabot...

Ezalatt a nézõtéren Lóránd is megmondja Dutzlernek, hogy rendes kellék nélkül nem lehet játszani, és Gál felüvölt, hogy harminc estén át fényszóró helyett egy biciklilámpával jön be a bluette-be! Dutzler energikusan védekezik, hogy bejárta az egész várost...

Csillag Sári meglátja Bányait. Bányai drámai arckifejezéssel közeledik hozzá, mire a mûvésznõ kétségbeesett grimasszal kiabál rá:

- Na maga szép alak! Legszívesebben kikaparnám a szemit!

Bányai (vékonyka hangja melodramatikus lesz): Én azt hittem, hogy meg kell védenem...

Sári: Maga, engem, védeni?... Hát ha a Lakatos leken magának, meghal. Maga csak védje saját magát... (És mikor Bányai kissé lesújtva távozni akar, jó szíve az ellenkezõ végletbe csap át, hiszen ez ölni akart érte. Belekarol, és magával húzza.) Azért imponált nekem... Mondja, képes lett volna megölni Lakatost miattam?

Bányai (a vér máris a fejében kalapál): Akarja?

Sári (fontolóra veszi, azután legyint): Nem. Hadd éljen. Úgysincs semmi közöm hozzá.

Bányai (megtörten): Mert Kalmárt szereti...

Sári (elfutja szemét a könny, fél szája sírásra, a másik fele mosolyra görbül, és vállat von): Kalmár akkor sem kellene, ha az egyedüli férfi lenne a világon. Hála istennek, ma reggel rájöttem, hogy nincs így... Vannak még sokan! (Kalmár iránti dühében vad szerelemmel megragadja Bányai karját.) Elsõsorban maga! Maga! Aki egynapos ismeretség után oda mert állni értem, lekent Lakatosnak, és ha kell, most apróra vágatja magát, igaz?

Bányai (kiállással): Miszlikbe!

Sári: Ez az! Ezentúl engem nem érdekel más, csak legyen egy ember, akár egy szürke, lehetetlen figura, de engem szeressen, ha kell, öljön értem, ha kell, haljon értem, sõt még dolgozzon is! Ugye maga még dolgozna is értem?! De az sem fontos! Én eltartom magát! Csak érezzem azt, hogy én vagyok az egyetlen nõ a maga számára, akiért ripityára vág mindenkit, és ripityára vágatja saját magát... (Átkarolja két kézzel Bányait, egész a szája elõtt beszél.) Semmivel sem törõdöm többé, csak azzal, hogy nagyon szeressenek, hogy a sok önzõ kutyaférfi között legyen valaki... valaki...

Bányai (a sarkától a feje búbjáig száguldozik a vér, az arca elõtt áramló, parfümszagú lehelettõl, átkarolja Sárit, és a földszinti páholy meg a bejárófüggöny közötti homályban végre egy igazi, csodálatos és rekordidõtartamú csókhoz is hozzájut, félelmetes és gyönyörû bolyongása közben. Ekkor felhangzik egy taps és Kalmár “Gyerünk, gyerünk!” kiáltása, és Sári egy galvanikus rándulással eltaszítja, összerázkódik, de azután mosolyog.)

Sári: Csak lassan, kérem... Még nem jött el a maga ideje. (Súgva.) Ma este... (lesütött szemmel) ma este ne szökjön meg újra, és akkor minden másképp lesz...

Kutya volt Csillag Sári? Nem egészen. Kalmár tapsolására hirtelen megutálta Bányait. De sajnálta is. És ilyenkor nem éppen diplomatikusan vigasztalt, hanem gyorsan mindent megígért, és otthagyta az illetõt.

Kalmár (beletapsol a zongoraszóra ugrándozó és kiáltozó görlök konferálásába): Gyerünk újra! A szöveget hozni! Addig nem megyünk tovább... És ne lökdössétek egymást, így nem lehet kiállni egy színpadra!... Csermely kérlek, hagyd már ezt a hülyeséget, legyetek belátással... Tessék!... (Zongora, a görlök még kétszer be és ki, azután csend.) Na!!... (Süvöltés.) Függöny!!... Tulai!! (Üvöltés, karfacsapkodás.) Tu-la-ii!!!

Tulai: Nincs itt a Bicskei úr, és vele kezdõdik a darab!...

Málnási (a mélybõl): Tessék felírni Bicskeit! Tessék felírni, aki nincs itt! (Halkabban.) Látja, hogy nincs idõm... Legokosabb, ha hazaküldi a lakásomra...

Bicskei jön, lihegve, de újra leeresztik a függönyt, elölrõl, görlök, majd taps, függöny fel, és kezdenék a darabot, amikor megjelenik Szilágyi a színpadon, kezében a bádogdobozzal, és hallatlanul ideges.

Szilágyi (Kalmárhoz): Te láttad ezt a sterilizátort?

Kalmár (jólesõ kitomboltsága apátiájában ül, és vállat von): Láttam, kérlek, azt a sterilizátort. Mit csináljak?...

Szilágyi (jobbra-balra forgolódik, a nadrágját igazítva, és dühös, éppúgy, mint amikor ugyanilyen ideges játékánál tapsolnak és nevetnek, azon hiszemben, hogy Szilágyi alakít. Csak önmagát játssza. Ingerülten, szinte fejhangon): De kérlek, az egész röhögés azon van, hogy fõzik a mûszert, és én állandóan félve odanézek. (Kitör.) Hát mi nézzek egy ilyen kis vacak dobozon? Hát itt nem ül majd egy ember, aki még nem volt szanatóriumban! Gyalázat ilyet behozni egy színpadra...

Dutzler: Kérem, én bejártam az egész várost...

Szilágyi (odavágja a dobozt): Hát majd maga játszik este!

Málnási (hangja a mélybõl): Lesz estére másik... Szó sincs róla. Már intézkedtem... (Fojtottan.) Arról én nem tehetek, kérem. Tessék ezt a pénzt a szállítótól követelni...

Kalmár: Na tessék, gyerünk... Menj ki, Szilágyi... Bicskei bent vagy! Arrébb állj, mert oda jön egy fal... (fenyegetõen a magasba néz, ahol az Úr hangja éppen szünetel) csendélettel, különben emberhalál lesz...

A próba folyik, a súgónõ vizes ruhával a homloka körül, kimerülten súg. Lóránd jön jobbról, Kalmár rimánkodóan összetett kezeit látván nyájasan int, eltûnik, és középrõl jön, s mivel a kéz, a könyörgõ kéz változatlan, megjelenik balról, és beírja. Nézi a súgónõt. Súgónõ nem szól.

Kalmár: Na!!... Könyörgök! Mért állunk?! Az Isten áldjon meg benneteket!!

Súgónõ (súg): Jó napot...

Kalmár: Mért állt meg?! Mért álltál meg, könyörgök, magyarázd el, mert itthagyom az egészet!

Súgónõ (kifakad): Az elõbb ordítottak velem, mert súgtam, hogy: Jó napot. Most az a baj, hogy nem súgtam. Hát én is csak egy ember vagyok, én se vagyok vasból (obligát idegroham, rikácsolással), én elmegyek, és keressenek helyettem mást, én ezt nem bírom. (Leborul, zokog.)

Gál (jobbról várta a jelenését, ordítva bejön): Most te kezded el?! Hát itt már mindenki primadonna lett?! Az emberek ebédelni is akarnak!

Lóránd (kivette a szemüvegét, nézte a szerepét, most odamegy a súgónõhöz, nyájasan): Drágám, nekem minden szót súgni kell...

Gál (mögötte gúnyos, és letört mosollyal bólogat a nézõtér felé.)

Lóránd: És ha nem hallom, kétszer is súghatja.

A Szilágyi más, és én más vagyok. Különösen ott vigyázzon, ahol az a sok idegen szó van, mert én egész idehúzódom a járáshoz, és minden szót adjon fel külön... (Mentegetõzve a nézõtér felé.) Kérlek, négy szerepet megtanulni hat nap alatt... A színész is ember... (Senki sem felel, mert azelõtt se tudta soha egyik szerepét sem, Kalmár legyint, sóhajt, belecsap a tenyerébe.)

Kalmár Gyerünk tovább! Gál, menj ki!... Te is, Lóránd. Kössük össze onnan, ahol Bicskei elalszik.

Bogár Manci izgatottan suttog Fuksz nénivel, mert valami kell derékba, egy virág, vagy ha az nem jó, mert Fuksz néni ellenzi, akkor kis övet egy csattal, és ez a csipke a nyakból jöjjön le, ez öregít... Csinálja nyak nélkül vagy gallérral... “Sándor, gyere ide” - súgja. Kalmár magára hagyja kissé a színpadot, és megnézi, bár mélységesen nem érdekli. Bólogat. “Nagyon jó... Dehogy öregít. Ez nem olyan csipke, és jó lesz így, ahogy van, csak siessünk, mert majd jön a jelenésed...”

Tulai már valahol az utcán ordít: “Bogár mûvésznõ!” Jön Bogár Manci jelenése Lóránddal. Azt akarja, hogy Lóránd szerelmet valljon, mert a férje, Bicskei, hallgatózik, és Bogár Manci tud róla.

Kalmár: Tulai!... Várjatok... Tulai, azt a két széket úgy állítsa be este, hogy egymás mellett legyen... Na gyerünk! Manci, dõlj egy kicsit hozzá, és nehezkedj rá...

Manci (áradozva): Lucsogi úr, a maga tekintetében van valami markáns.

Lóránd (mosolyog, kinyújtja az egyik karját, most meghallja a szöveget, amihez egyáltalán nem passzol ez a mosoly, erre lassan elkomolyodik, Kalmár és Bogár Manci közben verejtékezõ homlokkal várakoznak, míg megszólal): Mi van a szememben?... Lehet, hogy beleesett valami, mert viszket. (Dühösen toppant, súgónõhöz.) Tessék súgni, hogy viszket! (Kalmárhoz, szelídebben.) Nem cserélhetnénk mi helyet Mancival, akkor közelebb lesz hozzám a súgó... Nem lehet négy szerepet hat nap alatt... (Helyet cserélnek.)

Manci: Én úgy érzem, hogy az ön jelentéktelen külseje egy igazi férfit takar.

Lóránd (utánozhatatlan merev fejfordulattal, csodálkozva): Mit akar ez tõlem? (Manci felé, siránkozva, alázattal.) Kérem engem a Tropauer úr küldött... A szobafestés miatt jöttem.

Manci: És velem nem akar foglalkozni?

Lóránd: Ezt nem említette a Tropauer... Õ azt mondta, hogy az elõszobát ki kell festeni. (Manci lihegve hozzábújik, Lóránd guggol, de már nem ül a széken, ijedten.) Mondta, hogy a fürdõszobát esetleg... De nagysádot nem említette... (A közönség felé.) Ez bukik rám...

Manci (felugrik, rémülten hátrál és Lórándot megrázza): Értse meg! Szeretem magát!

Repkény (a nézõtérrõl): Nem itt veted le a ruhádat?!

Manci: Nem vetem le a ruhámat!

Repkény: Hát akkor ez az egész jelenet leesik...

Kalmár: Úgy tudom, itt veted le a ruhádat...

Manci: Kérlek, én nem fogok minden mûsorban kombinéra vetkõzni. Ebben a mûsorban (nagyon izgatottan, szinte sírva), az evezõsdarabban fürdõtrikóban vagyok, a “Világtörténelem”-ben kombinéban, a múlt mûsorban, az egyik tréfában trikóban voltam, a “Csuhaj mûvész”-ben megint csak kombinéban... Hát most egy mûsort hagyjunk már ki!

Repkény: Mért nem szóltál elõbb?! Most nem lehet felborítani az egész darabot!

Manci (miért csak õ ne kapjon rohamot?) Nahát, nem vetkõzöm le, és kész! Ez utálatos, hogy engem minden mûsorban levetkõztetnek!

Lóránd (részvéttel látja, hogy Kalmár vállat von, és ül, kimerült, és unja, elõáll hát a következõ kompromisszummal): Nézd, Mancikám... Majd én így feléd jövök, és akkor te kikapcsolod a ruhádat. Az elég... (Repkényre lenéz, és békítõen magyaráz.) Az elég, kérem, egy kis jelzés. Majd én éppen úgy megjátszom, mintha levette volna a ruhát...

Manci: Ezt a ruhát nem lehet kikapcsolni felül.

Kalmár: Elég! Gyerünk tovább!! Így nem lesz premier este!

Málnási (csak most lépett be a nézõtérre): Tessék felírni, aki nem tudja a szerepét... (Erre mindenki röhög, és ez végleg feloldja a feszültséget.)

...Hát így hullámzik egy-egy felcsapó szökõárjával a hisztériának, különben ha viharos is, de elég egyhangú felülettel a fõpróba premierbe torkolló zavaros sodra. Bányai töretlen idegrendszere még bedõl minden izgalomnak, komolyan hiszi, hogy ott szörnyû zûrzavar van, katasztrofális felkészületlenség, és szörnyû botrány lesz a premieren. Hiszi, hogy a kiáltozók, csapkodók és kétségbeesõk komoly emberek, és minden szavuk készpénz. “És nincs; aki közbelépjen, hogy elejét vegye a színház csúfos katasztrófájának, az esti premiernek?” - kérdezi tépelõdve önmagától, és sejtelme sincs, hogy minden úgy rossz, ahogy van, és ha másképpen lenne rossz, az nem is volna jó, és miközben õ tépelõdik, azalatt Málnási igazgató ezt mondja Ilucinak, az elõvétel újabb helyzetjelentésének meghallgatásakor:

- Azt hiszem, jó a mûsor. És sokat veszekednek. Az mindig szerencsét jelent.

Bányai még azt sem tudja, hogy a februári mûsornál túlságosan simán folytak a próbák. Dutzler beteg volt, a fia helyettesítette, és tévedésbõl kitûnõ kellékeket kölcsönzött, Raducziner váratlan formahanyatlással alig kalapált, valahogy a szerepüket is jobban tudták az idõsebb sztárok, öröm volt próbálni, úgyhogy Málnási egyszer csak felüvöltött a nézõtéren, szokása ellenére egy zsöllyetámlát csapkodva:

- Disznóság! - süvöltötte a legszordinósabb hangulatban, olyan tenorban, hogy a büfésnõ kisfia berohant az óvóhelyre, mert azt hitte, megszólaltak a szirénák. - Disznóság! Hát alszanak itt?!... Mindenki lent van a pincében a hangjával, ez nem tempó, másznak, mint a csigák!

- Kikérem magamnak! - kiáltották Barta és Szilágyi egyszerre.

- Akkor is, ha kikérik maguknak! Ez mûkedvelés! Ez botrány! Pfuj!... És kirohant. És Ilucinak megmagyarázta, hogy a rossz elõérzettõl már borsódzott a háta, úgy klappolt itt minden, hát muszáj volt egy kis veszekedést csinálni. A sors azonban nem hagyja becsapni magát, átlátott a szitán, és Málnási mûbotránya ellenére akkorát bukott a mûsor, hogy a másnapi színházi rovat beleremegett. És a második rész közepén lassú vándorlással egy jó félház eltávozott. Ez a jó félház huszonhat napon keresztül egy estére sem tért vissza.

De a nagy pillanat, amikor Bányai hûs bizsergéssel, izgalomtól elakadt lélegzettel megmeredt a helyén, mégiscsak akkor következett el, amikor Kalmár ekképp ordított két tapsolás közben.

- A “Pesti kávéház”! Gál! Barta!... Ne kelljen mindenkit kötéllel húzni! Tulai, maga gazember, miért nincsenek itt a “Pesti kávéház” szereplõi...

A “Pesti kávéház”! Csak úgy mondják, mint a “Marha võ” vagy a “Kékes szépe” címû sztárdarabokat. Kabaréfogalommá jegecesedett itt a próbán a darab és a név, elmondta magában élvezettel, boldogan, elfulladva: “A Pesti kávéház, tréfa, írta: Bányai Ferenc...”

Bányai Ferenc író megtisztította a monokliját, kesztyûjét áthelyezte a jobb zsebébõl a bal zsebébe, elõredõlt egy támlára könyökölve, és várt és figyelt, és igyekezett kalapáló szívétõl sebes lélegzetvételét kisebb részletekre beosztani, nehogy izgalma feltûnjön.

- Gyerünk! Le a függönyt!... Tulai! Mondtam már, hogy minden úgy megy, mint az elõadáson... Ne vitatkozzon! Könyörgök, fogja be a pofáját! - Üvöltés: - Hát tessék! Majd így csináljuk! Húzza fel a függönyt!... Függöny le!... Nézõtér!... - A nézõtéren teljes fénnyel kigyúlnak a lámpák. - Gyerünk! Most már állni kell a díszletnek!... Sötééét! Függöny!...

A színpadon ott ül Barta, és újságot olvas.

Barta: Sándor! Sándor! (Könnyedén lenéz Bányai felé, tenyerével a rivaldafényt izolálja.) Nem szép név ez a Manó... Tudod, olyan viõzsõ a kabaréban a Móric és a Manó...

Kalmár: Gyerünk, gyerünk! Ne lovagoljunk itt a neveken!

Bányai mélységes keserûséggel érzi, hogy Bartának nincs igaza. Manó, az nem Móric, és ebben a névben humor volt, ez jól elindítja a darabot, és aljas szentségtörés az õ fáradsággal megírt mûvét ilyen hencegõ nyegleséggel tönkretenni. Repkény vagy Lángos most bizonyára vitatkoznának. Persze vele könnyû. És Kalmár nem szól, mert gyûlöli õt Csillag Sári miatt. Ezért hagyja, hogy a lehetetlenül szürke Sándor névvel elrontsák a darab elejét. No majd legközelebb kikéri magának, ha már egy kicsit megmelegedett. A negyedik Sándorra most megjelenik Csillag Sári a színpadon, és vállat vonva, röhögve megáll.

Sári: Én Sándor leszek? Ez jó... (És rajongva lenéz Kalmárra, aki szintén Sándor.)

Kalmár: Mi van ezzel a Sándorral?

Bányai (megszólal, de rekedt zörej jön csak a torkából, krákog, és cérnahangja hallhatóvá lesz. De nem tudja, hogy mért pirul el, és forró a vérhullámtól): Úgy beszéltük meg... hogy pincér helyett a mûvésznõ... a... (Zavarba jön Kalmártól, aki fáradtan nézi, és az arcát dörzsöli unalmában és kimerültségében.)

Kalmár (egy pillanatig gondolat nélkül nézi a kottafejeket irkáló karmestert, aki közben a beírt hangjegyeket ujjaival kipróbálja a billentyûkön, de nem üti le a hangokat): Sári, menj vissza... Mi van nálad beírva?

Barta: Semmi. (Olvas.) Manó, Manó!

Kalmár: Sugi! Miért nem írtad be tegnapi próbán...

Súgónõ (dühösen odacsapja a ceruzát): Ebbõl ma van az elsõ emlékpróba! Tegnap adták csak ide a példányt.

Kalmár (ordít): Mit ordítsz mindjárt?! Az Isten verje meg, hogy egy tisztességes választ nem kaphat az ember... (Bányaihoz). Mi van itt? Eredj fel, és írd be...

Bányai, mint egy alvajáró, kimegy a nézõtérrõl, a sötét színpadi folyosón egyszer elõreesik a két tenyerére, lihegve, deranzsírtan felér...

És elkáprázik a rivalda és a szuffita harsogó, szinte forró dicsfényétõl, ahogy elõször életében, szerencsétlenül és szerelmesen, felavatva, de semmibe véve, izgatottan és kimerülten ott áll; egy bankhivatalnok, egy Bányai egy író, egy párbajhõs...

Szóval egy budai polgár, ott áll a színpadon elõször életében. E regényben ez a leghatalmasabb, legmegrendítõbb, legcsodálatosabb és legtragikusabb pillanat. Mondják, hogy Rézovics kárpitos évekig ellenállt Málnási minden csábításának a büfébérlést illetõen, amíg egyszer véletlenül eltévedt a sötét hátsó folyosókon, és valahogy a színpadra ért. Ekkor Málnási váratlanul felüvöltött a nézõtérrõl: “Raducziner! Rivalda felsõhatás, és mindent bele...”

És Rézovics három teljes másodpercig, negyvennyolc éves korában, elõször, e nagyszerû, hazug, húszmilliárd gyertyafény bûverejû fényornátusban állt a színpadon, és délután aláírta a szerzõdést. Mondják, hogy azóta különváltan él a feleségétõl, olykor iszik, és Kispesten van egy szeretõje. És azt is mondják - fanyar, hozzáértõ habituék -, hogy mindez a három másodperces színpadi tartózkodástól következett be a különben puritán lelkivilágú, idõs Rézovics kárpitosnál.

Most megértette a sûrûn alkalmazott, ellenzõ tenyérmozdulatot is Bányai, mert a rivalda fénydemarkációján túl egy véghetetlen, szuroksötét torok tátongott rá. És most már azt is sejtette, hogy ez a szörnyetegnyi, roppant száj mennyi fáradtságot, reményt, munkát, verejtéket, pénzt, akarást és egzisztenciát nyelt el egyetlen harapásra, némelyik premieren. A súgónõ fölé hajol, de nem meri megfogni a szék támláját. Táncol elõtte papír, betû, irón és kéz.

Bányai (ujjával odabök Lángos darabjára): Itt megbeszéltük... (Nagyot krákog.) Megbeszéltük, hogy a pincér Manci lesz, és Manónak becézik...

Kalmár (bágyatagon): Marhaság... Ez itt exponálni kellene, bibliamagyarázásra nincs idõ, írja csak be, hogy Manci, Manci...

Barta (õ is beírja a szerepébe, és anélkül, hogy Bányaival bárki is törõdne, máris kiabál, közkedvelt hülye és befejezetlen fejhangján): Manci, Manci... (Dühösen.) Na gyere már! Mire vársz?!

Kalmár: Menj vissza, Sári! Tessék odafigyelni! Nem lehet egy óráig próbálni minden vacakot!

Bányait szíven találták, hangtalanul felsikoltva, észrevétlenül belehalt, sírba feküdt, már ott állva, a “vacak” kifejezéstõl, melyrõl nem tudta, hogy itt polgárjoga van, remekmûtõl kupléig. És áll a súgónõ mentén, mint valami díszlet, sután, szinte gutaütötten, mozdulatlanul, és dermedt pupillái élettelen gombaszerûséggel ragyognak a mennyei fényözönben.

Manci: Parancsol, Paraj úr? (Hogy játsszon valamit, kacéran nekifarol Bartának, és riszálja magát. Bányai szerint ez felesleges és rossz, Sárinak netten, egyenesen kéne besietni, és szolgálatkészen beszélni. Így nincs “kontraszt”, ismétli magában a bohózatoknál sûrûn alkalmazott szót, ami itt már ráragadt. Szólni azonban nem mer. Az is eszébe jut, hogy tegnap óta nem volt otthon, lehet, hogy a bankból kiküldték az orvost, ez ugyan ma már mint írót nem érdekli, de mégis, némi könnyed balsejtelem suhan át a szíve táján.)

Barta: Mit riszálja magát, fiam? Azt hiszi, gondolázni jöttem a kávéházba?... (Súgónõhöz.) Írd be, angyalkám, ez jó.

Sári: És én majd azt mondom: Nem hiszem, Paraj úr, mert gondoláért nem lehet itt adós maradni...

Barta (hülyén, legyintve): Na mondja már, na mondja már... Igazán ez az egy gondolat bánt engemet...

Kalmár: Igen ez egész jó lesz, írd be, Pötyi... De most már ne nota-benézzünk, kössük össze, és gyerünk tovább. Sári, nem vagy bent!

Bányai belülrõl, vadul felhördül! Az öreg Arkhimédész érezhette ezt, midõn egy zsoldos tisztátalan sarui köreibe gázoltak! Hohó, uraim! Mi ez?! Hát így bánnak itt az író legszentebb jogaival, érzéseivel, mûvével, így tapodják és tiporják, megkérdezése nélkül, önhatalmúlag? És lelkileg megcsóválja a fejét dacosan, mint Kont, a kemény vitéz, midõn így kiált: “Nem úgy király, az égre nem!” Ennek ellenére dermedt pupillákkal, elszoruló gégével csak áll, és nem mer szólni, és nem is sejti, hogy milyen jól teszi, miféle válaszokat takarít meg, melyeknek végén Kalmár úgyis beletaposna egy mondatába, hogy: “Gyerünk tovább, mert este lesz! Mit nyargalunk itt marhaságokon... Vegyük onnan, ahol Sári bejön!”

Most már simán megy az akadozás és a súgóra várás, addig, amíg Gál bejön, és ellenségesen nézegetve szerepét, a szöveg helyett kijelenti, hogy õ hatszor öltözik ezen az elõadáson, ezt a hülyeséget igazán odaadhatták volna másnak. Mért csak õrá osztanak szerepeket? És ha már igen, úgy mért nem jobbakat?

Bányai boldogan hallja, mert nem sejti, hogy a rendezõnek sejtelme sincs, mirõl szól a darab, hogy Kalmár már erélyesen síkra száll a tréfáért, amelyben szerinte Gál a legjobb lesz valamennyi szerepe között, és kikéri magának az ilyen vidéki dolgokat, hogy egyik ezt nem játssza, a másik azt nem játssza! Itt már mindenki primadonna!... Gál még azt üvölti, hogy vele ne ordítson, és úgy látszik, itt már fejébe szállt a dicsõség mindenkinek (lehetõleg nem személy szerint sértegetik egymást, hanem a “mindenki” kifejezéssel valamennyi jelenlevõt). Azután zsebre teszi a szerepét, és zordonan fixírozva a súgónõt, elmondja. Persze dobja, amirõl mindenki tudja, hogy az elõadáson úgysem fogja tenni.

De Bányai rémülten érzi, hogy Gál közönyös, szinte litániázó hangja, amellyel arcjáték és humor nélkül odaveti a szöveget, katasztrofális lesz. Különösen, amikor “az egész darab gerincét”, mely Bányai szerint ez a mondat, hogy: “Képzelje, Paraj, tegnapelõtt kihúzták a sorsjegyem, és nyertem tízezer pengõt”, ezt egész halkan maga elé dünnyögi, dühösen fúj, megnézi az óráját, és elfordul a partnerétõl. “Hát vegyék el tõle a szerepet, semhogy megölje” - hörgi magában Bányai, de szólni nem mer, és meglepetten látja, hogy Sári újra bejön. Tulai ugyanis felfedezte a darabnak ama hibáját, hogy a megrendelt ételt a tréfa végéig nem szervírozzák. Beírt hát a kellékek közé két tojást, és Sárinak meg Bartának egy-két szót, hogy kiküszöbölje ezt a hiányt. Tulai ugyanis az egyetlen ember volt a színháznál, aki igazán elolvasta a darabot, mert õ az ügyelõ, akinek mindent tudni kell.

Bányai most már bátortalanul közbeszól, de mindenki leinti, hogy ez így nagyon jó, sõt Sári követeli, hogy valami “abgangot” találjon ki, mert nem mehet így ki a színpadról, mint egy hülye. Végül Dutzlernek eszébe jut valami, odasúgja Kalmárnak, és Kalmár ezzel a kiáltással, hogy “nagyon jó”, beíratja. “Mért hozta héjába?” - ezt kellett kérdezni Bartának, és Sári azt feleli: “Mert héjába várunk, hogy maga fizessen.”

Bányai szédül, és úgy érzi, hogy a haját kell tépnie. Miféle hülye szóvicc ez?

...Amikor vége a darabnak, és látja, hogy Gál is megenyhül, és a súgónõ szerint is egész édes kis marhaság, csodálattal konstatálja, hogy a marhaság kitétel bizonyos változataiban elveszíti bántó élét, sõt aránylag kellemesen hangzik. És olyan halálos fáradtan e tíz perc után, olyan elaggott térdekkel, rogyadozva botorkál a szûk folyosón kifele, mintha órákig dolgozott, beszélt, sõt táncolt és ugrált volna a színpadon.

A színészek nagy része siet ebédelni, mert az utolsó darabot próbálják, és Kalmár mindenkinek megmondta, hogy pontosan kezdik a teljes fõpróbát, ami nem áll, az nem megy, és ha nincs minden a helyén, õ abbahagyja a próbát, továbbá Raduczinert lelövi.

- Szervusztok!... Szervusz... Ki jön a Lantos Sörözõbe?... Hol a kalapom? Ide letettem... Repkény, Repkény! Meg kell húzni a darabot, sok, hidd el, nagyon sok. Székely bácsi, telefonáljon taxiért!... Hol vagy Manci, nem jössz?!... Várjál! Lányok, kinek van egy gombostûje, Sári, a kompaktom! Én visszaadtam, fiam, oda letetted... Valaki keltse fel Csermelyt, elaludt a görlöltözõben... Lángos! Azért délután lesz kártyaparti!

Ezt Lóránd kiáltja az írónak, és apró termete, hátrafeszített vállakkal, lendületes, hosszú, ruganyos lépteivel, még mindig hetyke cáfolata a hajlott korát kolportáló, kósza híreknek. Rövid sürgés és kiáltozás után egyedül vagy párosával vagy hármasával mindenki eltûnik jobbra vagy balra, a mûvészkijáró tárt kapuszárnyai között. Lángos érdeklõdik, hogy ki lesz a harmadik, mert Szilágyi, a szokott partner nem szakíthat idõt a próba közben. Lóránd diszkréten és súgva Bicskei személyét elveti, mert három pengõvel adósa maradt, ami nem baj, de úgy tesz, mintha megfeledkezett volna róla. Mondja, hogy nincs neki, magyarázza Lóránd, és akkor rendben van. Lángos szerint az sincs rendben, mert ha nincs neki, akkor ne játsszon pénzbe... “Hol ebédel? A feleségem már biztos régen elment a Gundelból...” “Jöjjön a Schwarm vendéglõbe - mondja Lángos -, érdemes a flekkent megkóstolni...” “Jó” - bólint Lóránd, de szerinte még mindig húzni kell a szobafestõ-darabból, õ nem bánja, de Lángos meg fogja látni, hogy hosszú lesz, és majd premier után holt álmosan próbát írnak ki belõle. Inkább most pucolják ki a darabot, húzni, húzni és húzni, elhiheti neki, mert õ ehhez ért...

Bányai az iroda elõtt, gazdátlanul e folyton apadó forgatagban, állandóan a kalapját igazgatja a tükörbe nézve, mintha csak ezért nem menne még. Nem tudja, mit tegyen. Ha közéjük elegyedik, tolakodás, észrevennék, és mit mondanának? Viszont így állni itt, nagyon esetlen...

A gõzfürdõ generáljavításának már nyoma sincs. Kétszeresen görnyeszti a fáradtság, zúg a halántéka, homályos foltok között rezeg az elõcsarnok elõtte, és elhatározza, hogy hazamegy. A kapuban, mintha varázsütésre ott termett volna, dr. Halász, a korpulens Szellem állt mellette.

- Itt van száz pengõ. Terebényi nem volt ott, de Böske kifizette.... No most várjon. - Pedáns ember volt, tehát elõbb a száz pengõt bankjegyekben és apróban Bányai tenyerébe helyezte. Azután kezdett levenni belõle. - Huszonöt százalék egyszer, az huszonöt pengõ. Adtam magának egyszer húsz pengõt, egyszer öt pengõt, ez ötven, kifizettem maga helyett két feketét, két konyakot, az négynyolcvan, egyhetven a taxi, az összesen hatötven, tehát ötvenhat pengõ ötven. Negyvenhárom pengõ és ötven fillér a magáé. Stimmel?

- Köszönöm... - felelte Bányai. - Ezt miért kapom?

- Hát nem tudja, mit írt alá tegnap a páholyban?

- Aláírtam valamit? - kérdezte csodálkozva.

- Hogyne... - és elõvett egy ívet, amelyre most már emlékezett Bányai. - Egy ilyet írt alá. De a magáét már leadtam Terebényiéknél.

A sokszorosított íven az állt, hogy pontozással jelölt úr megbízza dr. Halász menedzserét, hogy színpadi mûveinek kezelésérõl gondoskodjék, és minden jövedelem huszonöt százaléka ezért õt illeti. Bányai gyorsan elköszönt, és imbolygó léptekkel nekivágott a Körút irányának.

Honnan ragadt rá e mozdulat? Mivel formálja a maga képére ez a környezet a belecsöppent nyárspolgárt, ezt nem lehet tudni. Bányai maga is csodálkozott kissé, hogy egy mellette bekanyarodó taxinak int, odamondja a címet, azután hátradõlve az ülésen, elernyedten, jóérzéssel bámészkodik az ablak mentén rohanó, lármás körútra.

Mielõtt a kulcsot a zárba illesztette volna, megilletõdötten állt. És olvasta a táblát.

Bányai Ferenc
író

Legalább öt percig nézte, illetve olvasta ezt a három szót a szép, fényes táblán. Csak azután zárta ki az ajtót, s közben elhatározta, hogy vásárol a kulcsának egy hosszú láncot, amin karika van, és ezt órazsebére erõsítve, a nadrágzsebében fogja hordani. Nagyon szép. A Csermelyen látott ilyet.

Elolvasta még nyolcszor a lovagias ügy jegyzõkönyvét. Birsics mama nem volt otthon, de kint hagyott egy cédulát, hogy itt volt a bankból az orvos, az ebéd oda van készítve a rezsóra, csak meg kell melegíteni, és a konyhaszekrényben talál uborkasalátát. Õ hétre itthon lesz, mert elment a Tamás bácsi rekviemjére.

Bányait kínosan érintette az eset. Nem szép egy elhunyt, közeli rokontól, hogy az õ premierje napjára esik a kegyeletes megemlékezése. Probléma: Elhívja-e Birsics mamát a premierre? Nyomban érezte, hogy nem. Ez nem Birsics néni világa. Megbotránkozna a hölgyeken, nem értené a “jópofa bemondásokat” és a “Pesti kávéház” címû darabnál aggódva látná, hogy fia ilyesmivel foglalkozik a bankszakmában. Birsics mama csak akkor fogja megérteni, mit jelent ez a tábla odakint, hogy író, ha majd látja az anyagi, erkölcsi eredmények folyamatos növekedését, újabb meg újabb kabarédarabjai, színdarabjai, sõt komoly tárgyú regényei következtében. Szóval majd jövõ hónapban már elhívja a premierre Birsics mamát.

Jó lenne tudni, hogy mit mondott a bank orvosa. Illetve, mit mondott neki Birsics mama? Fütyül a bankra, és egyáltalában nem lesz rájuk szüksége, de azért nem ártana, szóval pillanatnyilag még jó ez a kis mellékjövedelem: a banktisztviselõi fizetés. És a hétszázat majd Gyuri bácsi.

Ettõl fázott. De mit rontja saját ünnepét?! Ritka szerencsével nyomban az élre került! Ez a párbajhistória, a fõrendezõvel való szerelmi rivalizálása, Kerényi Terka félelmetes égisze egy csapásra biztosították személyének egyenrangú súlyát ebben a nagyszerû, csodálatos környezetben országosan elismert, nagy hírû mûvészekkel!

És a “Pesti kávéház” címû darab, a hozzá nem értés és rosszakaratú sallangjai ellenére humorával, belsõ értékével, ügyes formájával megérdemelten az élre tör majd ma este. És legközelebb már otthonosan érzi magát a próbán, feleségül veszi Csillag Sárit, és a többit majd meghozza az élet...

Újra meglepetten konstatálta, hogy sejtelme sincs, milyen módon került a nyakig langyos fürdõbe. Mikor engedett vizet a kádba, hogyan vetkõzött, elmosódott elõtte, mint reggel a Gellértben, és talán az sem lepte volna meg, ha a fürdõvíz mélyérõl most is elõbukkan dr. Halász csillogó, zsíros teste.

Most néhány órát aludni fog.

Ásított. Boldog, jó érzéssel ült a kádban, és megnézte az óráját.

Hoppla!

Öt óra! Dehogy alhat! Mért hitte õ, hogy nem lehet több fél háromnál? Így elrepült az idõ? Hát ilyen késõn ebédelnek ezek a mûvészek?

“Na ja, házifõpróbán” - mondja önmagának, szokása szerint kéjelegve az új terminológia agyába ragadt csökevényein. Alvásról szó sincs. Mit szólna Csillag Sári, ha nem keresné fel a Pompadour Kávéházban délutáni mûködése idején? Nem beszélték meg, de Sári bizonyára elvárja. És ha elvárja, nem fog csalódni benne.

Ha nem is generáljavításnak, de kisebb javítószerelésnek beillett a délutáni fürdõ, a friss fehérnemû, az odakészített ebéd és az uborkasaláta a konyhaszekrénybõl. Ismét boldogan bandukolt a Lánchíd-fõtõl, ahol kiszállt egy újabb taxiból, végig a nyüzsgõ, jó szagú Duna- parton. A teraszokról egymásba keveredõ muzsika, szalonzenekar, cigány, és a külön kirívó, szóló bárzongora hangja, edénycsörgés és a rakpartról felcsikorduló villamoscsilingelés serkentõleg hatottak rá, és újra teljes nagyszerûségében érezte rajtaütésszerû karrierjét.

Igenis karrier! Huszonnégy óra elõtt szürke banktisztviselõ, ma már befogadott író az elegáns pesti kabaréban, továbbá párbajhõs, egy nagy szerelem férfialakja, szóval, így együtt, ahogy van: író.

A tudat alatt fészkelõdõ, ösztönös síp, dob, zene és harsona elfedte elõle a sikkasztót. Beült a Pompadour Kávéházba, a hívogató terasz ellenére nem a lefelé vándorló nap ragyogásában fürdõ budai hegyekkel szemben, hanem a homályos, belsõ helyiség egy sarokasztalához.

Ez a nap nem rejtett csalódásokat!

Csillag Sári legszebb mosolyával vette észre, és két szemöldökének felvonásával is jelezte, hogy tudja Bányai jelenlétét ott a tükör alatt, és szám után odasietett hozzá, leült, és megfogta a kezét.

- Örülök, hogy eljött! Maga igazi lovag!... Igen! Maga az én emberem, akiben szív van, gyengédség, figyelmesség és tapintat... Ugye szeret?!... Ne feleljen, ne szóljon, tudom!

Bányai odavolt. A két szem könnyes csillogással nézte õt. A lovagot! Talán csökkenti a lelkesedését, ha tudja, hogy a “Három menetben” címû darab után, a próbaszünetben, amikor Kalmár sóhajtva letette a Sugica kezébe valamennyi példányát, és könyörgött, hogy a darab vége elõtt nem bánja, üvöltsön Szilágyinak, csak ne hagyja állni, mert abba meg kell õrülni, mondom, miután egy sóhajjal rongyként szédelegve elindult, hogy valahol magába dobáljon valami ebédet percek alatt, mert próba elõtt még üvöltözni kell Raduczinerrel, hogy állítsa be végre a két ezrest az áruház-díszlet nagy ablaka mögé, éppen egy csüggedt, ernyedt pillanatban kabátja alatt hozzátapadó ingének borzongató, hûs nedvességétõl is szekálva, megragadta õt mindkét kabátfazonjánál egyszerre a kijárat mentén várakozó, izgatott Csillag Sári.

- Hol ebédelsz?

- Tessék?... A Schwarmnál.

- Jöjjek?... - kérdezte agresszíven, bocsánatkérõn, ijedten, parancsolón, könnyesen, szelíden és erélyesen Csillag Sári. Ilyet csak õ tudott kérdezni. Kalmár bólintott.

- Gyere.

Csillag Sári végigmérte tetõtõl talpig, megvetõen és lihegve:

- Köszönöm. Értem... Majd ebédelek nélküled.

És izgatottan elfordult, mint aki máris rohan, de csak állt a retiküljével babrálva, és kiesett egy könnye.

- Ha akarsz ebédelni jönni, akkor gyere! Nem állok a lábamon a fáradtságtól, most ne csinálj cirkuszt!

- Neeem... kedves Sándor, nem kell félni! Nem csinálok cirkuszt! Tudomásul vettem mindent! Nagyon jól láttam ma délelõtt a próbán... Láttam, ahogy Bogár Mancit ölelgetted... Jó! Hagyjuk azt, hogy rendeztél! Mért nem ölelgeted a Lórándot a rendezéskor?! A Ruszkainét még sosem rendezted, ha ölelésrõl volt szó!... - és bõven ömlõ könnyekkel kitört. - Elfelejted, hogy két év elõtt engem mennyit rendeztél, ha ölelni kellett a színpadon! Hát legyél boldog a Bogár Mancival, hozzád való, és én nem fogok konkurálni egy ilyennel! És meguntam az örökös elvágásodat, hencegésedet - hevenyében utánozni akarja, de csak eltorzul az arca -, torkig vagyok a linkségeddel, ez is hazugság, az is hazugság, holtfáradt vagyok, nem érdekel... - két kézzel rázza Kalmárt, aki szomorúan áll, és természetesen szélsõséges feltevéseiben nyomban házasítja, parentálja és elajándékozza: - Hát majd a Bogár Manci nem lesz link, és majd nem lesz egy olyan utolsó, mint én, aki mindig hazudik, és én majd öngyilkos leszek...

És ráborul Kalmárra, és sír. Málnási éppen kijön, üdvözölni õket, és visszaszól a portásnak, hogy a reklámtáblát meg kell kötni, mert állandóan feldönti a szél, azután ebédelni megy.

- Hozd rendbe, kérlek, az arcodat, és menjünk ebédelni, mindjárt itt lesznek a színészek - mondja Kalmár, és átkarolja, pedig nem akarja.

- Igen... - lihegi gyorsan és mosolyogva és szolgálatkészen, gyorsan letörölgetve az arcát, és belekarol Kalmárba, és mennek. Kalmár sóhajt. A sarkon azt mondja Sári: - Most kibékültünk?!

- Nézd...

- Már megint kezded? Ha úgy kezded, hogy nézd, abból csak az jön ki, hogy - majdnem sírva - én egy lehetetlen teremtés vagyok, és te nem akarod, hogy rajtad röhögjön a város... - sír. - Mit törõdsz te a várossal, ha én szeretlek? Mért mondanám, ha nem szeretnélek? Hát szép vagy te? Te nem vagy szép! Te kifejezetten csúnya vagy! Dohányod van? Dohányod nincs! Híres vagy te nekem, aki egy Sólyom Istvánt megkorbácsoltam, otthagytam, és kétszer lett öngyilkos értem, és nincs olyan hónap, hogy ne írjon nekem tízoldalas könyörgõ leveleket, hát híres vagy te nekem, aki tavaly... - nyelt egyet, mert az amerikai filmszínész, aki Budapesten járt, kellemetlen emlék volt közte és Kalmár között. - Te nem vagy híres nekem! Te csak az én átkom és halálom vagy! Hát mit akarok én tõled? Hát hazudok én neked?... És ha hazudok neked? Magamért hazudok én neked?

Kalmár vállat vont. Érzékeny pontja volt.

- Ha hazudsz nekem, akkor nem kellesz... És nem tudom mindennap kétszer felborítani az életemet miattad. És nem lehet hetente ide-oda költözni, hogy ahányszor hurcolkodsz, már rajtam röhög a környék.

- Eeez vagy te! A környéket szereted és nem engem! Reggeltõl estig azt nézed, hogy ki röhög rajtad! Hogy én mit bõgök miattad, az semmi?! Hogy én hogy rúgom ki a Pólyakalifát miattad... Kalmár erélyesen, ingerülten közbevágott:

- Hogy aztán egy jampeccel henteregjél végig a városon!

- Mi?!... - most úgy látszott, hogy nyomban tíz körömmel Kalmár arcának esik. - Te ilyeneket mersz mondani!?! Te meggyanúsítasz engem azzal a jampeccel?! Mert nem bírom ki, hogy egyedül legyek nélküled?! És te a súgónõvel, meg azzal az akadémiai növendékkel meg a Bokor Mancival hetyegsz, és engem sértegetsz? És én egyedül kóborlok az éjszakában, mint egy kuuutya-haa-kuuuhutyhaa... Elég volt ebbõl!

- Én is azt mondom!

- Úgy! Nem lesz többé alkalmad rá, hogy így elküldjél, mint egy cselédet! - És leintette Kalmárt, aki beszélni akart. - Nem vagyok kíváncsi, Kalmár úr! Végeztünk egymással egy életre! Taxi! - És elrobogott.

Most ott ült Bányaival, és szerencsétlenségét eltúlozva, valahogy úgy érezte magát, mint egy számûzött uralkodó, akit ez az utolsó, kissé nyeszlett, de hûséges híve követ az idegenbe. Ó, bárcsak a neve eszébe jutna, legalább a keresztneve. Úgy emlékszik, hogy Tódor, de ez nem biztos. Nem, nem... A Tódor, az az üzletvezetõ a lillafüredi országút autócsárdájában. Ez tehát Elek lesz vagy Tihamér. Igen. Úgy emlékszik rá, hogy Borsányi Tihamér. Ha randa is, de legalább boldoggá teszi õt...

Az emberek tapsoltak, és Sári felugrott:

- Ha nincs semmi dolga, maradjon itt. Együtt mehetünk be a színházhoz.

5.

Útban a színház felé Bányai még egy, egyetlenegy igazi, hosszú csókot kapott Sáritól, és újra abból az alkalomból, hogy Sári Kalmárt szidta, bõgött, és Bányai vállára borult. És megérkeztek a kisbejáróhoz.

Éppen egy hosszú-hosszú csengetés fogadta õket. Illetve Bányait. Mert amíg kifizette a taxit, Csillag Sári elõrefutott, hogy egyedül érkezzék. Kalmárral, ezzel a piszokkal végzett. Ez fix. Lehet, hogy belehal, de slussz. Azért mégis elõreszaladt, hogy ne ezzel a Bodolákkal érkezzen egyszerre. Aki Kalmár szerint egy jampec. Nem igaz, hogy jampec. Csak sovány szegényke és tûfejû. És olyan a hangja, mintha krétát reggelizne. Bogár Manci száguld papucsban és pongyolában, éppen szemközt, mert Zsófi néni most is leveleket visz, nem hozza a meleg vizet, és õ majd lekésik.

Sietve összecsókolóznak Csillag Sárival.

- Gyere, nézd meg a ruhám, levetettem a csipkét róla, és egy fekvõ gallér van helyette...

- Jaj de hülye vagy! Tündéri volt a csipke!

- Mindegy, szeretném, ha megnéznéd! Rohanok! Gyertek el Sándorral Terkához, nagy ivászat lesz...

- Nem tudom - feleli mosolyogva Sári, és szemét elfutja a könny -, lehet, hogy kettesben vacsorázunk. Különben is Terkára haragszom, neki köszönhetek minden rosszat, mert összehozott a lakásán Lakatossal! Azzal a gyalázatos fráterral!

“Összehozott.” Sajnos Csillag Sári mindent végletekbe és tendenciákkal osztogatott, szuperlatívuszainak bõséges tárházából. Bogár Manci rohan, ahány görlnek vagy munkásnak, vagy magának Málnásinak nekiütközik, Zsófi néni iránt érdeklõdik, és a haját tépi. Mire megtalálja, kiderül, hogy öt perce már öltözõjében van a meleg víz, és lehet, hogy kihûlt. Csillag Sári a keresztfolyosón áll. Elõször púderozza magát, azután egy kétségbeesett görlnek, akiért már csengettek, és hátul nyitva a ruhája, nagy belsõ ellágyulásában segít, hogy rendbe jöjjön. Mindezt azért, hogy mintegy véletlenül találkozzék Kalmárral.

Kapóra jön - kissé lihegve, szivarozva és krákogva Gál, akinek mint mondám, szomorú titka a lelkiismeretesség, és efeletti szégyenét cinizmusa alá rejti, de premieren ez a lámpaláz leküzdhetetlen. Gyorsan félrehúzza Sárit, és még egy nagyot hörög, hogy kitisztítsa a torkát örökös hörghurutja tünetétõl.

- Ide hallgass!... Én gondolkoztam azon, hogy mit csináljunk a bluette végén. Ott, ahol jön a “Kék Duna”, kezdd csak...

Megfogja Sári kezét, és a magasba emeli, graciõzen. Sári (halkan dúdol):

Kíváncsi lettem herceg úr,
Az oldalamnál ez kifúr.

Gál (negédes valcerlépteket mímel):

Szebben dalol, mint Jan Kipur.

- No most, te itt állsz. A többit Barta énekli, és Bicskei behozza a díszoklevelet. Most szeretném, amikor te elveszed az oklevelet és elkezdjük a “Fel torreádor”-t, akkor ketten megfogjuk az oklevél két szélét, és úgy masírozunk...

És ott halkan, a sarokban, miközben szerzõk, habitüék, újságírók, kellékesek, görlök ide-oda taszigálják õket, próbálnak. Az se zavarja õket, hogy két lépéssel odább Tímár, az érzékeny kupléíró, bár haragban van Mocsolányi kupléénekessel, most a karmester jelenlétében halkan átveszik a kuplét, elejitõl végig.

- Ide feltétlenül kell valami - mondja Mocsolányi, és lehalkítja izgatott suttogásra a hangját, mert Kalmár, mint egy tigris, fordul ki a színpadról:

- Csend legyen!... - harsogja súgva. - Folyik az elõadás!

- Csak itt ne kvázolj - izgul suttogva Tímár.

Mi a kváz? Egyenlõ zûrrel. Amikor az eredeti szöveg, mondjuk, nem jut a kupléénekes eszébe, és azonos ritmusú, értelmetlen szavak halmazával úszik a zenén keresztül. A közönség azt hiszi, nem jól hallja. Mocsolányi olimpiai bajnoka a kváznak. Rímeket kvázol, sõt viccpoéneket kvázol, mert elneveti magát, és a közönség vele nevet, mert elhiszi, hogy vicc volt.

- Hát akkor állj egészen a függöny mögé, és onnan súgj. De ide kellene legalább egy bevezetõ szó, mert nem tudok átmenni a “Deutschmeister”-bõl csakúgy a “Halványsárga rózsá”-ba.

- Majd csinálok oda valami modulációt, ne bolygassátok most... - könyörög a karmester, és Gál újrakezdi Csillag Sárival, egész halkan, a “Kék Duná”-t, Kalmár átsiet, s közben odaszól:

- Vigyázzatok a cigarettára, jön a tûzoltó... - és odamegy Csillag Sárihoz, aki nyomban úgy áll, egy fél valcerlépésbe meredten, mint a népiskolai tanuló, ha a tanár tekintetébõl érzi, hogy máris kiszólítja. - A te számod a Lángos-tréfa után jön, mert lehet, hogy Kapás nem ér ide a középdarabhoz. Csak pendlibe ne szerzõdtetnének senkit!

És elrobog. És Csillag Sári úgy néz utána hosszan, mint akit szíven szúrtak. És lassan, karján a sisakjával, átsétál a tûzoltó. Vágni lehet a füstöt, de cigarettát nem lát sehol, és nyomozással itt nem foglalkozik, az a rendõri ügyelet dolga. A rendõri ügyelet úgy véli, hogy a füsttel kapcsolatos ügyek a tûzoltás reszortjába tartoznak. És általában hatósági közbelépés nélkül is épp elég izgalom van egy ilyen helyen.

Kalmár lemegy a nézõtérre, a “Három menetben” címû darabot nézni. Kapás miatt felfordították a mûsort, mert a Hazai Színházban is premier van, és már biztos, hogy nem érne idejében a “Marha võ”-höz. Az utolsó darab így került az elsõ rész közepére, és Repkény, a szerzõ ott áll a bejáratnál, mellette Bányai, mintegy oltalma alatt, mert megmondta róla a jegyszedõnek, hogy “ez az úr szintén szerzõ”.

- Mi van? - kérdezi Kalmár.

Lángos sápadtan legyint.

- A legnagyobb kváz...

- Mit lehet itt csinálni? - sóhajt a rendezõ, és õ is odaáll a nyitott ajtóba. A színpadon Szilágyi áll, jobbra-balra hajladozó felsõtesttel, riadtan kapkodja a fejét, hogy némi nevettetéssel áthidalja a szüneteket, amíg elkap egy mondatot. Forró éppen magyarázza neki, hogy a híres bokszoló helyett bemutatják majd valakinek. Hozzák a bokszkesztyûket, és enyhén szitál a szalmapor. Forró azt mondja, hogy ez négyunciás, és Szilágyi hosszabb szünet után azt feleli: “Nahát... Nekem azt mondták, bokszkesztyû...” A közönség nevet. Lángos kissé megkönnyebbül. Kalmár beljebb megy. Szilágyi azt mondja, hogy nem felejti el, mert ismer egy dalt, hogy uncia-smuncia, drága kis kutyám. Erre a marhaságra taps! A nézõtér átmelegedett... Kalmár Bányai vállára teszi a kezét: “Jöjjön, üljön be...” Hirtelen jó ember lesz õ is, Lángos is, halálverejtékkel a homlokukon várják ugyan, amíg Szilágyi elkapja a súgónõtõl a mondatot, amelynek nagyrészt kicsavarja a nyakát, de azután nagyszerû poenérzékével ül a vicc, mint egy pompásan bevitt kardvágás. És itt a nota bene. Forró megnyugtatja, hogy senkit se kell leütni. Jön Ruszkainé, és Szilágyi megszólal: “Ezt az egyet hadd ütöm le!”

Brrr!...

Potya nyíltszíni tapsok. A halálverejték az halálverejték, kínos, lassú tempó az kínos, lassú tempó, de baj itt már nincs. És mikor a darab poénja elõtt megjelenik Szilágyi talpig bokszolódresszben, keménykalappal a fején, hogy fizessék ki, mert az unciával knockauton üti mind a három menetet, dõlnek a röhögéstõl, és a poénre négy függöny van.

És a függönyre nagy csend.

Kalmár, mint egy veszett tigris rohan a nézõtéren, a büfén át hátra, és ordítva suttog:

- Tulai! Megölöm!... Mi ez a szünet?!...

Halotthalványan, remegve várja Tulai a színpadon, az egyik lefúrt ajtó eldõlt. Odakinn már a karmester valami elcsépelt slágert játszik, a közönség zsibong, és Kalmár, Tulai a mûszakival együtt állítják a falat, lökik be a bútort, és még egy rövid izgalom, hogy: “Barta, Barta!” “Kérem én felcsengettem!” - lihegve jön Barta, az a pimasz Tódor bent hagyta a szmokingját...

“Gyerünk, gyerünk!” - lihegi Kalmár és függöny fel.

De most nem számít semmi. Siker van. Lehet szünet, mondhatnak rosszat, megeheti a fél szöveget a kváz, itt jelen van a színházak örökké misztikus, ismeretlen komponense, ami olykor egyformán érthetetlen a bukással. Taps, nevetés, siker. Öntelt léptekkel döng le a színpadról a tömzsi Gál, és boldogan nyüzsögnek utána a görlszereplõk, és vidám zajjal vitatnak meg mindent az öltözõben, nevetnek a lapszusokon, dicsekednek a nota benével, a láthatatlan, nagy fûtõtest bemelegítette a nézõteret, a színpadot, a folyosókat és az öltözõt.

Siker van!

- Jöttök Terkához? - kérdezi Manci Kalmártól.

- Kérdezd meg Sárit - feleli ragyogó szemmel Kalmár, mert õ is, mint a többiek, sárga földig berúgott a nevetés, a taps súlyos óborától, és e pillanatban csuhaj, nem bolond szenvedni, ha egyszer szereti Sárit, és ez hazudik, ez a bestia, senki se bolond most szenvedni. Még Barta és Gál is a kibékülés minden ceremóniája nélkül, röhögve megvitatják a darabot, majd megérkezik Kapás egy fél üveg pezsgõvel, a francia gránátosok egyenruhájában, szakállal és kifestve... megisszák a pezsgõt hárman, Barta és Gál összecsókolóznak. Szilágyi és Lángos minden változtatásban, húzásban megegyeznek, és természetesen mindenki mindegyik darabról elõre megmondta, hogy ilyen sikere lesz, de mindegyik kivétel nélkül megállapítja, hogy õrá itt nem hallgat senki...

Bányai torkába kalapáló szívvel ül, és hallgatja a kupléénekest. Ez a kuplé sokkal rosszabb, mint az elõzõ mûsorbeli, és most mégis mindenki nevet és tapsol, még akkor is, amikor Mocsolányi ezt énekli:

Egy rózsa tán szebben beszél,
Mint a lezende hejnye stér.

Tímár most nem markol a hajába dühében, hanem Repkénnyel együtt összemarkolva a szájukat, kirohannak a nézõtérrõl, és öt perc múlva már öltözõkön, folyosókon, mindenki röhögve énekli, hogy a rózsaszál szebben beszél, mint a lezende hejnye stér... Tica kibékül Repkénnyel, összecsókolóznak, és a nézõtéren, ahol Bányai mit sem gyanít Kapás pendlijérõl egy villámcsapás éri váratlanul az újdonsült írót, amikor a mûsornak ezen a részén négy görl elõjön, és így dalol:

A mûsorunk java azután következik, még ma sorra kerül Bányaitól, a ragyogó “Pesti kávéház “- tréfa.

Mi ez? Egy dobbanás, ahogy szinte megkondul a mellkasa, stoppol a szíve. Megállt. Legalábbis így érzi... Csak a füle mentén zúg az ütõér, mint egy lendítõ gépszíj. Azután észreveszi, hogy elfelejtett lélegzetet venni, hirtelen felrántja a száját, és nagyot húz... A szíve most megindul, de eszeveszett robogással, és a forróság váltakozva hullámzik fejétõl a sarkáig. Millió pont homályából alig pislog a halk zörejjel vonuló függöny mögött feltáruló színpad! És puff!... Barta így kiált: “Sándor, Sándor!” Csillag Sári ösztönszerûen belép, mind a ketten röhögnek, a közönség is érzi, hogy hiba történt, és velük nevet, és Barta rosszul fegyelmezett arccal mondja: “A Sándor ma szabadnapos?... Á... Hát...” megint beleröhögnek. “Akkor jöjjön maga, Manci, kiszolgálni.” “Parancsol, Pa...paharaj... haha...” Nem lehet folytatni, úgy röhögnek, és Kalmár tudja, hogy csak isteni csoda segíthet azon, hogy erre a két õrültre ne kelljen ráereszteni a függönyt, ha elkezdenek röhögni, tehát emberevõ grimasszal Raducziner kezébõl kiragadott sprejccal harsogja be: “Sári! Kálmán!... Megõrültetek?!”

Sári összerántja a száját, szinte haptákban, amíg egy apró cseresznye alakját veszi fel, valahogy Barta is erõt vesz magán.

És Bányai? Csoda, hogy még él. Sóhajtva, lehunyt szemmel hátradõl, és a sarkából vezetõ, láthatatlan lift, amely éppen zúgva érkezett egy vérszállítmánnyal az agyába, máris rohanva süllyed. Hogy ez a Kalmár csak egy példányban legyen jelen, az nem létezik, mert most már a nézõtérajtónál van megint, és biztatóan odasúgja Bányainak, akirõl látja, hogy nem eleven, és nem halott, de az is lehet, hogy már elájult: “Jó kabala... Lukács néni! Onnan húzza a függönyt, mert a commedia dell'arténál Barta úr beül a páholyba, és ne engedjen oda senkit, még újságírót se...”

Körülbelül ennyit suttogott Kalmár Lukács nénivel, de már közben valami fojtogató érzése támadt, csak most jött rá, hogy csend van, most látja, hogy mozgolódnak, Gál a színpadon azzal a fagyott mosollyal beszél, amit a rendezõ jól ismer, és most Barta elmondja a poent:

Barta: De anyósom van...

Halk zörrenés, a függöny összecsapódik, csend.

Valahol összeverõdik két tenyér, az erkélyrõl és a zsöllye felõl egy-egy taps felel rá, és rohan a karmester, és gyorsan befedi a könyörtelen, kemény bukást egy valcerral.

Bányai feláll, és mint az alvajáró, merev lábakkal, lassan az ajtó felé megy. Így távozhatott Napóleon arról a dombról, ahonnan a waterlooi csata utolsó részleteit figyelte meg távcsövön.

Az elõcsarnokba ér, amikor egy nyugodt hangot hall az iroda irányából:

- Azt a falat elõbbre lehet tolni holnap. Minden nagyon jól megy, a “Pesti kávéház”-at levesszük, és...

A többit nem hallotta. Talán jó lett volna, ha fogcsikorgatva fogadják, és öklök zuhannak rá, talán jó lett volna, ha mögötte a nézõtérrõl nem hangzik fel máris tapsorkán és röhögés, ahogy Lóránd megjelenik papírcsákóban, létrával és vödörrel, és ahogy behozza a létrát az ajtón, illetve, ahogy be szeretné hozni, és ehhez háromszor is megfordul, leteszi a vödröt, és búsan a közönségre néz, ez elindítja Bányai után a semmibe fulladt tragédia közönyszínû gyászlobogóját. Meghalt a tréfa, éljen a tréfa: már zúg a taps és a nevetés, írói szárnypróbálgatásának egynapos, halott gyermeke felett.

Itt az a tragédia, hogy miért nincs tragédia? Tönkretették a darabját! Megölték! Elhülyéskedték!... Ha sajnálnák vagy szidnák. De ott áll egy lépésre tõle Lángos, Repkény és Szilágyi, vidám diskurzusban, és feléje se néznek. És átsiet Málnási, könnyedén, vidoran, biztatóan rámosolyog, de már eltûnik a kanyarnál, és továbbimbolyog, az öltözõfolyosóra nem megy be, csak arra pislant, és ez már a kegyetlen, rossz sors rafinériája: ott áll Csillag Sári, Kalmárba csimpaszkodva és hozzásimulva, és valamit tárgyalnak Bogár Mancival, és Kalmár keze Sári dereka körül...

Kihúzza magát, megpróbálja levegõvel felfújni a mellkasát, elindul egymagában, kilép az utcára, és egy megvilágított, szép, lila-vörös-fehér plakát vigyorog rá szembe, és a közepén, igen, éppen a közepén, éppen arra a kis bekeretezett három sorra esik a pillantása:

PESTI KÁVÉHÁZ
Tréfa
Írta: Bányai Ferenc

 

6.

Megbukott!

Illetve lebukott. Vagyis zuhant! De olyan hihetetlen magasságból, ahová képzelete ezen egy éjszakára felrántotta, lelkének copfjánál, egy groteszk, lázas, gyönyörûséges, kínai mennyországig, hogy onnan már nem is zuhanhatott alacsonyabbra.

Egyenesen ide bukott, a budapesti, poros, csilingelõs granbulvár aszfaltjára, porcikákra tört, véresen elnyúlt lelkesedésével.

Gyászmenete a színházon végig, a közöny halotti sorfala mentén nem lehetett volna mártírabb akkor sem, ha egy inkvizíciós istenítélet tüzesített cserépútján hajszolják mezítelen talppal.

Az istenítélet vétót mondott frissen sarjadt íróságára. És utána következett az Isten csapása: Csillag Sári!

Mért hogy nem követi egy ilyen Csillag Sári bukásának gyászmenetében a nõk olykor hõsies, posztumusz ragaszkodásával, mellyel a sors fõbe kólintott férfiáldozatát esélytelen jövõjük felé elkísérik?

A Lángos már többször is bukott, és bizonyára Tica ilyenkor is vele vacsorázik a Hollandia Kávéházban, mondván: “Ne búsulj, Lángos, írsz te még jobbat is!” És ezért van az, hogy Lángos nem búsul, vagy ha igen, úgy mégis biliárdozik Gállal, és csakugyan ír jobbat is. Ha Tica ezt nem mondaná, és magára hagyná premier után, úgy Lángos búsulna, sohasem írna jobbat, és lehet az is, hogy nem biliárdozna Gállal, hanem komoran maga elé meredne a kis adag székelygulyásba.

Keserves dolog most átgyalogolni Budára, és Birsics mama megértõ bólogatása, tapintatos szótlansága mellett leszerelni az emailtáblát, mely mögött négy buta lyuk marad az ajtón, négy üresség, lelkivilágának reprezentatív jelképei.

És állt a sarkon fájdalmával, zsibbadtan, rikkancsok és jármûvek, fényreklámok narkotikumába süppedve, a nedves úttest szivárványragyogású fénycikornyáihoz tapadó, merev tekintettel.

Sovány figurája felett szinte hazátlanul függött apró cinegefeje, és mert sóhaj közben, mintegy rejtélyes összefüggésképpen, felráncolta homlokbõrét, táguló szemgödrébõl, mint egy gigászi könnycsepp, kihullott a monokli, és szilánkokra pattant egy diszkrét, egészen gyors, apró, de halódóan fájdalmas zörrenéssel.

...Késõbb a hídon minden tragikus szándék nélkül, de porig alázott lelkiállapotban, a Duna fölé könyökölt, és nézte a zavaros, tarajosan kavargó, félelmetes vizet, azután egy sóhajjal és mélységes, gyászoló pietással egyenként vízbe hullajtotta két darab kesztyûjét.

Bányai Ferenc író (võlegény, sikkasztó stb.) sírjába dobott glasszégöröngyöket ragadott magával a Duna, és sejtelme sem volt errõl, és a halak riadtan evickéltek egy különleges érzékcsalódástól, melyben a kesztyût valami ötágú, torzszülött vízilénynek vélték pillanatnyilag, amíg a fenék iszapja a rövid, de kalandos pályafutású holmit nem takarta el végleg, hogy ez a csendes epilógus befejezze a kínos ügyet.

Azután továbbment, és a budai hídfõnél csodálkozott, hogy cigarettát vásárol. Mintha egy halott ebben az állapotban képes volna döbbenten konstatálni, hogy a szórakozott test, ki tudja, miért és hogyan, a lehetõségeken túl végzi funkcióit, holott ilyesminek már idõszerûsége, értéke és értelme nincsen.

Meghalt az író! Bányai Ferenc író és võlegény, egynapos korában, pályája kezdetén és csúcsán, rövid betegeskedés után, hosszas szenvedéssel elhalálozott, és most békétlenség hantjaira.

Mert az író meghalt, de a sikkasztó él.

Egy nap alatt munkával, reménnyel, csüggedéssel, szerelemmel, dicsõséggel, bukással, harccal, hûtlenséggel, szórakozással és szenvedéssel, harminc-negyven év összkomfortjának megfelelõ berendezett életet élt és halt.

A por és hamu, ami megmaradt, testi végkimerültség, lelki tetszhalál, egy emailtábla, négy sróf, négy lyuk, egy borostyánszipka, két vészesen villogó szem emléke, néhány barna és szürke aprópénz-darab és egy hivatali sikkasztás vétsége.

No és Birsics mama jóságos, ezerráncú, drótszemüveges, õsz hajú, szomorú bólogatása, alázatos, bús tálalásai, egy-egy szokatlanul mély sóhaj az éjszaka sötétjében, sûrû üldögélés késõ alkonyi órákon az ablak mellett (mert spórolni kell a villannyal), imakönyve felett merengve, ahogy mindez elõre látható, és ahogy mindebben a legelviselhetetlenebb, hogy egyetlen rossz szót sem fog szólni, pedig megrendítõbb tragédia lehetséges-e Birsics néni ódivatú, puritán lelkivilágában, mint midõn huszonhat éves, egyetlen fiúgyermeke hatéves, tisztességes állását egy banknál elveszíti.

És leutazik majd selyemblúzában, vastag szövetszoknyájában, apró, sötét szalmakalapjában Gyuri bácsihoz, de elõzõleg majd megveregeti az arcát, és így szól mosolyogva:

- Légy nyugodt, én mindent elintézek, az Isten még sosem hagyott el bennünket... a konyhaszekrényben balra, a második polcon van a hideg meggyleves, azt edd vacsorára, és ne hagyd nyitva a gázt, ha teát fõzöl.

És nincs kizárva, hogy a figyelmeztetés hiábavaló lesz, mert esetleg mégis nyitva hagyja a gázt.

 

Befejezés

A regény Bányai magánügye, de vessünk egy búcsúpillantást a kabaréra, mielõtt örökre elmerülne e regénybõl és Bányai életébõl egyszersmind.

Ilyen az élet.

Milyen?

Ne mondjunk hasonlatot. Ilyen az élet. Olyan, amilyennek az eddigiekbõl látszott. Szemlátomást sablonszerûen tudja a szerepét, de valahol egy kis résznél, az ördög tudja, mért pont ott “belekvázol” a helyes sorrendbe. Pont egy kis tréfánál, egy egész kis óhajnál, ami az óhajtó számára rendkívül jelentõs, és az élet egy lyukas mellényzsebébõl is kifizethetné, és éppen ott “úszik” a szöveggel.

Rosszindulatú a sors? Nem. Külön egy villámtréfányi, hatalmas regény leírni a tragédiát, amely a madárfejû, szomorú Bányait sújtaná, ha tréfájának kirobbanó sikere lenne, és e környezetben megpróbálná fél- és egészbolondok meghatározatlan körvonalú életformáit magára ölteni.

Mi lenne Bányaiból, ha nem csengene fél nyolckor az ébresztõóra, ha nem szabályozná szürke létét a nyílegyenes, igen keskeny, de biztonságos úton kötelessége és egzisztenciája?

Ennyit a filozófiáról. Amennyiben a kabaréban lezajló örömöknek és bánatoknak, életeknek, halálnak egyáltalán lehetséges kapcsolatba jutni a filozófia tudományosan szobatiszta fogalmával.

Kerényi Terkánál nem esett szó Bányairól. Sajnos ez nem az illetõk tapintatán múlott; senkinek sem jutott eszébe. Hajnaltájt, eléggé részegen, Sári és Kalmár között a következõ rövid dialógus játszódott le.

- Vegyél el feleségül, akkor megjavulok.

- Nem lehet téged elvenni, mert bolond vagy. - Azt akarom, hogy gyerekem legyen.

Színtelen hangon beszéltek, mint valami felületes olvasópróbán. Ez attól volt, hogy a részegségen felül belebágyadtak az egymással folytatott tusákba.

- Nem veszlek el, mert hazudni fogsz, megcsalsz, megverlek, megölöm magam, megöllek, és gyilkos leszek. Bolond vagy.

- Bolond vagyok, de nem fogok hazudni neked. - Nem tehetnéd a lábad többé színpadra.

- Nem tenném.

- Nem mehetnél nélkülem sehova. Nem lehetne egy randevúd.

- Nem lenne. Kell a kutyának.

- És ha most is hazudsz?

- Akkor megverhetsz.

És megcsókolták egymást, és úgy látszott, hogy ez az ügy most már házassági úton lezárul, és miután Kerényi Terka az örvendetes, de unalomig elõrelátott örömhírt közölte, még nagyobb ivás és a jegyesek éltetése vette kezdetét.

Mindenki boldog volt, mindenki mindenkinek jókat mondott, és szinte kirobbant belõlük a beteljesedett diadalérzés:

- Siker volt!...

Bányai reggel bement a bankba, azon kemény elhatározással, hogy személyes ismerõsének, Lakatos õméltóságának mindent elmond õszintén. Talán él a szívében némi irgalom. És ha él? Bank az bank. Legfeljebb kifizeti a felmondást, és nem jelentik fel, és így nem kell Gyuri bácsi. De állása nem lesz. Ó, Istenem, ha visszaforgathatná az idõt huszonnégy órával, és azon átkozott pillanatot, amelyben egy szûzi, fehér lap csábításának engedve odakanyarintotta egy tréfa címét, ha ezt a pillanatot szétbokszolhatná és tiporhatná, milyen boldogan indulna ez a reggel, amint éppen frissen a bankba megy, nagyszerû, jóságos íróasztalához, a fiúk közé, akikkel vidáman csónakáznak hétvégi, közös kirándulásaikon a Dunán.

Az osztályvezetõ még nem volt ott. A személyzeti igazgató átszólt, hogy Birsics úr intézze el végre azt a két csekket. Birsics (nem író és nem Bányai!) két öklére dõlve állt az íróasztalnál, roppant súlyos szívvel meredt a tintatartójára, és félt, hogy sírni fog.

Micsoda õrültség volt ezt a jó szagú, világos, üvegfalakkal határolt hivatali szobát eldobni, becsülettel, jövõvel, nyugodt élettel együtt! Molnár kollégája érkezett éppen.

- Szervusz, Feri! Tegnap óta fekszik ez a levél az asztalodon, én vettem át.

- Mi?...

Egy vastag levél feküdt az asztalán. Céges boríték.

 

Dr. Terebényi Alfréd
színházi ügynöksége

 

Megmarkolta, és darabokra akarta szakítani. Ez lesz a szerzõdés! Végül remegõ kézzel feltépte. Azután tátva maradt a szája, egyszerûen olyan volt, mint aki kõvé vált. Az arca egészen szürke lett. A két ajka megvonaglott...

Egy halom százas pottyant ki a borítékból. Pontosan hét. És egy levél. Terebényi néhány sorban megköszöni, hogy játszott helyette, hallotta, hogy milyen balszerencsével, és örül, hogy nem személyesen volt jelen, mert az õ játékmodora mellett, ilyen lapjárással, az összeg sokszorosát veszítette volna. Természetes, hogy ez az összeg az õ vesztesége, és nem Bányaié, aki csak olyan szíves volt, és kérésére helyettesítette.

Egy darab szerzõdést irodájában bármikor felvehet, és marad kiváló tisztelettel, olvashatatlan kacskaringók egy té betû alatt.

Vége. Bányai bemegy a személyzeti igazgatóhoz:

- Szegény nagybácsim rekviemjén kellett részt vennem tegnap, és beküldtem a pénzt, Molnár kollégám vette át. Érthetetlen, hogy senki sem tapogatta meg a borítékot, amelyben a hétszáz pengõ volt...

- Mit mesél annyit? Én csak ma kértem az elszámolást. Nézze meg, hogy elment-e a Strasser és Petendi-levél...

Bányai rohant, fütyült, megnézte, hogy elment-e a Strasser és Petendi-levél, és nem volt nála boldogabb ember az egész bankban, sõt könnyen lehetséges, hogy e pillanatban az egész világon.

 

-oOo-